Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-31 / 177. szám

HÉTFŐ, 2000. JÚL. 31. BELFÖLD 3 r,Folyóink éber őrzői leszünk!" Ligetvári a zöldekkel van Neszmélyi dzsessznapok Neszmély (MTI) Ezúttal is a mai külföldi és hazai dzsessz ismert személyiségei lesznek a vendégei az augusztus 4-e és 6-a között tartandó nemzetközi dzsessznapoknak a Komárom-Esztergom megyei Neszmélyen. Az immár ötödik fesztivál fellépői között lesz Dávid Sanzay francia szaxofonos, továbbá honfitársa, a bőgős Frank Bokany, a hazaiak közül pedig Vukán György, Kőszegi Imre, Berkes Balázs, stb. Az idei dzsessznapok különlegessége lesz egy jugoszláviai és három magyar szaxofonos hölgy alkotta kvartett produkciója, a muzsikusok egyaránt otthonosak a klasszikus és a modern dzsesszben. Brutális gyilkosság Budapest (MTI) Brutális kegyetlenséggel, több késszúrással végeztek azzal a 44 éves kínai férfival, akinek holttestét vasárnap délelőtt, nem sokkal tizenegy óra után találták meg a főváros VIII. kerületében, a Baross utca 110. szám alatti ház egyik lakásában. Gyanúst'1 tottja egyelőre még nincs a rendőrségnek. Lovasbaleset Székesfehérvár (MTI) Megbokrosodott ló okozott halálos balesetet a hét végén a Fejér megyei Szabadegyházán. A település belterületén fogattal közlekedő 26 éves helyi lakos lova váratlanul elszabadult, gazdája azonban haza tudta terelni. A ló ház udvarán megvadult. A férfi, hogy kint tartózkodó édesanyját védje, az állat elé vetette magát, de az nekiszorította a körtefának. A fiatalember a helyszínen belehalt sérüléseibe. A hét végén Domaszéken járt dr. Ligetvári Ferenc, aki a közelmúltban váltotta a környezetvédelmi tárca élén a kormány eddig legtöbbet támadott miniszterét, Pepó Pált. Az új miniszter szerint máris szorosabb a kapcsolat a környező országok környezetvédelmi szakhatóságaival, hiszen az elmúlt héten bekövetkezett romániai bányabalesetről is néhány óra múlva hírt kaptak a magyar szakemberek. Ám Ligetvári elismerte: ez még kevés ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, és folyóinkat. - Elődjét a szakmából is komoly bírálatok érték a februári ciánkatasztrófát követően, nevezetesen, hogy a tárca csak késve reagált az eseményekre. Gyorsabb volt-e a reakcióidő az ön által vezetett Környezetvédelmi Minisztériumban, amikor hírül vették az elmúlt héten az újabb, herzsabányai balesetet? - Ez a szennyezés közel sem volt olyan súlyos, mint a téli... - De ez pusztán szerencse dolga. - Igaz. Ugyanakkor a javuló kapcsolatoknak köszönhetően már a szennyezés idején megkaptuk a kolozsvári vízügyi igazgatóságtól az eset részletes ismertetését, mérési adatokkal alátámasztva. Tehát a reakció mindenképpen gyorsabb volt a szorosabb együttműködésnek köszönhetően, s így az esetleges beavatkozás megtervezésére is jutott idő. - Mindezzel együtt, alvízi országként, továbbra sincsenek biztonságban a szennyezésektől folyóink. A megoldás csak egy, az egész Kárpát-medencére kiterjedő együttműködés lehetne, amely szigorúbb környezetvédelmi előírásokat léptetne életbe. Történtek-e már konkrét lépések ennek kidolgozására? - Ezek a harminc, negyven Ligetvári Ferenc: „Kártérítési esélyeinket rontja, hogy az Esmeraldát vélhetőleg felszámolják." (Fotó: Karnok Csaba) esztendős ipari üzemek elavultak, a meghibásodás lehetősége adott, tehát még most sem vagyunk biztonságban. Ám Magyarországon és Romániában is lajstromba vettük a lehetséges veszélyforrásokat. Ezeket az üzemeket egy egyezség alapján fokozottan felügyelik, s ennek köszönhető, hogy Herzsabányán is azonnal igyekeztek felfogni a szennyező anyagokat. Természetesen nem tudunk oly' mértékben hatni a Román partnerre, mint szeretnénk. Mégis, tehetünk a biztonságunkért. Én például Peter Tufoval, az Egyesült Államok nagykövetével tárgyalva azt kértem, azt a környezetvédelmi támogatást, amely Magyarországot a magas GDP miatt nem illeti meg, adják Romániának, Ukrajnának, s így a mi környezetünkön is segítenek. - A februári ciánszennyezés után a tárca akkori vezetője azt ígérte: hamarosan kiépül a tiszai monitoring, azaz a vízminőség-figyelő rendszer. Eddig azonban ennek csak részegységei működnek, főpróbájuk éppen az elmúlt heti szennyezés mérése volt. - Augusztus 15-éig a tárca volt helyettes államtitkára, Borbély János kidolgozza az egész rendszer terveit. A munka sürgető, hiszen már rendelkezésünkre állnak a megvalósításhoz szükséges források. Az Ausztrál kormány például 300 ezer dollárral járul hozzá a kiépítés költségeihez. A rendszer egyik előnye, hogy felvízi országaink pontosan tudják: bármiféle szennyező anyag is kerül folyóinkba, mi azt azonnal kimutatjuk a monitoring-rendszerünkkel. Ez talán visszatartja őket a további szennyezésektől. Tehát: rövidesen folyóink éber őrei leszünk! - Zajlik már a peres eljárás a februári ciánszennyezés okozta károk megtérítéséről. Azt nem tudni, a 29 milliárdból mennyit ítél meg a bíróság, de vajon mire költjük. - A zajló perben a Páneurópai Unió jogász tagozatán keresztül elsősorban a magánszemélyek kártérítéséről döntenek. Mi, azaz a Magyar Köztársaság ausztráliai bíróságon szeretnénk benyújtani követelésünket. Sajnos a szennyezést okozó Esmeralda közgyűlése szeptemberben lesz, és elképzelhető, hogy felszámolják a céget. Azt nem tudni, hogy mi ebből az eljárásból mennyi pénzhez juthatnunk. Természetesen az esetleges kártérítést a jogosultság arányában szeretnénk elosztani a károsultak között, ezt javasoljuk a kormánybiztosnak is. - Pepó Pál ellen gyakorta hozták fel, hogy működése során nem egyeztetett a magyarországi zöld szervezetekkel. Önnek sikerült párbeszédet kialakítania e mozgalmakkal? - A közelmúltban hívtam megbeszélésre 90 magyarországi zöld szervezet vezetőjét, s közülük nyolcvanan el is jöttek. Amíg a hivatalomban vagyok, folyamatosan tartom velük a kapcsolatot. Emellett szeretnénk az úgynevezett „környezetvédelmi célelőirányzatból" jelentős összeggel támogatni a környezetvédelmi beruházások mellett - a zöld mozgalmak működését is. Kéri Barnabás Féléves jelentések előtt a tőzsdén Lassú lemorxsolódás Értékpapír forgalom előző heti heti Változás MATÁV milliárd Ft záró ár záróár % MATÁV 13,64 1938 1848 -4,64 OTP 4,25 15 005 14 750 -1,70 MOL 9,12 3 805 3 805 0,00 RICHTER 9,59 14 150 13 900 -1,77 BORSODCHEM 1,32 9100 9150 0,55 TVK 0,83 3 795 3 600 -5,14 ÉGIS 1,81 12 400 12 310 -0,73 DÉMÁSZ 0,09 15 100 14 900 -1,32 PICK 0,16 9 000 9 030 0,33 ANTENNA 0,25 6 990 6 650 -4,86 RÁBA 0,14 2 215 2190 -1,13 SYNERGON 0,45 2 450 2 160 -11,8 NABI 0,14 5 960 5 650 -5,20 BUX 8 474,18 8 271,14 -2,40 Egyelőre nem folytatódott a Budapesti Értéktőzsdén a megelőző héten kezdődött áremelkedés. A BUX-index ismét alacsony forgalom mellett közel 2,5 százalékot vesztett értékéből. Az elmúlt hét „spekulációs" híre a Zalakerámia hitel-átütemezésének várható bejelentése volt. Hosszú vajúdás, és a részvény kereskedésének két napos felfüggesztése után a korábbi pletyka valósággá vált, a szerdai napon az eladók elkönyvelhették 10 nap alatt szerzett több. mint 15 százalékos hasznukat. Az amerikai Nasdaq index visszaesésével párhuzamosan jelentős veszteséget szenvedtek a hazai IT cégek is, különösen a Synergon. Nem jártak szerencsével azok sem, akik a gyorsjelentését rendszeresen az elsők között publikáló Richter jó eredményére számítottak. A gyógyszergyártó társaság teljesítménye bár 12 százalékkal jobb volt az előző év hasonló időszakánál, mégis elmaradt az elemzői várakozásoktól. Ráadásul a Merrill Lynch befektetési tanácsadói egyértelműen az Égis részvényeit preferálják a budapesti kereskedés kínálatából. A várakozások alatt teljesített a Pannonplast is. Mindkét, jelentését mér közlő cégnél a pénzügyi eredmények rontottak alaposan az összképen. Fontos lehet a későbbiekben, hogy az említett amerikai bank 18 hónap után először változtatott a Mol minősítésén, a „semleges" besorolásból hosszú és rövid távon is óvatos vételre minősítve a társaság részvényeit. A Merrill Lynch abszolút jelenlegi kedvence a Borsodchem - ismét megjegyezve az időnkénti pénzügyi tanácsadásból eredő elfogultságot - és csatoltan a TVK. A kazincbarcikai társaságtól egyébként rekord eredményt várnak az elemzők, a TVK esetében a szintén valószínű jó adatok megítélését a rendkívüli tételek fogják befolyásolni. Hagyományosan növekedésről beszámoló jelentés várható az OTP és a Matáv esetében is. Utóbbinál - és a Mol-nál is! - még kisebb meglepetés is elképzelhető. Ha a találgatások valósággá válnak, lassan talán újra a külföldi befektetési alapok látóterébe kerülhetünk. A folyamat azonban valószínűleg nem gyors lefolyású lesz. Szükség van a jó vállalati eredmények mellett a megfelelő makrogazdasági adatokra is. Éz utóbbi aktualitása a héten van, miután csütörtökön jelentik be Magyarország folyó fizetési mérlegének júniusi előzetes adatait. Az utóbbi időben a befektetők figyelme régiónkban inkább Oroszország felé fordult. Az előttünk álló, valamivel több, mint két hét kérdése, hogy hazánk tőzsdei társaságai fel tudják-e kelteni ismét a külföldi érdeklődést, avagy az egyre húzódó EU-csatlakozás és a nem igazán befektetőbarát kormányintézkedések árnyékában minden marad a régiben. Ugyanis egy rossz passzban lévő külföldi alapnak az általunk olcsónak vélt tőzsdei árak is lehetnek drágák... S. B. Cenzor-Értékpapír Rt. (Ínzor. „Befektetni pedig szükséges - mozgásban a CENZOR " ^^^ Értékpapír Rt. Szeged CIB Értékpapír Rt. szerződéses partnere Iroda: Nemestakics u. 12/A. Tel. 486-240 » 1 múlt IUHIMII Az éjjeliőr álma S

zeretem a hétvégi piacot, nemcsak azért, mert életet lehel nyáron a Mars tér izzó betonjára, hanem mert maga a lemeztelenített valóság. Itt nincs állami dotáció, nincs áfa, nincs nagycsaládos támogatás, itt nem zavarja össze a racionalitást semmi: kizárólag a kereslet és a kínálat az úr. Amiből sok van az olcsó, ami csak elvétve termett, az szinte megfizethetetlen. Az egész piac tisztább, mint egy matematikai egyenlet. Egy boltban már egészen más a helyzet. Ott a kereskedelem rafinériája és az állami közbeavatkozás vagy fölfelé vagy lefelé téríti el az árakat. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik, miért kerül egy műanyag bili ezer forintba és egy indexbúra tizenötezerbe, amikor az egyik éppen annyi műanyagot és munkát igényel, mint a másik. De mielőtt felizzanának a kedélyek, hűtsük is le mindjárt: valaha korszakváltó időszaknak számított minden január a kereskedelemben. Az ünnepi eufória utáni lehangoltságban emelt árat mindenki. Manapság mintha inkább a nagy, nyári szabadságok idejét nézték volna ki a termelők arra, hogy árat emeljenek. Az elmúlt időben sorra jöttek a hírek a hús, a kenyér, a tej és az építőanyagok árának emelkedéséről. Miközben a hazai termelők úgy érzik, az elmúlt időben a visszafogott kereslet miatt leszorított árakon már nem működőképesek, addig a nagy multiáruházak továbbra is igyekeznek visszaverni a termelők árérvényesítő törekvéseit. A hazai infláció lassulását így nem kis mértékben éppen a multiknak köszönheti a kormány. A hét elején azonban egészen másként nyilatkozott Stumpf István kancelláriaminiszter. A kormány sokat vívódó embere szerint ugyanis meg kellene regulázni a multikat. A távirati iroda jelentésében szó szerint úgy nyilatkozott: „a kormány nem fogja hagyni, hogy a magántulajdonú monopóliumok extraprofithoz jussanak, ezért, ha kell, hatósági szabályozást vezetnek be ezeken a területeken". A miniszter kapitalizmuskritikáját gyorsan ízekre szedték a közgazdászok, akik szerint igaz, hogy szabályozó államra van szükség, de úgy nem szabad beavatkozni a gazdaságba, ahogyan azt az elmúlt időben a gáz- és gyógyszerárakkal tették. Nem elég ugyanis egy államnak arra törekednie, hogy pusztán esélyeket teremtsen, legalább ilyen fontos, hogy megbízható képet rajzoljon önmagáról. De térjünk vissza gyorsan a politikából a piacra. Bármennyire is furcsa, az elmúlt hetek áremelkedései nyomán csak az 1998-as szintre térnek vissza most az élelmiszerárak. A legdrasztikusabb emelkedés a kenyérnél várható, ami a pékségek szerint akár a huszonöt százalékot is elérheti. Ez egy átlagos család kasszáját havi ezer forinttal terheli meg. Mondhatnánk, kigazdálkodható összeg. Ám ha ehhez hozzávesszük, hogy az élet szinte minden területén folyamatosan nőnek a fizetni valók, már kevésbé lehetünk optimisták. Egy felmérés szerint az átlagmagyar jövedelemének éppen harmadát költi élelmiszerre, szemben az uniós átlaggal, amely csak 13 százalék. Ugyanakkor a leszakadóban lévő társadalmi rétegek négymilliós tábora keresetének több mint felét a mindennapi megélhetésre költi. Magyarán a kiskeresetű polgárok esznek, fűtenek, laknak és passz. A

nagy kérdés tehát az, hogy meddig tarthat Magyarországon az áremelkedés? Az infláció fékje a jövőben az lehet, hogy a legtöbb hazai árucikk ára már a világpiaci szint közelébe emelkedett. Most már csak négyszáz márkás átlagjövedelmeinknek kellene felnőnie Európához. Az elmúlt két esztendőben csökkenő élelmiszerárakat is a túltermelés és a fizetőképes kereslet hiánya szülte. A kereskedelem árleszorító törekvéseit azonban csak egy határig tudják majd a termelők tolerálni. Míg a társadalom egyik fele jövedelmének éppen felét költi élelmiszerre, addig az otthonteremtés költségei ma másfélszer annyiba kerülnek mint egy évvel korábban - állítja egy frissen végzett felmérés. Az új lakástámogatási rendszer bevezetésével párhuzamosan ugyanis megemelkedtek az építőanyag- és telekárak. Ráadásul az új kedvezmények jó piaci pozícióba hozták az építési vállalkozásokat. A kiszélesített támogatási rendszer így sokszor nem oda jut el, ahová szánták, hanem az építőipart gyámolítja, amelynek vállalkozói azonnal zsebre is vágják a többletet. így azután ma ugyanúgy emberfeletti megpróbáltatás házat építeni, mint néhány évvel korábban. Hiába kaphat elvben szinte már bárki kedvezményes hitelt, ha megfelelő jövedelem híján nem élhet vele. És ha mégis, akkor az építkezés során kénytelen mindennek duplán megfizetni az árát. A hitel feltétele ugyanis, hogy a legutolsó szöget is számlával igazolja az adós. Márpedig a mesterek sem szívbajosak, ha számlát kér a megrendelő a munkáról is, akkor azonnal rászámolják az áfát és a később befizetendő adójukat. Márpedig így jobb üzlet hitel nélkül, de feketén építkezni. Nem is csoda, ha az évi 110 milliárd forintos forgalmat bonyolító építőanyag-kereskedelem legalább negyven százaléka feketecsatornákon zajlik továbbra is - állítják sokan. M

esszire jutottunk már a Mars téri piacról. Am egyben mégis megtartottuk a fonalat: ahol a piaci szisztéma érvényesül, ott világosak és áttekinthetőek a történések. Ahol porszem kerül a gépezetbe, ott legfeljebb recsegve-ropogva működik csak a rendszer. Azt tanultuk annak idején, a klasszikus kapitalizmusban az állam legfeljebb az éjjeliőr szerepét vállalhatja magára. Éberen őrködhet, hogy a gazdaság, a piac belső logikáját ne bontsa meg semmi. Ha viszont mégis belenyúl a gépezetbe, az már lidércálom.