Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-25 / 172. szám

KEDD, 2000. JÚL. 25. SZEGED 5 A két babák Tfét kecses koreai kislány kering a korzón. Kezükben 1\. kamera, vidáman videóznak a város varázsos verőfényében. Arcuk-alakjuk arányos, farmerjük feszes, tekintetük tündökletes. Bámulok bambán. Nézem őket, s azt, mit videóznak. Mindent. Lelkiismeretesen körbefilmezik a Dóm kettős tornyát, az eredmény, nyilván: cselekménydús alkotás. Lám, mégiscsak rendkívüli település lakója vagyok mondom magamban -, az én városom olyan város, mely..., satöbbi. De azért e két turista, e két babák sem semmi. Ó, bár beleláthatnék bájos cicafejükbe! Minő gondolatok követik egymást, mint én őket, fénylő-fekete Kleo (folytassa!) -pátra frizurájuk alatt? Egyikük szinte nem létező, másikuk összenőtt szemöldöke mitől szalad homlokukra a meglepetéstől, ha szalad; sárgásfehér bőrük mily nap UV-sugárzásának áll ellen, pár ezer kilométerrel arrébb; hogyhogy úgy néznek ki, mintha vitrinben töltenék éltük, porcelánfigurák, nem fog rajtuk ezernyi megpróbáltatása a létnek? Köldökükben, látva látni, intimékszer, vajon másutt is van-e nékik ilyes? Meg kellene tekinteni, mint miképp ők Szeged várost; a turista is lehet látványosság. - A Dóm immár körbefilmezve, a két babák kezében bédekker (hogyan festhet ez a mondat, koreai írásjelekkel: „Szeged a napfény városa?"), indulnak a Dugonics térre, somfordálok, nyálcsorgatva, utánuk. Hosszan időznek a szökőkútnál a két babák, a Dóm tornya kong, az ő nyelvük csupa gong. A víz fehéren csobog, a márványszegélyen fiatalok. Üldögélnek-beszélgetnek, az idő tölti őket, ők töltik az időt. Vajon mit gondol róluk a két porcelánbabák, amelyek, pardon, akik, amint hírlik, nem is annyira törékenyek? Számukra ez álmodozó fiatalok a nyugati dekadencia megjelenítői talán? P

ersze, Dél-Korea, ahonnét jöttek e két babák, maga is nyugat, de e friss-nyugatiság alatti, sokezer éves távolkeletiség szemszögéből mégiscsak furcsa lehet ez az Európa, ez a hazánk. Nem sejtik, honnan is sejthetnék e látványos turisták: mi, magyarok szökevény keletiek vagyunk, koreai népdal is lehetne a „Hej, Dunárul fúj a szél" akár. Keletről keletre jutottak, hiába repültek nyugatnak napokon át a két babák. Farkas Csaba Szeged történeti belvárosa Lefoglalt vámáruk Munkatársunktól Az elmúlt héten a Vám- és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Parancsnoksága 104 jogsértő cselekményt derített fel 1 millió 453 ezer forint értékben. Az ügyekben 335 ezer forint pénzbírságot szabtak ki. Lefoglaltak 688. karton cigarettát, 45 palack alkoholt, 421 liter tiszta szeszt és 17,5 kilogramm ételízesítőt. Aranylakodalom Alsóvároson Régi, kedves előfizetőink gyakran keresnek meg bennünket örömükkel, bánatukkal. Most egy szép családi ünnepre voltunk hivatalosak. Alsóváros végén, a Távol utcában vidám zene- és énekszó zengett szombaton a kis családi ház udvarán. Sánta János ünnepelte aranylakodalmát Kukli Évával. A feleség szülei a Postáspályán voltak szertárosok, a kislány pedig már 12 éves korától ott dolgozott. Egy „délceg" futballista éppen akkor szomjazott meg, amikor a már 15 éves lány vizeskannájával a futballkapu mögötti kútnál járt. - Születésnapi ajándék volt nekem akkor Éva — meséli meghatottan Sánta János. - Másnapra már meghívtam moziba. Egy esztendő múlva volt az esküvő a felsővárosi templomban. Két fiuk, egy lányuk 8 unokájuk és 2 dédunokájuk született, ők is ott mulattak az 56 tagú vendégseregben. Sánta János a Felső-Tisza-parti fűrészüzemben dolgozott, vagonrakodóból lett szállítási ügyintéző, innen ment nyugdíjba, több kitüntetést kapott. Felesége is három évig dolgozott fűrészgépen, később pedig a göngyölegellátó vállalatnál szegezte a ládákat 25 éven át. Az ő munkáját is kitüntetetésekkel jutalmazták, végül a Nyíl utcai sütödéből ment nyugdíjba. Sok szeretettel kívánjuk, hogy még sok boldog, nyugodt évet töltsenek el csöndes alsóvárosi otthonukban. Kép és szöveg: Somogyi Károlyné A rejtőzködő udvarok titkai A Milkó-palota udvarának lenyűgöző harmóniája a Belvárosi híd lábánál. (Fotó: Nagy László) Kiss István építész tanulmány-sorozatot készített a szegedi történeti Belvárosról. Elemzéseit a városközpont szabályozási tervének elkészítésekor hasznosították. Az épületekről és terekről szóló tanulmányok után most a belvárosi telkek beépítéséről és a tömbök udvarairól szóló anyagot ismertetjük. Miért fontos a belvárosi udvarok és telkek állapotának föltárása? Lépjünk be a Klauzál tér sarkában álldogáló Kenyérszegő-szobor mellett a Kárász-házba (Klauzál tér 5.). A dongaboltozatos kapualjon át (amint Péter László (íja Szeged-könyvében) „a szegedi klasszicizmus legérettebb, egyszerű, de monumentális" épületének udvarára jutunk, amelynek „hangulatos, kőkonzolos függőfolyosóját egyszerű, ízléses kovácsoltvas rács díszíti." Képzeljük el ezt az udvart olyannak, amilyen valamely sok száz éves nyugat-európai városban lehetne: apró üzletekkel, kis cukrászdával, esetleg paddal az udvar virágai között... Ilyen lehetne Szeged belvárosa, ha a házak mélyén rejtőző udvarokat kiszabadítanák a belső tereket elzáró beépítések szorításából. • A Belváros udvarainak, megnyitható tömbbelsőinek állapotát elemzi Kiss István szegedi építész, aki 1996-ban fejezte be a Szeged belvárosáról szóló tanulmánysorozat első részét. A Tisza Lajos körút és a Tisza által bezárt „történeti Belváros" harmonikusan illeszkedő, s a sorból kilógó épületeinek vizsgálata után a városközpont tereinek és térfalainak állapotáról készült elemzés (1997). Az udvarokról és telekbeépítésekről szóló tanulmány 1998-ban született. Amint az építész elmondta, munkája egyik fontos célja a belvárosi telekbeépítések törvényszerűségeinek meghatározása volt. A tét csöppet sem kicsi: a Belváros épületei folyamatos bővítés-igénnyel küszködnek, s a beépítéseket korábban meglehetősen „adhoc" módon intézték. Ennek eredményeként tűntek el belső udvarok, s váltak sötétté szépen díszített (azelőtt megfelelően bevilágított) lépcsőházak. Ugyancsak kerülendő az udvarokra tagozódó belvárosi tömbök egybenyitása korábban az udvari szárnyakat bontották el e célból. A „százlakásos", hatalmas házaknak sincs keresnivalójuk itt: belváros-külváros különbségének ilyetén fölszámolása a szocializmus (egyik) elvetélt kísérletének bizonyult. Az építész szerint kívánatos, hogy minden telek megtartsa önállóságát, a korlátozott ideig (reggeltói estig) megnyitott átjárók lezárása utáni időben is. Kiss István munkája nyomán, a szegedi Belváros hagyományos beépítési rendszerét elemző vizsgálat eredményét a helyi építési szabályzatba is belefoglalták. • Ugyancsak a kész, s jelenleg elbírálás alatt álló szabályozási terv rögzíti a megnyitásra javasolt belvárosi udvarok jegyzékét is. A Kárász utca környékén egész sor szépen megépített, s föltárásra méltó udvart, átjáróházat találunk. A már említett Kárászház mellett a Klauzál tér és a Fekete Sas utca közti udvarfüzért, a Kiss Dávid-palotát, vagy a már szépen rendbe hozott Wagner-udvart említhetjük. Megnyugtató, hogy a jelenlegi épületfölújítások már a tömbbelsők föltárásának jegyében folynak. Említsünk még egy belvárosi udvart: a Sóhajok hídja alól a volt Fekete Sas fogadó épületén át (amelyben a szegedi városi televízió stúdiója is működik) egy pelikán-szoborral díszített udvarra jutunk - az átjáróház túloldala már a Kiskörútra nyílik. Tervezik a Kölcsey és Somogyi utcákat elválasztó tömbök megnyitását, több átjáróval is. A Takaréktár utcából a Horváth Mihály utca, s talán még a Tisza Lajos körút felé is vezet majd átjáró. De az udvarok megnyitására nem csak a meghitt belső tereket kedvelő sétálók tartanak igényt: számos kis boltocska (szolgáltató és kereskedő vállakózás) telepedhetne meg az udvarok földszintjén - olyanok, amelyeknek már nem jutott hely a fényes Kárász utcai üzletek között. Nyilas Péter Munkatársunktól Az elmúlt napokban az MRSA baktérium okozta megbetegedések ráirányították a figyelmet a kórházi fertőzésekre. Az egészségügyi intézményekben előforduló fertőzések a világon mindenütt - a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban is - gondot okoznak, s a szakemberek állítása szerint, nem érhető Nincs kórházi fertőzés el sehol baktériummentes állapot. Az idén, július közepéig 15 magyarországi kórházból jelentettek fertőzéses járványt az Állami Népegészségügyi Szolgálathoz. A megbetegedéseknek 11 halálos áldozata van. A tizenöt kórház között nincs Csongrád megyei - mondta érdeklődésünkre dr. Tombácz Zsuzsanna, a megyei ÁNTSZ járványügyi osztályának vezetője. Ebben az évben, eddig nem jelezte egyetlen Csongrád megyei egészségügyi intézmény sem, hogy falain belül fertőzéses járvány lett volna. Az intézményeknek jelenteni kell az illetékes ÁNTSZnek, ha halmozottan fordul eló fertőzéses betegség pácienseik körében. A járványügyi osztály vezetőjének tájékoztatása szerint a megyei tisztiorvosi szolgálat szakemberei rendszeresen ellenőrzik a kórházakban a higiénés szabályok betartását, s minden, a fertőzések szempontjából veszélyeztető tényezőt, valamint szűrik a gyógyító személyzetet. Az ÁNTSZ hatósági jogkörénél fogva végzi az ellenőrzéseket. Emellett a kórházak, klinikák foglalkoztatnak saját higiénikusokat, akiknek szintén az a feladatuk, hogy őrködjenek a kórházi higiénés szabályainak betartása felett. Fölgyorsul a „lakásosztás // Bérlakások: névjegyzék helyett pályázat A polgármesteri hivataltól a szegedi Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt. vette át az önkormányzati bérlakásokkal kapcsolatos feladatkört. A lakások kiutalásáról szóló határozatokat a közgyűlés és bizottságai hozzák, az IKV Rt. feladata a döntések előkészítése és végrehajtása. Július 1-től jelentősen változott a szegedi önkormányzati bérlakásokról szóló szabályozás. Eltörölték az évtizedek óta ismert névjegyzéket: a szociális bérlakásra várók a rászorultságukat meghatározó pontrendszer szerint pályáznak a fölkínált lakásokra. Ugyancsak fontos változás, hogy júliustól az önkormányzati bérlakásokkal kapcsolatos feladatkör a polgármesteri hivataltól a szegedi Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Részvénytársasághoz került. Minderről Soós Ferenc, az IKV Rt. kezelési igazgatója, és Szöllősi Béla, az IKV Rt. beruházási és műszaki igazgatója, a lakásügyi bizottság elnöke tájékoztatták lapunkat. Megtudtuk még, hogy az önkormányzati rendelet külön csoportba sorolja azokat, akiknek még fedél sincs a fejük fölött (ezért albérletben laknak), s külön azokat, akiknek lakásuk van ugyan, de az már nem felel meg a család indokolt igényeinek. A júliustól érvényes szabályozás ugyancsak külön kezeli a szociális szempontok szerint kiutalható lakások, s külön a piaci alapon pályáztatható bérlemények, vagy a nyugdíjasok elhelyezésére fönntartott garzonlakások ügyeit. Az új lakásrendelet legfontosabb eleme a korábbi névjegyzék eltörlése. A sokéves tapasztalat bizonyította: a listás rendszer nehézkes, lassú, kevéssé hatékony, nem felel meg az önkormányzati lakásokkal gazdálkodók, de az évek óta lakásra várók igényeinek sem. A névjegyzék 1994-es megújítása óta, mára mintegy ezerháromszázán iratkoztak föl a várakozók listájára. Ezzel szemben évente mindössze tíz-húsz bérlakást tudtak „kiosztani". Ennek magyarázata az, hogy eddig a listán sorra kerülő várakozó igényeinek megfelelő lakásokat keresték. Az igénylő természetesen „válogatott" a kínálatból, igyekezett a lehető legjobb lakást megszerezni. A fölajánlott lakások közben üresen álltak, míg a jelentkező esetenként újabb és újabb igényekkel lépett föl. így fordulhatott elő, hogy olyan, listán sorra került igénylő is akad, akivel harmadik éve folyik az egyezkedés egyelőre eredménytelenül... Az új lakásrendelet fordított a sorrenden: a pályázati rendszer már „a lakáshoz keresi a megfelelő bérlőt" (s nem fordítva, mint korábban). Az üres lakás leendő bérlőjét a jelentkezők közül, a rászorultság mértékét meghatározó, pályázati pontrendszer segítségével választják ki. A pályázati rendszer szeptemberben indul. A szakemberek azt remélik, hogy a közeljövőben a korábbinál jóval gyorsabban találnak gazdára az üres bérlakások. A- névjegyzékes időkben évente legföljebb tfz-húsz lakáshoz találtak bérlőt. Szegeden ma mintegy 150 üres bérlakást utalhatnának ki - a pályáztatással két év alatt valamennyi lakás gazdára találhat. Szöllősi Béla szerint tovább enyhíti a gondokat, hogy a szegedi önkormányzat évente harminc-negyven új bérlakás átadását is tervezi. Soós Ferenc a lakásügyi csoport feladatáról elmondta még, hogy az IKV Rt. a döntések előkészítését és végrehajtását végzi: a bérlakások odaítélésről szóló határozatokat változatlanul az illetékes bizottságok, ill. a képviselőtestület hozzák. A lakásügyekben érdekelteket segíti, hogy az IKV Rt.-nél heti négy napon át (hétfőtől csütörtökig) fogadják az ügyfeleket. A Dáni utcai IKV Rt. ügyfélszolgálata minden alapvető tájékoztatást megad az érdeklődőknek, akik ugyanitt kaphatják meg a beadványokhoz szükséges nyomtatványokat is. Nyilas Páter