Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-15 / 164. szám

SZOMBAT, 2000. JÚL. 15. FESZTIVÁLNYÁR 7 Júliusban nyitják meg a táblakép-festészeti biennálét Elmúlt korok hősei Ég- és diszletszlnek £ lromlott az idő, tapasztalhatták a minap a Szegedre láto­gató turisták, de nem mi rontottuk el. Viszont az sem el­képzelhetetlen: mikor az olvasó kinyitja az újságot, már hét­ágra süt a nap. Ez tudatos várospolitikai szervezőmunka eredménye. Azért a rosszidős Szegednek is van hangulata, állapítot­tuk meg hetilapos kolleganőmmel a minap, a Hunyadi főpróbája előtt, amidőn még fólia feszült a zenekari árok fö­lött, és a szabadtéri nézőtere egy egészen nagyméretű esernyőtároló sajátosságait mutatta. Az, hogy a borongós Szegednek borongósszeged-hangulata van, voltaképp ért­hető, egy borongós város csak elég körülményes módon tud­na vidám napsütésben úszni. Igaz, később rőtvörös izzás je­lent meg az alkonyi égen, amely szín összecsengett az előadandó darab Székely László létrehozta, egyébként kitűnő, komor diszletszíneivel. Az ég a Hunyadi diszletszíne­ibe öltözött. - Este, mikor kezdett betódulni a közönség, in­dult a voltaképpeni főpróba, s fölgyúltak a reflektorok, nos, este kiderült és csillagdíszbe öltözött az ég. Ennek kél olva­sata lehetséges, 1.) az Égi Főrendezés elérendő célként ha­tározta meg a közönség fokozott kifagyasztását, miután azt hitte, idelenn Az ember tragédiája van soron, azon belül az eszkimószín; 2.) odafönn elhúzták a függönyt, s kíváncsi­dundi puttófejek kandikálnak a Dóm térre, fürtös fejjel, pu­fókul, gondolatban együtt dúdolva a közönséggel: „Meghalt a cselszövő..." Éppen ideje, mondtuk a Filmtékában előzetesen megte­kintett, szembeszökően depresszív alkotás után; ránk fér egy kis pozitívum. - A JATE-klubban a felszolgálók és a közön­ség aránya 3:1 volt, ezért aztán rövid meggondolás után tá­voztunk, éppúgy, mint a Roxyból s a Gintonicból; egyálta­lán, mindenhonnan távoztunk. De most itt a hétvége, és az időjárásnak - elvárható módon - talán eszébe jut: Szeged mégicsak mediterrán város, levonja a levonható tanulságot s helyrehozza a helyrehozandókat, amivel, ha nagyon igyek­szik, és ha a controlling jóváhagyja, szerezhet nálunk egy jó pontot. Ezt azonban ne kiabáljuk el, még elbízza magát. Farkas Csaba Családi nap a vadasparkban Szuromi Pál: Szomorú és elgondolkodtató, hogy egy szegedi kiállításon a dél-alföldi művészet nem képviselteti magát kellő mértékben. (Fotó: Nagy László) $ ö uj N «/» ?yS o O programok MA ÉS HOLNAP Munkatársunktól Július 16-án, vasárnap im­már második alkalommal rendez családi napot a Szege­di Vadaspark, az Alkotóház­zal közösen. Az ügyességi já­tékok fél 11-kor kezdődnek. Most mi van? kérdezge­tik, akiket érdekel a Szegedi Kortárs Balett sor­sa. Az együttes színház­ból történt botrányos ki­rúgása után a június 30-i közgyűlésen született egy határozat, s a hiva­talosság úgy veszi, ezzel a probléma meg van oldva. De mi a problé­ma? És valóban megol­dás született vagy egy új helyzet? Vagy maradt minden a régiben, csak volt egy sajátságos műbalhé? Korognai Károly színház­igazgató a jövő évadra nem újította meg a Szegedi Kor­társ Balett táncosainak szerződését. Lett botrány, s annak megoldásáért, hogy a kortárs táncművészet szegedi rajongói ne rövidüljenek meg, a sikeres, elismert egy­üttes ne menjen szét vagy ne szerződjön máshova, úgy lát­szott, fontolóra vétetett a Korzó mozi átalakítása kor­társ művészeti központtá. A színházat fönntartó önkor­és 15 óra 30 percig tartanak. A Buborék Gyermekszínház előadását 11 órától tekinthe­tik meg az érdeklődők, dél­után 2 és 6 óra között pedig kézműves foglalkozásra vár­nak mindenkit. mányzat és a minisztérium is mintha támogatta volna az ötletet, ám a június 30-i közgyűlésre egészen más tartalmú előterjesztés készült. A testület határozat­tá emelte a dr. Ványai Éva alpolgármester által jegyzett javaslatot, miközben elvetet­te az SZDSZ-es Nagy Sán­dor képviselő módosító in­dítványát és a saját kulturális bizottságának javaslatait is. A szlnházfönntartó önkor­mányzat szerint a fent emlí­tett határozat megoldja a ba­lett sorsát, a balett vezetői szerint nem old meg semmit, csak egy újabb rossz helyze­tet teremt. Az együttest a sa­ját alapítványa fogja működ­tetni - így szól a megoldás, a helyzet pedig az, hogy hiva­talosan senki sem tárgyalt az alapítvánnyal arról, hogy ezt vállalja-e? A balett számára a régi zsinagóga jelöltetett meg játszóhelyként. De nem határoztak meg számára ját­szási kötelezettséget a zsina­Művészettörténé­szekből, grafikusokból és festőművészekből ál­ló zsűri válogatta ki a beküldött 367 fest­ményből azt a 83 alko­tást, amelyet a nyolca­dik országos táblakép­festészeti biennálé al­kalmával állítanak ki Szegeden, a Horváth Mihály utcai képtárban július 22. és szeptember 10. között. A zsűri egyik tagja, Szuromi Pál szegedi művészet­történész úgy véli, a mértéktartó, kicsit kon­zervatív modernizmus lesz a meghatározó az idei tárlaton, amelyen a legprogresszívebb tö­rekvések nem képvisel­tetik magukat. - Hogyan nyerte el Sze­ged a táblaképfestészeti biennálé megrendezésé­nek jogát? - A nyolcvanas évek vé­gén a magyar képzőművé­szetben minden műfajnak kialakult a helyi bázisa. A grafikáé Miskolc, a kisp­lasztikáé Pécs, a textilművé­szeté Szombathely. A festé­szetnek is kellett egy hely, ahol a kortárs művészek eredményeit bemutatják, és ez Szeged lett. Ebben az is szerepet játszott, hogy a Dél-Alföldön nagy hagyo­mánya van a festészetnek. - Milyen szempontok szerint válogatják ki a ki­állításra kerülő alkotáso­kat? - Az idén szerencsés szellemiségű zsűri jött össze, mivel kizárólag a minőség elvét vette figye­lembe. Ennek tudható be, hogy míg a korábbi években száz-száztíz munka került a kiállításra, most csak nyolc­vanhárom. Élnek még rossz kulturális beidegződések, például az, hogy ha Szege­den a képtár három szintes, akkor mind a három szintet meg kell tölteni alkotások­kal. Szerintem pedig annyi szintet kell megtölteni, amennyi jó munka van. Nem mondom, hogy a nyolcvanhárom alkotás gógában. Meghatározták vi­szont, hogy az eddigiekkel azonos minőségű produkció­it - az idén egyet, jövőre né­gyet - bemutatja a színház. Megvásárolja. Abból az idei 13, a jövő évben 35 millió forintból, amelyet erre fordít­ható összegként fog tartal­mazni a színházi költségve­tés. A zsinagóga mintegy a kamaraszínház alternatívája­ként jelenik meg a határozat­ban. Csakhogy ez nem meg­oldás, hanem - hajókedvünk van - vicc. Ha rosszkedvünk van - hülyeség. Mert a zsinagógában nem lehet előadást tartani. Nem fűthető, nincsenek kiszolgáló helyiségek, stb. Az eddigiekkel azonosan magas színvonalú, a színház­ba szánt előadásokat úgy le­hetne létrehozni, ha az egy­üttes ugyanúgy használhatja a színházi infrastruktúrát, mint eddig. Korognai direk­tor ezt szóban meg is ígérte, de írásban az ígéret még nem mindegyike remekmű, sőt a korábbi évekhez képest va­lamivel erőtlenebb a kiállí­tás. Ennek legfőbb oka talán az, hogy az országosan is­mert, rangos művészek, akik korábban évről-évre küldtek Szegedre képeket, most nem jelentkeztek. Ezért az igazán rangos munkákat meg tud­juk számolni a kezünkön. Az ország minden részéből érkeznek festmények, de az szomorú és elgondolkodtató, hogy egy szegedi kiállításon a dél-alföldi művészet nem képviselteti magát kellő mértékben. - A kiállított művek alapján milyen fejlődési irányzat figyelhető meg a kortárs festészetben? - Örülök annak, hogy a tárlaton kialakult egy olyan nívós mag, tíz-húsz rend­szeresen kiállító művész, akik állandóságot, színvo­nalbeli minőséget adnak a rendezvénynek. Ennek kö­szönhetően az mostani alka­lommal is ugyanazok a díja­zottak, mint két évvel ezelőtt. Ha ezek a művészek nem lennének, ez a biennálé nagyon szegényes képet fes­tene a magyar piktúráról. Stiláris szempontból az a határozott megosztottság, jelent meg. A próbaterem, az öltözők, az iroda, a balettre­pertoár díszletei és a miegy­más használatáért állítólag 1 millió 700 ezer forintot kér­ne bérleti díjként a színház. Mellesleg ez az összeg kísér­tetiesen hasonlít ahhoz, amit a teátrum a Tantusznak fizet, ugyancsak próbahely bérleti díjaként. Ebből arra is lehet következtetni, hogy az előterjesztésben előforduló összegek nem annyira az ön­kormányzattól, mint inkább a színháztól származnak. De: a kulturális bizottság például nem 35, hanem 42 milliót szavazott volna a balett szá­mára, s ezt az összeget nem a légből kapták a képviselők, hanem ülésükön maga a színház gazdasági igazgatója közölte velük: 42 millió a balett produkciós költsége, (így „jött ki" egyébként az idei 13 millió az egyetlen előadásra! Ezt nyilván vélet­lenül felejtették az elfogadott határozatban.) Foglaljuk össze! A balet­tet a saját közalapítványa működteti, tehát nem a szín­ami tíz évvel ezelőtt is érvé­nyesült, vagyis egyik olda­lon álltak a konstruktív szel­lemű művészek, másik ol­dalon az expresszív művé­szek, a harmadikon a szür­realisták, mára megszűnt. Ahogy a társadalmi élet más területén is műfajok és stílu­sok keverednek egymással, a képzőművészetre ugyanez jellemző: a cél minél érde­kesebben, összetettebben megjeleníteni valamit. Saj­nos azonban a szegedi tárla­ton éppen a legprogresszí­vebb törekvések nem képvi­seltetik magukat. Ezen a bi­ennálén a mértéktartó, kicsit konzervatív modernizmus a meghatározó. - Mennyire van helyük a kevert műfajú alkotások­nak egy-egy kiállításon ? - A művészeti gyakorlat­ban egyre több az átmeneti forma, különböző műfaji öt­vöződések jönnek létre, mi­közben a rendezvények, például egy-egy grafikai vagy festészeti biennálé, leszűkítik a tárlatok szín­vonalát azzal, hogy például szobrászati kiállításra nem vesznek be úgynevezett ké­pes szobrot. Ezáltal éppen a legérdekesebb kísérletek ki­maradnak a kiállításokról. ház, mint költségvetési intéz­mény. Ám a működéséhez a színház hozzájárul évi 35 millió forinttal, mert ennyiért . vesz tőle négy előadást, to­vábbá rendelkezésére bocsát­ja (ha igaz) mindazt az inf­rastruktúrát, mint eddig. Eh­hez az kell, hogy a színházi költségvetésbe ugyanúgy be­épüljön ezután is a balett pénze (a központi támogatás is csak így marad meg), mint eddig. Hivatalosan tehát ma­rad három tagozatú a szegedi teátrum: lesz továbbra is ba­lett tagozata. Csak balett együttese nem lesz. Egyesek szerint így nyer vagy 70 mil­lió forintot. Ha ugyanis a ba­lett produkciós költségekhez hozzászámítjuk a rájuk rako­dó színházi infrastrukturális költségeket, olyan 100 millió körüli összeget kapunk. Ebből ezután csak 35-öt kell a színháznak kiadnia. Nos, szerintem többet. Nem sok pénzt nyer a színház azon, hogy kitette a balettet, - Mi a véleménye a képzőművészet társadal­mi elismertségéről? - Minden kornak meg­vannak a maga hősei. Ha a művészet világát nézem, ak­kor a mai virtuális, mediális korban, ahol a mozgás, a di­namika a meghatározó, az olyan passzív, meditatív műfaj, mint a képzőművé­szet, háttérbe szorul. A mi korunk hősei művészeti ér­telemben az operatőrök, a fotósok és a filmesek. - Visszatérhet még a képzőművészek hősko­ra? - Vissza kell, hogy tér­jen. Nem tudom mikor, ta­lán évtizedek múlva. Abból az Amerikában, Svédor­szágban megfigyelhető ten­denciából, hogy a monstrum épületek helyett a városok­ban is kisebb házakat építe­nek, arra következtetek, a világ egyre inkább rájön: a gigantomán modell hosszú távon járhatatlan, és újra visszatérünk egy nyugalma­sabb, intimebb, emberköze­libb életformához. Egy nyu­godtabb világban pedig be­csülete van a látásnak, ami a mostani kapkodó, sietős vi­lágban csupán hatodrangú. Hegedűs Szabolcs hiszen a táncosok - amint föntebb írtuk és ha igaz ­továbbra is használhatják az infrastruktúrát. A balettnek rendelkezé­sére áll állandó játszóhely­ként a régi zsinagóga. Egy szintén jelképes bérleti díjat nyilván el kérnie kezelőjé­nek, az Ifjúsági Háznak ér­te. A balett-alapítvány, ha bolond lesz, akkor fizet is egy olyan helyért, ami a ba­lett céljaira nem használha­tó. Azt még nem tudni, miből fizetik az együttes tagjainak a bérét. Továbbá azt sem, mi lesz azután, hogy remélhetőleg 2002­ben megnyílik a felújított kamaraszínház? „Visszave­szik" a kortárs balettet - ha még életben lesz? És itt lesz? Nincs válasz. Arra a legfontosabb kérdésre sincs, hogy az enyhén szólva bi­zonytalan helyzetbe hozott művészek vajon hogyan lesznek képesek az eddigi­vel azonos színvonalon pro­dukálni? Akármi is történik ez­után, egy kérdés és egy vá­lasz még ide kívánkozik. Mire volt jó ez az egész? Semmire. Sulyok Erzsébet A Dóm téren szombat este fél kilenctől Erkel Hunyadi László című operáját tekinthe­tik meg, vasárnap, ugyaneb­ben az időpontban Cserháti és vendégei. A TIT XXXVII. pedagógiai nyári egyetemén szombaton Endreffy Zoltán és Kelemen András tart előadásokat, Etika, morál, iskola, és Egységesülő világ és a nemzeti azonosság­tudat címmel. Vasárnap fakul­tatív programok lesznek. Vasárnap 16 óra 30-kor ün­nepi hangverseny a Dómban. Előadók: Pertti Eerola orgo­naművész és Aulikki Eerola operaénekes. ÁLLANDÓ RENDEZVÉNYEK A Móra Ferenc Múzeum­ban: Szent István emlékezete faliszőnyegeken; „Boldog szá­zadvég"; a Homonnay Fo­tóműterem munkásságát be­mutató kiállítás; Patikatörténe­ti kiállítás; „Csak egy Földünk van", természettudományi ki­állítás; „avarnak mondták ma­gukat..." régészeti kiállítás; Mai magyar szobrászat, Csongrád megye népművésze­te, néprajzi kiállítás; Móra­emlékszoba; A múzeum tör­zsanyagának képei és szobrai. A Kass Galériában Kass János grafikusművész alkotásai lát­hatóak. valamint Keresztes Dóra és Orosz István tárlata is látogatható. Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása a Bécsi körút 1 l/A. szám alatt (hétfőn szünnap!). A Fekete­házban Uralkodók, polgármes­terek és szegedi polgárok kiál­lítás; Varga Mátyás történelmi képei és kerámiái; Csongrád és Csanád megyék társadalma; valamint a szódásüveg és gép­kiállítás a Bánffy család gyűjteményéből. Maderspach Katalin kama­ratárlata vasárnap kivételével 8-20 óráig látható a Főnix Im­biszben. (Takaréktár u. 8.) Nagy Gábor kiállítása az Art-Tér Galériában tekinthető meg, hétköznapokon 10-től 17 óráig. (Deák F. u. 31). A Szög-Art Galériában Victor Gaga és Constantin Ra­ducan kiállítása látogatható. A Szegedi Egyetem Rajz­művészettörténet Tanszéke végzős hallgatóinak kiállítása hétköznapokon 10-18 óráig a Dél-magyarországi MÉH Rt. irodaházában (Bocskai u. 8/B). Az Egyházmegyei Kincstár és Múzeum hétfő kivételével 10-től 18 óráig látogatható. A Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában Sze­gedi Molnár Géza emlékkiállí­tását tekinthetik meg, mely 10 és 18 óra közt tekinthető meg. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Patay László gyűjteményes kiállítá­sát lehet megtekinteni. Ferroglobus Kereskedőházi; H-6728 Szeged, C Kereskedő köz 3. a Telefon: +36-62-458-486 Telefax: +36-62-458-487 E-mail: info@ferroglobus.hu Web-lap: www.ferroglobus.hu Játszóház - hátrányos helyzetűeknek Munkatársunktól A Szeged-Csanádi Egy­házmegyei Karitász „Nyári napközi - Játszóház" néven tíz napos programot rende­zett hátrányos helyzetben lévő fiataloknak. A tábor cél­ja az értékes szabadidős nyári elfoglaltság biztosítása volt. A napközi olyan családoknak nyújtott segítséget, melyek­nek anyagi lehetőségei nem engednek meg táborokat, uta­zásokat. A játszóház a Gyer­mek és Ifjúsági Alapprogram támogatásával jött létre. Érthetetlen történet Az elmeszelt" balett

Next

/
Thumbnails
Contents