Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-13 / 162. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚL. 13. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 5 Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat Tóth-Szenesi Attila újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kere­ső. illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Happy end. Becseiné Ba­lázs Julianna tegnapelőtt este a Fő fasorról utazott taxival a Tavasz utcai Fonalfeldolgozó­hoz. A sofőr az új híd után a Szilién sugárúttá kanyarodott, majd a Retek és a Rózsa utcán jutott el a célhoz. Olvasónk nem érti, miért választotta ezt az útvonalat a pilóta. Talán vi­dékinek nézték? - tette fel a kérdést. Sárkány Lukács, a Rádió Taxi vezetője a Klapka térnél fordult volna csak le a Nagykörútról, hiszen ez rövi­debb út és a viteldíj körülbelül kétszáz forinttal kevesebb. In­tézkedése gyors volt: olva­sónktól elnézést kért, valamint visszafizeti az 1125 forintos tarifát. A hosszabb utat vá­lasztó taxisról ennyit mondott: „Nálunk farkastörvények ural­kodnak, kollégánk szigorú büntetésre számíthat." Köszönet 1. Kertész Lász­ló (461-675) Nacsa Lászlónak és édesanyjának köszöni, hogy a bordányi úton megta­lált autóstáskáját visszajuttat­ták neki. Köszönet 2. Papp László köszönetét és elismerését feje­zi ki a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságnak, hogy dolgozóik gyermekei ré­szére kiváló napközis tábort szerveztek, így biztosítva a ki­csik kulturált és tartalmas szó­rakozását. Áram. Hajdú Lászlóné (493-053) már harmadik hó­napja kapja meg ugyanazt a számlát a Démásztól. Ilyenkor el kell mennie az ügyfélszol­gálatra, ki kell várnia a rekla­málókkal teli sort, hogy töröl­jék tartozását. Olyan eset is előfordult már, hogy a számí­tógépek ügyfélfogadási időben álltak, mert az irodákban számláztak. A csípésszámlálás „trükkjei" Csőbe húzott szúnyogok A mohó vérszívókat üvegcsőbe szippantják a számlálók. (Fotó: Karnok Csaba) szúnyog támadása kevés - a légi-földi, biológiai-kémiai beavatkozáshoz kellő számú „ellenség" szükséges, lévén az irtás igen drága mulatság. A szúnyogszámlálás adatait la­punkban hetente közöljük. A mérés módszeréről azonban (rögtönzött közvélemény-ku­tatásunk szerint) egészen fan­táziadús elképzelések kapnak szárnyra. Néhányan föltételez­ték, hogy az önkéntes „vérta­nút" bekenik valami szúnyog­csalogató anyaggal, sorsára hagyják, aztán ha már vég­képp nem bírja tovább, meg­olvassák rajta a vörösre duz­zadt csípéseket... A valóság egyszerűbb és fájdalommentes (legalábbis a fölmérők szempontjából). Dr. Szító András hidrobiológus, a szegedi szúnyoggyérítés szak­mai irányítója elmondta: egy­szerűen foglyul ejtik a csípés­re készülő rovarokat. Hét lel­kes fiatal - egyetemisták, főis­kolások, illetve a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapít­vány szegedi intézetének munkatársai - hetenként egy­szer körbejárják a városban kijelölt tizenegy mérési pon­tot, s egyszerű üvegcsövecs­kében gyűjtik az őket támadó szúnyogokat. Mi az Aradi vértanúk terén lehettünk szemtanúi egy szú­nyogfogásnak. Előbb György Andrea egyetemi hallgató, ne­gyedéves biológus-kutató ér a helyszínre, majd Csehó Gá­bor, ugyancsak negyedéves, biológia-környezetvédelem szakos főiskolai hallgató is a tettek mezejére lép, s végül Andrea mutatja be a szúnyog­ejtés mesterfogásait. Vaskos kémcsőre emlékez­tető üveghengert vesz elő, amelynek egyik végén mű­anyag csövecske himbálódzik. A „csutorát" szájába kapja, majd vár, „hosszú, méla les­ben." Amint egy gyanútlan szúnyog a számláló csupasz karjára ereszkedik, Andrea az üveghenger homorú, lyukas, kúp formájú talpát a vérszívó­ra csapja, majd kicsit meg­szívja a szájában tartott csö­vet. A hengerben keletkező vákuum beszippantja a szú­nyogot, amely így vér helyett csupán éhkoppot nyelhet. A mérés időtartama a szú­nyogsereg létszámától függ. Általában tíz percig gyűjtik a rovarokat, majd az eredményt „fölszorozva" kiszámítják, hány szúnyog gyűlne össze egy óra alatt. Ha száz fölötti eredményt kapnak, másnap el­rendelik a beavatkozást. Dr. Szító Andrástól meg­tudtuk még: a mérést legjobb alkonyat előtt fél órával kez­deni, mert a fényérzékeny szúnyogok akkortájt bújnak elő; a mérőpontnak utcai lám­pától, meleg motorháztetőtől (azaz: minden szúnyogcsalo­gató fény- és hőforrástól) tá­vol kell lennie; a szúnyogszá­moló egyedül álljon egy kép­zeletbeli, tízméteres sugarú kör közepén, mert így nem oszlik meg a csipkelődő ter­mészetű rovarok figyelme. A közhiedelem szerint a szúnyogok este tíz óra tájban „elülnek". Ez igaz - kivéve, ha fülledt, párás a levegő; ezenfelül mindig akadnak éj­szakai kóborszúnyogok is. Hajnali négy-öt óra tájban az­tán megújul a roham; az ellen­csapás házilagos eszközei (szúnyogháló, elektromos ri­asztó) azonban jól kiegészítik a légi és földi hadjárat arze­nálját. Nyilas Páter A művésztelep öt éve Munkatársunktól A hét közepén volt a Szege­di Grafikai Művésztelep estje a Bartók Béla Művelődési Ház­ban, ahol a házigazda tisztét Szuromi Pál művészettörté­nész töltötte be. A beszélgetés főként a művésztelepek funk­ciójáról és konkrétan ennek a művésztelepnek az eddigi, öt­éves múltra visszatekintő mű­ködéséről szólt. A házigazda először arról beszélt, hogy a alkotótáborok hátrányos hely­zetben vannak, hiszen a közön­ség nem szokott ilyen rendez­vényekre ellátogatni. Utána a szegedi helyzetre terelte a szót, arról mesélt, hogy miért nem alakult itt művésztelep már sok évvel ezelőtt, hiszen már az 1800-as évek végén volt szó arról, hogy sokat lendítene a város hímevén egy ilyen kez­deményezés. Beszéltek a mű­vészetek mostani állásáról, hogy szokás a műfajokat egy­bemosni, tehát nem is igazán hívhatják a művésztelepet gra­fikainak. Annál is inkább, mi­vel nincs egy olyan hely, ahol állandóan tudnának találkozni, a technikai felszereltséget is mindenkinek magának kell biztosítania. A művésztelepen idén Páldi Lívia, Erdélyi Gá­bor, Gerhes Gábor, Huszár Im­re, Imre Mariann, Király And­rás, Koronczi Endre, Lévay Je­nő, Seres Szilvia, Szűts Eszter, Kovács Keve és Nicola Percy vettek részt. „Szú­nyogsze­zon" idején lapunk­ban rend­szeresen közöljük a legfrissebb csípésszámlálás eredmé­nyeit. A város tizenegy pontján, hetente ellenőr­zik a „szúnyogsűrűsé­get", s az eredménytől függően rendelik ei az ir­tást. A mérést végző ön­kéntesek vérét nem szív­ják a szúnyogok: a szám­lálók foglyul ejtik a rova­rokat. Bár a szúnyogpermetező repülőgép párafelhője elől mindig elbújik néhány ügyes vérszívó, azt a legszigorúbb szegediek sem vitatják, hogy eddig az idei szezonban is ­kicsinyke képzavarral élve ­rövid pórázon tartották a csí­pős rovarokat. A sikernek azok az önkéntesek is része­sei, akik Szeged tizenegy pontján hetenként megszám­lálják a szúnyogokat. Ha a „szúnyogsűrűség" eléri a kri­tikus szintet, a szakemberek elrendelik a beavatkozást: fölszáll a repülőgép, útnak in­dul a hideg-meleg ködfújó autó. Persze az is igaz, hogy az éjszakai nyugodalom földúlá­sához már egyetlen kiéhezett nőstényszúnyog is (mert hogy közismerten csak a „gyengéb­bik rovarnem" egyedei szívják a vérünket!) éppen elegendő. A forró éjszakában nyugodni vágyó ilyenkor rovarirtó pa­lackot vagy kisebb ruhadara­bot ragad, világot gyújt, s szú­nyogvadászatra indul. Termé­szetesen eredménytelenül, mert a rutinos rovar azonnal fedezékbe vonul - lámpaoltás után viszont csaknem rögtön körbezümmögi áldozatát, aki másnap azonnali irtást követel a környéken. A beavatkozás elrendelésé­hez viszont néhány bujkáló ,,/zó, vagy nem \zó, rendesen kell dolgozni!" Miska bácsi és az auditor Munkakép. A sándorfalvi asztalosüzem húsz embernek ad kenyeret. (Fotó: Miskolczi Róbert) Jöjjön ki, nézzen meg egy olyan tipi­kus aszta­I o s i p a r i kisüzemet, amelynek ISO-minősítése van. Ilyet úgysem látott még, nincs is más a megyében ­szólt nemrégiben a meg­hívás. Pálfi Ferenc minő­ségügyi szakmérnök in­vitált Sándorfalvára, a Délfa Kft.-hez. Forgácsszagú kisriport reményével indultam útnak, de ilyen időben képtelenség száraz fára gondolni és kon­centrálni. Nekidőlök az au­tó átmelegedett ülésének és hallgatom, amint vendéglá­tóim egyike, Pálfi Ferenc a minőségbiztosításról beszél. „Az ISO bizonyítvány... évente audit, minőségügyi kontroll..., szívem csücske lett a Délfa ..." Ehhez most túl meleg van. ISO-ról amúgy sem könnyű frni, mert az emberek meglátják a három betűt és könnyen továbblapoznak az újság­ban. Én sem szégyellem annyira, hogy nem tudom és nem is nagyon akarom elképzelni: hogyan szerzett bizonyítványt egy tipikus­nak mondható vidéki kis­vállalkozás, minden átlagos bújával, bajával. Megvallom, poros üzem­udvarra számítottam, lustán nyújtózó szürke macskával, sörösüveggel, olajos ron­gyokkal. Ezzel szemben itt áll egy frissen tatarozott, halványsárga üzemépület, családi házakat megszégye­nítő hatalmas termoplán üvegablakokkal, sehol egy fakupac, vagy fűrészpor-ha­lom, kínos a rend. Pernyész Zoltán ügyvezető kis híján megsértődik, mikor megle­pettségemet látja. Amikor '93-ban belevágtak a vállal­kozásba, sem az épület, sem az udvar nem volt ilyen. Akkor hárman voltak, sokat dolgoztak, kevés pénzért. Ma több mint húszan van­nak, éves szinten 100 milli­ós forgalmat hoz a cég. Megdolgoztunk azért, hogy ne legyen mindegy, mit mu­tatunk magunkból - mondja az ügyvezető. Egy ilyen méretű vállal­kozást egyébként semmi nem kötelez arra, hogy mi­nősítést szerezzen. Jó, né­mileg nyomja a piac, meg előre kell nézni, de hát ak­kor is, a megyében egyetlen hasonló méretű asztalosipa­ri cég sem gondolta még úgy, hogy nem tud minősí­tés nélkül működni. Pálfi Ferenc azt mondja, ez azért van így, mert egy cég fel­készülése nem kis áldozat­tal jár. A teljes működést át kell szabni, mindennap ezerszer rá kell szólni a me­lósra, hogy Józsi azt ne oda tedd, hanem ide és fgy, mindent dokumentálni kell a rendeléstől a vevőrekla­mációig, hatványozódnak az adminisztrációs felada­tok, újra kell gondolni a hulladéktárolást, a szállítást és még száz ilyen feladatot. Aztán ott van az anyagi ol­dal, a Délfának kétmillió forintot kellett tisztán kiter­melnie ahhoz, hogy meg­szerezze a tanúsítványt. A minőségbiztosítási szakem­ber és az ügyvezető szerint két dolgon múlik, hogy egy társaság belevág-e a fenti­ekbe: egyrészt a szemlélet­módon, másrészt egységes a csapaton. Az egy esztendőnyi fel­készülési idő alatt itt annyit kérdeztek, hogy habosra be­széltük a szánkat - meséli Pálfi Ferenc, aki Miska bá­csi hozzáállásával példáló­zik. Az öreg szaki elmúlt már hatvan, mégis a gép mellől kell elhívni. Azt mondja, izó, vagy nem izó, rendesen kell dolgozni, s hozzáteszi, igazi mesterem­ber soha nem adott ki a ke­zéből kontármunkát. Az, hogy nem a papírért csinál­tuk, abból is látszik, hogy engem bizony nem tudott megfogni kérdéseivel az au­ditor - mosolyog huncutul. A szakmai önérzetesség egyébként a minőségbizto­sítás szemüvegén keresztül így néz ki : a cég minden tagja hibátlan munkára tö­rekszik. Máskülönben ­mint mondják - egyből megkapják a konkurenstől vagy a vevőtől, hogy „na te izós, elrontottad, mire van nagy mellényed". Többek között ezért nem akar té­vedni sem a szabadságra ritkán menő főnök, sem az ajtókeretet pácoló melós. Búcsúzóul megkérde­zem, ami egész úton a fe­jemben járt: kitér-e a minő­ségügy arra, hogy az izzadt testekre tapadó száraz fű­részport hogyan kell eltávo­lítani? Mosolyogva mond­ják a szabályt: azt ezer éve egyszerűen vízzel mossák le. Katkö Krisztina Diagnózis a Telinen Munkatársunktól A Diagnózis című egész­ségügyi magazin pénteken a szokott időben, 19 órakor je­lentkezik a Telin TV-ben. A műsor témái között szerepel a vérnyomásmérés helyes tech­nikája, a pattanásos bőr kiala­kulása, a kullancscsípés követ­kezményeként fellépő betegsé­gek kezdeti tünetei, a bélrend­szer gyulladásos betegségei­nek szövődményei és gyógy­kezelése, valamint a sclerosis multiplex diagnosztikai lehe­tőségei és jellemző tünetei. Az adásban beszámolót láthatnak a Semmelweis Ignác születé­sének 182. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségről is. Egy környezetvédelmi téma is helyet kapott a pénteki mű­sorban: a Reghős Bendegúz Szabadidőközpont mögött lé­vő illegális szemétlerakóról a szomszédban lakó idős hölgy mondja el véleményét. Napközisek Munkatársunktól A Dél-alföldi Népművésze­ti Egyesület alkotóházi nap­közis tábort szervez 6 és 14 éves gyerekek részére. A tá­bor július 17-től 21-ig tart, korlátozott számú jelentkezé­seket még elfogadnak. Az egyesület címe: Árboc u. 1-3. IfBII

Next

/
Thumbnails
Contents