Délmagyarország, 2000. július (90. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-01 / 152. szám

SZOMBAT. 2000. JÚL. 1. A HELYZET 11 S 1 a jog asztala Mit tartalmazzon az utazási szerződésben? H. L.-né szegedi olva­sóink kérdésére válaszol­va ezúttal „Az utazási szerződés" fogalmat tisz­tázzuk rovatunkban. (Cí­münk: 6740 Szeged, Ste­fánia 10. A borítékra ír­ják rá: „A jog asztala".) Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köte­les a szerződésben meghatá­rozott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodás­ból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból - így különösen szállás, étkezés ­álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni. Ha a vállal­kozó csak a szerződésben meghatározott egyes kiköté­sektől eltérően tud eleget ten­ni, a megrendelő a díj csök­kentését és kárának megtéríté­sét követelheti. Jelentős változás az utóbbi időben, hogy a jogszabály az utazási vállalkozói tevékeny­séget az előírt feltételek betar­tásához (ilyen pl. a nyilvántar­tásba vétel, az utazási vállal­kozásban jártas és minősítő vizsgával rendelkező személy részvétele a vállalkozásban stb.) és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztéri­umban vezetett nyilvántartás­ba való bejegyzéshez köti, és azt csak a bejegyzésről szóló értesítés vétele után kezdheti meg az utazási vállalkozó. A leglényegesebb - bár az előző szabályozáshoz képest nem változás - az, hogy a már is­mertetett feltételek mellett az utazási vállalkozónak vagyoni biztosítékkal kell rendelkez­nie. Az utazási szerződésnek két fajtája ismert, az utazást szervező és az utazást közve­títő szerződés. Mindkettőre irányadó az az általános sza­bály, hogy azoktól az utas hátrányára nem lehet eltérni. Az utasra hátrányosabb szer­ződési kikötés érvénytelen, és helyébe a jogszabályi rendel­kezések lépnek. Az utasra kedvezőbb feltételekben való megállapodás azonban lehet­séges. Az utazási szerződé­sekre kötelező írásbeli alakot rendel a jogszabály, amelynek egy példányát az utazás meg­kezdése előtt az utazási vállal­kozó köteles az utasnak átad­ni. A szerződés módosítása is csak írásban lehet. Az utazási vállalkozó az általa kiadásra kerülő tájékoztatóban (prog­ramfüzet) foglaltaktól, utóbb csak akkor térhet el, ha ezt a jogát fenntartotta és a változá­sokat még a szerződéskötés előtt közölte az utassal. A tá­jékozató kiadása nem kötele­ző, azonban olyan esetben is tájékoztatási kötelezettséget ír elő a szerződés megkötése előtt a jogszabály, ha tájéko­zatót egyébként az utazási vállalkozó nem adott ki. A szerződésnek tartalmaz­nia kell - többek közt - az utazás időtartamát, minőségét, a teljesítés módját, továbbá a díj összegét és megfizetésé­nek idejét. Az előbbi kellé­keknek a szerződésben való felsorolására nincs szükség, ha az utazási iroda az utazás­ról az azokat is tartalmazó tá­jékoztató tett közzé. Ebben az esetben a szerződésben ele­gendő a tájékozatóra utalni. A szerződés tartalmát tehát álta­lában az utazási iroda állapítja meg, és a szerződés úgy jön létre, hogy az utas azt elfo­gadja. Ifj. dr. Könczöl László Itt a C-hitel Budapest (MTI) Az OTP Bank szakembe­reinek prognózisa szerint a la­káscélú támogatások július 1­jei módosítása nyomán a bank idei lakáshitel-állománya az év végére meghaladhatja a 30 milliárd forintot - jelentette ki Spéder Zoltán, az OTP Bank alelnöke, vezérigazgató-he­lyettes sajtótájékoztatón, pén­teken Budapesten. Hozzátette: a lakáscélú támogatásról szó­ló kormányrendelet február 1­jei hatályba lépése óta eltelt öt hónap alatt az OTP 12 ezer 500 új lakáshitelt nyújtott több mint 13 milliárd forint összegben. Kolossváry Ádám, az OTP vezérigazgató-helyet­tese közölte, hogy július 3-tól bővítik a folyószámlákhoz kötött hitelfelvételi lehetősé­geket. Az úgynevezett A és B hitel után, most megjelenő C­hitel 100-800 ezer forint lehet. Titokzatos pauza életünk folyásában Morálfilozófiai gondolatok a szerelemről Számos jel utal arra, hogy a szerelem vará­zsa, egyáltalában a léte­zése manapság megszű­nőben van, holott tudjuk vagy sejtjük, a legma­gasabb rendű érzelme­ink egyike az. A szere­lem mint sajátos ,létfo­gyatkozás' már önma­gában is izgalmas prob­léma, amelyre minden­képpen fel kell figyel­nünk - kezdte előadását a kaposvári nemzetközi erkölcsfilozófiai konfe­rencián Karikó Sándor. A Szegedi Tudomány­egyetem főiskolai tanára szerint a szerelem-téma filo­zófiai-etikai megközelítése éppen olyan kiapadhatatla­nul sokféle s gazdag, mint a szerelmi költészeté s prózáé. - Mi indokolja a szere­lem morális kérdéseivel való foglalkozást? Nincs jobb dolguk ma a filozó­fusoknak? - A filozófiának napja­inkra sem szűnnek meg fel­adatai. Az új nemzedékek is­mételten felteszik maguknak az ősrégi, jellegüket tekintve „végső" kérdéseket, ugyan­akkor az adott „kor lenyo­mata" mindig más és más is lesz, a változásokra pedig re­agálni kell valahogyan. A szerelem klasszikus foga­lom, mellyel régóta foglal­kozik a bölcselet, s úgy tű­nik, a közfigyelem sem csökken iránta. Viszont új­abban aggasztó jelenségek jönnek létre, melyek károsan befolyásolják a szerelem ál­talános helyzetét s értékét. Érvényesnek tartom Pro­hászka Lajos intelmét, hogy tudniillik „esett erkölcsű, za­varos korszakban élünk", s ez a fejlemény, meglátásom szerint, alaposan elszürkfti, „sivatagossá" teszi magát a szerelmet is. Számomra nyilvánvaló, ma egy haszon­elvű s a pillanatnyi érdeke­ket követő társadalomban élünk, az áru szentsége hat át mindent, ami fölöttébb egyoldalúvá silányítja az emberi kapcsolatokat s je­lentősen csökkenti az erköl­csi érzékenységet. De éppen a kedvezőtlen folyamatok időszakában válik fontossá alapvető erkölcsi értékeink védelme, így a szerelmet mint magas rendű érzelmet is óvnunk kell, amíg csak le­hetséges. - Meglepő volt, hogy elő­adását a már többek által Szerelmesek. (Fotó: Schmidt Andrea) meghaladottnak vélt gon­dolkodó, Kari Marx sze­relemértelmezésével kezdte. - Régi igazság, politiku­sokat le lehet váltani, gon­dolkodókat aligha. Egy klasszikus életmű arról is­merhető meg, hogy a gondo­latiság és a mondanivaló olyan gazdag, hogy bármi­kor előtörhet (vagy éppen el­halványulhat) annak egy-egy szelete. Marx-szal is így va­gyunk. Csak csodálkozni tu­dunk, amikor kiderül, hogy ő, aki a tőkével, a munkával, az osztállyal, az osztályharc­cal, meg minden ilyen „vere­tes" s véresen komoly foga­lommal foglalkozott, megha­tározta a szerelmet is. - Hogyan tudná röviden összefoglalni lényegét? - A szakszerű fejtegetés nem idevaló, de azt jelezhe­tem: ő úgy vélte, a szerelem­ben két, látszólag ellentétes mozzanat egyesül. Az egyik a szubjektivitás, a másik a közösségiség tartalma. A szerelem egyszerre s egyide­jűleg az ember legegyénibb, legszubjektívebb, legbenső­ségesebb világa, ugyanakkor a közösségi viszonyulás leg­kiérleltebb formája. Ezt a megközelítést nemcsak igaz­nak, de izgalmasnak is tar­tom, olyannak, melynek szá­mos vonatkozását és követ­kezményét máig nem tudtuk vagy nem akartuk végiggon­dolni. - Csak megélni lehet a szerelmet, előidézni, irá­nyítani s uralni nem tud­juk - vallja ön. - Igen. Valójában még azt sem tudjuk, hogy mi az. Szentkuthy Miklós joggal veti fel: „a szerelem lényege nem éppen az, hogy sejtel­münk sincs, hogy mit csinál­junk vele, de folyton kell csinálnunk." Végül is a sze­relem öntörvényű, titokzatos és misztikus jelenség. Bár Eric Fromm, a neves filozó­fus-pszichológus arról ír, hogy „sokan azt hiszik, mintha a szerelem két ember közötti misztikus vonzalom eredménye lenne, ...azonban szó sincs misztériumról." Mégis magam Ortega y Gas­set felfogását fogadom el in­kább, amely szerint a szere­lem irracionális megszállott­ság, misztikus elragadtatás. Ez a jelenség személyisé­günk központi magvából, lelkünk mélyéből fakad. Er­re mondaná Szentkuthy, a szerelem „titokzatos pauza" életünk folyásában. - Hol kezdődik a szere­lem? - Ott és akkor, amikor ki­alakul bennünk a másik sze­mély iránt a teljes odaadás készsége és képessége. Ami­kor az motiválja tetteinket, hogy miként járulhatunk hozzá partnerünk testi és lel­ki életének gazdagításához, boldogságához. Ezzel kap­csolatban érdemes felfigyel­nünk az érdemtelenül elfe­lejtett Karácsony Sándor egyik gondolatára. „Ne azt nézd, ki vagy te és mit ad­hatsz oda magadból - int bennünket -, hanem azt, hogy kicsoda ő, és mire van szüksége." Az önző viszo­nyulást, a birtoklási vágyat persze sokan le tudják küz­deni, de még ettől is több kell. Az igazi önzetlenség valójában azt jelenti, hogy a másikra kell tekintettel len­nünk, őbelőle induljunk ki, ne önmagunkból. Ne ma­gunkból „adjunk le" valamit, hanem a másik igényét és szükségletét építsük illetőleg gazdagítsuk. Ám ez már rop­pant magas erkölcsi követel­ményt támaszt, melynek saj­nos, nem sokan képesek megfelelni - És hol végződik ez dz érzelem? - Nehéz válaszolni rá, ta­lán nem is lehet. A költők­írók gyakran azt sugallják, az igazi, nagy szerelem ku­darccal, tragédiával fejező­dik be, vagy csupán egy túl­világi ígérettel zárul. Elég talán a Rómeó és a Júlia klasszikus esetére utalni. Azután fölvethetnénk itt az idő problémáját. Úgy tűnik, az idő múlása a szerelem el­len van, legalábbis gyöngü­lését váltja ki. Mégis azt hi­szem, akármi történik a sze­relemmel, az katarzist vált ki bennünk és gazdagító erőt ad nekünk. No és próbaté­telt. A szerelmesek nem vo­nulhatnak ki a társadalom­ból, a „párosult magány"­felfogást vissza kell utasíta­nunk. A szerelmesek aligha kaphatnak fölmentést a fele­lősség alól, hogy tudniillik változatlanul ápolniok kell az egyéb emberi kapcsolatai­kat, szülőkhöz, barátokhoz, munkatársakhoz, rokonok­hoz, szomszédokhoz stb. Mi több, ha az egyéb társas vi­szonyaikat sikerül gazdagí­tani, akkor saját bensőséges világukat, szerelmüket is ké­pesek lesznek állandóan megújítani. - Ön régóta tanít külön­böző egyetemeken s főis­kolákon. Hogyan látja a fiatalság legnemesebb ér­zésének, tehát a szere­lemnek az értékváltozá­sát? - A generációk közötti magatartás- és felfogásbeli különbözőség érthető és ter­mészetes jelenség. Mégis azt hiszem, ma többről és súlyo­sabb dologról van szó. A fia­talok mai szerelmi élete a társadalom erkölcsi arculatát tükrözi vissza. Ha a nyilvá­nos és a mindennapos ha­zugságokra, a szavahihető­ség meggyengülésére, a fele­lőtlenség terjedésére, a kép­mutatás, s az önző magatar­tás gyakoriságára gondo­lunk, akkor joggal feltételez­hetünk erkölcsi válságot. Ez a válsághangulat, s érzés nyilvánul meg a fiatalok mai szerelmi életében-szokásá­ban. Amennyiben az egy könnyed, tartalmatlan s ma­nipulatív fogyasztói kultúra részévé válik, föladva min­den nemes emberi értéket. S a legszomorúbb az egészben az, hogy ezzel a negatív kép­ződménnyel sem az ifjúság, sem a társadalom nem tud mit kezdeni Gulyás J. Attila „Ez a napló egy gyerme­ké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idő alatt szüleivel és nővérével a harcok elől Sze­gedről elmenekülve, keresz­tül utazott az országon, egészen a nyugati halárig, Szombathelyig." 1945. márc. 26. Reggel 7 óra után keltem fel. Takarítás után Anyu főzni kezdett. Egyszer csak kisriadót fújtak. Nemsokára nagyot. Elkezdtünk futni. Kiér­tünk mind a négyen. Mikor jöt­tek a gépek, lementünk a pincé­be. Elkezdték lőni őket. Ezután süvttést hallottunk, meg egyszer egy bombacsattanást, és akkor a pince is megrázkódott. így ment ez több hullámban. Mikor vége lett a riadónak, akkor hallottuk, hogy a várost 6-7 hullámban jobban megbombázták, mint március 4-én. S mi ebből csak egynéhány süvttést hallottunk a mély pincében. Befelé jövet nem láttunk semmiféle jelet a A Délmagyarország pályázatának díjnyertes müve Menekülésünk naplója (12.) bombázást illetőleg. Másfelé bombáztak. Azután megebédel­tünk. Mikor este lett és eljött a fekvés ideje, Anyu és én nem mertünk levetkőzni, hogy ha lesz nagyriadó, könnyebben tud­junk futni. Később Anyu azért levetkőzött, de én nem. Apu pe­dig nem feküdt le, hogy figyelje, hátha, lesz riadó. 1945. márc. 27. Reggel 6 órakor ébredtem és 7 órakor kel­tem fel. Nagyon nehéz volt a fe­jem. Féltem is egy kicsit. Ugyanis Apu tegnap délután ha­zajött az Üvéből és azt mondta, hogy ma lehet a vagonokba be­pakolni. Délelőtt aztán megtud­ta, hogy délután 4 órakor lehet bepakolni. De nekem nincs ked­vem menni és Apunak se. Anyu eztán elkezdett főzni. Közben volt kisriadó is, de nem indul­tunk kifelé. Jó is volt, mert nem­sokára lefújták. Ezután fújtak kisriadót, és most már tényleg elindultunk. Mi, Apu és én út­közben bementünk Toldiékhoz. Anyuék mentek tovább. Toldiék is pakoltak, és az igazgatósági konyhán van egy szamaras ko­csi, és azt várták. Mi is össze voltunk pakolva és mégis vacil­láltunk. Nem csoda. Mi azután otthagytuk őket és indultunk Anyuék után a Kálváriára. Egy­szer csak jött velünk szembe Éva. Ő hazament egy könyvért amely Malvin nénié volt, és el akarta vinni neki, mert el akart tőle búcsúzni, mivel úgy volt, hogy megyünk. A kisriadót köz­ben lefújták Apu hazament, hogy szerezzen valahol egy ko­csit, ami kivinné a csomagokat az állomásra. Később Évivel is összetalálkoztunk és mi is elin­dultunk hazafelé. Mikor hazaér­tünk, megebédeltünk. Apu az­után kiment az állomásra érdek­lődni a vonat után. Hazajött, de nagyon rossz hírekkel. 1945. ápr. 7. Ma reggel az Üvé óvóhelyén ébredtem fel. De leírom, hogyan. Eddig nem volt rá alkalmam. Hát az történt, hogy az oroszok nagyon megkö­zelítették Szombathelyt. Mi pe­dig a Németországba induló vo­natról lemaradtunk. Kedden este, 27-én az oro­szok megbombázták, géppus­kázták és aknázták a várost. Mi ezt csak a mi pincénkben éltük át, abban a rozoga vacakságban, s csoda, hogy élünk. Mert már aludtunk, (csak én és Anyu és csak ruhástól) mikor 3 bomba, közvetlen közelünkben robbant. Anyu harisnyában szaladt le, és valamennyien kabát nélkül. Ez­után 2-3 perces szünetekben 10 órától 12 óráig agyusztáltak, pu­hítottak bennünket. Az éjjel to­vábbi részét egy 4 emeletes ház óvóhelyén töltöttük. Másnap, szerdán reggel, a harctól való fé­lelmünkben elindultunk Olad községbe, a várostól 4 kilomé­terre, rengeteg csomaggal. Ott kaptunk éjszakára lakást, de nem mentünk oda, hanem egy bun­kerban töltöttük az éjszakát. Csütörtökön, tehát másnap dél­után jöttek az oroszok Óladba, egy puskalövés nélkül. És mivel még nem bántottak bennünket és nagyon barátságosak voltak, nagyon megörültünk és elhatá­roztuk, hogy bejövünk a város­ba. Rögtön elindultunk, de út­közben a jókedvünk nagyon le­lohadt, mert minden 5 percben oroszok állták az utunkat. Évi­nek és Apunak az óráját el is vit­ték. Mikor hazaértünk, nagyon siralmas kép tárult elénk és már nem mertük megkockáztatni, hogy fönt maradjunk a lakásban és rögtön levonultunk a hátsó pincébe, a fáspincéből nyíló és a gerendalépcső alatt meghúzódó „cellába". Itt voltunk egy pár na­pig, közben rettenetes izgalma­kat éltünk át. Én már azt mond­tam, hogy nem bírom tovább. Apu aztán gondoskodott nyu­godtabb helyről és így húsvét vasárnap este felé átmentünk az Üvé óvóhelyére. És másnap, harmadnap de még negyednap is hurcolkodtunk, akkor, amikor Apu ráért. Itt kaptunk egy kis sarkot. Ezt berendeztük. „Szaj­réztunk" két ágy sodronyt matra­cokkal, azután kaptunk 3 pokró­cot a lakótársainktól kölcsön. Itt nyugodtan éltünk egész idáig, de hogy ezután mi lesz, azt nem tu­dom. Az éjszakáink nyugodtak, a pincén két vasajtó van, ezt este bezárják, és akárhogy zörget a „ruszki", nem engedik be. Erre azonban hál' Istennek még nem került sor. S mivel a naplómhoz csak ma jutottam hozzá, és a fe­jemből kiment minden gondolat, részletesen csak mától kezdve írom. (Folytatjuk.) Radányi Edit Református világtalálkozó Budapest (MTI) A magyar reformájjisok IV. világtalálkozója keretében - a több mint kéthetes rendez­vénysorozat megnyitó ünnep­ségét megelőzően - istentisz­teletet tartottak, majd felavat­ták Kálvin János bronz szob­rát a genfi reformátorról elne­vezett téren pénteken, Buda­pesten. Orbán Viktor miniszterel­nök, a világtalálkozó fővéd­nöke üzenetét Várhegyi Atti­la, a kulturális tárca politikai államtitkára tolmácsolta. Levelében a kormányfő hangsúlyozta, hogy a hit ere­jére és a reménységre nagy szükség van ebben az ország­ban és a határon túl is. Az eseményen jelen volt Göncz Árpád köztársasági el­nök, részt vettek továbbá a magyarországi katolikus és evangélikus egyház vezetői is.

Next

/
Thumbnails
Contents