Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-07 / 132. szám

6 KÖNYVHÉT SZERDA, 2000. JÚN. 7. Levelezés - három kötetben, háromezer oldalon Németh László életreceptjei Domokos Mátyás és Németh Ágnes a könyv szegedi bemutatóján. (Fotó: Karnok Csaba) A hét programjából Június 7., szerda 15 órától: Antalfy Erzsébet: Gombóc és a Varázs.doboz című mesekönyvének bemutatója a Zrínyi Ilona Általános Iskolában. Közreműködnek a Dolce Művészeti Magániskola tanulói. 16 órától: Gárdonyi Géza: Szegedi figurák című könyvét a kötet szerkesztője, Péter László irodalomtörténész és Z. Szalai Sándor, a Szépirodalmi Könyvkiadó ny. igazgatója mutatja be a Somogyikönyvtárban. 17 órától: A Száz Magyar Falu Könyvesház Kht. millenniumi sorozatának bemutatója a Sík Sándor Könyvesboltban, melyen jelen lesznek a Csongrád megyei kötetek szerzői is. 18 óra: Kilyén Ilka marosvásárhelyi művész irodalmi estje a Somogyi-könyvtár tápéi fiókkönyvtárában „Ágról szakadt madár" címmel. 18 óra: Varga Domokos György: Csali, gyilkos, áldozat (A rendszerváltás árnyékában) című könyvének bemutatója az MDF-klubban. Házigazda: Balogh László országgyűlési képviselő. 18 órától: Koliger Károly: Az élet a kalap című könyvének bemutatója a Bálint Sándor Művelődési Házban. 18 órától: P. Bodzsár Erzsébet: Föl(d)fordulás című könyvét Polner Zoltán, Nikolényi István: A Szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve című könyvét pedig Czenéné Vass Mária mutatja be a Bartók Béla Művelődési Központ tanácskozótermében. Június csütörtök 17 órától: Polner Zoltán: Isten zsámolyánál, Népi imádságok című könyvének bemutatója a városháza dísztermében. 17 órától: Találkozás Zemplényi Zoltán íróval a Somogyi-könyvtár szőregi fiókkönyvtárában. 19 órától: Könyvheti záróhangverseny a Dugonics téren „A menüettől a ragtimeig" címmel a Szöllősy Vonósnégyes ad koncertet. A Tisza-parton mit keresek? Hollósi Zsolt interjúkötete Az elsökönyves szerző, aki még tud beszélgetni. (Fotó: Schmidt Andrea) Németh László élete levelekben (19491975) címmel három kötetben, háromezer oldalon jelentette meg az Osiris kiadó Németh László második életkorszakának levelezését. A nagyszabású gyűjtemény leveleit az író lánya, Németh Ágnes gyűjtötte és szerkesztette, a kötetet Domokos Mátyás irodalomtörténész látta el jegyzetekkel és utószóval. A könyv gondozói a Sik Sándor könyvesboltban tartott bemutatón nyilatkoztak lapunknak. - Hogyan keletkezett ez a több ezer oldalas levélgyűjtemény? Hogyan lehetett ekkora anyagot átlátni és rendezni? - Az otthon lévő leveleket apám halála után kezdtem összegyűjteni és rendszerezni - válaszolta Németh Ágnes -, majd a nyolcvanas években indultam el a levelezőtársaknál még meglévő levelekért, fgy jutottam Domokos Mátyásig is, aki akkoriban a Szépirodalmi kiadónál dolgozott; ő vetette fel, nem lenne-e kedvem kiadatni az anyagot. Ekkortól már céltudatosabban gyűjtöttem. A levelek első, 1993-ban megjelent kötetéhez Grezsa Ferenc készttette a jegyzeteket. Ezt a kötetet az 1948-as levelekkel zártuk le, hiszen édesapám életében ekkor változás állt be, ekkor jött el Hódmezővásárhelyről, ekkor kezdődtek fordítói évei. Az Osiris kiadónál most megjelent második rész 1949-től apám haláláig, 1975-ig, mintegy háromezer általa írott, illetve hozzá intézett levelet tartalmaz. Az anyag valóban jelentős: míg a leveleket gyűjtöttem, Domokos Mátyás állandóan biztatott, hogy sikerülni fog, amikortól azonban az összegyűjtött levelekkel, több táska tartalmával beállítottam a kiadóba, már nekem kellett őt biztatnom. - Vajon, egyik-másik levél irodalomtörténeti meglepetésként is szolgál majd? - Bizonyára lesznek levelek, amelyek új fényt vetnek apám munkájára, én azonban fontosabbnak tartom, hogy a levelekből apámnak az emberi sorsok iránti érdeklődése ismerhető meg. Apám a hatvanas évektől kezdve már nem bízott abban, hogy a szocializmust javítani lehet, vagy akár, hogy a nagypolitikába bele lehet szólni. Arra azonban sok figyelmet fordított, hogy kedves kifejezésével élve „életreceptet" adjon a problémáikkal hozzá forduló embereknek, válaszoljon kérdéseikre, segítsen életükön. A „hogyan éljünk" kérdés egész élete végéig kísérte, de a 60-as évektől kezdve, munkásságának központi kérdésévé vált, ettől kezdve figyelme minden korábbinál erősebben az emberi sorsok felé irányult. A levelek között vannak kényes politikai témákkal foglalkozó írások is, számomra azonban, munkám során a szívszorító, megható és újdonság értékű az a bensőséges kapcsolat volt, amit barátaival és olvasóival kialakított. Mindenkinek válaszolt, aki hozzá fordult. Márpedig olyan nagy számban fordultak hozzá az olvasók, amilyen a mai irodalmi életben szinte elképzelhetetlen lenne. Ezekből a kérdés-feleletekből kibontakozik egy társadalmi korrajz, s (gy a levelek olvasói nemcsak azt tudják meg, hogyan élt egy kortárs író, hanem azt is, milyen gondokkal küszködött a magyar társadalom. - Összefügg-e valamilyen, a levelekből kiolvasható eseménnyel, hogy Németh László elfordult a politikától? - A fordulatot az 1962-es, Aczél Györgyhöz írott „miniszterlevél" (Ha én lennék a miniszter - levél egy kultúrpolitikushoz) jelzi. Aczél ugyanis felszólította őt, hogy ne csak kifogásolja a politikát, hanem mondja is meg, ő hogyan csinálná. Édesapám azonban képtelen volt ezt úgy megfogalmazni, hogy a létező szocializmus hibáira ne hívja fel a figyelmet. Többek között ilyen megállapítások szerepelnek a levélben: a szocializmus legnagyobb hibája az, hogy annak, aki belép a pártba vagy csak úgy mutatja, hogy párttag, korlátlan hatalmat adtak mások tönkretételére. Mondanom sem kell, hogy ez a levél csak 1986-ban jelenhetett meg. • Domokos Mátyás, az Osiris irodalmi vezetője úgy véli, a kiadvány megfelel címének: Németh László élete valóban kibontakozik e levelekből. - Németh László a kor szellemi életének egyik szervezője volt, s így levelei kortörténetet és korrajzot is nyújtanak. A történészek kútfőként is forgathatják, hiszen historiográfiai szempontból ezek a levelek teljesen feldolgozatlanok. Ugyanakkor a levelek egy kor mentalitástörténeti dokumentumai is. Manapság, ha a Gallup Intézet egy kérdőívre ezer választ kap, azt reprezentatív eredménynek tekinti. Itt háromezerről van szó. A névtelennek mondott olvasók súlyos életproblémákkal fordultak Németh Lászlóhoz, segítséget, útmutatást kérve tőle, az író-orvostól, a lélek orvosától. A „doktor úr" pedig fel is írta „életreceptjeit". - Kik ezek a „névtelen" olvasók? Milyen társadalmi réteghez tartoznak? - Levelei főként a vidéki Magyarországról érkeztek. Tiszteletesek, tanárok, háziasszonyok, volt diákjai írtak neki: olvasói, akik művei nyomán bíztak benne. Ebben a levelezésben mindazon túl, amit Németh László írói pályájáról, kortörténetéről el lehet mondani, Isten tudja hány kéz vezette tollból az Égető Eszter világa íródik tovább. - Mennyire lehetett az 50es években szabadon beszélni a levelekben? - Ezekből az évekből kevés levél van, de ami megmaradt, az a Németh Lászlóra jellemző, félreérthetetlen fogalmazással íródott. Leveleiben nem alakoskodott, az elegáns, de pontos, kemény fogalmazás jellemezte a kényes kérdésekben is. E korszakból azért is maradt kevés levél, mert az elnémított író művei nem jelenhettek meg, és a nem létező művekre nem lehetett olvasói levelet Írni. Az írók pedig, szinte összebújva, élőszóban cserélték ki nézeteiket. - Németh László a legnagyobb programadó gondolkozók közé tartozik. Nyoma van-e ennek leveleiben? - Leveleiben szellemi programot és erkölcsi programot adott. Sem politikus nem volt, sem próféta: ha kérdezték, válaszolt. Egy helyütt azt írta, hogy az erkölcsi erőfeszítésnek a legreménytelenebb élethelyzetekben is van értelme. Ez minden programnál fontosabb. Németh László gondolkodása főleg a 60-as évektől kezdve, az Irgalom befejezésével egy időben, egyre rezignáltabb és megértőbb lett a világ folyásával szemben. Felmérte, hogy a történelem ésszerűtlen, de azt is, hogy ez senkit nem ment fel az alól, hogy megpróbálja humanizálni és értelmesebbé tenni. - Mit gondol, a baloldali Németh László miért került ellentétbe egy szocialista rendszerrel? - Az ő életművében szinte kezdettől idea-emberek szerepelnek, akik emiatt tragikus összeütközésbe kerülnek környezetükkel és a korral. A történelemnek ezek az eszközei Gandhi például - a művében mind azt példázzák, hogy egyegy korszak politikája és ideológiája nem képes elviselni, ha szembesül azzal az utópiával, amelyre hivatkozva saját morális legitimitását igazolni akatja. A szocializmus is rossz néven vette, ha szembesítették azzal az utópiával, amely több volt mint a szocializmus. Az író az emberek velük született szociális érzékenységét szembe helyezte egy megvalósuló történelmi gyakorlattal. Erre az érzékenységre a hatalomnak már nem volt szüksége. Csak a hamis tudatára. Panok Sándor A Tiszatáj Könyvek sorozatban a könyvhétre jelent meg A Tisza-parton mit keresek? címmel Hollósi Zsoltnak, a Délmagyarország munkatársának interjúkötete. A könyvet, amely huszonkét szegedi beszélgetést tartalmaz, hétfőn este mutatták be a Bartók művelődési központban. Most már nemcsak arról van szó, hogy a Budapest-központú, „vízfejű" országban milyen a vidéki alkotói lét. Hogy a szellem embereinek, művészeknek és tudósoknak az Ady szavával kiáltások (A Tiszaparton mit keresek?) után mennyi energiájuk fogy el arra, hogy elegendő elszántságmunícióval lássák el magukat és - folytassák. Itt, a végeken, gyakran méltánytalan körülmények között alkossanak jelentőset, a helyinél sokkal tágabb kör érdeklődésére számot tartót. Hanem most már kifejezetten arról van szó, hogy vidékiesebb lett ez a vidék, mint a többi. Szeged megint leszakad, elmarad, elszigetelődik, bezárkózik. Lassan de biztosan kiábrándító provincia lesz, kizárólag helyi értékrenddel (Gémes kút, malom alja, fokos,/ Sivatag, lárma, durva kezek), amelyet aktuális kis urak szabnak, magukhoz, mindenkinek. Úgyhogy az ember csodálkozik: huszonkét szegedi beszélgetés? és hogy lennének még, tovább, egy egész új kötetre valónyian, művészek, tudósok? fehérek közt európaiak? Szívós fajta, úgy látszik. Akár az újságíró, akinek tessék elhinni - legalább akkora elszántság-kvótára van itt szüksége az értékközvetítéshez, mint az alkotónak a teremtéshez. Belőlük sincs már sok ebben a városban. Hollósi Zsolt - van. És állandóan dolgozik. Tisztelettudó kérdéseket tesz föl tiszteletre méltó szegedieknek vagy olyanoknak, akik valameddig azt hiszik, hogy szegediek bírnak lenni: Darvasi László írónak, Fried István irodalomtörténésznek, Huszár Lajos zeneszerzőnek, Gregor József operaénekesnek, llia Mihály irodalomtörténésznek, Juronics Tamás táncos-koreográfusnak, Kass János grafikusművésznek, Király Levente színművésznek, Kopasz Márta grafikusművésznek, Kovalik Balázs operarendezőnek, Kristó Gyula történésznek. Nóvák András festőművésznek, Nóvák István építésznek, Pál Tamás karmesternek, Pataki Ferenc festőművésznek, Péter László irodalomtörténésznek, Podmaniczky Szilárd írónak, Szikora János rendezőnek, Trogmayer Ottó muzeológusnak, Varga Mátyás díszlettervezőnek, Vörös Gabriella muzeológusnak, Zombori László festőművésznek. Amint észrevették, csupa „szépművésznek" és bölcsésznek. Egyáltalán nem divatos pályák hosszútávfutóinak. Az is lehet, hogy már csak a rejtőzködő inteijűkészítő Hollósi, a kiadójának a főszerkesztője, dr. Olasz Sándor, meg a huszonkettek tudják, hogy anélkül, amit ők csinálnak, a Tisza után a partján is megszűnne az élet... A könyvpremier a Bartókban nagyon érdekes volt. A könyv szereplői közül csak kevesen hiányoztak, mondjuk Darvasi, aki éppen Németországban írja új könyvét, az is lehet, hogy színművet alkot, amit megint nem Szegeden fognak bemutatni. Ő írta a Szeged folyóirat számára még tavaly decemberben, hogy úgy látja, csak az egy Juronics Tamásnak sikerült ebben a városban kiszakítani a maga és társulata számára annyi időt és egyéb feltételeket, hogy zavartalanul teremthessen a helyinél tágabb körben ható értékeket. Juronics hétfőn szikáran akarta elmondani, mert kérdezték, hogy mi van velük, mi van a balettegyüttesével. De nem sikerült a szikárság. Kevés olyan fájdalmas dolog van, mint egy alkotó erejének teljében lévő ember elbizonytalanodását nézni... Azt a szemérmes szégyent megérezni, ahogyan egy olyan festő, mint Nóvák András kénytelen a kenyérgondjait érzékeltetni. Azt az iróniával följavított boldogtalanságot megismerni, amit a szerző átél, amikor a bemutató mégis elmarad (Huszár Lajos). Kevés olyan erőt adó dolog van, mint azt a keserű élményeken is áttörő dinamizmust megcsodálni, amit Kass János mutat, amikor elmondja, hogyan harcolt meg a szegedi galériájáért, nehogy eladják a banknak. Azt a különös biztatást meghallani, amit Gregor József tud nyújtani, mondván, neki csak hasznára volt, hogy kétszer is el kellett mennie ebből a városból. És kevés olyan bombabiztos tény van, mint amit Podmaniczky Szilárd idézett föl: ő bizony a horgásztáskáját kereste a Tisza partján, egyszer, amikor horgászás közben hirtelen rásötétedett... Na és még az, amit llia Mihály tanár úr állapított meg: Hollósi Zsolt kötetében úgy kapcsolódnak egymáshoz a beszélgetések, mint a fogaskerekek. Sulyok Erzsébet Ez a több szempontból is különlegesnek nevezhető kiadvány a szegedi szellemi és gazdasági élet, a sport és a közélet közel hétszáz jeles alakjáról mondja el mindazt, amit ők fontosnak, érdekesnek tartanak önmagukról. Erre az ezredfordulót is köszöntő, helyi kordokumentumra méltán büszke lehet a kiadó, a Délmagyarország Kft. Kapható a Sajtóház portáján (Szeged, Stefánia 10.), valamint az alábbi könyvesboltokban: Sík Sándor Könyvesbolt, Oskola u. 27., Tolkien Könyvesház, Tisza L. krt. 39., Szukits Könyvesbolt, Földvári u. 9., Humanitás Könyvesbolt, Fekete Sas u. 22., Móra Ferenc Könyvesbolt, Kárász u. 5., Radnóti Könyvesbolt, Tisza L. krt. 34., Sajtópont Hírlapbolt, Szeged Nagyáruház.