Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-03 / 129. szám

SZOMBAT, 2000. JÚN. 3. A HELYZET 7 Könyvheti rendezvények Június 3., szombat Délelőtt 10 órától: Dér Endre: Viruló évek című könyvének bemutatója a Luther-házban (Osztróvszky u. 7.) 10-13 óráig: Szegedi nap a Dugonics téren. Szegedi írók-költők dedikálják az elmúlt években megjelent könyveiket, illetve a Molnár Dixieland ad koncertet. 11 órától: Grandpierre Attila dedikálja Emeletes mesehajó című verseskötetét a Dugonics téren a Lazi Bt. pavilonjánál. 11 órától: Pásthy Júlia új könyvének bemutatója az MDF-klubban (Gyertyámos u. 4.) Június 5., hétfő 17 órától: A Szent Korona ezer arca című kiadvány bemutatója a múzeum dísztermében. Vendégek: Fekete György akadémikus, Sunyovszky Szilvia színművész és Bedő György, a kiadó igazgatója. 17 órától: Péter László: József Attila nyomában című tanulmánykötetének premierje a városháza dísztermében. A kötetet Szigeti Lajos Sándor tanszékvezető egyetemi tanár mutatja be. 17 órától: Könyvheti Közéleti Kávéház az Ekoparkban. 18 órától: Tarnai László: Bizakodik vakhitem című verseskönyvének bemutatója a Szög-Art Galériában. 18.30-tól: Hollósi Zsolt: A Tisza-parton mit keresek? című interjúkötetének bemutatója a Bartók Béla Művelődési Központban, a Tiszatáj-est keretében. A beszélgetést Olasz Sándor főszerkesztő vezeti. A rák ellen... DM-információ „A rák ellen, az emberért, a holnapért" Alapítvány 15 éves működését bemutató jubileumi kiállítás nyílik ma, szombaton az új klinika traumatológiai részlegén. Az öt napig megtekinthető kiállítás megnyitóján, délelőtt 10 órakor kerekasztalbeszélgetést szerveznek, amelyen a rákbetegség megelőzési lehetőségeiről, a hazai gyógyulási esélyekről, a psziché meghatározó szerepéről a megelőzésben és a gyógyulásban, valamint az országos támaszadó hálózat, a betegklubok munkájáról lesz szó. Mercedes C osztály, Seat Leon Autós hétvége Munkatársunktól A Vásárhelyi Pál utca volt tegnap este Szeged autós főutcája: hat órakor a Mercedes új C-osztályát mutatta be az Autokurz and Co., egy órával később - és néhány méterrel arrébb - pedig a Seat Leon-t ismerhette meg a nagyérdemű a Porsche Szeged jóvoltából. A csillagos márkánál ma, a Seatnál szombaton és vasárnap is nyílt nap lesz, azaz várják a potenciális vásárlókat éppen úgy, mint az egyszerű autóimádókat. A két modell nincs egy súlycsoportban, a vevőjelöltek is mások: a Mercedes legkisebb motorja is közel 130 lóerős (alapára 8,8 millió) és mindjárt négy benzines és két dízelmotorral kínálják. A Leon egy 75 lóerős, 1,4 literes benzines változattal indul, ára nem éri el a 3,1 milliót. További választék a régi ismerős, az 1,6 literes, százlóerős benzinmotor és a két 1,9-es dízel, 68, illetve 90 lóerővel. Új C osztály a Mercedestöl. (Fotó: Schmidt Andrea) Group 4 Securitas Kft. Takarítási Igazgatósága Csongrád megye területére megyei kirendeltségvezetőt alkalmaz. Feladata: üzletfejlesztés, takarítási teendők irányítása. Feltételek: - középfokú végzettség, -jó kommunikációs és kapcsolatteremtő készség, - üzletfejlesztési tapasztalat, - önállóság. - gépjármű. A munkakör betöltéséhez versenyképes, teljesítményarányos jövedelmet biztosltunk. Pályázni önéletrajz benyújtásával az alábbi elmen lehet: GROUP 4 SECURITAS KFT. 6000 Kecskemét. Klapka u. 9-11. Vágó Andrásné régióvezető. Telefon: 06-20/960-5561. STIEBEL ELTRON A jövő komfortos technikája. STIEBEL KLÍMA AKCI0! A CP 08. C. kétcsöves mobilklíma 149 900 Ft 2,0 kW valós hűtőteljesítmény ABLAKKLÍMÁK, HŰTŐ-FŰTŐ SPUTKLÍMÁK AKCIÓS ÁRON. : i Stiebel Eltron klímák beépítését támogatja a DEM ASZ Rt. Információs vonal: 06-40/200-230 (Helyi tarifa 8-18") 1036 Bp„ Pacsirtamező u. 41. Tel.: 250-6055 Ausztriai tavasz, magyar pofonokkal Bécs: a nyugalom fővárosa? Csak kétféle magyar él a világban. Aki már látta Bécset, s aki nagyon szeretne legalább egyszer sétálgatni utcáin. Nem véletlen ez a nagy vonzódás, hiszen több száz évig fonódott össze magyarok és osztrákok történelme. De vajon mennyire fogadja szívesen a keletről érkező vándort a hajdani császárok mai modern városa? Kínál-e annyi látnivalót, hogy érdemes legyen öt-hat órát autózni innen, a déli végekről? Vagy kuporodjunk le inkább a konyhaasztal mellé, és nyugtatgassuk magunkat azzal: olyan drága az a csillogó Bécs, hogy fölösleges vágyakozni a Duna bécsi partján kínált illatos süteményekre? Bécs. Úgy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor még a brigádversenyek küzdelmei zajlottak a magyar gyárakban, nem is nagyon mertek messzebb nyújtózkodni az álmaink. A Nyugatra indulók legtöbbjének úti célja Bécs volt, a császárváros, ahol vetettek egy pillantást a Burgra, egyet az Operaházra, aztán hajtás, pajtás, loholtak a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol hegyekben állt a márkás testápoló, s adtak tíz százalék kedvezményt adnak, aki legalább fél tucat szappannal a „jaj de jópofa" echte bécsi reklámszatyrában köszönt el a boltostól. Az itthon maradottak pedig hitetlenkedve hallgatták a kiszínezett meséket arról a csodálatos Bécsről, ahol ugyan nincs kolbászból a kerítés, de filmet lehet nézni a 07-es ügynökről, és a karácsonyi forgatagban mindig jut banán a sor végén állónak is. Szebb, mint valaha A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején aztán úgy lerohantuk az egykori Monarchia fővárosát, hogy még Bercsényi generális is tátott szájjal bámulta a felhők mögül, miként rogy össze Bécs vára a magyar kalandozó „gorenjevitézek" ostromától megroppanva. S hogy milyen Bécs fogadja napjainkban a magyarok földjéről érkezőket? Egyáltalán - igyekszike még a magyar a Mariahilferre, vagy a hazai árubőségtől jóllakottan úgy véli, kár a benzinért? Előbb hadd kínáljak választ az első kérdésre. Röviden elintézhetném annyival, hogy Bécs szebb, mint valaha. No, de egy riportban hadd legyek egy kicsit szószátyárabb. Mert így elmondhatom például azt is, hogy az osztrák fővárosban sétálva először is azt kérdezgeti magától az idegen, vajon milyen festékkel kenték be a házak hasát, hogy mindről azt hiheti: éppen tegnap bontották le az állványt a kőművesek. A pasztell színekben pompázó házak sorát pedig ápolt parkok szakítják meg, ahol garantáltan elegáns polgárok sétálgatnak oly nyugodtan Bécs belvárosa. Ki tudná megszámolni, hány kirakat kápráztatja itt a szemet?... (DM-fotó) Szegedi vitézek Különösebb kockázat nélkül fogadhat bárki arra, hogy Bécsnek nincs olyan kerülete, ahol ötpercnyi séta után ne találkozhatnánk magyarokkal. Hazánk fiai ott ücsörögnek a Mariahilfer Strasse kávézóiban, ámuldoznak a Kartner Strasse kirakatai előtt, s természetesen nem hiányozhatnak a nagy bevásárlóközpontok pénztárainál kígyózó sorokból sem. De hogy egy nagyon békés szombat este Bécs külvárosában harcoljanak? Bizony ilyen is előfordult az elmúlt hét végén. De kéretik semmi rosszra nem gondolni. Ugyanis a háborúskodás hivatalos neve küzdelem volt, amit a császárváros budocenterében rendezett az osztrák kick boxszövetség. Az amatőrök versenye után megtartott profi gálán két szegedi versenyző is bemutatkozott. A 61 kilogrammosok küzdelmében az osztrák ranglistavezető Martin Rapp legyőzte Csiszár Jánost, míg a 75 kilogrammosok kategóriájában Stricz Olivér (akit Lehoczky Csaba készített fel a küzdelemre, s akinek erőnléti edzéseit a szegedi Erőtér SE-ben Horváth Zoltán irányítja) óriási csatában verte a legjobb osztrákot, Ercan Kocakot. A gála szervezői - akárcsak a szegedi delegáció vezetői, Otott Ferenc menedzser és Stricz Richárd edző - a szegediek bemutatkozását sikeresnek minősítették. Az más kérdés, miként vélekedett erről a nagy pofonokkal „jutalmazott" Herr Kocák...) B. Z. és ráérősen, hogy ettől azonnal ideg rángatja a magyar nyakát. A kávéházak teraszain teltház, mint ahogy az éttermekben is találtatik elég vendég ahhoz, hogy mosolygósan kérdezze meg a pincérnő, ízlett-e az ebéd? Hogy melyik vendéglőre gondolok konkrétan? Hát ez valóban jó kérdés, mert Bécsben kínálgatja magát annyi vendéglátóhely, amennyinek a címe éppen csak bepréselhető egy vaskos kötetbe. Ahol nem olasz konyhából kilopódzó pizzaillat csalogat, ott vagy brazil ínyencségeket tálalnak föl, vagy kínaiak kínálgatják a pekingi kacsát. Bécset járva úgy érzi a vándor, itt aztán minden nemzet megnyitotta étel-ital nagykövetségét. Sikoly a Grabenen S hogy mindezekért mennyit kell fizetni? Ja, kérem, Bécsben az ár nemcsak a vendéglők asztalánál izgatja a magyar turistát. Mert hogy a császárvárosban kicsit vastagon fog a főúr ceruzája, s a Grabenen sétáló is elfojthat egy sikolyt, amikor meglátja a 89 ezer schillingért (egy osztrák pénz, ugyebár, már majdnem húsz forint...) kínált karórát, vagy a 3 ezer schillinges férfi cipőt. De kérdem én: Pest Váci utcájában bandukolva vajon mennyivel szemet nyugtatóbbak a kirakatokban pöffeszkedő árcédulák? Egyébként meg a 250 schillinges, tízfogásos vacsorához azért tessék hozzágondolni az osztrák fizetéseket is. Mint egy bécsi ügyekben nagyon járatos magyar vállalkozótól megtudtam, az osztrák tanárnő úgy megy le a zöldségeshez, hogy tudja: a jövő hónap elején neki 25 ezer schillinges fizetést utalnak át a számlájára, míg egy képzettebb szakmunkás szintén bizton számíthat arra, hogy félmillió forintnak megfelelő osztrák pénzt csikarhat ki a munkaadójából. Ilyen jövedelmekből persze nem lehet a Westbahnhof közelében 3 millió schillinges öröklakást vásárolni, de a tisztes megélhetést Ausztria biztosítja mindazok számára - mondta ismerősöm -, akik akarnak és tudnak is dolgozni. Ezek szerint a bécsi polgár repdes a boldogságtól? Nos, erről szó sincs. Már csak azért sem, mert a bécsiek örökké elégedetlenek. Hol a nagy zsúfoltság miatt panaszkodnak (hát mit mondjak, valóban kitehetnék a „Telt ház!" táblát Bécs legforgalmasabb utcáira, tereire...), vagy a parkolóhelyek hiánya miatt háborognak, mert hogy Bécs belvárosában valóban csak az tud leállni autójával, aki bűvészmesterségből jelesre vizsgázott. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bécsi emberek homlokán mostanság bizonyos Európai Unió miatt is gyülekeznek a ráncok. Ha Keletről útra kelnek... Ugyanis a Lajtától nyugatra épp úgy tudják, mint a Duna-Tisza vidékén, hogy pár éven belül a volt szocialista országok közül néhány beléphet az irigyelt nyugati államok klubjába. Már pedig akkor minket elárasztanak a magyarok, a csehek meg a lengyelek - aggódnak a Burg környékén sétálgatok. Bécsben ugyanis nagyon tartanak attól, hogy az Ausztriában megszokottnál jóval kisebb fizetésekből élő „keletiek" útra kelnek, s belopóznak az ausztriai munkahelyekre. Nem csoda hát, hogy Jörg Haider jobboldali politikus véleményét - miszerint a csatlakozásra váró országokat csak akkor szabad beengedni az unióba, ha az átlagfizetések elérik az ausztriai bérek legalább 75 százalékát - igencsak sokan osztják Bécsben is. S ha már szóba került a NyugatEurópában is oly nagy vitákat kiváltó férfiú neve, arról is be kell számolnom, hogy a rendcsinálást ígérő Haider népszerűsége nem kicsiny Bécsben. Nem a tisztességesen dolgozó idegenekkel van neki baja, hanem azokat küldené haza, akik csak élősködnek Bécsben, kijátsszák a törvényeket, rondítják a városképet és felveszik a segélyeket - sorolja Heider-párti érveit az egyik tábor. A hetente rendezett tüntetések, a Parlamentet védő vaskordon pedig azt bizonyítja, ezt a magyarázatot sokan nem hajlandóak elfogadni. De ennyi politizálás talán már túl sok is egy tavaszi bécsi hangulat felidézésre szakosodott riportban. Éppen ezért inkább Bécs ürügyén hadd válaszoljak az írásom bevezetőjében feltett második kérdésre: igyekeznek-e még a magyarok ma is a nemrégiben még annyira ámult-bámult Bécsbe? A klasszikus bevásárló turizmus kora leáldozott, hiszen már szinte minden olyan termék megkapható a honi szupermarketekben, amivel a bécsi boltok ajándékozhatják meg a magyar vásárlókat. Ugyanakkor azokban a bevásárló utcákban, ahol a legnevesebb, s a legdrágább árukat kínáló világcégek kirakatain csillog a Nap fénye, egyre több magyar idézi föl azt a monarchiabéli szokást, miszerint egy bizonyos jövedelmi szint fölött már nagyon illő a császárvárosban elkölteni a konyhapénzből félretett aranyórára valót. S mivel arany is van, óra is van, aligha kell attól rettegni, hogy hazaindulva durcásan csapják be metálfényű dzsipjük ajtaját... Bátyi Zoltán