Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-26 / 147. szám

II. A DÉL SPORTJA HÉTFŐ, 2000. JÚN. 26. Belga sör, holland fapapucs, norvég minta Louis Figo megszerzi a labdát a török Okan Buruktól a szombati Portugália-Törökország EB-negyeddöntöben. (MTI-Telefotó/EPA/Filippo Monteferte) Két lépésre a tizedik aranytól a „csont nélküli" Hungerit Bertókék maradlak az OB l/B-ben labdarúgás Mi, magyarok boldo­gok volnánk, ha olyan rossz válogatottunk lenne, mint a norvégoké, s na­gyon tudnánk örülni a megszerzett négy pont­nak, azt írnánk, hogy volt tartása a csapatunknak, meg hogy csak a balsze­rencse fosztott meg ben­nünket a nyolc közé jutás­tól, különben is épp nyol­can hiányoztak sérülés miatt a selejtezősorozaton szereplők közül, tehát a közelgő világbajnoki me­netelésre emelt fővel ké­szülhetünk, jöhetne a ró­zsaszín szemüveg, amiben aztán kergethetnénk a ró­zsaszínű álmokat. Ha vi­szont épp olyan erős vol­na a nemzeti labdarúgá­sunk, mint a norvégoké, most nemzedékváltást sürgetnénk, elzavartat­nánk a szövetségi kapi­tányt, siránkoznánk a fut­ballunkra jellemző kon­zervatív szemléleten, és a sportnapilap szakírója is keményen az orcánkba vágná, hogy ez a szerep­lés keserű pirula volt. Mivel pedig nem is jutot­tunk ki az EB-re, s nincs olyan modern szerkezetű labdarúgá­sunk, mint az északiaknak, mi csak innen, a nagy magyar va­lóból, különösen pedig a sport­ág szempontjából katasztrófa sújtotta Szegedről szemlélhet­jük a dolgokat. Számszaki kérdések Szögezzük le, a labdarúgás mérhető! sportág, vannak pél­dául gólok, általában ezek alapján hirdetnek győztest, azután tudjuk a szabálytalan­ságok, a színes lapok, a szögletek meg külföldön a fizető nézők számát, sőt mostantól azt is, hogy ki kit keres átadással a pályán. Ezek a számok viszont csak akkor érnek valamit, ha előtte egy másik számítást is elvégzünk, jelesül azt, hogy az adott nemzeti válogatott vajon hány olyan igazolt lab­darúgót reprezentál, akinek a zsebében azonos szövegű út­levél lapul. De ez még kevés, azt is számmá kell alakítani, hogy a lehetséges minőségi játékosok közül mennyi ját­szik a saját nemzeti bajnok­ságban, s mennyi külhoni, szintes versengésben. Mindezt azért bocsátom előre, mert nem elég egyszer elmondani, hogy Magyaror­szágon egyszerűen darabra nem vagyunk meg, ugyanis az EB-re kijutó mind a 16 országban a lakosság lélek­számához képesti arányban és (a kis Szlovéniát kivéve) nominálisan is sokkal több az igazolt labdarúgó, mint hazánkban. Az pedig már a következő igazság, hogy a jól teljesítő országok (Olaszország, Por­tugália, Spanyolország, Franciaország és Hollandia) mindegyikében erős a nem­zeti bajnokság, és az elitből csak nagyon kevesen szere­pelnek külföldön. Maradván az első ténynél: ámuldozhatunk a kontinentá­lis krém ízén és illatán akár egészen addig is, hogy lucs­kossá ázik a nyakunkban a partedli, de ha nem a nagyok szigorú számszaki logikája alapján fogunk végre munká­hoz, akkor mi csak gügyögni fogjuk holnap is azt, amit mások több nyelven, folyé­konyan beszélnek. Magyarul: tömegesség kell, iskolai rendszer kell és szakmaiság kell. És be kell hoznunk azt a fél évszázados lemaradást, melynek omlatag keretei között, sajnos, sem­miféle modernizációs hatás nem érte a magyar labdarú­gás egyetlen elemét sem. Sem a pályákat, sem a kivá­lasztást, sem a képzést, sem a döntéshozók elméjét. Stadionvárosrészek A belgiumi Charleroi csu­pasz betontéglákból összera­kott stadionja pontosan olyan stílustalan, mint maga az iparváros. Magyarországnak egyetlen egy ilyen, labdarú­gásra hangolt stadionja sincs, na jó, helyesbftsünk, ott van egy, az akasztói parlagon. Eindhovenben a Philips konszern irodaházai mellett ékeskedik a PSV otthona, a pálya fölé emelt lelátókkal, hatalmas méretű, mindenhon­nan látható kivetítőkkel. Aki az Ajax Arénájába ér­kezik, előbb egy valódi üzleti negyeddel kell, hogy megis­merkedjen, s ha elsőosztályú jeggyel bír, akkor légkondfci­ohált üvegpalotába lép be. A földszinten klubhelységek. Ajax-múzeum, a rangos el­lenfelek kegytárgyai és ele­gáns hostess-had fogadják az érkezőt, aki mozgólépcsőn jut föl valamelyik emeletre. Itt éttermek váiják, az éttermek­ben pedig süppedő padlósző­nyegen surranó libériás ina­sok, hűtött italok és élő bár­zene. A stadion szerves része a konferenciatermek sorát be­fogadó épületrész, ahonnan csak néhány lépés a füstüveg­gel diszkrétté tett páholysor, bennük a milliomosok kavi­árszagú hülyeségeinek hal­mai, maláj szolgával díszítve. Alattuk a fényesre nyalt sajtómunkások meg a drá­gább jegyek birtokosai üldö­gélnek multiplex-fotelokban, s ha először járnak itt, azt kérdezik a szomszédjuktól, hogy rá szabad-e itt gyújtani. S ahogy merengve nézik a füst ütját. rávetül a tekintet a kivetítőre, melyen a meccs előtt a lelátó népe kikockázva láthatja viszont magát, köz­ben pedig a helyzeteket és gólokat, de a vitatható bírói (téleteket már nem. Arnhemről már írtam ­tudják, itt húzzák ki egy tál­cán a füvet a lelátó alatt a szabadba -, de azt még hozzá kell tennem, hogy a stadion körüli passzázson a büfék, a gyorsétkezdék és a sportbol­tok fölé függesztett televíziók tucatjai hangolnak rá a meccsre. Nos, ezektől vagyunk mi állatian messze. Üzleti szempontok Minden bizonnyal nehéz pontosan meghatározni, hogy az EB idején mennyi turista ér­kezett a LUX nélküli BENE­államokba, az viszont kiszá­moltatott, hogy nyolcszázezer néző fizetett be a csoport­meccsekre. Világos, hogy a kétszeresére megdrágult szál­láshelyek, egészen a legol­csóbb kempingekig, dugig tel­tek. Az autósok benzint, ételt, italt, ajándéktárgyat, mezt, sá­lat, dudát vásároltak, a többiek meg a légitársaságoknak fizet­ték ki a kerozint. Volt üzemanyag a két kicsi országban, a szó átvitt értelmé­ben is, mert amerre néztünk, ott mindig sört ivott valaki, vagy éppen büfizett, ahogy azt az angolok meg a németek tet­ték elég undorító módon. Az északiak inkább töményben dolgoztak, és innen nézve kész csoda, hogy csak egy svédet láttunk behányni, aki biztosan semmit sem látott az olaszok elleni meccsükből, mert ami­kor kihúzták, olyan merev volt, mint egy tégla, másnap viszont az angol-románon bi­rodalmi mikiegérnek öltözve szurkolt 200 kilométerrel odébb, de ott is kiesett, tehát volt oka tovább inni. Biztosan kijönnek majd a nagy számok örvényei, meg­tudjuk, hogy mibe került a cső­cselék pusztítása és hogy mennyit hozott a futballturiz­mus az elegáns németalföldi konyhára, de a szaldó felől nem lehet kétségünk. Itt min­den résztvevő jó! járt, sót még a szomszédos országok is, mert sokan ott szálltak meg, a többség pedig arra kényszerült, hogy francia vagy német autó­pályákon hagyjon jónéhány magyarországi pedagógusfize­tést. A média felelőssége Még a Bajnokok Ligája elődöntői idején foglalkozott a L Équipe című francia szak­lap Dávid Beckham és Louis Figo képességeinek, teljesít­ményének összehasonlításá­val, s hogy ne sokat szakmáz­zak, elmondom: Figo több pontot hozott össze, mint an­gol vetélytársa. Biztosan sok helyen nem leszek népszerű, de vállalom a véleményem, hogy számomra olyan eviden­cia Figo magasabb szintű klasszisa, mint hogy a fradis­ták Csonknál melegítőben fognak edzeni. Fölvethető a média felelős­sége is, amikor egy olyan já­tékosból kreálnak világsztárt, aki a futball egyetlen elemé­ben, a jobb lábbal történő erős és pontos kiflirugásban első­rendű, ugyanakkor keveset fut, védekezésben heiyezke­dési hibákat követ el, közepe­sen fejel és a csapatát sújtó módon fegyelmezetlen. Az nagyon cuki tud lenni, hogy egy futballista a pop- és médi­asztár feleségének bugyijában jár edzésre, de nehogy már ez legyen a nemzetközi mérce, mert akkor én is tudnám, hogy milyen cél érdekében kellene fogyni. És emlékez­tetnék arra a jelenetsorra, amikor tavaly ősszel a Sturm Graz-Manchester meccsen a szorgos és ezért kellemetlen­kedő szürke osztrák ellenfelét milyen felsőbbrendű gőggel tépte meg majd minden ango­lok Davidje. Nem, drága sportársak, ak­kor inkább George Best, aki valódi zseni volt és hozzá csak szimplán alkoholista, a foci - különösen most - nem tart ott, hogy a sóbiznisz ki­váltsa a szakmát. Azt hiszem kiderült, nálam Figo (és a hozzá hasonló tu­dású, mentalitású Zidane) az igazi érték. Többek között azért, mert minta lehet a lab­darúgást tanulni vágyó milli­ók számára. Kezdjük ott, hogy a portugálnak nincsenek balhéi és hogy nála mindig jó helyen van a labda. Azután meg bebolyongja a pályát, te­hát, ha volna még emberfo­gás, két maratonista-múlttal rendelkező Mendiétát kellene ráállítani, csak akkor Mendié­táék kilencen maradnának, és akkor ki bőrözné be valame­lyik Pintót... Ráadásul Figónak két lába van, két nagyon jól látó sze­me, és olyan hűsen romanti­kus nagy szíve, mint amilyen az Atlanti-óceán. Bírótrükkök, közerkölcsök Már a nagy sorozat előtt lehetett tudni, hogy a D cso­port iszonyú súlya fogja be­szakítani a mázsát, benne négy korábbi kontinentális bajnokkal, akik közül az egyik az egyik rendező, a má­sik meg a világbajnok. Sokan előre sajnálták a cseheket, akiket aztán szépen meg is veretett egy dúshajú olasz, aki lévén a korhatáron belül, sze­retne még BL-döntőt vagy vi­lágbajnoki finálét fújni, ha a folyton odatolakodó honfitár­sai egy korai kieséssel a kö­zeljövőben lesznek szívesek ezt lehetővé tenni. Mindenesetre Gellei Imré­től tudjuk (NS, június 25.), hogy a cseh utánpótlás válo­gatottat sok ország elfogadná nemzeti nagycsapatként, úgy hogy ne sirassuk Nedvedéket, ha majd belépnek az EU-ba és kiárusítják a bajoroknak a pil­zeni sörgyárakat, plusz még jó sorsolást is kapnak, ezzel az utánpótlással talán még a nyolcba is beengedik őket, és az már jó, különösen azután, hogy a kétszeres vébédöntós Csehszlovákia nemrég meg­csonkította önmagát az Oszt­rák-Magyar Monarchia ősi te­rületeitől. Volt még balhé, de az igazi a spanyol-jugón tetőzött. Megnéztem újra, hogy való­ban belebújt-e Collina a fran­cia bíró bőrébe, de nem, ez az ember össze-visszafújkált, tu­lajdonképpen eljugósodott, ahogy 3-0-nál a szlovének is az első körben, de ott talán a vissza igekötő a történelmileg helyesebb. Játékok, rendszerek Szegény jó Komjáti Bandi, aki Németh Lajos utasítására Szabó Gyuszi kezére (veit, s akit - biztosan nem ezért - el­küldtek a Vasasból, az UEFA­típusú edzőképző után vallotta be, hogy ő most tudta meg: a világ már nem 3-5-2-ben ját­szik. Én, ha Vasás-vezető va­gyok, vettem volna neki előbb tévét, hozzá videolejátszót és három szexfilm, két meccs ala­pon, hogy adjunk a munkának és a feltöltődésnek is, kihasz­náltam volna a vezetőedző szerződésének hasznos idejét. Mert a nézhető meccseken már mindenki 4-4-2-ben áll föl, így az EB tizenhat csapata is, amiből az következik, hogy a konstans értékek - vagyis a 110x70-es zöld placcra kihe­lyezett 22 labdarúgó - mellett a jelenlegi legmodernebb vál­tozó a tolódásos területvédeke­zésre szervezett, súlypontáthe­lyezéseket közbeiktató, gyors, sokszor egyérintős játék. Sokat mondok, ha a jelenle­gi 180 NB-s magyar csapat öt százaléka készül erre a nyári, agytunya honi nyitány előtt. Dlusztus Imre vízilabda Már csak két meccs vá­lasztja el a Hungerit-Car­nex Szentesi VK női póló­sait, a sporttörténeti je­lentőségű tizedik magyar bajnoki aranytól. A száz­százalékos Kurca-parti hölgyek ezúttal az egri le­ánykák életét keserítet­ték. A férfi OB l-ben to­vábbra is csak egy szen­tesi gárda kezdi majd az őszt, hiszen Bertókék sor­sa már pénteken késő es­te megpecsételődött a Margitszigeten... Eger-Hungerit-Carnex Szentesi VK 4-20 (1-6, 1-4, 1-5, 1-5) OB l-es női mérkőzés. Eger, 50 néző. Vezette: Bors, Székely B. Szentes: Varga Z. - Tóth G. 1, SIPOS 2, DRÁVUCZ 8, Győri 3, KISTELEKI 5. Mol­nár. Csere: Tari 1, Makra, Vér, Rozgonyi. Edző: dr. Tóth Gyula, Pengő László. Gól - emberelőnyből: 2/1, ill. 6/3. Négyméteresből: 1/1, ill. A klasszissal jobb szentesi­ek - a nagy formában játszó Drávucz vezérletével - már az első negyedben tetemes előnyhöz jutottak, s a félidőre éppen tíz gólnál tartottak. A házigazdák a fordulás után is csak egy-egy gólra voltak „hi­telesítve" negyedenként, míg a tizedik bajnoki címükre ké­szülő Kurca-partiak, ekkor már számos ziccert el is szóra­koztak. Pengő László; - Csak di­csérem a csapatot, pedig tud­nám sorolni a hibákat is... További eredmények: Dunaújváros-OSC, 16-3, BE­AC-BVSC 5-8, a Kecske­mét-Vasas meccset később játsszák. A nfíi OR 1 állása: 1. Szentes 12 12 - ­2.BVSC 12 10 1 1 3. D.-újváros 12 8 1 3 4. BF.AC 12 7-5 5. Kecskemét II 3 - 8 6. Vasas 11 3 - 8 7. Eger 12 3 - 8 8. OSC 12 - - 12 • OSC-Bertók SC Szentes 15-11 (3-3, 2-1, 5-3,5-4) Férfi osztályozó az OB I­ért, 5. mérkőzés. Budapest, Hajós Alfréd uszoda, 50 né­Munkatársunktól Kedves olvasónk, Ruzsáli József, egy sportklub megszű­nésének veszélye miatt Irt szer­kesztőségünknek. A Tisza-parti belvárosban, a Juhász Gyula Művelődési Központban 1953 óta működik Szeged első auto­mata tekepályája. Az utóbbi öt esztendőben a Petrolszerviz fi­zetett a létesítmény használatá­ért, ám október l-jétől már nem tudja vállalni a klub a bér­lés költségeit, a központ pedig nem kívánja tovább önállóan működtetni a sportlétesítményt. A pálya lehetőséget adott a vá­ros valamennyi korosztályának arra, hogy kedvenc mozgásfor­májának, a tekének hódoljon. Olvasónk a megszűnőben ző. Vezette: Marjai, Szent­györgyi. Bertók SC: BUS-Zentai, Melkhun 2, Juhász, Hyc 1, DALLOS 3, OROSZ 3. Cse­re: Matajsz G., Bertók Gy. 1, Piti L. 1. Edző: Pásztor An­tal. Gól - emberelőnyből: 11/7, ill. 7/4. Négyméteres­ből: 1/1, ill.-. Zentai korai (12 percben történő) kipontozódása elle­nére, ragyogóan tartotta ma­gát a szentesi csapat. A meg­lepetés azonban nem sikerült, hiszen csak szorossá tudták tenni a végére a meccset Dal­losék, az exszentesi dr. Don­góék ellen. Ez a vereségük pedig azt jelentette a Kurca­partiaknak, hogy már mate­matikai esélyük sem maradt az osztályozón az OB l-es szereplésre jogosító első két hely valamelyikét megsze­rezni. Pásztor Antal: - A körül­ményeinkhez képest nincs szégyenkezni valónk. Bertók SC-MAFC 8-13 (3-4,2-3,2-4, 1-2) Férfi osztályozó az OB I­ért, 6. mérkőzés. Szentes, 100 néző. Vezette: Kosztolánczy, Szentgyörgyi. Bertók SC: Bús - Zentai 1, MELKHUN 2, DALLOS 2, Magyar, Hyc, OROSZ 2. Csere: Bertók Gy. 1, Juhász, Matajsz G., Piti L. Edző: Pásztor Antal. Gól - emberelőnyből: 9/4, ill. 6/2. Az előző meccs végén ki­állított Pásztor Antal helyett Fülöp Tibor, az OB l-es Kon­tavill Szentesi VK trénere já­tékos-edzőként ült a már ősz­től biztosan megint OB I/B-s Bertók SC kispadján. A kife­jezetten sportszerű mérkőzé­sen a házigazdák felszabadul­tan játszottak, s a második negyed elejéig minden egyes MAFC góllal lépést is tartot­tak. Először, és egyben utol­jára 5-4-nél vezettek a Kur­ca-partiak, akiktől aztán fo­kozatosan elhúztak az újdon­sült OB l-esek. Pásztor Antal: - Köszö­nöm a fiúknak a kitartásukat a bajnokságban és a ráadásban. A másik mérkőzésen: OSC-BEAC 9-8. A hat fordulós osztályozó alapján az OSC és a MAFC került az OB I-be, míg a BE­AC és a Bertók SC az OB I/B-ben kezdi a következő bajnoki évet. Révész János lévő egyesület miatt aggódik, és rögtön két mentőötletet is ja­vasol. Az egyik szerint a város bérelje és üzemeltesse a pályát, hirdesse meg szabadidősport létesítményként, és akár térítési díj ellenében bárki igénybe ve­heti majd. A másik gondolat alapja a városi támogatás, amellyel a Juhász Gyula Műve­lődési Központot segítik, azzal a kitétellel, hogy a pályát to­vábbra is a sportolók használ­hassák. Komoly probléma ez, és akinek van lehetősége, szándé­ka Ruzsáli József aggodalma nyomán segíteni, az minden­képpen tegye meg Madurka Györgynénél, a művelődési ház igazgatónőjénél. Megszűnik a Petrolszerviz? 193- 24 24 147- 81 21 140- 67 17 101- 70 14 91-131 6 61-112 6 62-160 6 40-160 0

Next

/
Thumbnails
Contents