Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-22 / 144. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚN. 22. HAZAI TÜKÖR 7 A Chalaban együttes marokkói zenével szórakoztatta a közönséget a régi zsinagógában a zene ünnepén. (Fotó: Frank Yvett) Holokausztmementó L iebman Béla alul látható fotója egy évig feküdt az asztalo­mon. Eredetileg egy kézirathoz tartozott, amelynek más sorsa lett, aztán a visszajuttat­ni való dolgok közé ke­rült, onnan pedig még tovább, a szerkesz­tőségi papírtenger hullámai fel-felkap­ták, erre-arra vetődött az időszerű, ám pár nap alatt kosárérett papírok között. Egy sarka, egy részlete azonban mindig kilátszott, a legnagyobb kapkodásban is vonzotta a tekintetet, s az ember sosem tudta, vádlónak, figyelmeztetőnek vagy megbékéltnek látja-e, talán minden nap másnak, de akárhogy volt is, a szívszorító cipőhalmok fényképe mindig újra kezem­be akadt. Egy nap azt olvastam egy olasz lap­ban, hogy Magyarországon „politikai" antiszemitizmus van; és ahogy a fotóra pillantottam, valami nem stimmelt. Aki a politikai antiszemitizmus fogalmát kita­lálta, el is fogadtatta, hogy a holokauszt már nemcsak emlék és fájdalom, hanem politikai játszma és taktika is. A demok­ratikus politika szemérmesebb lett hitleri és sztálini elődjénél: a nacionalista olda­lon eufemizmusok, célzások és sokat­mondó szünetek váltották fel a szalon­képtelen antiszemitizmust (ott is, ahol egyértelmű törvényt hoztak e téren); másfelől viszont az idegengyűlölet és az antiszemitizmus elleni harc megtalálta helyét a liberális és szocialista pártok po­litikai taktikázásában: a politikai okok­ból rasszizmussal vádolt demokratikus jobboldal Európa legtöbb országában ál­landó védekezésre és magyarázkodásra szorult, s olyan megoldatlan ügyekben vesztette el a kezdeményezést, mint példá­ul a szélsőjobb szavazatait biztosító ille­gális bevándorlás vagy a betelepülők tár­sadalmi integrációja. A holokauszt politikai tagadása, és a holokauszt, mint politikai tőke fertelmes alternatívái egymásnak. Hiszen ugyanazt tagadják meg: az aktualizálhatatlan, személyes és közösségi fájdalmat a zsi­dóktól, valamint a lehetőséget a többségi nemzettől, hogy az eltávolító hatású poli­tikától mentesen gondoljon bele az 1944­ben szétszakított zsidó családok fájdal­mába, a rettegésbe, a megalázottságba, az éhínségbe és mindazokba a borzalmas jelenetekbe, amelyek 600 ezer magyaror­szági zsidó elpusztításához vezettek. Hiá­ba akadályozza törvény a holokauszt ta­gadását, és azt, hogy a szólásszabadság joga kiterjedjen az antiszemitizmus hir­detésére, ha a politikai holokauszt-biz­nisz süket táborokat képez a közvéle­ményben, és mai érdekeknek rendeli alá a történeti tisztánlátást. L iebman Béla fotója nemcsak, hogy nem veszett el asztalomról. Én: őr­zöm. A több ezer levetett cipő hétközna­pisága, a drámai űr, amely a zsinagógá­ban, a zsidó önazonosság legfontosabb helyén honol, úgy üti szíven az embert, mint a népirtások koponyahalmai. Csak épp nem ismeretlen őskegyetlenségű tör­zsi felfordulás, ami történt, nem diadal­masan halmokba emelt harci zsákmány, amit látunk, hanem szegedi utcákon munkába, iskolába menet kikopott egy­szerű, emberi cipők. Panek Sándor Liebman Béla felvétele 1945-ből: a dél-alföldi zsidók deportálásakor összegyűjtött cipők a szegedi zsinagógában Siker a magyar színházak fesztiválján Gyalog galopp Miskolcon Marokkói és francia muzsika szólt A zene ünnepe Szegeden is Az utóbbi hetekben egymást érik a színházi fesztiválok: Kisvárdán a határon túli együttesek immár tizenkettedik alka­lommal mutatkoznak be, a napokban ért véget a fővárosban megrendezett országos színházi találko­zó, Miskolcon pedig júni­us végéig tart a „Magyar színházak fesztiválja 2000", amelynek prog­ramjában vasárnap este nagy sikerrel lépett fel a Szegedi Nemzeti Színház társulata. Június 15-étől 30-áig a Miskolci Nemzeti Színház öt játszóhelyén rendezik meg „Magyar színházak fesztiválja 2000" címmel azt az országos seregszemlét, amelyre az utóbbi évek legizgalmasabb hazai színházi produkcióit hívták meg. A rendezvényso­rozattal az is a szervezők cél­ja, hogy a nézők képet alkot­hassanak arról, a millennium évében hol tart a magyar szín­játszás, milyen változások, tendenciák jellemzik. Kicsit irigyelhetjük Szege­den a miskolci közönséget, hogy ambiciózus színidirekto­ruk, Hegyi Árpád Jutocsa ál­landó offenzívában van, alig kezdődött el a mostani színhá­zi találkozó, máris a jövő évi miskolci országos operafeszti­vált szervezi - ami eddig ha­gyományosan a mi Tisza-parti társulatunk privilégiuma volt. „Nehéz volt elfogadtatni a vá­ros vezetésével, hogy ez a leg­olcsóbb és leghatékonyabb ki­törési lehetőség Miskolc szá­mára, ha az acélvárosi arcula­tot kultúrvárosi arculattá kí­vánja változtatni. Ha minden a tervek szerint halad, egy évről évre bővülő repertoárú opera­fesztivál jön létre ebben az eu­rorégióban, amely Szlovákiá­tól Olaszországig és Németor­szágig válogat Európa operap­rodukcióiból és a magyar ter­mésből" - olvasom a Színház címú folyóiratban a miskolci direktor optimista nyilatkoza­tát. Nemcsak az operafesztivál terve, hanem a most zajló színházi fesztivál is impozáns, öt helyszínen mintegy negy­ven előadás várja a publiku­mot. Gyanítom, az eddigi programból sokan kíváncsiak lettünk volna például a zalae­gerszegiek Hegedűs a házte­tőn előadására Kulka Jánossal a főszerepben, Lőrinczy Attila Kaposvárott nagy sikerrel futó darabjára (Balta a fülbe), vagy a további programból számos produkcióra. A Szegedi Nemzeti Színház repertoáijából vasárnap este a Méhes László rendezte Gyalog galoppot láthatta a zsúfolásig megtelt miskolci nagyszínház közönsége. „A szegedi társulat szinte a lehetetlent kísértette meg, amikor a már klasszikus­nak számító Monthy Python­film után színpadra állította a Gyalog galoppot. Akik a néző­téren ültünk, bizton állíthatjuk, a kísérlet sikerült, fergeteges, sodró tempójú, vérbő humorú előadást láthattunk. A csak er­re az előadásra érkező francia vendégek is elragadtatottan nyilatkoztak. Hegyi Árpád Ju­tocsa, a miskolci direktor pe­dig a jövő évadra egy hetes vendégjátékra hívta a produk­ciót" - kelti a szegedi prózai társulat jó hírét a miskolci fesztiválújság. Szegedet nem csak ez az egy előadás képvi­selte: jövő kedden a Menyeg­zővel és A csodálatos manda­rinnal Juronics Tamás bizony­talanságban lebegő balettegy­üttese vendégszerepel Miskol­con. H. Zs. Két napon keresztül még a zenélő szökőkút is muzsikált a Dugonics té­ren a francia eredetű ze­ne ünnepe tiszteletére. Az 1982-ben indult program­sorozat célja, hogy évente egyszer szabaddá és in­gyenessé tegye a zene él­vezetét. Egy újkori, de a világ min­den táján elterjedt francia kul­turális hagyomány egyik hely­színe volt Szeged ezekben a napokban, hiszen városunk­ban is megtartották a zene ün­nepét. A Fete de la musique rendezvénysorozata 1982-ben Néptáncgála a színházban Munkatársunktól A Szeged Táncegyüttes és az SZTA Alapfokú Művé­szeti Iskola immár tizedik al­kalommal rendezi meg a nemzetközi néptánctalálko­zót június 20-ától Szegeden. Az együttes hét csoportja mellett finnországi, németor­szági és bulgáriai néptánc­együttesek vesznek részt a találkozón, amelynek gála­estje ma, csütörtökön este 6 órakor lesz a Nagyszínház­ban. A „Mikor én küs leány vótam" című gálaprodukció­ban bemutatkozik a turkui, a salzkotteni, a veliko tarnovói és a padeborni vendégegyüt­tes, fellép a Szeged Táncegy­üttes felnőtt csapata valamint a Kardos, a Zsendice, az Eben-guba, a Nyisztor, a Göncöl és a Kerekes csoport. Kézmüvestábor Makón Munkatársunktól A Kertvárosi Általános Iskola és a Makói Kulturális és Közművelődési Kht. szer­vezésében ötödik alkalom­mal rendezik meg a népi kézműves alkotótábort július 24-29. között. A szakágak szabadon választhatóak a szövéstől a bőrművességen keresztül a mézeskalács-ké­szítésig. Jelentkezni június 24-éig lehet Erdei Gábomé­nál a Kertvárosi Altalános Iskolában (Makó, Návay La­jos tér 12.). kezdődött, és lényege, hogy a közönség nemcsak koncertter­mekben és nemcsak belépő­jegy ellenében hallgathat ze­nét, hanem utcákon, tereken, vasútállomásokon, parkokban, múzeumokban, egyszóval mindenütt, ahol közönség le­het. A zene ünnepén amatőr és hivatásos zenészek lépnek fel, és a helyszíntől függetle­nül eltekintenek minden tisz­teletdíjtól. Magyarország 1993-ban csatlakozott a hamar nemzet­közivé váló programsorozat­ba, és mára Budapest mellett több vidéki nagyváros is meg­rendezte a maga zeneünnepét, Megint szegényebb lett egy kiváló tudóssal Szeged és egye­teme. Mint családja tudatta, hosszú szenvedés után 2000. 'június 14-én, nyolcvannyolca­dik évében elhunyt Hencz Au­rél. 1913. február 16-án szüle­tett Szaknicán, ahol apja gim­náziumi tanár volt; Juhász Gyula kartársa itt és késó'hb Makón is. Gyermek- és ifjú korát már Makón töltötte. Jo­gi tanulmányait Budapesten és Szegeden folytatta (1930­1934). Pályáját szellemi szük­ségmunkásként a makói város­házán kezdte, majd 1936-ban a tanügyigazgatásba került. A front átvonulása 1944 decem­berében Léván (Hont-Bars vm.) tanfelügyelőként érte. A megye tanitóságát igyekezett visszatartani a meneküléstől, az ő és családja sorsa 1945 ta­vaszán mégis a kényszerű tá­vozás lett. Makón Csanád vár­megye tanfelügyelője volt (1945-1949). E kis megye föl­számolásával került a szegedi egyetemi könyvtárba, melynek egy mozgalmas időszakban (1953-1958) igazgatója is volt. Leváltása 1956-beli, a forrada­lom iránt rokonszenvező - ám, az önbíráskodási törekvéseket is elhárító magatartásának a következménye volt. 1984-i nyugdfjazásáig ugyanitt külön­böző státusokban kutatói tevé­kenységet folytatott. Mára már forrásmunkává vált első jelentős művét (A mű­velődési intézmények és a mű­velődési igazgatás fejlődése 1945-1961 [(1962)] a Terület­így Szeged is, ahol az Allian­ce Francaise immár ötödik al­kalommal szervezett kulturá­lis programokat ebből az alka­lomból, ezúttal a MASZK Egyesülettel közösen. Kedden a régi zsinagóga estjének látogatói hallgathat­ták .meg a Chalaban együttes koncertjét, akik alapvetően marokkói zenéz játszanak, noha tagjai között marokkói mellett van magyar, francia és örmény is. A Chalaban muzsikája a multikulturális társadalom sokszínűségét tükrözte, azt a fajta gazdagsá­got, amely egy olyan ország zenéjét jellemzi, amely a leg­Hencz Aurél. (Archív fotó) rendezési törekvések Magyar­országon. Az államigazgatási jogi szabályozás aspektusából című, könyvként is napvilágot látott kandidátusi értekezése követte (1975). Benne ismerhe­tő fői először az a forrásközel­ség és forráshűség, mely min­den későbbi, az államigazgatá­si (közigazgatási) jog és a köz­igazgatás-történet határterüle­tére eső munkáját is jellemzi. A magyar közigazgatás-történ­tet egykori nyomtatott forrá­sait és későbbi irodalmát senki sem ismerte olyan jól, mint ő, s e könyvtári föltáró és földolgo­zó munkát egyikünk sem vé­gezhette volna el oly alapos­sággal, mint éppen ő. Munkáját a makói és szege­di diáktárs, Erdei Ferenc is inspirálta, mintegy közigazga­tás-történeti „utánmunkálat­ként" az ő szociográfiái nyo­mán frta a hetvenes években a tanyáról és a községről szóló tanulmányait és könyveit. A közigazgatás komplex tudomá­nyos vizsgálata című, országo­san kiemelt témakörbe illesz­különbözőbb - arab, berber, afrikai, európai - zenei hatá­sok metszéspontjában helyez­kedik el. A zenekar tagjai Sa­id Tichiti, Hamid Baidou, Dávid Yengibarjan, Raphael, Palya Bea, Matisz László és Kis Sándor remek zenét szol­gáltattak nemcsak a zsinagó­gában, hanem a Bounty-tera­szon is. Ugyancsak a zeneünnep ré­sze volt tegnap a Dániel Mille Trio koncertje is a régi zsina­gógában, ahol a Dániel Mille, Jean-Christopher Maillard és Gerard Carocci felállású jazz trió lépett fel. P. J. kedtek a Felsőfokú közigazga­tási szakemberképzés Magyar­országon (1981) és a Törekvé­sek a közszolgálati etika kiala­kítására (1987) cimű monográ­fiái. Ez utóbbival méltán nyer­te el az állam- és jogtudomány akadémiai doktora fokozatát (1989). A jogi karon, az idősb Mar­tonyi János vezette államigaz­gatási jogi és pénzügyi jogi tanszéken előbb meghívott elő­adóként, majd címzetes egye­temi docensként (1969), utóbb pedig címzetes egyetemi tanár­ként (1981) tanított. Eletfölfogásának a kulcs­szava a segités volt. Amennyi­re tudta, emberileg s egziszten­ciálisan segítette a diktatúrák által hátrányos helyzetbe ho­zottakat; fiatal kutatók is bát­ran fordulhattak hozzá: ő ott, a könyvtár alsó szintjén lévő műhelyében, a hírlaptár és az országgyűlési nyomtatványok közelében nem fukarkodott út­mutatásaival és jó tanácsaival. Bennem is könyvhalmok közepett örökké írógépét verő, ám sietős föladatait egy-egy hasznos beszélgetésért készség­gel félbeszakító emberként marad meg. A búcsúzó század részese és tanúja volt. A népi mozgalom - Erdei Feriék és Bibó Pistáik (ű még így emle­gette őket!) - vonzásában és példájára alkotott. Legjobb művei biztosan túlélik. Ruszoly József Hencz Aurél temetése 23-án (pénteken) 13 órakor, katoli­kus szertartás szerint lesz a re­formátus temetőben. Hencz Aurél halálára

Next

/
Thumbnails
Contents