Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-02 / 128. szám

PÉNTEK, 2000. JÚN. 2. KITEKINTŐ 11 Kedves Környékbéliek! S

zabadkozunk, ha mondjuk: más bicikli! Főleg akkor, ha nem egészen a témába illő észrevétellel találkozunk. A múltkori Kitekintőnkben, amikor „egerésztünk kicsit a madárélet mezején ", az ölyvélet rejtelmeibe próbáltunk bepillantani, azt olvashatták a kedves környékbéliek, hogy a helikopterezés jó dolog. Oldalunkon - jó újsághoz illően - az óriás szitakötő város fölötti szárnyalásához sándorfalvi légi felvételt kapcsoltunk. Hihette bárki, hogy a két lég - egy és ugyanaz... Pedig, ha szabad mondanom: ég és föld! Hogy pontosak legyünk: az íróember Kistelek fölött került egyet, a fotó művésze pedig Sándorfalván. így a madártörténet és a hozzája illesztett falukép: más bicikli. Sári György sándorfalvi vállalkozó szerint sokan, akik nem tudják, mert az elmeséltekből nem olvashatták ki hitelérdemlően, hogy a valamikori osztálytársam - aki felvitt a légbe, de előtte ügyvéddel mondatta ki, hogy nem az övé a helikopter - nem ő. A sándorfalvi falukép viszont az ő (Sári György) helikopteréből készült. Bevallom becsületesen: így igaz! Valóban az a látszata, mintha egybekapcsoltatott volna a két helikopterezés. A vélem megesett kisteleki, és a kiváló fotómesterrel, Gyenes kollégával történt sándorfalvi. (Az újságok gyakorta élnek a módszerrel, hogy az írás az egyik helyen, a kép a másikon készül, és csak ha nagyon szükséges, akkor hívják fel erre külön a figyelmet). Megtehettük volna, mi is, hiszen az említett, „Madárként a falu felett" című írás inkább a személyes élményre alapozódott, teret engedve az ölyvként szárnyaló szerzői fantáziának. A helikopter pilótája (ki osztálytársam volt a kisteleki általános iskola nyolcadik osztályában), kérte, ha írok is a perczeli emelkedésemről, a nevét hallgassam el, hiszen aki ismer bennünket, úgyis mindent tud, amit ez ügyben tudni kell, a többinek meg mindegy, hogy kinek a gépén utazom. Sári György, (ki a sándorfalvi légi felvételhez vitte föl a fotósembert, Gyenes kollégát), épp emiatt szólt. Szerinte sokan gondolhatják az írás olvastával, hogy ő volt az, aki fölvitt, aki letagadtatta előtte a helikopterét, merthogy az íráshoz választott kép tagadhatatlanul a sándorfalvi templomtornyot mutatja. Mivel ilyet semmi szín alatt nem tenne, kért, ha lehet, különítsem el egymástól a történetet és a képet. Nehogy szó érhesse a ház elejét, hiszen a környék ismert vállalkozója, megbecsült képviselője a falusi szenátusnak. a Miután megtörtént, elmondhatom a kedves környék1VÍ bélieknek: a hosszas telefonbeszélgetés után gondoltam bele igazán, (ismételten), hogy mennyire könnyűnek is tetszik a mi munkánk. És ha mégis azt mondom: más bicikli - hazabeszélek. Amit egyszer kimondunk, az ki van mondva, de amiről nem szólunk az még fájhat. (Sári úr, nagyon helyesen, azt tette szóvá, amit mi nem tettünk! A határozott elkülönülést.) Hála Istennek, emiatt, se fent a légben, se lent a földön nem történt jóvátehetetlen baj. Remélve, hogy a mostani oldalunk se lesz „légből kapott", hiszen a szeretve tisztelt kenyérgőzösről, - a szó igazi értelmében vett: más bicikliről - szól. Kíván hozzá kellemes időtöltést kedves mindnyájuknak: ftta-jerfottlé) Zsombói gyermeknap Végig a sárga úton, A szegedi székhelyű CARP Diákszervezet 1995 óta szervez országos találkozókat látás-, hallásés mozgássérült gyermekek részére. Idén Zsombón tartották az összejövetelüket, amelyen több száz gyermek vett részt az ország minden részéről. A CARP célja, hogy a különböző okok miatt hátrányos helyzetben lévő gyerekek megismerjék egymást, játékokon keresztül tanulják meg elfogadni saját maguk és társaik helyzetét. Fontos az is, hogy megérezhessék, képesek adni másoknak és erre nagy szükség is van. Az első találkozót Hódmezővásárhelyen rendezték meg, majd kétszer Sándorfalván, utána Algyőn, Szigetváron, az idén pedig Zsombón. Minden alkalommal változatos programokat kínáltak a kicsiknek. Volt hogy nyolc csapatban vetélkedhettek egymással, máskor pedig egy erdőt népesítettek be mesehősökkel, akikhez a gyerekek ellátogattak, hogy különböző feladatok megoldása után végül együtt megtalálják az elveszett királyi párt. Ezenkívül mesejáték jelmezeit, díszleteit készítették el, illetve megismerkedhettek egy dél-amerikai zenekar tagjaival, hangszereivel és természetesen a távoli földrész muzsikájával is. Zsombón a kicsik ismét egy mese részesei lehettek. A program hagyományosan az általános iskolák által készített előadással vette kezdetét. A zsombói, szegedi, debreceni és budapesti diákok Óz, a csodák csodáját vitték színre. A darabba a közönséget is bevonták, hiszen a főszereplőt, Dorothyt felkapó forgószél a nézőket is elrepítette a csodák birodalmába. Számos akadályon kellett keresztülmenniük ahhoz, hogy Dorothy és segítőtársai hazatérhessenek. A nézők nyolc csoportba osztva különféle feladatokat hajtottak végre bolondos ruhákba öltözött manók segítségével. Sőt erre a napra Zsombó néhány utcája „megváltozott", Sárga Út lett belőle. Meglepetésként lézershow és táncverseny is várt a gyerekekre és a rendezvény végén az összes résztvevő valamilyen ajándékkal térhetett haza. K. T. Jelentés a kisteleki bicikliszereldéből Az amerikai elnök is Csepelt teker A tisztes kort megélt kistelekiek még emlékezhetnek, hogy a permetezőt általában a Csukonyihoz, a motorbiciklit a Kordásékhoz, az autót a Belányihoz vittük, ha valami ok miatt fölmondta az otthoni szolgálatot. A biciklit viszont mindenki maga szerelte. Talált hozzá kulcsot az ülés alatti kistáskában, sallert (fogót) a házmühelyben, pumpát a vázon és küllóhajtogatót a szekrény tetején. Zsírba rakni se volt nagy művészet, aki kicsit konyított a tuskók, kónuszok világához, e művelet kedvéért se adta szerelő kezébe a gépét. Ha netán szalajtott a bicikli, az agy megreparálása esetleg megkívánta az igazi mestert. Kiss András szerint a kistelekiek még ma is rengetegen szerelik otthon a biciklit, de ha igazából javítani akarják, hozzá viszik. Hozzá a Kossuth utcai lakások aljába, be hátra a főutcái udvarba, ahol közel egymáshoz a biciklibolt és a szerelde. A fiatalember vizsgázott mester. Hajtóműveket generáloz, váltókat olajoz, abroncsokat centíroz. Magyarul: bicikliketjavít! - Meg rotátort, fűnyírót és motorokat - egészíti ki a napi teendők sorát, hogy a kör kerek legyen. - A megélhetés kényszerített arra, hogy ne csak javításából Nem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát ez a „bike". Kiss András javítóállványán a mai modern kenyérgőzös. (Fotó: Gyenes Kálmán) tartsuk fenn a vállalkozást, hanem foglalkozzunk mással is. Alkatrészeket, kellékeket, összerakott kerékpárokat árulunk. Különben, először kulcsmásolásra váltottam ki az ipart. - Tanult bicikliszerelő? - Olyan képzés, hogy biciklijavító, már nincs. Aki mégis ilyesmire adná a fejét, az műszerésznek tanul. Lehet általános és elektroműszerész vagy géplakatos és gépszerelő. Erre mondhatjuk: ahhoz, hogy a kerék guruljon, tekerni muszáj. Kiss mesterről tudjál(, a kistelekiek nem annyira, de az ország nagyobb városainak birkózói igen, hogy komoly versenyzője a veteránok bajnokságának. Kisboltja falán - kerekek, gumik, lámpák, dinamók, sárvédők, csomagtartók rengetegében serlegek, oklevelek, érmek. Hihetnénk, hogy a volt versenyek ékes csillogása: - Jövő szombaton lesz Orosházán a veterán magyar bajnokság. Oda mint a „ tavalyi fehérvári győztes megyek - halljuk a mestert a más irányú elfoglaltságáról. Hozzá a többit, hiszen Kiss András ifjabbik Andrása, Gádoroson, a 32 kilogrammosok súlycsoportjában 3. lett, Félegyházán sérülten, és a nagyobbak között 4., míg Albert, mindenkit maga mögé utasított. Megnyerte a 26 kilogrammosok országos meghívásos versenyét. Más csoportban Márton Csongor is az élmezőnyben végzett, így Kiss András valóban büszke lehet fiaira, tanítványaira: birokra keltek a világgal - merthogy edzőjük is egyben. (Szép-szép, bólogatunk megilletődötten, de az se lehet mellékes Kisséknél, hogy a hétvégi kispályás fociderbin a Szindikátus Albion Mulató gárdája, ahol a mester úr szintén komoly játékerő, győzedelmeskedett a Vígek csapata felett.) Ilyen alkattal könnyű jegyezhetnénk meg, kicsit elpilledten a pocakosok hadából, merthogy a kisteleki bicikliszerelő mester igencsak izmos, keménykötésűnek látszó fickó. Mondja is: sokat fut, hogy ilyen legyen. Vagyis tapossa a pedált, hogy a bicikli guruljon. Nem csak alkata miatt szerencsés: - Mintha Kistelek teli volna biciklivel.. - A nagy áruházak adják az árut garancia nélkül. így az olcsóból végül nagyon drága portéka lesz. A jó bicikliben anyag, minőségi munka van, úgy mint a Mercedesben, ha a Trabanttal hasonlítom. A minőséget javítani is jobb, mint a bóvlit. Ami bejön a Corába, Metróba, azzal kicsit becsapják a vevőket. - Hoznak a szereidébe öreg bicikliket is? - A régi, kontrás Csepeleket már ritkán. Az orosz gépek se kompatibilisek a többihez. Azokban szép lassan mindent kicserélődik, csak a váz marad. Az sem igazán öröm, hogy ellepnek bennünket a soksebességes (tajvani) silány kerékpárok, mert mint tudjuk: olcsó húsnak... de, sajnos, sokunknak még erre se futja. Akinek esetleg futná, attól meg hamar ellopják... No, de ne keseregjünk. A magyar biciklifronton nincs még veszve minden. Erőt adhat, hogy a jó bicikli nem vész el, csak átalakul. Láttuk az egyik képes külhoni biciklikínálóban, hogy az amerikai elnök, Bili Clinton, ha biciklizik - Schwinn-Csepel gépével teker. Érdekes, miért nem a szalajtós orosszal? Majoros Tibor Ópusztaszer föl van virágozva Munkatársunktál Az Ópusztaszeri Faluszépítő Egyesület virágos jókedvéről már szóltunk, s leginkább is az tetszett virágosító cselekedetükben, hogy mintaként szolgálhatott a szomszéd kistelekieknek. (Két hete adott róla hírt oldalunk, hogy a kisváros főutcája is kivirágosodott.) Mostani öröm, hogy e faluszépítő lendület nem tört meg az idén sem Ópusztaszeren, hiszen, aki csak arra jár, láthatja: muskátlisor fut már majdnem a Szoborig. Pontosabban: az Árpád bisztrótól az orvoslakásig a tavalyi, onnét a Nemzeti Park bejáratáig az idei felvirágoztatás képe tárul. A szegedi út mentére 300 faládikát sorakoztattak, s ezt a tarka virágkígyót még 50-el majd megnyújtják. Rossz hír, hogy nyolc ládikának már lába kélt és a virágtövekből is vittek néhányat a gátlástalan tolvajlók. Ha már ennyire szabad prédának tűnhet a köz vagyona, említettük találkozásunkkor a virágot társadalmi munkában öntöző párosnak: mi történne, ha mi, most szépen betennénk az autóba pár fölvirágoztatott faládát? Az ópusztaszeri útszépség vigyázói ezt egyáltalán nem helyeselték, mondván, hogy mindegyik faláda jellel ellátott, s azonkívül fölírnák a kocsink rendszámát, és föl is jelentenének bennünket. A lopásért meg jönne a törvényi haddelhadd. Vagy, mégse?! •m. - - , >JL Áv Hl K. Kovács Sándor és László Ferenc az ópusztaszeri bicikliút virágait öntözik. A sorra vett faládákat Nagy József készítette. (Fotó: Gyenes Kálmán) Régi kerékpáros Ön? Balázs János, Csengele: - Pesti keresetből vettem az első sárgakerekes Csepelt, 1951-ben. Férfivázas volt, majdnem húsz évet kibírt alattam. Elvitt Maroslelére, Gorzsára meg ahová kellett. Kukoricát törni jártunk, napszámba mentük. Néha az út kitett negyven-ötven kilométert. Megérte elmenni, kiszámolhattuk, hogy mennyit keresünk. Emlékszem, '62ben, a 250-es Csepel-motor árához 2500 forint hiányzott a 15 ezerből. A hasas üszőt adtuk el érte a szanki vásárban, azzal pótoltuk. Most, akármennyire is igyekvő a koma, nem tudja kiszámolni, miért mennyit kap. Nekem jó emlékeim maradtak a biciklizésről. Fiatalok voltunk, tekertük és haladtunk. Sokszor megspóroltuk véle a vonatköltséget, de a kereset nem mindig lett több. Ugyanis, hazafelé jövet ha megálltunk egy kis lélekerősítőre, fröccsre, sörre, pálinkára, az út pora - vitte a pénzt. Varga János, Pusztaszer: - Az első biciklimet gabonáért adták, itt, a Körsaroknál. Volt itt egy bolt, még jóval a téesz előtt, oda érkezett három, szóltak a boltos lányok, hogy lehet vinni. Elsőnek mentem. Emlékszem, Csorba Gyula, övé lett a másik, hazáig futott, meg vissza... Hogy a harmadik kié lett, most hirtelen nem tudom. Nagy szó volt az akkor. Párat én is elnyűttem, harminc évig dolgoztam a bikáknál. Az Újmajorba motorral is jártam, Danuviám volt, az jól bírta a strapát. A mostani biciklimet, ezt a piros női vázast, Félegyházán vettem. Anyónak meg magamnak is. Amikor az onokám, Nauszika elment vele az iskolába, kérdezték, hogy kié ez a jó bicikli, azonnal rávágta, hogy az övé. Ezután, neki is venni kellett egyet Ezt az új fajtát, a vastagkerekű montenbájkot kérte, amelyikkel sebességet is válthat. Úgy vettem én azt, hogy a pénzt adtam hozzá. Goretics József, Kis-Zer: - Kérem, kerékpáros katona voltam, '41-ben vonultam be. Halason szolgáltam, 20as mintájú harci kerékpáron. Amit a kerékpározásról meg lehetett tanulni, azt mind megtanultam, jégen, hegyen, mocsárban. A harci kerékpáron a levegőszabályzó pumpálta, eresztette a levegőt. Menet közben állítottuk a gumi keménységét, mert, kérem, a jó kerékpár lényege a gumi. V'gyázom is, hogy a kerekek állapota megfelelő legyen. Az alnyaki homokos úton félkemény gumival járok, kérem. Most a nyolcvanadik évemet taposom. Millió kilométert kerékpároztam. Kutyanyakról Kistelekre, meg a boltba járok. Amióta itt élek - mert én, kérem, mint a nevem is mutatja, nem idevaló születésű vagyok - két kerékpárom ment tönkre. Mindkettő megvan az istállóban. A mostanit használtan vettem, tízezer forintért, megy is, mint a golyó.