Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-02 / 128. szám

6 CSONGRÁD MEGYE PÉNTEK, 2000. JÚN. 2. Bevétel nélkül - elvárásokkal terhelve „Államfüggö" önkormányzatok i w A franciaországi regionalizmusról A bretonok másképp csinálják Orbán István alelnök: - Helyben kellene rangsorolni a kitűzött célokat. (Fotó: Schmidt Andrea) Európa és hazánk István korában Egy könyv születése A Sík Sándor köny­vesboltban keresgélve, egy szép kivitelű kötet akadhat a kezünkbe. A könyv borítóján három körben három térkép. Az első körben konti­nensnyi földrész Európa, a másodikban a Kárpá­tok által határolt me­dence, míg a harmadik­ban a Tisza és Maros kanyargó vonala jelzi a mai Csongrád megye te­rületét. A kötet címe Eu­rópa és Magyarország Szent István korában. Az államalapítás 1000. év­fordulójára egy könyv szüle­tett, mely szakmai körökben méltán nyert igazi elismerést, a mindennapi olvasó ugyan­akkor nem sokat hallott róla. A gondolat akkor indult útjá­ra, amikor 1996 végén a me­gye jeles közéleti, tudomá­nyos, idegenforgalmi szemé­lyiségeiből álló, az úgyneve­zett millecentenáriumi ren­dezvényeket előkészítő me­gyei bizottság értékelte a honfoglalás 1100. évforduló­jára rendezett megemlékezé­seket. A megnyugtató értéke­lésen túl sok szó esett az ál­lamalapítás ezredik évfordu­lójára való felkészülésről is. A bizottság megállapította, hogy Csongrád megyének nincs az államalapításhoz. Szent Istvánhoz köthető konkrét tárgyi emléke, ezért a megyei millenniumi prog­ramok kialakításánál az Ár­pád fejedelemtől Szt. Istvá­nig terjedő kor és a jelen idő­szak értékeinek bemutatására kell a hangsúlyt helyezni, tö­rekedve arra, hogy az évfor­duló, a megemlékezés minél többet tudjon adni a megye lakosainak. 1996 decemberében hang­zott el először, hogy a me­gyei történészei tollából ké­szüljön egy szent István korát bemutató történelmi monog­ráfia. A megyei közgyűlés akkori elnöke megbízást adott a dr. Kristó Gyula törté­nész vezette „Középkorász műhelynek" a monográfia el­készítésére. Dr. Kristó Gyula és dr. Makk Ferenc szerkesz­tőpáros vezetésével húsz szerző kezdett a munkához. Az idő sürgetett, a feladat nagy volt, hiszen a szerkesz­tők nem fogadtak el már megjelent tanulmányt, publi­kációt. A szerzők dolgoztak, a megyei közgyűlés pedig biztosította a megjelenéshez szükséges fedezetet. Csak ilyen összehangolt munka eredményeként kerülhetett a kötet, a terveknek megfelelő­en, 2000 márciusában az ol­vasó kezébe. A négyezer oldalas tanul­mánykötet, 20 szerző munká­ja, három térbeli metszetben mutatja be az 1000 körüli makro- és mikrovilágot. Az első színtér országonként, földrajzi egységenként halad­va ad képet az ezredforduló Európájának sokarcúságáról. A következő szint a Kárpát­medence, a XI. század elején megszülető Magyarország. Tovább szűkítve a kört, a harmadik egység szűkebb ha­zánk a Tisza-Maros-régió földrajzi és tárgyi emlékei­ben tükröződő mindennapi élet. A maga nemében egyedü­lálló könyv számtalan tény és összefüggés felsorakoztatásá­val arra keresi a választ, hogy a színes európai tablón hol helyezkedett el Szent István állama. Varga István A megyei önkormány­zatok feladatai - a meg­csorbult hatáskör ellenére - még mindig elég sokré­tűek, és egy jelentós ré­szük nem is szorítható a szűk megyehatárok közé. A megyék ugyanis a tör­vény által meghatározott, főként oktatási, egész­ségügyi, szociális és kul­turális intézmények mű­ködtetésével összefüggő, kőtelező teendőik mellett, önként vállalt feladatokat is elláthatnak. Orbán Istvánnal, a Csongrád Megyei Önkormányzat alelnö­kével arról beszélgettünk, mi­lyen gondot okoz a közgyűlés­nek - törvényben előírt kötele­zettségei mellett - az önként vállalt feladatok megoldása. - Miként értékelhető a me­gyei önkormányzat törvény­ben előirt kötelezettségeinek teljesítése? - Csongrád megye kiegyen­súlyozott gazdálkodást folytat. Azon kevesek közé tartozunk, akik eddig még nem kénysze­rültek arra, hogy működési hi­telt vegyenek fel. Természete­sen másként kell értékelni a fej­lesztési hitelek szerepét, ame­lyek segítségével javulhat a mű­ködés minősége, lehetőség nyíl­hat bizonyos többletfeladatok ellátására. Persze az ilyen ese­tekben is szükség van a meg­DM/DV információ A megyerendszer a Szent István alapította állammal, Magyaror­szággal együtt most ün­nepli millenniumát. Az államok, már az ókor­ban is többnyire úgy szerveződtek, hogy a központi hatalom alá te­rületi és helyi szervek rendelődtek. Az ország­építő István király is ezt a struktúrát követte. Az első közigazgatási egységek, az úgynevezett ki­rályi vármegyék, kifejezet­ten a központi hatalom meg­hosszabbított kezeként mű­ködtek. Ezek székhelyén a király által kijelölt személy, a megyésispán, mint afféle területi kormányozó gyako­rolta a hatalmat. Az egy-egy vár holdudvaraként létrejött megye két egységből állt. Az egyik ilyen volt az úgyneve­zett várispánság, mely a vár­hoz tartozó népek, a kato­fontolt döntéshozatalra, hiszen egy beruházás akkor tekinthető előnyősnek, ha van remény a kiadások megtérülésére, illetve később költségmegtakarításra is lehet számítani. - Gyakran merül fel bizo­nyos célok, feladatok ön­kéntes támogatásának igé­nye. - Valóban, erre - az önkor­mányzati törvényben szereplő kötelezettségeken túl - van tör­vényes lehetőség. A gond csak az, hogy a megyei önkormány­zatoknak nincs igazi gazdasági autonómiájuk. Ez persze nem újkelet probléma, hiszen az egykori tanácsrendszerben sem volt ez másként. Ugyanakkor nem szabadna elfeledkezni ar­ról, hogy a mai kor követelmé­nye gyökeresen eltér az akkori­tól. - Miben látná ön a megol­dást? - Tudjuk: míg a megyei ön­kormányzatoknak nincs, addig a településeknek van adókive­tési joga. Ennek ellenére gyakran még ők sem tudnak megbirkózni a rájuk háruló feladatokkal, hiszen azok költsége meghaladja pénzügyi lehetőségeiket. Csongrád me­gyében az idén is 47 település igényelte az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkor­mányzatoknak járó támoga­tást. Ezek az adatok pedig bi­zonyítják: szerencsés volna náskodók, a földművelők és az udvarnokok igazgatási formája volt. A megyéhez, az ispánsághoz tartoztak to­vábbá más szabad elemek, például a király, vagy a ko­rábbi arisztokrácia birtokai, annak lakossága. Később a várispánság eltűnt, az ispán fokozatosan kiterjesztette hatalmát a szabad elemek fölé is. A tizenharmadik század­ban, mikor a szerviensekből és a katonáskodó várjobb­ágyok vezetőiből kialakult a nemesség, megszületett a nemesi vármegye. Ez a tár­sadalmi réteg most már me­gyénként szerveződött, maga intézte sorsát, magának vá­lasztott bfrákat (úgynevezett szolgabírákat). A központi hatalom tisztségviselőjeként továbbra is megmaradt a fő­ispán, az alispán pedig mint a megye első embere műkö­dött. Vagyis, ez az igazgatá­si egység egyrészt önkor­mányzat volt, másrészt pe­felülvizsgálni a törvényt és a jelenleginél nagyobb önálló­ságot adni a megyéknek, illet­ve a településeknek. A norma­tív támogatások ugyanis mindkettőt, de különösen a megyéket, túlságosan „állam­függővé" teszik. Nemzetközi téren viszont számtalan jó pél­da szolgál arra, miként lehet egy térség érdekeit hatéko­nyan képviselni. Helyben ugyanis célszerűbben rangso­rolhatnánk, hogy mikor mi­lyen célra kellene fordítani a rendelkezésre álló pénzt, a ki­vethető és beszedhető adót. - A Csongrád Megyei Ön­kormányzat kötelező teendői mellett milyen egyéb felada­tokat részesít előnyben? - Kiemelkedő fontosságú a területfejlesztés, a környezetvé­delem feltételeinek javítása, va­lamint a nemzetközi kapcsola­tok erősítése. Ezek szinte vége­láthatatlan feladatokat rónak az önkormányzatra, amelyekre már a költségvetés tervezésekor is igyekszünk tekintettel lenni. A megye gazdasági stratégiájá­ban ugyanis az ezekre vonatko­zó igényeknek, legalább bizo­nyos mértékben, de érvényesül­niük kell. Erre napi munkám so­rán magam is fokozott figyel­met fordítok, ezért is vállaltam fel a gyűrűirányú tervezett autó­pálya ügyének „kezelését". De a testvérmegyei együttműködé­sek szélesítése részben szintén dig a központi hatalom szer­ve is. Ez a struktúra túlélte Mohácsot, és a Habsburg­berendezkedést is. (Igaz, II. József, aki összbirodalmat akart létrehozni, összevonta a megyéket és helyettük ke­rületeket hozott létre, de ez az állapot csak rövid ideig állt fenn. A '48-as forrada­lom utáni időkben is hasonló dolog történt, de az átszerve­zés itt is csak addig tartott, amíg az alkotmányosságot kikapcsolták az ország életé­ből.) 1867 után megszűnt a ne­mesi megye. Az 1861-es jobbágyfelszabadítás, majd később a kiegyezés lényeges társadalmi átalakulást ho­zott. A polgáijog elnyerésé­érinti tevékenységi körömet, hi­szen a nemzetközi kapcsolatok­nak nem csupán politikai, ha­nem egyéb társadalmi, gazdasá­gi vetülete is van. Ez utóbbiak érvényesülésén alelnöktársaim­mal közösen munkálkodunk. - Információink szerint ön foglalkozik a tiszai célrégió megszervezésével is. - így van. E folyamat elindí­tásában ugyan csak a katalizátor szerepét játszotta a folyó súlyos ciánszennyeződése. A Tisza problémája sokkal régebbre nyúlik vissza, de arra eddig sen­ki sem figyelt igazán. Márpedig ez öt ország gondja, ami nem korlátozódik csupán arra, hogy árvizek idején mederben tartsák a folyót. A Tisza egész vonalán élőket érinti a szennyvíz-, illet­ve a belvízgondok kezelése is. Ezért úgy gondolom: az egy­egy cél érdekében felálló prog­ramrégióknak a jövőben óriás szerepe lehet. Jelentőségük jó­val meghaladhatja a statisztikai tervezési régióékét. Azt azon­ban mindenképpen sikernek le­het elkönyvelni, hogy a megye kezdeményezésére napokon be­lül hivatalosan is megalakul a tiszai célrégió, amelyhez várha­tóan hét vagy tíz megye csatla­kozik, de számítunk arra, hogy a megyei jogú városok is társul­nak hozzánk és igyekeznek se­gíteni a kitűzött célok mielőbbi megvalósítását. N. Rácz Judit vei a lakosság olyan rétegei is bekerültek az alkotmány bástyái mögé, melyek eddig nem vehettek részt a megyei önkormányzat működésé­ben. Ezután a polgárok az addig kiváltságot élvező ne­mességgel azonos jogokat gyakorolhattak. A megye a monarchiabeli magyar állam külön struktúrájában is meg­maradt, egyrészt önkor­mányzati, másrészt a köz­Az Atlanti Óceán par­ti Bretagne félszigeten így nyár elején, a mi napnyugtánkhoz ké­pest két órával később, este tizenegy körül al­konyodik. Lehet, hogy nincs összefüggés, de talán ez is oka lehet annak, hogy friss kuta­tási eredmények szerint a franciák legszíveseb­ben ezen a területen, éppen a mi testvérme­gyénkben, Finistere­ben szeretnének élni. (A népszerűségi lista második helyén is egy szomszédos megye ne­ve szerepel). Kollegá­immal nemrég tett, itte­ni, rövid tanulmányuta­mon jómagam is igazo­lódni láttam az idevá­gyódás indokoltságát. Bretagne varázsa, vonzá­sa úgy hiszem, nem csupán a gazdaságban, a gazdaság sokféleségében, a történel­mi városok, falvak sajátos atmoszférájában, a tenger­parti tájék szépségében rej­lik, hanem a harmónia tuda­tos keresésében. Abban az igényben, mely mindezt megteremteni kívánja. A breton népcsoport igen büszke múltjára, származá­sára, az itt lakók keltáknak vallják magukat s ez az identitás természetesen nem jelent elkülönülést a francia nemzettesttől. Sokkal in­kább jelent bizonyos terüle­ti azonosságtudatot, a helyi társadalom önbecsülését és az utóbbinak értékként való kezelését. Ez az alapállás valódi regionalitást hozha­tott létre, melynek nemcsak történelmi gyökere, de igen komoly törvényes alapja van. E regionalitás legfőbb jellemzője, hogy a központi kormányzat hatalmának le­adható részét ténylegesen leadta, a közszférát megtes­tesítő - egymással nem ri­valizáló - települési, kistér­ségi, megyei, regionális ön­kormányzatoknak. Ez rész­ben, a törvény által szente­sített, területi szintnek meg­felelő, világosan elhatárol­ható hatásköröket jelent, részben pedig, egyes köz­igazgatási szinteken a helyi forrásképzés lehetőségét, adókivetési jogot is. Ez utóbbi joggal a bretoniakél­ponti hatalom területi szer­veként. Ez a kettősség egé­szen 1945-ig tartott. (Ezen az állapoton Trianon sem változtatott, a megyék száma kevesebb lett, de, a struktúra ugyanaz maradt. Sőt, az utódállamok is a megye va­lamilyen változatát hozták létre, Románia például, mint tudjuk, megtartotta ezt a te­rületi rendszert.) A második világháború után az 1950-ben kiépülő közigazgatásban a megye még nagyobb szerepet ka­pott mint addig, hiszen a központi hatalom a megyé­ken keresztül gyakorolta a hatalmat. A megye még job­ban megerősödött, óriási hi­vatallá lett. Sok-sok osztá­lyával és a megyei pártbi­zottsággal együtt egy rendkí­vül erős alakulattá vált. így működött egészen 1991-ig, addig, mtg a koalíciós kor­mány át nem szervezte a régi struktúrát. Ma a megye számos in­nék is, hiszen a rendszer nem központfüggő. (Finis­tere megyében az állami tá­mogatás aránya mindössze huszonhárom, a Szeged nagyságú bresti városkö­zösségben pedig csupán ki­lenc százalék). Franciaországban a közszféra és a piacgazdaság elválik ugyan, de a kistérsé­geknek, megyéknek, régi­óknak, önkormányzatok­nak, hatásköreik és pén­zeszközeik révén leehetősé­gük nyílik területfejlesztés­re, a helyi piacgazdaság kedvező befolyásolására. Minderre a politikai felha­talmazás teremt alapot. Fontos a felismerés misze­rint: a többszintű helyi hata­lom sokkal cselekvőképe­sebb a központinál, hiszen a helyi viszonyokat átlátja, fgy a helyi társadalmat, a helyi gazdaság még fel nem használt erőforrásait köz­vetlenül tudja aktivizálni, s ez közvetve a nemzetgazda­ság számára is előnyös. A területfejlesztés ma­gyarországi intézmény­rendszerének kialakításánál deklaráltan Franciaország volt az egyik minta. Pedig ott a központ nem teremtett megosztottságot a megyei jogú városok mesterséges elkülönítésével, delegálási alapon kreált megyei terü­letfejlesztési tanács felállí­tásával. (Utóbbit és a tör­vény módosítása óta kor­mányzati dominanciával bíró, úgynevezett regioná­lis fejlesztési tanácsot az általam megkérdezett EU szakértők sem tudták hova tenni, ezt a formációt afféle kakukktojásnak tartják.) Ott nem egy hamis, megi­deologizált, bonyolult, hie­rarchikus, újraosztó rend­szer erősödött meg. Ott, a helyi források apadásával nem ül az országra az egy­re riasztóbb tehetetlenség, vagy a tunyaság melyben többek a mindenható köz­ponttól, vagy annak meg­hosszabbított kezéből vár­ják a mannát (miközben az élelmesebbek a zavarosban halásznak). Ott nem esnek hasra a multiktól sem. Ott, az Európai unió nem men­tőöv, hanem élő eszme­rendszer. Nagy Imre megyei főépítész tézményt (kórház, iskola, múzeum, könyvtár, levéltár, szociális létesítmények stb.) tart fönn. Fontos szerepet vállalnak a területfejlesztés­ben, és a külfölddel való kapcsolattartásban. Felvál­lalták az Európai Uniós fel­készülés megszervezését, a határ menti megyék vezetői pedig - így Csongrád me­gyéé is - a szomszédos or­szágokhoz tartozó teriile­tekkel való kooperáció elő­segítők az eurorégiók kiala­kításának hatékony szerve­zői. A megyék megalakulásuk óta számtalan metamorfózi­son mentek keresztül, de mint területi közigazgatási szervek, minden történelmi folyamatot - legyen az társa­dalmi, hadi vagy politikai esemény - szinte változás nélkül túléltek. Ez a szerve­ződési modell az elmúlt évezredben, szinte folyama­tosan működőképesnek bi­zonyult. Az ispánság metamorfózisa Ezeréves Csongrád megye Az oldalt szorlcosztatta: N. Rácz Judit

Next

/
Thumbnails
Contents