Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-16 / 139. szám

PÉNTEK, 2000. JÚN. 16. KITEKINTŐ 9 DAEWOOI MOTOR imm NUBIRA II SX 3.299.000 Ft NUBIRA II SX WAGON 3.549.000 Ft Felszereltseg: légkondicionáló, dupla légzsák, elektromos ablakemelő, centrálzár, indításgátló, 16 V 106 LE motor, elektromos tükrök, ködlámpa HASZNÁLT AUTÓT BESZÁMÍTUNK! Hódmezővásárhely, ^^ J/ ALFA Szántó K. J. u. 149. fj/ AUÍF"AZ ® <62> 246"568> 241-885 V 249-345 Munkára fogták az öreg gyümölcsöst Gép rázza a kisteleki meggyet Hunniális Ópusztaszeren Hüsöl-e a fa alatt? Kedves Környékbéliek! mm i A Mester, Kalmár Márton, ós a munkája, a balástyai világháborús emlékmú. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ásotthalomra, halomra telnek a ládák. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktál Miért épp a meggy? Mert piros. Mert magyar. Mert cigány... A mezünk színe piros, és aki nem szereti a focit, az még szeretheti a meggyet. So­kan élnek így. Ha a kisteleki Jógazda (előtte Magyar-Szovjet Ba­rátság Tsz) Szövetkezetet hozta valaki szóba, annak óhatatlanul a perczeli meggyes jutott az eszébe. Állítólag alig van környék­beli ember, ki ne szedte vol­na ott a meggyet, a kedvelt „Szedd magad" mozgalom résztvevőjeként. (Sokat ír­tunk róla annak idején). Most is kicsit a nosztalgia vitt bennünket a valamikori meggyes-maradványába, a mai gyümölcstermő helyre. Az itteniek szerint a Hadak útján kocsikáztunk ki az Is­kola-partra. ahová régen a téesz emberei a meggyest ültetették. A Perczeli iskola útjától föl egészen a csenge­lei határig tartott a nem régi „Meggyfalu". Most valami­vel kisebb, mivel a tanyasor tulajdonosai a téesz­meggyesből kapták ki az ősi földet és többen élve a föl­kínált lehetőséggel, kiszed­ték a fákat. Fautcák most is vannak, de már gép rázza le a ter­mést, nem úgy, mint régen, amikor a nóta szerinti le­gény felment miatta a fára, a lány meg szedte a meggyet a rózsás köténykébe. Az éj­szakai kiadós eső miatt még vizes volt a homok, a levegő fülledt. Meghittnek hihető a csönd, de közel érve tapasz­talható: a szedőgép komoly zajt csap. Mellette a traktor, teli ládákkal. Markos fiú rendezi azokat a helyükre. Hatalmas fóliatenyér nyúlt a fa alá, közben a gép erős karja megmarkolta a fa tör­zsét, megrázta, mint Krisz­tus a vargát, s zuhog, potyog a meggy. Gönye golyózá­pornak is hihetnénk. De nem az - tudtuk meg Falusi Józseftől, a meggyszedés felügyelőjétől. Később a meggyszedés technikájáról, és a fák gondozásáról be­szélgettünk. - Milyen termés várható az idén? - Jó, ha a költségek nul­lára kijönnek. Tavaly ilyen­kor már 880 rekeszt leszed­tünk, most 130-150 rekesz­nél tartunk. Az idei termés heted része az elmúlt évi­nek. A tíz hektár egyharma­da cigány-, kétharmada pe­dig pándimeggy. A cigány­meggyből tavaly csúcs­mennyiséget szüreteltünk, idén már jóval szerényebb mennyiségre számttunk. - Mennyire viselte meg az időjárás a fákat? - Tavasszal még állt a belvíz a földeken, de komo­lyabb kárt nem okozott, mi­vel április elején csatorná­kon elvezettük a vizet. A korai kánikula miatt a ci­gánymeggy egy része rásült a fa ágaira, de különösebb veszteséget ez sem jelen­tett. - Mióta szedik gépesített módszerrel a meggyet? - Ezt a gyümölcsöst a hetvenes évek közepén tele­pítették, de csak 7-8 év el­teltével lehetett először gé­pet használni. Ma már min­den munkát géppel végez­nek. kivéve a metszést, ami még most is hagyományos módszerekkel történik. Saj­nos egy ilyen gép nagyon drága 14-15 millió forintba is kerülhet újonnan. - Mennyivel gyorsítja meg ez az eljárás a sze­dést? - Egy fa körül létrázása majd egy egész délelőttöt el­venne, míg egy fával így ke­vesebb mint egy percig kell foglalkozni, és sokkal több rekesz telik meg ugyanannyi idő alatr. A veszteségünk is jóval kisebb így, csak az os­torokon marad fenn néhány szem. Vegyszerrel is le szoktuk kezelni, hogy egy időben érjen be. -Hová kerül a leszedett gyümölcs? - Ásotthalomra viszik a hűtőházba, és ott konzervü­zemben dolgozzák fel. De, hogy mi lesz belőle, azt pon­tosan nem tudom. Természe­tesen valamennyit a piacon is meg lehet vásárolni. - Milyen gondozást igé­nyel a meggy? - Csak permetezni szok­tuk, de idén ki is pucoltuk a fák alját, illetve megfiatalí­tottuk őket. A csonthéjas gyümölcsöket a szüret után kell metszeni, de ez csak az én véleményem. Ha rende­sen gondozzák a fákat, ak­kor azok akár 30-40 évig is teremhetnek. Ha odafigye­léssel végzi az ember a munkáját, akkor talán meg­éri ezzel foglalkozni. Ma, mikor lépten-nyo­mon látjuk tönkremenni a régi téeszek szőlőit, gyü­mölcsöseit, igencsak elgon­dolkodunk: (gy kell ennek lennie? Szabó György, forráskúti láng-ívhegesztő: - A ked­venc fáim mindig is a gyü­mölcsfák voltak, van is fél hold barackfa-ültetvényem otthon. Kirándulni csak na­gyon ritkán jutok el ide a kö­zeli erdőbe, de tüzet rakni akkor sem szoktam, főként így a nagy aszály idején. Otthon viszont gyakran ki­ülünk a családommal hűsöl­ni az udvari lombok alá. Na­gyobb összejövetelekre nem telik a mezőgazdasági kere­setemből, de a születésnapot, ballagást mindig meg szok­tuk ünnepelni az árnyékos udvaron. A fák mellé sö­vényt is ültettem, ebben a nagy hőségben jól kiegészí­tik egymást a fák hatalmas lombjaival. Bárkányi György, balás­tyai nyugdíjas: - A tanya körül sok fa van. Eper, akác, egy pár gyümölcsfa, amennyi a befőttnek kell. Régen az eperfa termését odaadtuk a disznóknak. Az udvarban áll egy sűrű gesz­tenye fa, tizenegy órától né­gyig, a legnagyobb meleg­ben az alatt pihenünk. Vagy a jó hűvös szobában. Csak ez után folytatjuk a reggel fél ötkor elkezdett munkát a földeken, este kilencig így minden nap el is telik raj­tunk az idő. Nyaranta csak aludni járunk be az épületbe. A ház körüli javításokat, amihez fa kell magam szok­tam elvégezni, van körfűré­szem, azzal bármekkora anyagot le tudok szegni. Tóth Imre, kisteleki ko­csis: - Nagyon szeretem a fákat, a kertemben is sok van belőlük. Főleg gyü­mölcsfáink vannak, cseresz­nye- és meggyfa. Túl sok ár­nyékot ezek nem vetnek, mi­vel az utcán állnak így hű­sölni nem igazán tudok alat­tuk. Nem értem miért kell az út menti fákat kivágni, a fa mindig értéket jelent. En már sajnos nem tudok az er­dőben kirándulni, paraszt­ember ezt nem igazán en­gedheti meg magának, meg aztán messze is van. Télen egyébként én is fával és gáz­zal fűtök, a gáz magában túl drága lenne nekem. Jó lenne, ha elkapnák azokat a suhan­cokat, akik a fákat lopkod­ják. A mikor Kalmár Márton nekieresztette vésőalkalma tos­ságát a balástyai templom előtt készülő szobrának, szó ne érje a ház elejét, de én úgy láttam, hogy a Jóisten meg­könnyezett kicsikét. Aranycsordulást színeit az ég, fosz­lánnyá olvadtak felhői az erős forróságnak. És a Szentlé­lek is alászállott a különös fénnyel. A márvány tépett an­gyalszárnyára finom por hullott, a majdnem kész mű ra­gyogva izzott. Mint a Nap. Hirtelen arra gondoltam: meg­vesz bennünket az Isten melege. (Talán megbocsátják a kedves környékbéliek, amiért a krónikás összehozza az égi­eket a földi valósággal, de csupán azért tesz merész képze­lettársítást, hogy később mindezt a pünkösdi hőség számlá­jára írathassa). Mert meleg volt akkorra, mint egy ház. Ahol nem járat­hatta magát a szél, ott néha-néha megközelítette a negyven fokot. (Emiatt, bizony, száraz szenvedését volt kénytelen tűrni a határ is). Aki csak tehette, hűs helyet keresett a munkájához- így lehetett ezzel Szent Péter is, aki mint a jó beszédű emberektől tudjuk, viharok közeledtekor zajolva gurigatja fölénk hordáit. Legalábbis, mi úgy szoktuk ezt hallani, itt a földön, ha éppen zörög-morog, de még nem csattog az ég. Miközben Péter guringatja hordáit, épp a he­lyet keresi, hová üríthetné azokat. Mára már kénköves is­tennyilával vág hozzá lyukat, mert kezdetben az emberek nem tudtak békében megegyezni egymással, hogy kinek a kukoricájára, kinek a krumplijára jöjjön az eső, és kinek a szénájára, szalmájára ne. É felelősségteljes munkájához a mi Szent Péterünk segítőül sajnos nem az angyalokat kér­te. A pokolbélieket fogta munkára. Azok meg, amikor rek­kenő a hőség - mint a minap is tapasztalhattuk - már nem ismernek se istent, se embert. Előbb csak szárazon, szél nélkül, később vicsorogva, lángszigonnyal szorítják összébb a meleget, hajtják házba, zavarják még a legkisebb lyukba is. És ha ez a pokoli hadművelet épp éjnek idejére esik, olyan lesz, mint a lidérc. Amikor izzó harang borulna ránk... Hiába csukunk magunkra ajtói, ablakot, szellőzőt, mélyedünk még a leggyengébb tévéműsorba is, ha forr az égi katlan, ijesztő fény cikáz. Leheli lelkét a hőség. Ha megzúdul is Széni Péter áldása, és ezer csatornájá­ból zivataroz az ég - ami ilyenkor a fociebé idején valósá­gos istenkísértés - a pokoli dolgok tetejébe: elmegy az áram! A sötétben, amíg a körénk robajló vihar fényei va­dul villognak, ahogy mondják, Szent Péter már ül is vissza a babérjaira. Megzáporoztaiott bennünket, n emélem, Ónök nem így élik meg az égiek könnyezését, lY nem látják ilyen sötétnek a nyári viharfellegeket. (Kal­már Márton szobrász és tanítványa Tóth András vésnök közös munkáját, a carrarai márványból faragot világhábo­rús emlékművel vasárnap avatják Balástyán.) A löbbiről se feledkezzenek el. (Ballagás, búcsú, falunap, meggyszedés és így tovább.) Ez ügyben köszönti mindnyájukat: fltyerttt t/ljtrr Munkatársunktól Csongrád Megye Köz­gyűlése és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­park Kht. 24-én tartja a ha­gyományos, egész napos parkprogramját, a Hunniá­list. Az államalapítás tiszte­letére rendezendő millenniu­mi megyenapon - reggel fél 9-től - térzene és tárogató­muzsika fogadja az érkező­ket.A lovasok és táncosok bemutatója után, 10 órakor dr. Frank József köszönti az ünneplő közönséget, amelyet a millenniumi zászlóátadás követ. Az ünnep szónoka dr. Nemeskürty István, millenni­umi kormánybiztos lesz. Nagy László, a park igazga­tója megnyitóbeszéde után az erdészházba várják a láto­gatókat. Ott a kézművesek munkáit, illetve ősi magyar konyha- és gyógymódbemu­tatót láthatnak az érdeklő­dők. Lesz - többek között ­haditorna, (jász- lovas- és néptáncbemutató is. E napon osztják ki Az emlékparkért gyűrűt, vala­mint a Baráti Kör-emlékér­méket, okleveleket is. Dél­után 5 órától Dévai Nagy Kamilla Magyarok fénye cí­mű műsora és a Szent Iván­napi Tüzes táncház szóra­koztatja a vendégeket. Goda Zoltánná, zsombói ügyviteli alkalmazott: — Nyaranta mindig a fa alatt ebédelünk, a friss levegőn. Munka után és hétvégenként a legtöbb időt kint töltjük a szabadban. Egy pár fa már állt a házunknál, amikor oda költöztünk. A férjem is ülte­tett melléjük, hogy szebben nézzen ki az udvar. Főképp nyárfákat, mert azok gyor­san nőnek. A családi kirán­dulásokat is úgy szoktuk ter­vezni, hogy erdőbe, hegyek­be jussunk el. A legnagyobb baj az, hogy az útszéli fákat kivágják, de helyettük csak ritkán ültetnek másikat. Pe­dig a fa fontos a téli tüzelés­hez, mi gyújtósnak használ­juk a szénhez, de magában is jó meleget ad.

Next

/
Thumbnails
Contents