Délmagyarország, 2000. június (90. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-15 / 138. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. JÚN. 15. KAPCSOLATOK 1 I olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED. SAJTÓHÁZ. PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 „Eltérített utasok" A Délmagyarország május 12-i számukban közölt, „Eltérített utasok a 10-es buszon" című újságcikk kapcsán írok. A Budapesti Műszaki Egyetem harmadéves hallgatója vagyok a Közlekedésmérnöki Karon, ezzel összefüggésben már egy nyári gyakorlat erejéig szorosabb kapcsolatom is volt a Tisza Volán Rt.-vei (továbbiakban: cég) és a közlekedési szolgáltatásokat érintő szabályokkal és irányelvekkel is találkoztam már. Észrevételeim a következők: Draskóczi István kijelentéseinek csaknem minden pontjával vitába szeretnék szállni. Az utazási szerződés szerint (ez akkor jön létre, ha valaki felszáll a buszra) ennek a járatnak a végállomásig kellett volna szállítani az utasokat, mivel a menetrend is erről szól, nincs benne kiegészítés az utolsó járatra nézve. Az utazási szerződés tehát már itt csorbát szenvedett. A következő dolog: a sofőrnek a járat végállomásán kötelessége könyvelni a menetlevélbe a beérkezési időpontot, és végig kell járnia a járművet, leszállítani a bent maradt utasokat. Ez sem történt volna meg, pedig különösen indokolt lett volna, mivel nem is a végállomásra szállította a busz az utasokat - ekkor a korrekt sofőr végigjárja a buszt, elnézést kér, hogy nem megy be a végállomásra, jó éjszakát kíván, és felébreszti az esetlegesen alvó utasokat. Végezetül: a sofőr bűncselekményt követett el, mert akaratuk ellenére, helyzetét kihasználva szállította az utasokat a Volántelepre, ami cserbenhagyásként is értelmezhető. Még sosem találkoztam olyan emberrel a Volánnál, aki felháborodás nélkül vette volna tudomásul, ha jegyzőkönyvet szerettem volna írni. És azt is mondták már, hogy ne írjak, mert semmi értelme. Papp Viktor 6782 Mórahalom III. ker. 75. A szobor háttere Először csak „csörögni" akartam, de mégis jobbnak láttam, ha egy képpel illusztrálom mondanivalómat. A Tisza-parton van Lapis András szobrászművész Kalap alatt című alkotása. A városunkba érkező vendégeket a kissé szokatlan kompozíció legtöbbször megállásra készteti és általában fényképeket is készítenek róla. A kép hátteréül pedig egy, a klinikakertben elhelyezett, túlméretezett, túlcsordult szemeteskonténer szolgál. Vajon nem lehetne azt a konténert máshová tenni, vagy például egy álcahálóval eltakarni? Kiss Lajos Szeged, Pf.: 2427 A hét fotója Komédium, avagy balettvezetök a közgyűlésen „Uramatyám! micsoda előadás! Az még hagyján, hogy az epizódisták nem tudják, melyik darabban vannak! Összevissza szövegelnek, egymás szavába vágnak, egymáson hangosan röhögnek, csak arra figyelnek, hogyan lehetetlenítsék el a másikat. De hogy a főszereplőknek se legyen halovány lila dunsztjuk se arról, hogy minek is vannak itt - hát ez hihetetlen! Nem csodálom, ha tökegyedül ülünk ezen giccses karzaton! Te Andrási Ezek délamatőrök!" „Szerintem is. Azt mondom, húzzunk el innen, de sürgősen!" Juronics Tamás és Pataki András belső dialógusát lejegyezte: S. E. Közel fél évszázada annak, hogy tápai kislányok pünkösdölni jártak. Abban a faluban, ahol 1905-ben Kodály Zoltán személyesen is megcsodálhatta az akkori kislánykák pünkösdköszöntő énekét. A nagy zenetudós a Tápén hallott, és fonográfviaszhengerre gyűjtött gyönyörű, a Szentlélek eljövetelét idéző éneket (is) felhasználta világhíressé vált Pünkösdölőjéhez. Az elmúlt majd' fél évszázadban azonban nem mehettek a tápai kislányok pünkösdölni. Mint ahogyan (fiúkkal együtt) betlehemezni, újévet köszönteni sem. Nem, mert jó szüleik nem merték se küldeni, sem elengedni őket, mivel az akkori politikai rendszer tűzzel-vassal irtotta a vallásos néphagyományok gyakorlását. így enyésztek és szunnyadtak Pünkösdi csoda Tápén mind, amelyek fél évszázaddal ezelőtt falusi, tanyai, nem egy helyen a városi életnek is kedves, boldogságot és örömöt sugárzó, családokat és generációkat összetartó szokásai voltak. A pünkösd az egyház születésnapja, a Szentlélek eljövetelének ünnepe, amely a karácsonnyal és a húsvéttal egyetemben lett és maradt főünnepünk. A néphagyományban pedig a tavasz kiteljesedése, illetve a nyári napfordulat ősi ideje. S amint a karácsonyt, a húsvétot, az 1940-es évek végén a pünkösdöt is egy napra zsugorították, s lám, nagy időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világosult elméjű magyarság visszaadja mindnek azt a méltóságát, amelyet őseink adtak nékik. S lett a pünkösd - 1993 óta - ismét, mint immáron karácsony és a húsvét, kétnapos ünnepünk. A pünkösdi király választását talán az 1879. évi szögedi nagy árvíz mosta el; utána már nem újították meg tájunkon. Annál életerősebbnek bizonyult a kislányok pünkösdölője. Nyilván nem csak Tápén, hanem a város környékén lévő tanyaközpontokban, s szerte a nagy kiterjedésű tanyavilágban. Magam még láttam és hallottam az 1940-es évek tápai kislányait, amint házról-házra (Szegeden is) jártak, hogy énekeljenek. Hárman mentek. A középső volt a legkisebb, a királyné, a menyasszony, kinek fején mezei virágból font koszorú, karján kis garabolyka volt. Minden háznál szívesen fogadták őket, és köszöntésükért pénzt és apró pünkösdi pogácsát kaptak. Aztán jött a fél évszázados kényszercsönd. Az idén végre felragyogott Tápén a pünkösd csodálatos csillaga. Igaz, már tavaly is gyönyörködhettünk a kislányok szép énekében, de csak a templomban pünkösdöltek. Néhány kedves tanító néni és a hitoktató néni buzdítására azonban most már elindultak, hogy nagyanyáik és dédanyáik nyomán vigyék most ők a Szentlélek áldó sugarát azon hajlékokba, ahova szívesen beengedik őket. Három kislány. Tápaiak. Az én Képi Szó sincs róla: egy kedves érettségi emlékként fogják a leányok eltenni az inkriminált fotót. Semmi kivetnivalót nem találtam a felvételben, amely bájosan mutatta az érettségi izgalmát kedélyesen feloldó leányokat. Hogy nem tetszik mindenkinek? Ez is természetes, mert míg két ember lesz a Földön, az egyik valószínűleg prűd lesz- Talán csak azért, mert elszállt az idő, vagy a Teremtő nem áldotta meg formás látnivalóval. Különben a messzemenő következtetésekhez a látvány nem is volt megfelelő. Ezzel be is lehetne fejezni, de még két megjegyzésem lenne. Az önkormányzat önjelölt ítésze jobban tette volna, ha véleményét a „Torony alatt" oldalon közli. Ott ugyanis (a jelzés szerint) azt közöl, amit akar. A másik egy emlékkép, amikor valaki (éppen a fotó miatt háborgó képviselő) az iskolamegszüntetések kapcsán óriási szenvedéllyel szónokolt a szülőknek. Cyrano szavaival: „Mondhatta volna szebben is - halkabban és megértően - kis lovag/nő/!" Ámbár megértem én a szentéletűeket is. Remélem, erről volt szó! Marosi János nyugdíjas kedves szülőfalum gyermekei. Két nagyobbacska - Huszár Ivett és Bakos Zsanett karolta a náluk kisebb és fiatalabb menyasszonyt, a kis szőke Terhes Györgyikét. Amíg „mondták" éneküket, magam előtt véltem látni a fél évszázaddal ezelőtti tápai kislányokat, miközben a pünkösdi csoda könnyeket csal a szemembe, hiszen legszebb álmomban sem gondolhattam arra, hogy megadatik, hiszen a Szentlélek eljövetele által nékem is még, hogy ismét járhatnak a mai kislánykák is, mint hajdan-egykor nagy- és dédanyáink, hogy illő énekkel köszöntsék „a pünkösdnek jelös napját". És várom a következő éveket, hadd gyökeresedjék meg ez a szép hagyomány ismét - mindenütt a világon. K|. Lala József Fontosnak tartom, hogy leítjam az alábbi történetet. Szombaton (május 27-én) reggel kezdődött. A Tesco áruházban különféle virágok vannak kitéve „Virág 1. 2. 3." jelöléssel, a megfelelő számhoz tartozó árral. A „Virág 3" 655,- Ft. A virágok szépek, úgy gondoltam, meglepem magam egy cserép virággal. A pénztárnál azonban nem 655,- Ft-ot, hanem 799,- Ft-ot írt ki a leolvasó. A pénztáros többszöri A Tesco virágai próbálkozás után sem érte el telefonon az illetékest, ezért én magam vittem vissza a virágot, és érdeklődtem, hogy valójában mennyi az ára. Két hölgy volt ott, piros pólóbán, egy fiatalember kék pólóban, és egy másik fiatalember ingben, nyakkendőben (gondolom, mint vezető). Érdeklődésemre, hogy mennyi a virág valós ára, a hölgyek az válaszolták, hogy 655,Ft. A kék pólós fiatalember ellenőrizte a leolvasónál, és meggyőződött róla, hogy nem annyit ír ki (hanem 799,- forintot). Ugyanezt megismételte egy másik cserép virággal, amit ugyanonnan vett ki. Ezek után a nyakkendős úr intézkedett, hogy a vevőszolgálattól valaki jöjjön a megfelelő pénztárhoz és a tényleges áron fizethessem ki a virágot. De itt még nincs vége a történetnek. Négy napra rá (május 31én) ismét virágot akartam venni, most a „Virág 2." jelű, 495,- forintért kínált cserepes virágot néztem ki, amit a pénztárnál 645,- Ftért akartak kifizettetni velem. Bár egy hölgy (aki éppen a pénztárnál tartózkodott) megígérte, hogy azonnal intézkedik, de én nagyon siettem és nem volt időm megvárni. Tulajdonképpen a történet ennyi. Azért elgondolkoztató, hogy legkevesebb négy napon át - nem tudom, hogy mióta vannak kitéve a virágok kedvezményes áron - nem állították át a pénztárgépeket. Ki tudja, hányan vettek már a virágból, csak nem vették észre, hogy nem annyit fizettek, mint amennyiért kínálják az árut. Név és cím a szerkesztőségben. m prImagáz K mmm XHMOM3 autózhat, mint eddig, ha gépkocsiját PB-autógázíar üzemelteti. A PB-gáz kórszerű, környezetbarát, kedvező. Ha szeret jókedvűen, felszabadultan autózni, a visszaút költségét takarítsa meg a Prímagazzal. TniiMilit faiii.iiB.ii ic.ifí — x * *1 * * —» * » " i .,, »,. „ .«• — -_ti. « . + JL • 4 nf i nt »* xloracot rmxTTKjao a NEIYI mvas aRaerr ATEMEIO lontxwynafriuanenetuiL VOHOBCOZOK ngywnwoe: A ++Trnayaz KT. wetnai K&( SZÁMON: 06-40-45-50-50 taimyufáil nyOft PB-outágáztöttC tartátykutak létaettáeéhtz cg orezág bámtdy tarütfén.