Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-30 / 125. szám

8 A HELYZET KEDD, 2000. MÁJ. 30. A közlekedés felügyelő pályaíve Pályázatot nyert az igazgató Ballá Zoltán, a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója a közelmúltban nyerte meg a munkakörére meghirdetett pályázatot. A határozatlan idóre szóló kinevezést Hunyadi István, a Közlekedési Főfelügyelet főigazgatója adta át a tisztségében megerősített szakembernek. Ballá Zoltánt eddigi eredményeiről, és aktuális feladatairól kérdeztük. - Úgy tudom, az országban egyedül a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatói állásának betöltésére írtak ki pályázatot. Négy éve minden megyei vezetői posztért versengtek a jelöltek, akkor is megvédte igazgatói székét. Mit gondol, mi okból kellett ismét harcba szállnia? - Csak sejtem az indítékot... Valószínűleg néhányszor, szigorúan szakmai okokból, a tyúkszemére léptem némelyeknek. Csupán a pontosság kedvéért: idén februárban egy másik megyei igazgatói állást is meghirdettek, igaz, ott megüresedett tisztség betöltéséről volt szó. - Hatósági szerepkörben bizonyára nem hozhat mindenkinek tetsző döntéseket. Népszerűtlen munkakör az öné? - Divatos kifejezéssel: föl kell vállalni az összeütközéseket, még akkor is, ha rövidtávon például létfontosságú városi érdekek is szerepet játszanak. - Mondana egy példát? - A Szeged Plaza befektetőcsoportját szívesen fogadta az önkormányzat, hiszen igen jelentős beruházással gazdagodik a város. Csakhogy az üzletközpont megközelítésének terveit nem fogadhattuk el, mert az Izabella-hídról balra kanyarodó forgalom, valamint a plazából a Belváros felé, ugyancsak balra tartó forgalom balesetveszélyes helyzetet teremtett volna. A hídról lezúduló gépjárműáradatot sem állíthattuk meg egy újabb jelzőlámpával, mert elsődleges szempont a nemzetközi forgalom és a fő közlekedési irányban haladók biztonságának megőrzése. Nem kevés Munkánk szolgálat és szolgáltatás is egyben - vallja Ballá Zoltán. (Fotó: Schmidt Andrea) erőfeszítés árán elértük, hogy a plazánál csak jobbra, kis ívben lehessen ki- és behajtani. Az Izabella-hídról jövők kis kerülővel, a híd alatt közelíthetik meg az üzletházat. - Pályaívéből kitetszik, hogy az alkotó mérnöki munkát váltotta föl a hatósági ténykedés. Mire büszke az építési osztályon elért eredményeiből? - A kérdés első felére válaszolva: nem tekintem magam pályaelhagyónak, mert egész életemben a városüzemeltetés, -fejlesztés területén dolgoztam; igaz, az utóbbi bő egy évtizedben a hatósági oldalon. Még vízügyes előadóként az 1970-es árvíz munkáit éjjelnappal irányító „műszaki törzs" tagja lehettem. Féltve őrzöm a védekezésről szóló fotóalbumot, és a karszalagomat, amelyen a vezérkar aláírása olvasható. Néhányan már nincsenek közöttünk... Folytatva a sort: a felsővárosi termálfűtés-hasznosítási programot dr. Balogh Jenő vízépítő mérnök kollégámmal indítottuk el; a két kút azonban csak évek múlva működhetett teljes üzemben. - A közlekedéssel milyen feladatok kapcsán került kapcsolatba? - Termékeny volt a városi tanácsnál eltöltött idő, mert 1971-ben megszerveztük a szegedi autóbusz-közlekedés decentralizálását, így tehermentesítettük a túlzsúfolt Mars teret. Aztán 1979-ben megindult az első trolibusz Névjegy Balló Zoltán „tősgyökeres szegedi", csak egyetemi évei ideje alatt élt távol szülővárosától. Út- vasút- és alagútépftő mérnökként végzett a műszaki egyetemen, 1965-ben. Közúti forgalomtechnikai szakmérnöki diplomáját 1974-ben szerezte. A Szegedi Városgazdálkodási Vállalat útépítési osztályáról 1966-ban kerül a városi tanács építési és közlekedési osztályára. A Csongrád Megyei Tanács végrehajtó bizottságán megalakuló közlekedési osztály vezetője 1983-tól, majd (máig) az 1991-ben létrehozott Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója. Házas, felesége tüdő- és belgyógyász szakorvos; két gyermeke és két unokája van. Szegeden... Dolgoztam a teljes városi főúthálózat rekonstrukcióján: a Kossuth Lajos, Csongrádi és a mai Kálvária (akkor: Tolbuhin) sugárút, Nagykörút közlekedését szerveztük át. „Végigrágtuk" a felsővárosi híd összes tervváltozatát, amelyek között még villamosvonal átvezetése is akadt. - Miért hagyta ott ezt az alkotó munkát? - Meghívtak (mégpedig párton kívüliként, ami akkor nem volt éppen mindennapos) a megyei tanácsnál megalakuló közlekedési osztály élére, s izgatott az új feladat. Az országban akkor fújdogáltak az „új mechanizmus" szelei, s decentralizálták az addig központi közlekedési hatósági irányítómunkát is. A járművek műszaki vizsgáztatása, közúti ellenőrzés, útügyi hatósági munka - csak néhány a „leosztott" feladatokból. - Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie? - Bőven kijutott az „éles helyzetekből": '84 februáijában nyakunkba szakadt a „hóháború", megbénult a megye közlekedése, mi irányítottuk az operatív védekezést. Aztán mi szerveztük az őszi vasúti áruszállítást is - utóbbi feladat is tömérdek tárgyalást, egyeztetést igényelt. Az sem volt éppen nyugodt időszak, amikor szétválasztottam a gépjárművezető-képzést a vizsgáztatástól, mert erkölcsi elveimmel ütközött az ilyenfajta összefonódás. Ugyancsak jelentős lépés volt a magánvállalkozások felé vezető út megnyitása: a gépjárműoktatók után a magánfuvarozók alakítottak munkaközösségeket. Szintén úttörő lépésnek számított, amikor (az országban elsőként!) engedélyeztük a Hódmező buszjárat működését, amely Magyarországon jelenleg is az egyetlen, magánkézben lévő buszjárat. - Hogyan nyilvánultak meg a hatósági munkával óhatatlanul együtt járó érdeksérelmek? - Akadtak meleg pillanatok: a nyolcvanas évek első felében még „szőnyeg szélére" is állították miattam az egyik megyei vezetőt, mert korlátozni mertem az MHSZ gépjárművezető-képzési törekvéseit. A honvédelmi szövetség meg akarta szerezni az akkori piac tekintélyes részét, én viszont (élvén törvény adta jogommal) a korábbi évnek megfelelő arányú képzést támogattam. - Megyei közlekedésfelügyeleti igazgatóként milyen elvek szerint alakította át az intézmény működését? - Tevékenységünk szolgáltatás és szolgálat is egyben. Egyrészt igyekszünk megfelelni a szolgáltatásainkat igénylő állampolgárok várakozásainak. Másrészt a közösség érdekében ellenőrző szolgálatot látunk el. Mindennek oly módon kell megfelelnünk, hogy ügyfeleink jogos érdekei ne sérüljenek, ugyanakkor biztosítanunk kell a törvényesség és az egységes eljárási és döntési gyakorlat érvényesülését. E szemléletet munkatársaim is elfogadták, s remélem, ügyfeleink is tapasztalják érvényesülését. - A közlekedésfelügyelet nemrégiben kapott ISO 9002 minősítést. A tanúsítvány megtartása magas színvonalú munkát követel - Az előbb fölsoroltakból következik, hogy a szakmai követelmények teljesítése mellett ügyfeleink érdekeit is szem előtt tartjuk. - Hogyan értékeli újabb próbatételének eredményét? - Négyszer vizsgáztam vezetőként, s minden esetben lehetőséget kaptam munkám folytatására. Ez természetesen megerősít minden tekintetben. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy hosszú pályafutásom alatt sikerült egyenes gerinccel kiállnom a próbák sorát. Persze nem sajátítom ki a sikert: a pályázat megnyerése munkatársaim fáradozását is minősíti - a közlekedésfelügyelet eredményeit is közösen értük el. Nyilas Péter Nyáron is indulnak tanfolyamok A TIT: nyelvvizsgaközpont Az államival egyenértékű nemzetközi vizsgabizonyítványt adhat május végétől angol nyelvből a HT szegedi nyelviskolája. Eddig nem fogadták el Magyarországon a nemzetközi nyelvvizsgákat. A honosítási procedúra plusz pénzt, időt, különbözeti vizsgát jelentett. A jogszabályi változások óta az Országos Akkreditációs Bizottság meghatalmazása alapján lehet csak vizsgáztatni. Az akkreditált vizsgaközpontok egymással egyenértékű bizonyítványokat adnak, így az úgynevezett különbözeti vizsgákra nem lesz szükség, ezek június 30-ától megszűnnek. A TIT-szövetség, amelynek szervezeteiben köztudottan sok nyelviskola működik, akkreditációs pályázatot nyújtott be. A vizsgaközpontokat a bizottság egyenként értékeli. Az akkreditációhoz magas követelményeknek kell eleget tenni, egyebek mellett ilyen a rendszeres tanár-továbbképzés, amelyben nemzetközi képzés is értendő. A TIT szegedi vizsgaközpontja május 23-ától akkreditált vizsgaközpont: angol nyelviskolájukban (ICC, ELC) teljes értékű vizsgabizonyítványt lehet szerezni. (Folyamatban van a német és a francia nyelvvizsga akkreditációja is.) Mint Füzyné Varga Annamária a ITT szegedi nyelviskolájának vezető nyelvtanára elmondta, az akkreditációval erősen megszűrik a nyelviskolákat: a Budapesten működött 228 közül körülbelül 20 „marad életben", országosan pedig vagy 60 - a mintegy 7Ö0-ból. Az ismeretteijesztő központ szeptembertől az angol és német üzleti nyelv akkreditációs pályázatán is elkezd dolgozni. Addig is az elsők között vizsgáztatási jogot szerzett szegedi nyelviskola nyári tanfolyamokat hirdet, abból a célból, hogy a tanév megkezdése előtt, augusztus 25-e körül már meg lehessen szerezni az államival egyenértékű angol nyelvvizsgákat a TIT-ben. S. E. Szegedi színjátszók sikere Munkatársunktól A szegedi angol nyelvű színtársulat, a SceneHouse, az utóbbi időben itthoni fellépései mellett egyre többet játszik más hazai városokban és külföldi színházi fesztiválokon. Az évad elején egy Ausztriában megrendezett nemzetközi színházi fesztiválon arattak nagy sikert, az utóbbi két hónapban pedig Pozsony, Pécs és Debrecen látta vendégül őket. Pozsony immár harmadik alkalommal rendezte meg a Nemzetközi Angol Drámafesztivált, melynek cseh, lengyel, szlovák és magyar résztvevői voltak. A sokszínű és izgalmas előadások közül S. Berkoff: Kvetch című darabja aratta a legnagyobb sikert a SceneHouse előadásában. A társulat a következő pozsonyi fesztiválra is meghívást kapott, valamint Varsóba is hivatalos, ahol 2001 márciusában egy újabb színházi találkozón vehet részt. Nemrégiben egyetemi és főiskolai színjátszó fesztivált szerveztek Pécsett, amelyen tíz társulat vett részt. Az előadásokat délután és este tartották, délelőttönként pedig szakmai értékelést adott a zsűri (Báliké Tamás, Csizmadia Tibor és Zala Szilárd Zoltán). A SceneHouse az egyetlen angolul játszó társulat volt, amelynek produkcióit a nyelvi korlátok ellenére a közönség és a zsűri is nagyra értékelte. Pintér: The Lover (A szerető) című drámájában nyújtott kimagasló színészi teljesítményéért Varga Edinát külön is jutalmazták. Május elején Debrecen adott otthont II. angol drámafesztiválnak, melynek a helyieken kívül veszprémi, pesti, szombathelyi és szegedi résztvevői voltak. A színházi szakemberekből és egyetemi tanárokból álló zsűri egy kicsit meglepődött a SceneHouse által bemutatott Kvetch nyersességén, de az előadást elismerően értékelte: a szegedi színtársulat különdíjban részesült és felkérést kapott, hogy jövőre a fesztivál tiszteletbeli vendégeként díszelőadást tartson Debrecenben. A SceneHouse vezetőjének, Pápai Saroltának a munkáját a British Council londoni repülőúttal jutalmazta. A Délmagyarország pályázatának díjnyertes műve Menekülésünk naplója (5.) Rajzfilmes díja Munkatársunktól Az elmúlt hét végén Szombathelyen, az Oladi Művelődési Központban rendezték meg a magyar rajzfilmek fesztiválját. A találkozón nemcsak rajzfilmeket láthatott a közönség, hanem beszélgethetett is a nemzetközi hírű alkotókkal. A fesztivál programjában Jankovics Marcell készülő műve, Az ember tragédiája mellett a szegedi Tóth Pál, Balázs Béla-díjas rendező 3D-technikával készült animációs filmjei is nagy sikert arattak. „Ez a napló egy gyermeké. Egy 11 éves kislány írta, a második világháború utolsó hét hónapjában, mely idő alatt szüleivel és nővérével a harcok elöl Szegedről elmenekülve, keresztül utazott az országon, egészen a nyugati határig, Szombathelyig." 1944. dec. 11. Eddig a napig rostokoltunk Szentkirályon, mire végre mi is kaptunk lakást. Előzőleg ugyan Sopronba akartunk menni, de azután csak itt maradtunk. De jó is, mert mire odaértünk volna, éppen akkor bombázták meg rettenetesen. Ma azután bementünk és sikerült estére beköltözni. Igaz, hogy közben kétszer volt, nagyriadó, de hála Istennek nem lett belőle komolyabb baj. így azután bepakoltunk az új lakásunkba. De nagyon vacak. Egy csöpp cselédszoba, melynek ablaka egy világítóudvarra nézett, a második emeleten. De olyan csöpp, hogy mikor betettük a kölcsönkapott ágyakat, alig bírtunk megállni. Kaptunk még egy kis dob-kályhát is, és ebben tüzeltünk a Tabról hozott fával. Este azonban már összevesztünk a fekvésen. Éjjel 11 órakor kisriadót fújtak. Mi erre felöltöztünk, mert el voltunk készülve a nagyriadóra. Szerencsére azonban nem lett. 1944. dec. 17. Ma Apunak sikerült lakást kapni, ami után már egy hete szaladgált. Az Erzsébet királyné utca 13. szám alatt az első emeleten kaptunk egy szép, bútorozott, utcai, parkettás szobát. Nagyon szép. Csak egy kis baj volt először, mert főzni nem engedett a háziasszony. Pedig gáz van. Akkor a Saváriába jártunk, de azután otthagytuk, mert drága volt és kevés. Onnan a menekült konyhára mentünk, ott két hétig étkeztünk, de a koszt kevés is volt, meg rossz is volt, és ezért azt is otthagytuk. 1944. dec. 25. Most már engednek bennünket főzni, de csak este. Ebből is csak nekünk van hasznunk, mert a délelőtti riadóktól nem lehetne úgyse. 1944. dec. 28. A karácsonyunk elég szegényes, amolyan „menekültes" volt. De azért jó volt. Kaptunk két-két könyvet, és én pedig ezen kívül még egy kis kézimunkát. 1945. febr. 28. Szombathelyen vagyok és minden nap leírom, hogy mit csináltam aznap. Ha majd hazamegyek, ezt elolvasom és elgondolkozhatok a sorsomon. 1945. febr. 28. Reggel kb. fél 9-kor keltem fel. Anyu bevásárolni ment, Éva pedig szappanért. Én kitakarítottam. Mire elkészültem, hazajött Anyu. Azután elment és odaállt Éva helyett szappanért. Éva hazajött. Kis idő múlva nagyriadót fújtak. Anyu szaladt haza. Összepakoltunk. Mire leértünk a kapuba, a nagyriadót lefújták. Apu 3 óra 5 perckor hazajött, de mindjárt el is ment egy pékhez kenyérért. Nemsokára hazajött és megebédeltünk. Később Éva is hazajött és rajzoltunk. Hat órakor lementünk a moziba és fél hétkor feljöttünk. Később Anyu elkészítette a vacsorát. Lisztes rántottát, tojáspótlóból, olajban kisütve. Az olajat ma kaptuk és most használjuk először. Nekem nem ízlett. Ott is hagytam. Nem jó. Most a harisnyák stoppolása van műsoron. Egyszer csak kisriadót fújtak. Később lefújták, de nemsokára ismét fújtak. Majd ezt is lefújták. Én ekkor kezdtem vetkőzni. Anyu és Évi már feküdtek. Ekkor ismét fújtak. Később aztán ezt is lefújták. Mozgalmas, riadós este volt. 1945. márc. 1. Reggel 8 óra után keltem fel. Felöltöztem, kisriadót fújtak. Kezdtem a hajamat bontani és mire kibontottam, egy távolabbi sziréna egyenletesen lefújt. Ebben a pillanatban megszólalt a mi szirénánk és nagy riadót fújt. Fél kilenc volt. Szaladtunk a szomszéd ház óvóhelyére. Ez a pince három emelet alatt volt. Ide szoktunk járni. A riadót negyedóra múlva lefújták, de kilenckor ismét fújtak. Ez a riadó délután 4 óráig tartott. Ilyen hosszú még soha nem volt Szombathelyen, mióta bejött ez a riadós világ. Mikor feljöttünk, Anyu akkor kezdett el főzni. Tojásos rántott levest és tojásos nokedlit főzött. Ebéd után fejmosás jött, kisriadóval élvezetessé téve. Jött a Kati, Anyu behívta a fürdőszobába. Azután elment. Ekkor kisriadót fújtak. Megvacsoráztunk azért jó étvággyal. Nemsokára a riadót le is fújták és lefeküdtünk. Kis idő múlva ismét fújtak kisriadót. Nem tudom, hogy ezt mikor fújták le. (Folytatjuk) Radányi Edit S&^IYOMDAI BM SZOLGÁLTATÁS: 62/466-847