Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-30 / 125. szám

8 A HELYZET KEDD, 2000. MÁJ. 30. A közlekedés felügyelő pályaíve Pályázatot nyert az igazgató Ballá Zoltán, a Csongrád Megyei Közlekedé­si Felügye­let igazga­tója a kö­zelmúltban nyerte meg a munkakörére meghirde­tett pályázatot. A határo­zatlan idóre szóló kineve­zést Hunyadi István, a Közlekedési Főfelügyelet főigazgatója adta át a tisztségében megerősített szakembernek. Ballá Zol­tánt eddigi eredményei­ről, és aktuális feladatai­ról kérdeztük. - Úgy tudom, az ország­ban egyedül a Csongrád Megyei Közlekedési Fel­ügyelet igazgatói állásá­nak betöltésére írtak ki pá­lyázatot. Négy éve minden megyei vezetői posztért versengtek a jelöltek, ak­kor is megvédte igazgatói székét. Mit gondol, mi ok­ból kellett ismét harcba szállnia? - Csak sejtem az indíté­kot... Valószínűleg néhány­szor, szigorúan szakmai okok­ból, a tyúkszemére léptem né­melyeknek. Csupán a pontos­ság kedvéért: idén februárban egy másik megyei igazgatói állást is meghirdettek, igaz, ott megüresedett tisztség be­töltéséről volt szó. - Hatósági szerepkörben bizonyára nem hozhat mindenkinek tetsző dönté­seket. Népszerűtlen mun­kakör az öné? - Divatos kifejezéssel: föl kell vállalni az összeütközése­ket, még akkor is, ha rövidtá­von például létfontosságú vá­rosi érdekek is szerepet játsza­nak. - Mondana egy példát? - A Szeged Plaza befek­tetőcsoportját szívesen fogad­ta az önkormányzat, hiszen igen jelentős beruházással gazdagodik a város. Csakhogy az üzletközpont megközelíté­sének terveit nem fogadhattuk el, mert az Izabella-hídról bal­ra kanyarodó forgalom, vala­mint a plazából a Belváros fe­lé, ugyancsak balra tartó for­galom balesetveszélyes hely­zetet teremtett volna. A hídról lezúduló gépjárműáradatot sem állíthattuk meg egy újabb jelzőlámpával, mert elsődle­ges szempont a nemzetközi forgalom és a fő közlekedési irányban haladók biztonságá­nak megőrzése. Nem kevés Munkánk szolgálat és szolgáltatás is egyben - vallja Ballá Zoltán. (Fotó: Schmidt Andrea) erőfeszítés árán elértük, hogy a plazánál csak jobbra, kis ív­ben lehessen ki- és behajtani. Az Izabella-hídról jövők kis kerülővel, a híd alatt közelít­hetik meg az üzletházat. - Pályaívéből kitetszik, hogy az alkotó mérnöki munkát váltotta föl a ható­sági ténykedés. Mire büsz­ke az építési osztályon el­ért eredményeiből? - A kérdés első felére vála­szolva: nem tekintem magam pályaelhagyónak, mert egész életemben a városüzemeltetés, -fejlesztés területén dolgoz­tam; igaz, az utóbbi bő egy évtizedben a hatósági oldalon. Még vízügyes előadóként az 1970-es árvíz munkáit éjjel­nappal irányító „műszaki törzs" tagja lehettem. Féltve őrzöm a védekezésről szóló fotóalbumot, és a karszalago­mat, amelyen a vezérkar alá­írása olvasható. Néhányan már nincsenek közöttünk... Folytatva a sort: a felsővárosi termálfűtés-hasznosítási prog­ramot dr. Balogh Jenő víz­építő mérnök kollégámmal in­dítottuk el; a két kút azonban csak évek múlva működhetett teljes üzemben. - A közlekedéssel milyen feladatok kapcsán került kapcsolatba? - Termékeny volt a városi tanácsnál eltöltött idő, mert 1971-ben megszerveztük a szegedi autóbusz-közlekedés decentralizálását, így teher­mentesítettük a túlzsúfolt Mars teret. Aztán 1979-ben megindult az első trolibusz Névjegy Balló Zoltán „tősgyökeres szegedi", csak egyetemi évei ideje alatt élt távol szülővárosától. Út- vasút- és alagútépftő mérnökként végzett a műszaki egyete­men, 1965-ben. Közúti forgalomtechnikai szakmér­nöki diplomáját 1974-ben szerezte. A Szegedi Város­gazdálkodási Vállalat útépítési osztályáról 1966-ban kerül a városi tanács építési és közlekedési osztályá­ra. A Csongrád Megyei Tanács végrehajtó bizottsá­gán megalakuló közlekedési osztály vezetője 1983-tól, majd (máig) az 1991-ben létrehozott Csongrád Me­gyei Közlekedési Felügyelet igazgatója. Házas, felesé­ge tüdő- és belgyógyász szakorvos; két gyermeke és két unokája van. Szegeden... Dolgoztam a tel­jes városi főúthálózat rekonst­rukcióján: a Kossuth Lajos, Csongrádi és a mai Kálvária (akkor: Tolbuhin) sugárút, Nagykörút közlekedését szer­veztük át. „Végigrágtuk" a felsővárosi híd összes tervvál­tozatát, amelyek között még villamosvonal átvezetése is akadt. - Miért hagyta ott ezt az alkotó munkát? - Meghívtak (mégpedig párton kívüliként, ami akkor nem volt éppen mindennapos) a megyei tanácsnál megalaku­ló közlekedési osztály élére, s izgatott az új feladat. Az or­szágban akkor fújdogáltak az „új mechanizmus" szelei, s decentralizálták az addig köz­ponti közlekedési hatósági irányítómunkát is. A járművek műszaki vizsgázta­tása, közúti ellenőrzés, útügyi hatósági munka - csak né­hány a „leosztott" feladatok­ból. - Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie? - Bőven kijutott az „éles helyzetekből": '84 februáijá­ban nyakunkba szakadt a „hó­háború", megbénult a megye közlekedése, mi irányítottuk az operatív védekezést. Aztán mi szerveztük az őszi vasúti áruszállítást is - utóbbi feladat is tömérdek tárgyalást, egyez­tetést igényelt. Az sem volt éppen nyugodt időszak, ami­kor szétválasztottam a gép­járművezető-képzést a vizs­gáztatástól, mert erkölcsi elve­immel ütközött az ilyenfajta összefonódás. Ugyancsak je­lentős lépés volt a magánvál­lalkozások felé vezető út meg­nyitása: a gépjárműoktatók után a magánfuvarozók alakí­tottak munkaközösségeket. Szintén úttörő lépésnek számí­tott, amikor (az országban elsőként!) engedélyeztük a Hódmező buszjárat működé­sét, amely Magyarországon je­lenleg is az egyetlen, magán­kézben lévő buszjárat. - Hogyan nyilvánultak meg a hatósági munkával óhatatlanul együtt járó ér­deksérelmek? - Akadtak meleg pillana­tok: a nyolcvanas évek első fe­lében még „szőnyeg szélére" is állították miattam az egyik megyei vezetőt, mert korlátoz­ni mertem az MHSZ gép­járművezető-képzési törekvé­seit. A honvédelmi szövetség meg akarta szerezni az akkori piac tekintélyes részét, én vi­szont (élvén törvény adta jo­gommal) a korábbi évnek megfelelő arányú képzést tá­mogattam. - Megyei közlekedésfel­ügyeleti igazgatóként milyen elvek szerint alakította át az intézmény működését? - Tevékenységünk szolgál­tatás és szolgálat is egyben. Egyrészt igyekszünk megfelel­ni a szolgáltatásainkat igénylő állampolgárok várakozásai­nak. Másrészt a közösség ér­dekében ellenőrző szolgálatot látunk el. Mindennek oly mó­don kell megfelelnünk, hogy ügyfeleink jogos érdekei ne sérüljenek, ugyanakkor bizto­sítanunk kell a törvényesség és az egységes eljárási és döntési gyakorlat érvényesülését. E szemléletet munkatársaim is elfogadták, s remélem, ügyfe­leink is tapasztalják érvénye­sülését. - A közlekedésfelügyelet nemrégiben kapott ISO 9002 minősítést. A tanúsít­vány megtartása magas színvonalú munkát köve­tel - Az előbb fölsoroltakból következik, hogy a szakmai követelmények teljesítése mellett ügyfeleink érdekeit is szem előtt tartjuk. - Hogyan értékeli újabb próbatételének eredmé­nyét? - Négyszer vizsgáztam ve­zetőként, s minden esetben le­hetőséget kaptam munkám folytatására. Ez természetesen megerősít minden tekintetben. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy hosszú pályafutásom alatt sikerült egyenes gerinc­cel kiállnom a próbák sorát. Persze nem sajátítom ki a si­kert: a pályázat megnyerése munkatársaim fáradozását is minősíti - a közlekedésfel­ügyelet eredményeit is közö­sen értük el. Nyilas Péter Nyáron is indulnak tanfolyamok A TIT: nyelvvizsgaközpont Az államival egyenér­tékű nemzetközi vizsga­bizonyítványt adhat má­jus végétől angol nyelv­ből a HT szegedi nyelvis­kolája. Eddig nem fogadták el Magyarországon a nemzet­közi nyelvvizsgákat. A ho­nosítási procedúra plusz pénzt, időt, különbözeti vizs­gát jelentett. A jogszabályi változások óta az Országos Akkreditációs Bizottság meghatalmazása alapján le­het csak vizsgáztatni. Az akkreditált vizsgaközpontok egymással egyenértékű bizo­nyítványokat adnak, így az úgynevezett különbözeti vizsgákra nem lesz szükség, ezek június 30-ától meg­szűnnek. A TIT-szövetség, amely­nek szervezeteiben köztu­dottan sok nyelviskola működik, akkreditációs pá­lyázatot nyújtott be. A vizs­gaközpontokat a bizottság egyenként értékeli. Az akk­reditációhoz magas követel­ményeknek kell eleget tenni, egyebek mellett ilyen a rendszeres tanár-továbbkép­zés, amelyben nemzetközi képzés is értendő. A TIT szegedi vizsgaközpontja má­jus 23-ától akkreditált vizs­gaközpont: angol nyelvisko­lájukban (ICC, ELC) teljes értékű vizsgabizonyítványt lehet szerezni. (Folyamatban van a német és a francia nyelvvizsga akkreditációja is.) Mint Füzyné Varga Anna­mária a ITT szegedi nyelvis­kolájának vezető nyelvtanára elmondta, az akkreditációval erősen megszűrik a nyelvis­kolákat: a Budapesten műkö­dött 228 közül körülbelül 20 „marad életben", országosan pedig vagy 60 - a mintegy 7Ö0-ból. Az ismeretteijesztő központ szeptembertől az an­gol és német üzleti nyelv akkreditációs pályázatán is elkezd dolgozni. Addig is az elsők között vizsgáztatási jo­got szerzett szegedi nyelvis­kola nyári tanfolyamokat hir­det, abból a célból, hogy a tanév megkezdése előtt, au­gusztus 25-e körül már meg lehessen szerezni az állami­val egyenértékű angol nyelv­vizsgákat a TIT-ben. S. E. Szegedi színjátszók sikere Munkatársunktól A szegedi angol nyel­vű színtársulat, a Scene­House, az utóbbi időben itthoni fellépései mellett egyre többet játszik más hazai városokban és kül­földi színházi fesztiválo­kon. Az évad elején egy Ausztriában megrende­zett nemzetközi színházi fesztiválon arattak nagy sikert, az utóbbi két hó­napban pedig Pozsony, Pécs és Debrecen látta vendégül őket. Pozsony immár harmadik alkalommal rendezte meg a Nemzetközi Angol Dráma­fesztivált, melynek cseh, lengyel, szlovák és magyar résztvevői voltak. A sok­színű és izgalmas előadások közül S. Berkoff: Kvetch című darabja aratta a legna­gyobb sikert a SceneHouse előadásában. A társulat a kö­vetkező pozsonyi fesztiválra is meghívást kapott, vala­mint Varsóba is hivatalos, ahol 2001 márciusában egy újabb színházi találkozón vehet részt. Nemrégiben egyetemi és főiskolai színjátszó fesztivált szerveztek Pécsett, amelyen tíz társulat vett részt. Az előadásokat délután és este tartották, délelőttönként pe­dig szakmai értékelést adott a zsűri (Báliké Tamás, Csizma­dia Tibor és Zala Szilárd Zol­tán). A SceneHouse az egyet­len angolul játszó társulat volt, amelynek produkcióit a nyelvi korlátok ellenére a kö­zönség és a zsűri is nagyra ér­tékelte. Pintér: The Lover (A szerető) című drámájában nyújtott kimagasló színészi teljesítményéért Varga Edi­nát külön is jutalmazták. Május elején Debrecen adott otthont II. angol dráma­fesztiválnak, melynek a he­lyieken kívül veszprémi, pes­ti, szombathelyi és szegedi résztvevői voltak. A színházi szakemberekből és egyetemi tanárokból álló zsűri egy ki­csit meglepődött a SceneHouse által bemutatott Kvetch nyer­sességén, de az előadást elis­merően értékelte: a szegedi színtársulat különdíjban ré­szesült és felkérést kapott, hogy jövőre a fesztivál tiszte­letbeli vendégeként dísz­előadást tartson Debrecenben. A SceneHouse vezetőjének, Pápai Saroltának a munkáját a British Council londoni re­pülőúttal jutalmazta. A Délmagyarország pályázatának díjnyertes műve Menekülésünk naplója (5.) Rajzfilmes díja Munkatársunktól Az elmúlt hét végén Szombathelyen, az Oladi Művelődési Központban rendezték meg a magyar rajzfilmek fesztiválját. A találkozón nemcsak rajzfil­meket láthatott a közönség, hanem beszélgethetett is a nemzetközi hírű alkotók­kal. A fesztivál programjá­ban Jankovics Marcell ké­szülő műve, Az ember tra­gédiája mellett a szegedi Tóth Pál, Balázs Béla-díjas rendező 3D-technikával készült animációs filmjei is nagy sikert arattak. „Ez a napló egy gyer­meké. Egy 11 éves kis­lány írta, a második vi­lágháború utolsó hét hó­napjában, mely idő alatt szüleivel és nővérével a harcok elöl Szegedről el­menekülve, keresztül uta­zott az országon, egé­szen a nyugati határig, Szombathelyig." 1944. dec. 11. Eddig a na­pig rostokoltunk Szentkirá­lyon, mire végre mi is kap­tunk lakást. Előzőleg ugyan Sopronba akartunk menni, de azután csak itt maradtunk. De jó is, mert mire odaértünk volna, éppen akkor bombáz­ták meg rettenetesen. Ma az­után bementünk és sikerült estére beköltözni. Igaz, hogy közben kétszer volt, nagyria­dó, de hála Istennek nem lett belőle komolyabb baj. így az­után bepakoltunk az új laká­sunkba. De nagyon vacak. Egy csöpp cselédszoba, melynek ablaka egy világító­udvarra nézett, a második emeleten. De olyan csöpp, hogy mikor betettük a köl­csönkapott ágyakat, alig bír­tunk megállni. Kaptunk még egy kis dob-kályhát is, és eb­ben tüzeltünk a Tabról hozott fával. Este azonban már összevesztünk a fekvésen. Éj­jel 11 órakor kisriadót fújtak. Mi erre felöltöztünk, mert el voltunk készülve a nagyria­dóra. Szerencsére azonban nem lett. 1944. dec. 17. Ma Apunak sikerült lakást kapni, ami után már egy hete szaladgált. Az Erzsébet királyné utca 13. szám alatt az első emeleten kaptunk egy szép, bútorozott, utcai, parkettás szobát. Na­gyon szép. Csak egy kis baj volt először, mert főzni nem engedett a háziasszony. Pedig gáz van. Akkor a Saváriába jártunk, de azután otthagytuk, mert drága volt és kevés. On­nan a menekült konyhára mentünk, ott két hétig étkez­tünk, de a koszt kevés is volt, meg rossz is volt, és ezért azt is otthagytuk. 1944. dec. 25. Most már engednek bennünket főzni, de csak este. Ebből is csak ne­künk van hasznunk, mert a délelőtti riadóktól nem lehet­ne úgyse. 1944. dec. 28. A karácso­nyunk elég szegényes, amo­lyan „menekültes" volt. De azért jó volt. Kaptunk két-két könyvet, és én pedig ezen kí­vül még egy kis kézimunkát. 1945. febr. 28. Szombat­helyen vagyok és minden nap leírom, hogy mit csináltam aznap. Ha majd hazamegyek, ezt elolvasom és elgondolkoz­hatok a sorsomon. 1945. febr. 28. Reggel kb. fél 9-kor keltem fel. Anyu be­vásárolni ment, Éva pedig szappanért. Én kitakarítottam. Mire elkészültem, hazajött Anyu. Azután elment és oda­állt Éva helyett szappanért. Éva hazajött. Kis idő múlva nagyriadót fújtak. Anyu sza­ladt haza. Összepakoltunk. Mire leértünk a kapuba, a nagyriadót lefújták. Apu 3 óra 5 perckor hazajött, de mind­járt el is ment egy pékhez ke­nyérért. Nemsokára hazajött és megebédeltünk. Később Éva is hazajött és rajzoltunk. Hat órakor lementünk a mozi­ba és fél hétkor feljöttünk. Később Anyu elkészítette a vacsorát. Lisztes rántottát, to­jáspótlóból, olajban kisütve. Az olajat ma kaptuk és most használjuk először. Nekem nem ízlett. Ott is hagytam. Nem jó. Most a harisnyák stoppolása van műsoron. Egy­szer csak kisriadót fújtak. Később lefújták, de nemsoká­ra ismét fújtak. Majd ezt is le­fújták. Én ekkor kezdtem vetkőzni. Anyu és Évi már fe­küdtek. Ekkor ismét fújtak. Később aztán ezt is lefújták. Mozgalmas, riadós este volt. 1945. márc. 1. Reggel 8 óra után keltem fel. Felöltöz­tem, kisriadót fújtak. Kezd­tem a hajamat bontani és mire kibontottam, egy távolabbi sziréna egyenletesen lefújt. Ebben a pillanatban megszó­lalt a mi szirénánk és nagy ri­adót fújt. Fél kilenc volt. Sza­ladtunk a szomszéd ház óvó­helyére. Ez a pince három emelet alatt volt. Ide szoktunk járni. A riadót negyedóra múlva lefújták, de kilenckor ismét fújtak. Ez a riadó dél­után 4 óráig tartott. Ilyen hosszú még soha nem volt Szombathelyen, mióta bejött ez a riadós világ. Mikor fel­jöttünk, Anyu akkor kezdett el főzni. Tojásos rántott levest és tojásos nokedlit főzött. Ebéd után fejmosás jött, kisri­adóval élvezetessé téve. Jött a Kati, Anyu behívta a fürdőszobába. Azután elment. Ekkor kisriadót fújtak. Meg­vacsoráztunk azért jó ét­vággyal. Nemsokára a riadót le is fújták és lefeküdtünk. Kis idő múlva ismét fújtak kisriadót. Nem tudom, hogy ezt mikor fújták le. (Folytatjuk) Radányi Edit S&^IYOMDAI BM SZOLGÁLTATÁS: 62/466-847

Next

/
Thumbnails
Contents