Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-02 / 101. szám
KEDD, 2000. MÁJ. 2. SZEGED 5 Indulhat a haltelepítés Készülhetnek a tiszai horgászok DM-információ Már közel három hónapja annak, hogy bekövetkezett a Tisza ciánszennyeződése. A folyó élővilágában keletkezett kár ugyan óriási, de a mérgezés óta eltelt idő, valamint az árvízi események serkentő hatása vitathatatlan. A Tisza-Szamosi Kormánybiztosi Iroda felülvizsgálta a haltelepítési, halászati és horgászati tilalmakat. A szakmai egyeztető megbeszélések után Gönczy János kormánybiztos bejelentette: május 2-től feloldják a haltelepítési tilalmat a Tisza és a Szamos teljes magyarországi szakaszán, valamint az eddig tilalmi listán szereplő, valamennyi holtágban, csatornákon és a mellékfolyókon. A haltelepítést azonban csak - a halászati törvénnyel összhangban - az arra jogosult szakemberek végezhetik. Tudni kell azt is: kizárólag őshonos halak, mégpedig ivadékkorosztály telepítését engedélyezik. Jó hír a horgászoknak, hogy - az összes, eddig tiltott helyen - június 17-én nulla órától feloldják a horgászati tilalmat. A Tiszán és a Szamoson természetesen várni kell az ár levonulásáig. A két folyó hullámterében lévő holtágakban, valamint a mellékfolyókon június 19-én nulla órától engedélyezik a halászatot. A folyók szennyezéséből adódó egyes feladatok ellátására létrejött Tisza-Szamos Környezetvédelmi és Szolgáltató Kht. megpróbál a halászok számára munkalehetőséget is biztosítani, hogy jövedelemkiesésük jogilag rendezett formában pótolható legyen. Emellett a kht. koordinálja majd a nemzetközi támogatások, magánszemélyek és szervezetek - 11702036-2067309300000000 számlára érkező adományainak felhasználását is. Az algyői népszínház Heltai-bemutatója A néma levente Nagy vállalkozásba fogott az algyői Móra Ferenc Népszínház: szombaton este a faluház színpadán Heltai Jenő vígjátékát, A néma leventét mutatta be a népszerű színész, Bács Ferenc rendezésében. A profikat is próbára tevő verses darabbal a lelkes csapat sikerrel megbirkózott, a közönség ovációval fogadta a produkciót. Bevallom, kezdetben hittem is, meg nem is, hogy Kátó Sándor színművész 1998 márciusában megalapított algyői népszínháza életképes lehet. Nem a lelkesedést vagy a tehetséget hiányoltam, inkább attól tartottam, nem lesz elég kitartás a kis csapatban. Hiszen mindenkinek megvan a maga civil szakmája: helyi asztalosok, műszerészek, tanárok, népművelők, diákok verbuválódtak össze színházat csinálni. Örkény Tótékjával már határainkon túl is többször sikert arattak, majd színre vitték A Tündérlaki lányokat, most pedig A néma leventével újabb mérföldkőhöz érkeztek. Heltai Jenő verses-romantikus mesejátéka becsapós: egyszerű meseszövés, csupa báj és könnyed vidámság jellemzi, azt gondolhatnánk, könnyű lehet játszani. Hogy nem így van, az is bizonyítja, hogy több színésznemzedék legnagyobbjai is kihívásnak érezték. A Magyar Színházban 1936-ban megtartott ősbemutatón Bajor Gizi alakította Ziliát, Törzs Jenő volt Agárdi Péter. Az elmúlt évtizedekből például Ruttkai Éva és Udvaros Dorottya Ziliája volt emlékezetes. Az algyői népszínház produkcióját hiba lenne a profi színházakéval azonos mércével mérni, hiszen működésének körülményei, lehetőségei és a társulat összetétele egyedülálló a magyar színházi gyakorlatban. A kitűzött célok is mások: elsősorban a helyi és a környékbeli közönségnek, a határon túli magyar falvak színháztól elzárt nézőinek kíván érthető, átélhető darabokat bemutatni. Ezúttal is világos és szabatos színpadi megfogalmazásra törekedett A néma leventét színre vivő Bács Ferenc, aki nem pusztán rendezőként, jelmez- és díszlettervezőként, hanem vérbeli színészpedagógusként is remek munkát végzett. Akadtak ugyan kevésbé sikerült alakítások, de mindegyik közreműködőjátékán látszott: pontos, korrekt színészvezetés eredménye. Karakterben, temperamentumban ideális Zilia Duca Bacsa Erika, aki a nehezen mondható verses szöveget is pontosan értelmezve, kevés hibával szólaltatta meg. Az Agárdi Pétert alakító Molnár Áron számára - aki nagyszerű volt a korábbi produkcióban, a Tóték őrnagyaként - komoly kihívásnak bizonyult a romantikus hős kevésbé karakteres figurája és a klasszikus versezet, de jeleneteiben mindig volt feszültség, humor és romantika. Harsány színekkel keltette életre Beppót Kiss Róbert, visszafogott Beatrix volt Osztás Anett, megfontolt Mátyás király Kátó Sándor, üdén cserfes társalkodónő Véha Tímea és Mihály Helga, alázatos komorna Dudás Kata. A dajkát Árnyas Rózsa, Galeotto Marziót Bakó Ferenc, az udvari bolondot Canjavecz Tamás játszotta. Találóak voltak a szinte csak jelzésszerű díszletek és a dekoratív jelmezek. A vastaps és a virágok jelezték, az algyőiek büszkék színházukra. H. Zs. Május - a 90 éves Délmagyarország hónapja (1.) „Az embert kellett megkeresnünk" Somogyi Károlyné fotóriporter: A művezető megpróbálta kicsavarni kezemből a fényképezőgépet, ezért én bokán rúgtam őt. (Fotó: Nagy László) Az alapításának kilencvenéves évfordulójára készülő Délmagyarország május 22-i születésnapja előtt naponta megszólaltat egyegy értékes embert, akinek élményei fűződnek a laphoz. A sort Somogyi Károlyné fotóriporter nyitja meg, aki több mint 40 éve dolgozik a Délmagyarországnál. „Negyvenkét évvel ezelőtt, amikor a Délmagyarországhoz kerültem, már ez a lap volt a hírforrás, ahonnan a szegedi emberek megtudhatták, mi történik körülöttük, akkor még tévé sem volt, minden családnál ott volt a lap, én magam is előfizetője voltam, akármilyen szegényen voltunk, hiszen pár évvel azelőtt Újvidékről szöktem át hason csúszva a határon vőlegényemhez, akivel ötvenegy éven át, haláláig éltünk együtt, öt gyermekünk született, férjemet B-listázták, jogi diplomával elment krampácsoló munkásnak, én pedig három évig takarítottam a vámhivatalt hajnali háromtól reggel hétig, a Délmagyarországnak tehát a boldogulásom is köszönhettem, nemcsak azt, hogy a fotós pályán elindított, különben azelőtt nem tanultam fényképezni, s engem is meglepett, hogy egy Pajtás géppel pályázatokat nyertem a fotóklubban, amit a Délmagyarország is megírt, és egy nap behívattak, örültem, hogy rendesen fel tudtam öltözni, de nemsokára megváltozott az életem, vettem egy Panni motorbiciklit, mert a Délmagyarországnak mindenütt ott kellett lennie, tehát én is ott voltam mindenütt, végigkísérhettem Szeged építését, ott voltam, amikor a ronda-szürke tarjáni lakásokat átadták a nagyon boldog tulajdonosoknak, ott voltam az olajmező születésénél és a hetvenes árvíznél, és mindig az volt a legfontosabb, hogy az ember legyen az újságírás lényege, ne csak a tények, a Délmagyarország megkövetelte, hogy az embert keressük meg, kigyulladt egyszer a szentesi tévétorony, a lapokban megjelent róla pár sor, személyi sérülés nem történt, három munkás fennrekedt, de végül lehozták őket, aznap arra mentem be a sajtóházba, hogy a főszerkesztő dühös és kiabál, hogy senkinek nem jutott eszébe, mi lett azzal a három emberrel, hogyan jöttek le, az én feladatom lett, hogy megírjam a történetet, de jártam az algyői gázkitörés veszedelmében is, már ismertek ott, sisakot, azbesztruhát kaptam, s két méterre a dübörgő kút mellett készítettem a felvételeket, mert úgy éreztem, hogy ha más ember oda tud menni, akkor nekem is ott kell lennem, voltak persze muszáj-fotóim is, de hát az emberek tudták, hogy kell olvasni a korabeli lapokat, sokkal fontosabb volt, hogy ahol megláttak fotózni, azt mondták, itt van Somogyi Károlyné, másnap benne lesz a dolog a Délmagyarországban, és benne is volt, végigfényképeztem az épülő szegedi gyárakat, mentem a tanyavilágba és a szabadtérire, még a sportpályákon is fotóztam, mondom, az emberek szerették a Délmagyarországot, mert róluk szólt, bárhová mentem, szívesen fogadtak, habár volt egy-egy kivétel is, ahol, akárcsak manapság, a főnök engedélye nélkül nem szívesen láttak, de hát fényképezni kellett, egyszer a sportcsarnok építésénél egy művezető megpróbálta kicsavarni a kezemből a gépet, ezért én bokán rúgtam őt, a jelenlévők emlékeznek rá, egy más alkalommal a szalámigyárban egy volt belügyminiszter volt a főnök, amikor megérkeztem, a portásnő kezét tördelve futott elém, hogy ismer ő, ismer, de az állásával játszik, ha ott fotózom, őt aztán a rendész, majd három osztályvezető követte, drága Somogyiné, mondták, mi szeretjük magát is, a Délmagyarországot is, de a Piros elvtárs megparancsolta, hogy engedély nélkül ne..., hát amíg fényképeztem, már hozták is Piros elvtárstól az engedélyt, nekem azonban betelt a pohár, és Fényképezni tilos! címmel megírtam a Délmagyarországban a történetet, több szerkesztő is kotlott rajta, amíg végül megjelent, s nem alaptalanul féltek, mert a jegyzetet kétszer is beolvasta a Szabad Európa Rádió, és a főszerkesztőnek pártbizottsági raport, nekem pedig főszerkesztői raport lett belőle, igaz, utóbbi letolás helyett elismerte, hogy bátor dolog volt, azt hiszem, a Délmagyarországnak azért volt tekintélye, mert ha lehetett nem elégedett meg a hivatalos nyilatkozatokkal, hanem az emberek életét kereste, annak színeivel és fordulataival, és örülök, hogy ez máig sem változott meg, s nem is szabad, hogy másképp legyen, az olvasó bizalma az, amit egy lapnak leginkább meg kell becsülnie, az olvasók pedig ma is rám köszönnek az utcán, sokszor nem tudom, hogy gyárigazgatók-e vagy munkások, alig tapasztaltam, hogy ne fogadta volna rokonszenv, amikor kimondtam, a Délmagyarországtól jöttem, ne gondolja, hogy az ünnepi alkalom miatt túlzok, én négyszer is elmentem már nyugdíjba, s mindig izgatottan tértem vissza, ha hívtak: az életemhez tartozik a Délmagyarország." Panek Sándor Molnár Áron, Bacsa Erika, Véha Tímea és Mihály Helga az első Felvonásban. (Fotó: Schmidt Andrea) Homokot kérnek. Mikor tölti fel a Környezetgazdálkodási Kht. a felsővárosi játszóterek homokozóit? - erre voltak kíváncsiak azok a szülők, akik a Tápai utcából telefonáltak a Csörögbe. Elmondták, hogy a kht. körülbelül három évvel ezelőtt hozott homokot a Tápai utcai, illetve a Tápai u.-Molnár u.-Tabán u. által határolt játszóterek homokozóiba. Tilos a megállás. Egy kisebb, méretét tekintve 1 méter 70 centis, mobilizálható tábla figyelmezteti az autósokat a Mars tér 13. szám előtt arra, hogy - Micimackó parafrázissal élve - Tilos a csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat Kéri Barnabás újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetó'irodáinkban. megállás. Persze nem min- büntetés-végrehajtásban denkinek, csak a „mezei" dolgozók megállhatnak az autósnak. Mivel a fenti cím épület előtt. Olvasónk nem a Csillag börtönt takarja, a vette észre a táblát, minek után elszállították a gépkocsiját. Telefonálónk többször látta már ott megfordulni az úgynevezett pókos autót, s csak arra kéri az illetékeseket, hogy a nagyobb táblát egyértelműen látható helyen rögzítsék. Torzó. Sportbarát olvasónk az építése óta követi nyomon az újszegedi sportcsarnok történetét. Telefonálónk a szocialista építészet torzójának tartja az épületet, s úgy véli, hogy bűn annak nézőterét több tízmillió forintért bővíteni, hiszen így is tákolmány az egész objektum. cnasa: ..... «I .l,.ul. Lakossági „zöld fórum" Munkatársunktól Lakossági „zöld fórumot" tart ma a szegedi polgármesteri hivatal stratégiai irodája. A fórum helyszíne a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. ügyfélszolgálati irodájának előadóterme (Szeged, Stefánia 6.). Kedden délután 6 órától este 8 óráig a légszennyezésről, a levegő tisztaságának védelméről, valamint a közlekedésről oszthatják meg véleményüket a meghívott szakértők és az érdeklődő szegediek. A fórumon elhangzott javaslatokat fölhasználják a város környezetvédelmi programja felülvizsgálata során. A szervezők számítanak a Szeged tiszta környezetéért aggódok érdeklődése mellett a légszennyezés, közlekedésszervezés, parkolási rendszer, tömegközlekedés, pollenszenynyezés szakértőinek részvételére is. A Horus Pianoduo koncertje Munkatársunktól Ma 19 órától a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri aulájában a Szegedi Kamarazenei Fesztivál keretében a Németországból érkezett Horus Pianoduo ad koncertet. A duót alkotó Emődy Nóra és Ahmed AbouZahra műsorán Mozart: Andante variációkkal, Schubert: A-dúr rondó és Variációk egy francia -dalra, Brahms: 16 keringő, Dvorak: Szláv táncok és Gershwin: 3 prelűd című műve szerepel. Bevezetőt mond és a műveket ismerteti: Rákai András. Szaxofonnal a zsinagógáért Munkatársunktól Szerdán este 19 órától az Alapítvány a Szegedi Zsinagógáért rendezésében a Szegedi Szaxofon Quartett ad koncertet a zsinagógában. A dr. Molnár Gyula vezetésével működő együttes jótékonysági hangversenyén klasszikus és jazz darabokat, könnyűzenei átiratokat játszik Bachtól Bartókon és Gershwinen át Vladimír Cosmáig és Duke Ellingtonig. Vándorkiállítás nyílik Munkatársunktól Május 2-án, kedden 14 órakor kiállítás nyílik Szegeden, a megyeháza (Rákóczi tér 1.) aulájában. A gyűjtemény széleskörű tájékoztatást ad a rendőrség történetéről. Láthatók lesznek az elmúlt évtizedek uniformisai, bűncselekmények elkövetési és bűnüldözési eszközei, valamint az egyedülálló nemzetközi bélyeggyűjtemény is. Az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi és rendőrség-történeti múzeumának vándorkiállítását az egy hete ugyanitt megnyitott drogkiállítással együtt május 23-áig tekinthetik meg az érdeklődők. Élö népművészet DM-információ A Népművészet Mesterei és népi iparművészek természetes anyagokból készült alkotásaikat mutatják be az Átrium Üzletház (Kárász utca) pinceklubjában ma, kedden 18 órakor nyíló kiállításon. A rangos képzőművészek életünk színesítésére, öltözködésünk és lakásunk díszítésére készítették tárgyaikat, amelyek között megtalálhatók a textíliák, a cserépedények, a fából faragott bútorok, a hímzett terítők. Az élő népművészet szegedi kiállítása május 23-áig tekinthető meg.