Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-27 / 123. szám

SZOMBAT, 2000. MÁJ. 27. A VÁROS 9 Szeged város díszpolgára: Gyulay Endre megyés püspök „Az ember pedig megközelíthető..." A szegedi közgyűlés 2000-ben Gyulay E.idre szeged-csanádi megyés püspököt választotta Szeged díszpolgárának. Az egyházi vezető 1987 óta tölti be tisztségét, ezalatt a katolikus egyház új lehetőségekkel és új kihívásokkal került szembe Magyarországon. - Püspök úr, hogyan fogadta a díszpolgári címet? - Amikor elfogadtam a kitüntetést, tudtam, hogy nem az én személyes tevékenységemnek szól, hanem annak a keresztény értékrendnek, amit hirdetni próbálok, és amiért élek. Akik a elmet nekem Ítélték, tudhatták, hogy ez az értékképviselet nem változik választási ciklusonként. - Amikor ön 1987-ben püspök lett, átalakulás előtt állt a társadalom. Mi valósult meg azokból a terveiből, amelyekben akkor reménykedett? - 1987-ben még nem mertem remélni, hogy ekkora változás következik. De püspöki felszentelésemkor azért jeleztem a hatalom számára, hogy a lelkiismereti szabadság megszerzését illetően türelmetlen vagyok. Lékai bíboros „apró lépései" ellen semmi kifogásom, mondtam, csak éppen meg kellene gyorsítani őket. Egerben aztán nem éppen dicsérő választ kaptam erre. Később, amikor Németh Miklós kormánya bejelentette a vallásszabadság biztosítását, szót kértem, és elmondtam: amíg iskoláinkat, szerzetesházainkat nem kaptuk vissza, aligha élhetünk szabadságunkkal. Ezért sem kaptam dicséretet. A lehetőségek igazi felmérése az egyházmegyei zsinaton történhetett meg. A zsinat által kiszabott céloknak máig mintegy felét sikerült teljesíteni, a többi még hátra van. - A kilencvenes években nagyot változott a világ: a társadalmi szerkezetváltozás olyan szociális problémákat hozott felszínre, amelyeket azelőtt kevéssé lehetett érezni. Mit gondol a társadalmi igazságtalanság mai kérdéseiről? - Az egyház az emberek között él, s az egyháziaknak meg kell ismerniük mások, a nem hívő emberek gondolkodását is. A Magyar Katolikus Püspöki Kar ennek jegyében döntött „Az igazságosabb és testvériesebb világért" című körlevelének elkészítéséről, amelyre örömömre én kaptam megbízást. Ebben a dokumentumban felmértük a magyar társadalom állapotát, és megfogalmaztuk az egyház ajánlásait a társadalmi kérdésekben. Mindezt egyformán ajánlottuk a polgárok és a politikusok figyelmébe. Az egyház szociális kérdésekben - a Rerum novarum-ban - korán, nem sokkal a kommunista kiáltvány után már megszólalt. Száz évvel később pedig II. János Gyulay Endre megyés püspök: ez az értékképviselet nem változik választási ciklusokként. (Fotó: Schmidt Andrea) Pál kiadta a Centesimus annus-t, amelyben nemcsak a kommunista osztályharcot, hanem a szélsőséges kapitalizmust is elítélte, s egy szociális piacgazdaságot javasolt. Én magam is úgy gondolom, hogy szociális és más társadalmi kérdésekben az egyháznak meg kell szólalnia az emberek védelmében. - A kormány törvénymódosítást készít elő a szekták és gyanús tevékenységű kisegyházak bejegyzésének megakadályozásáról. Ön hogyan látja a szekták kérdését? - Az egyháznak olyan példát kell adnia, hogy az emberek hozzájöjjenek, ne a szektákhoz. Sajnos papságunk sok helyütt elöregedett és megfogyatkozott, így ez a feladat nem könnyű. Ugyanakkor tudni kell, hogy e közösségeknek gyakran olyan módszereik vannak, amelyek elveszik az emberek szabadságát, lelki függőséget okoznak, és idegileg tönkreteszik a hiszékenyeket. Gyakran látok meghirdetett vallásos programokat, amelyekben az Evangéliumot említik, de nem derül ki, hogy kicsoda is áll a dolog mögött. Amikor én az egyház nevében tanítok, mögöttem ott áll az egész egyházi tanítóhivatal, professzoraival, egyetemeivel, s tudni lehet, hogy a Szentírás magyarázatát korszerű kutatás előzte meg. Ha azonban a Szentírásból valaki kiemel három mondatot és a maga kedvére magyarázza, azzal a világvégétől a háborúkig sok minden igazolható. Nagyobb felvilágosító munka kellene arról, hogy melyik közösségnek mi a célja valójában. - Engedjen meg egy személyes kérdést: én nem is ismerek más ilyen magas szintű vezetőt, akinek állandóan be volna kapcsolva a telefonja, és látogatóit nem szűri meg semmilyen titkárság. Mi az oka ennek? - Ha már kérdezi: amikor püspöknek kineveztek, magamba fordultam, és azt kértem az Úrtól, hogy ember maradhassak. A hatalom, még egy egészen kevés hatalom is, ki tudja forgatni emberségéből az embert. Egy brigádvezetőtől is lehet rettegni, ha a beosztottja elkésett vagy rosszul fogja a kapanyelet. Én nem akarom, hogy tőlem féljenek. Ember akarok maradni, az ember pedig megközelíthető, megszólítható, sőt, bírálható is. Csak így válhatok szolgálatára az embereknek. Panek Sándor Pro Urbe-díj Gyimesi Kálmánnak „Korán kelek és mindennap énekelek Szeged napján Pro Urbe-díjjal tüntették ki Gyimesi Kálmán érdemes művész operaénekest, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagját. A jeles baritonistát ebből az alkalomból kérdeztük. - Fantasztikus jó évadom volt - mondja-Gyimesi Kálmán, amikor a Stefánia egyik padján beszélgetni kezdünk. Még a nyáron, a Dóm téren bemutatott Cigánybáróban alakított Zsupánért a közönség szavazatai alapján nekem Ítélték a szabadtéri aranygyűrűjét. Aztán szezon közben beugrottam Kubanek hentes szerepébe a Csókos asszony című Zerkovitz-operettben, amivel a budapesti operafesztiválon elnyertem a legjobb karakteralakítás díját. Százezer forint is járt mellé, ami egy nyugdíjas művésznek mindig jól jön. Az már hab volt a tortán, hogy Szeged napján átvehettem a városházán a Pro Urbe-díj at, ami harmincnyolc évi szegedi munka, sok szép szerep után nagyon megtisztelő elismerés. - Miben láthatja legközelebb a közönség? - Júliusban újra Zsupánt játszom a Cigánybáróban, és kaptam egy másik feladatot is a szabadtérin: Czilley leszek a Hunyadi László előadásain. Most épp Cser Miklós dirigálásával Pécsett a Rigolettót próbálom, június elején lesz az előbemutató, majd októbertől játsszuk sorozatban. Szonda Évának köszönhetem, hogy újra eszébe jutottam a pécsieknek, régebben énekelff Gyimesi Kálmán: „Számomra az határozza meg a város arculatát, milyen a színház, a futballcsapat, az újság és a Virág cukrászda." (Fotó: Gyenes Kálmán) tem már ott A trubadúrban, a Bánk bánban és a Pillangókisasszonyban. - Mik a legfontosabb dolgok az ön számára Szegeden? - A város arculatát négy dolog határozza meg számomra: milyen a színház, a futballcsapat, az újság és a Virág cukrászda. Ha finoman fogalmazok, azt mondom, van még min javítani. A színházban igazi társulatot kellene építeni, jobban kellene foglalkozni a fiatalokkal. Azért van szükség a korosztályombeli öregekre is, hogy tőlünk tanuljanak bizonyos dolgokat a fiatalok. Mert vannak olyan elemei, trükkjei a szakmánknak, amit egymástól nem tudnak elsajátítani. CD-ről sem lehet mindent megtanulni, mert színpadi szituációban, élő zenére egészen máshogy kell énekelni. - Minek köszönheti, hogy 67 évesen is főszerepeket játszhat? - Jó adottságokkal indultam, és mindig egészséges életet éltem. Fantasztikus tanáraim voltak, akiknek sokat köszönhetek, mert bejöttek a helyes énektechnikára és a pályám építésére vonatkozó tanácsaik. Korán fekszem, korán kelek, mindennap eléneklek két-három Schubert-, Schumann- vagy Wolf-dalt. Nélkülük nem lehet élni, tisztítják a lelket, az agyat, a torkot. A dalkultúra nagyon hiányzik a mai fiatal énekesek életéből, akik mindjárt Otellóként szeretnék kezdeni a pályájukat. H. Zs. Pro Urbe-díjas: Szabó Magdolna Szerefetpalástba burkolódzva Jászságára büszke szegediként nyerte el a város egyik legrangosabb kitüntetését, a Pro Urbe-díjat dr. Szabó Magdolna. Ez a legutóbbi elismerés ürügy arra, hogy vallomásra bírjuk a Szegedi Egyetem egykori felelős szerkesztőjét, a Délmagyarország szerkesztőjét, majd főmunkatársát; a néprajzkutatót; a közismert karitatív személyiségét. „...Szülőhazám mindig a Jászság marad, de Szeged lett az otthonom. Ezerarcú ez a város: évszakonként, napszakonként más és más az aurája. Szeged: a szépség, a nyugalom, a harmónia, a Tisza méltósága, ugyanakkor a nyüzsgő diáknegyed, illetve a tudomány és a művészetek fennkölt panteonja. De azt is érezem, hogy ez a város néha olyan, mint egy tanácstalanul tébláboló gyerek, aki elveszhet az érte tenni akarók ellentétes, nagy igyekezetében. Ezért ezt a gyereket nagyon kell szeretni és gyámolítani. Mikor a városért és lakóiért való cselekvés lehetősége megadatott számomra is, akkor váltam igazán szegedivé. Ezt az újságírásnak is köszönhetem. Számomra az újságírás klasszikus értelemben vett hivatás, örökös készenlét, érdeklődés, olvasószolgálat - egy szóval: humanizálás. Az írás legyen naprakész, információgazdag, de hiteles és igényes, szép magyar nyelven szóló, színes, sokrétű - egy szóval: emberközeli. Ezek a Délmagyarország legfőbb értékei is, ezek tették az elmúlt kilencven esztendőben a vidék legjobb napilapjává, ked,,Számomra az újságírás klasszikus értelemben vett hivatás, örökös készenlét, érdeklődés, olvasószolgálat - egy szóval: humanizálás." (Fotó: Schmidt Andrea) véltté az olvasóknál és rangos műhellyé szakmai körökben. A nemes hagyományokat nem könnyű a mai igényekkel ötvözni, de egy percre sem szabad arról megfeledkezni, hogy a lap előfizetői már tudnak olvasni, a sorok között is, s visszajeleznek. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy nekem sok pozitív, szeretetteljes visszajelzés jutott. Emiek tartom a Pro Urbe díjat is... Úgy vagyok vele, mint Szent-Györgyi Albert, legnagyrabecsültebb interjúalanyom, aki azt mondta: neki a diszpolgárság azt jelenti, hogy van egy helye a szegediek szivében. Megszerette városom, Szeged polgárai szívében kitüntetett helyen lenni számomra is különleges adomány, megbecsülésüket nagyon meg kell köszönnöm és becsülnöm, szeretettel, tisztességgel, további sok munkával kell megtartanom. Az emberek megismerése és formálása az újságírás és a néprajztudomány alapja is. E kettő szenvedély így kapcsolódik össze bennem, elválaszthatatlanul. A máltai szeretetszolgálatba hívásra, 1994-ben kerültem. Indítékomat, erőforrásomat talán megmagyarázza az alábbi történet. Az aacheni dóm előtt a nap rátűzött Szent István királyunk frissen fólavatott szobrának palástjára, s e csodás látvány hatására mondta nekem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat karizmatikus megalapítója, Csilla von Boeselager: „Látod, ez a szeretetfény! Ezt vidd haza, Magdi! Ebbe a palástba takard a tíeidet...!" Ú.I. Király-König Péter emlékére Königként a stájerországi Koglhofban született, Királyként Szegeden hunyt el a tizenöt nap híján hetven évet élt Király-König Péter. A Szabolcsi Bence és Tóth Aladár szerkesztésében 1930-ban megjelent Zenei lexikonban olvasható: „K. P. zeneszerző az akadémikus-romantikus irányzat híve, kompozíciói nagytudású, hivatott muzsikusra vallanak." Király-König szülőhelye, a sosem hallott Koglhof mély völgyében fekszik. A stájer falucska leghíresebb fia innen indulva kapaszkodott föl a kor honi zeneművészetének csúcsára. Útja az admonti Benedek-renden keresztül vezetett a Budapesti Zeneakadémiára. A fölszentelés előtt álló teológus 1893 őszén kezdte meg tanulmányait az akadémián ahol Dohnányi Ernő is évfolyamtársa volt. 1904. február 16-án vette át a Szegedi Zeneiskola irányítását. A kitűnő pedagógus pezsgő zenei életet teremtett szűkebb pátriánkban. 1909. május 1 l-e mérföldkő a város zenetörténetében, ugyanis ezen a napon mutatták be az első szegedi operát, KirályKönig: A faluni bányász című művét. A Szegedi Friss Újság ismeretlen kritikusa a lap május 12-ei számában írta: „Az évad utolsó napjaiban szenzációs esemény volt a szegedi színpadon: operabemutató, méghozzá magyar szerzőtől, szegedi embertől (...). A közönség megérezte ennek a bemutató előadásnak kivételes nevezetességét, és olyan ünneplésben részesítette a kiváló zeneszerzőt, aminőt igazán megérdemel." Király-König Péter a világi és az egyházi zene úgyszólván valamennyi műfajában jelentőset alkotott. Három szimfóniája, Magyar szvitje, 100 zsoltára, a Négy évszak, a Himnusz Budavárához, továbbá kamarazenei művei, énekkari szerzeményei és dalai előkelő helyet biztosítottak számára a világi zeneszerzők között. Formaművészetét különösen sokra értékelték. Néhány kontrapunktikus művét példaként tanították az Akadémián. Miséi nagyra becsült, értékes kincsei katolikus egyházzenei irodalmunknak. Olthatatlan szeretettel ápolta a klasszikus magyar zene hagyományait. Kevéssel halála előtt Szent István oratóriuma kapcsán egész életéről vallott: - Ebben a műben Gizella áriája a legszebb rész. A szivemmel írtam. Az én sorsomat mutatja: ő is idegenből jött és rajongóan magyarrá lett... Thékes István Gálakoncert a Deákban Munkatársunktál „Együtt Európába 2000" címmel gálakoncertet rendeznek hétfőn 18 órakor a Deák Ferenc Gimnázium dísztermében a brnói (Csehország) Jaroslava Kvapila Művészeti Iskola és a szegedi KirályKönig Péter Zeneiskola szervezésében. Az est házigazdája Beslin Anita, a műsorban a két zeneiskola legtehetségesebb növendékei lépnek fel zongorára, hegedűre, gordonkára, fuvolára és énekhangra írt művekkel.