Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-04 / 103. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁJ. 4. SZEGED 5 » János vitéztől a Szupersztárig Felpörgetett szezonvég Az asztmások óvodája sportosan ünnepelt Úsztak az egészségért Tegnap délelőtt az újszegedi Tisza-parti óvodások karcsapásaitól pezsgett a víz a sportuszodában. (Fotó: Schmidt Andrea) Június 3-ig játszik a Szegedi Nemzeti Színház, azaz nemhogy nem zár be a megszokottnál korábban, de még bemutatót is tart - derült ki a Bounty Pubban tegnap megtartott sajtóreggelin, ahol a kőszínházi évadból még hátra lévő öt hét programját ismertették. Büszke lehet rá az operatagozat, hogy a színház nehéz helyzetében szinte fillérekből ki tud állítani egy bemutatót - mondta a tegnapi sajtóreggelin Oberfrank Péter zeneigazgató, aki arról is beszámolt, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától „forró drótos kapcsolat" révén sikerült 600 ezer forintot szerezni a pénteken színre kerülő népszerű Kacsoh-daljátékra, a János vitézre. A produkció szereplői, a muzsikusok és a zeneigazgató-karmester ingyen vállalták a közreműködést, lemondtak a havi fizetésükön felül járó plusz pénzekről, ugyanígy a darabot rendező Toronykőy Attila sem kért szerzői honoráriumot. A János vitézt 21 évvel ezelőtt láthatta utoljára a szegedi publikum, a szabadtéri előadásának egyik különlegessége volt, hogy Gobbi Hilda játszotta a gonosz mostoha szerepét. Erre most a szegedi társulat kiváló színészi adottságokkal rendelkező buffo basszusa, Lőrincz Zoltán vállalkozott. Valószínűleg ez lesz az egyetlen csavar az előadásban, mert Toronykőy Attila a jelmeztár meglévő készletét felhasználva, fekete-fehér grafikus díszletben mesekönyvszerűen realista előadást tervezett. A címszerepet Andrejcsik István játssza, Keszei Borbála lesz Iluska, Vághelyi Gábor, Vajda Júlia, Réti Attila és Gábor Géza éneklik a további szerepeket. A darabot az évad végéig hat előadásban játsszák, lehetőséget teremtve a bérlőknek, hogy az elmaradt előadásokat eire a produkcióra cseréljék. Gondoltak az általános iskolásokra is, 7-én vasárnap és 11-én csütörtökön délelőtti előadást is tartanak. Az elmaradt bemutatók helyett, a bérletesek kárpótlására május 12-én és 13-án összesen három előadás erejéig Szegeden vendégszerepel a Pécsi Nemzeti Színház társulata Tim Rice-Andrew Lloyd Webber: Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperájával, amit Csengery Attila illetve Homonnay Zsolt címszereplésével Balikó Tamás rendezett. Az operatársulat, a színházi zenekar és a kórus Molnár László dirigálásával május 24-én és 25-én nagyszabású operagálával is jelentkezik, amelynek sztárvendége Gregor József és Daróczi Tamás lesz. A színház zenekarának ütőképességét kívánja bizonyítani Oberfrank Péter a május 28-i nagyszínházi koncerttel, amelynek műsorán Mendelssohn: Hebridák-nyitány és Szentivánéji álom, Mozart: Divertimento és Kodály: Galántai táncok című műve szerepel. A nagyszínházi kínálatból érdemes kiemelni a Dömötör-díj május 27-i díjátadó gálaestjét és a június 3-i Gála a Tiszáért című jótékonysági estet, amelynek ugyancsak Gregor József a sztárvendége. A kamaraszínház is szinte egész májusban játszik, a Tóték május 4-i előadásának bevételét - csatlakozva a színházak országos akciójához - a tiszai árvízkárosultak javára ajánlja fel a színház. Május 19-én ismét láthatjuk Szegeden Terence McNally Mesterkurzus című darabját Maria Callas szerepében Kútvölgyi Erzsébettel. A Kamara-premierbérletben május 26-án Galkó Bence előadásában Karinthy Frigyes regényének színpadi változata, az Utazás a koponyám körül kerül színre. H. Zs. Munkatársunktól Az újszegedi „asztmás" óvoda - merthogy így ismeri a város a Légúti Betegségben Szenvedő Gyermekek Sportterápiás Óvodáját - valamennyi gyermeke részt vett azon az úszóversenyen, amit tegnap délelőtt rendeztek a sportuszodában az asztma világnapja alkalmából. A legkisebbek, a hároméves minicsoportosok még úszógumival, amoMunkatársunktól Ma 19 órakor a felsővárosi minorita templomban barokk hangversenyt rendeznek az egyházzenei hetek keretében. J. H. Schein lyan kutyaúszásban küzdöttek elszántan, a nagyok, a felső csoportosok viszont már kifinomult technikával szelték a habokat, az éppen nem versenyzők lelkes biztatása mellett. E gyerekek számára az uszoda nem idegen környezet. Eletük része a naponkénti, másnaponkénti úszás, ami számukra gyógyír, hiszen ez a sport a légúti betegségek egyik terápiája. A 10 éve saját programmal - a Soros Alapítvány modellintézményeként - működő óvodában az úszás, a rendszeres kondicionáló és gyógytorna, az évenkénti kirándulások a hegyekbe, a sóbarlangkúra az orvosi kezelés elengedhetetlen részei. S, hogy miből telik a magyar óvodáktól messze különböző Tisza-parti ovinak a pluszra? A szülők által létrehozott alapítvány pénzéből. A befektetés azonban megtérül, mert a sport megszerettetése már önmagában garancia az egészséges életvitelre. Azt, hogy az „asztmás" óvoda az évtized alatt elismerést vívott ki magának az egészségügyiek körében is, mutatja, hogy a tegnapi nagy versenyt az újszegedi gyermekkórházzal és az egyetem gyermekklinikájával közösen szervezték, s ott szurkoltak az óvoda orvosai is. A délelőtti izgalomért, ügyességért és küzdeni tudásért járó jutalomról délután a szegedi színház művészei gondoskodtak, akik a Padlás és a Dzsungel könyve című zenés darabokból mutattak be részleteket az ifjú versenyzőknek. gen dein Brot című kantátáját a Canticum Nóvum énekegyüttes és a Musica Parlante Kamarazenekar játssza, dirigál: Meszlényi László. Autótechnika 2000 Látványműhely a Mars téren Tavaly rendezte meg első alkalommal Szegeden az Autótechnika Szakkiállítást az Autójavítók és Autókereskedők Szakszövetsége és a Szegedi Nemzetközi Vásár. Akkor 1200 négyzetméteren vonultatták fel a gépjárműipar „nehézlovasságát", az autógyártás és -javitás háttériparát. Az idén, második alkalommal az előzőnél is nagyobb érdeklődésre számítanak a szervezők. Szénási Róbert, az AJAKSZ alelnöke elmondta, most is elsősorban szakkiállítást rendeznek, fórumokkal, ám igyekeznek még látványosabbá, érdekesebbé tenni a vásárt, hogy még jobban vonzza a szegedi nagyközönséget is. A péntektől vasárnapig tartó kiállításon több tucat cég mutatkozik be elsősorban az autózáshoz szükséges alkatrészekkel, de több márka új autóit is kiállítja a vásárvárosban, sőt veteránautók bemutatója is színesíti az idei programot. A második alkalommal megrendezett vásár legnagyobb látványossága kétségkívül az a látványműhely lesz, amelyben „testközelből" figyelhetik meg a látogatók többek között a karosszérialakatosok, a hegesztők és a fényezők munkáját. A szakmai fórumokat a szomszédos Gábor Dénes Szakközépiskolában tartják. Többek között szó lesz arról, hogy a javítók és szolgáltatók mennyire a jogi szabályozás dzsungelében kénytelenek tevékenykedni. Szombaton fél 10-kor „szemtől-szembe" kerülnek egymással a karosszériajavítók, fényezők, a biztosítók és az igazságügyi szakértők. Egy másik szakmai előadás már az ezredforduló autófényezési technológiájáról is szól. Az idén első alkalommal a vásári színpad ad otthont olyan műsoroknak, amelyek igazán közönségcsalogatónak számíthatnak: fellép a B52 Fittnescsoport, de a B.E.S.T.-Classic tánciskola is bemutatót tart. A kiállítást pénteken és szombaton 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 17 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. R. G. Barokk hangverseny 116. zsoltárát a Canticum (continuo) adja elő Kovács Nóvum énekegyüttes, Nagy Gábor vezényletével. J. S. Kornélia és Szomor István Bach: Brich dem HungerinMájus - a 90 éves Délmagyarország hónapja (3.) Szegény Lázár, a kormánytál Ha utazni kell, Lázár Mihályra mindig számithatnak a újságírók. Harmincöt év alatt soha nem késett egy percet sem... (Fotó: Miskolczi Róbert) A Délmagyarország 90. születésnapjára készülődve portrésorozatban szólaltatunk meg olyan hölgyeket és urakat, akik évtizedek óta szorosan kötődnek - akár, mint olvasók, akár mint munkatársak - Szeged lapjához. Mai írásunkban Lázár Mihály, a DM pilótája beszél arrál, milyen kalandokban is volt része 35 éves soföri pályafutása során. Több mint két millió kilométer... Ahhoz, hogy ezt a számot beírjuk égy számítógépbe, nem szükségeltetik különösebb energia. De ha valaki ötvenszer körbekerüli autóval a Földet (mert hogy eme 2 darab milbó km ehhez éppen elég is...) már joggal tarthat igényt a dicséretté. Nem csoda hát, ha beszélgetésünk elején, meghallva Lázár Mihály sofőrteljesítményét, jómagam is ámuldozós elismeréssel jegyeztem föl a 2 milliós számot noteszembe. Pedig a Délmagyarország nyugdíjas, de ma is rendkívül aktívan dolgozó pilótája olyan szerény egyszerűséggel beszélt 35 év alatt levezetett sajtótúrájáról, mintha szemeit, izmait, izületeit és idegeit picit sem viselték volna meg a volán mögött leült esztendők. ~ Azt nem mondom, hogy minden gondtól mentesen teltek a Csongrád megyei sajtó szolgálatában eltöltött évek, de valahogy én soha nem a feladatokkal járó fáradtságot, hanem inkább az örömet éreztem idézte fel emlékeit Misi bá'. Amikor 1965-ben, mint a megyei pártbizottság (fiatalabbaknak: ez volt, ugyebár, az MSZMP...) állományában lévő sofőrt kihelyeztek a Csongrád Megyei Hírlaphoz, bevallom, fogalmam sem volt arról, milyen munka vár rám egy szerkesztőségben. Aztán ahogy telt az idő, egyre inkább úgy éreztem, annál jobb közösségbe, mint a sajtó, nem is kerülhettem volna. A szegedi Sajtóházban akkoriban nagyon családias légkör uralkodott. Azt is gyorsan észrevettem, hogy ebben a csapatban akkor vívhat ki magának elismerést az ember, ha munkáját a lehető legjobban végzi el, s elfogadja a tényt: a sajtóban a munkaidő nem napi nyolc órás. Bizony, velem is előfordult, hogy már hajnali kettőkor volán mögött találtam magam, és csak este tízkor vittem be a garázsba a kocsit. De én ezen egy percig sem bánkódtam, hiszen változatos feladatok vártak rám nap mint nap, s olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akikkel a sajtóházi munka nélkül aligha hoz össze a sors. Egyik reggel még a szántóföldeken dolgozókat fényképeztem (mert hadd mondjam el, hogy „másodállásban" húsz éven át fotóriporterkedtem is a lapnál...), másnap pedig már valamelyik minisztert kísértem Csongrád megyei látogatása során. Kanalaztam én altkor az ebédemet a külügyi szállóban, Pesten, amikor a szomszéd asztalnál Kádár János pártelsőtitkár ült, és talán nem csal meg az emlékeztem, ha azt mondom: én készítettem Szegeden utoljára képet Losonczi Pálról, az Elnöki Tanács elnökéről nyugdíjba vonulása előtt - beszélt a nem is olyan távoli múltban történtekről a DM pilótája. Csak éppen Lázár Györgyöt nem említette, pedig kettőjük kapcsolata legendássá vált a szegedi Sajtóházban. - Mégpedig úgy, hogy semmiféle kapcsolat nem volt közöttünk. Amikor Lázár György miniszterelnök lett, kollégáim sokat ugrattak: valld be, Misikém, rokonod a Lázár elvtárs. Én meg azt mondtam: csupán egy közös van bennünk: mind a ketten a kormánynál dolgozunk. De amíg ő a gazdag Lázár, én sajnos csak a szegény. Lázár vagyok. S hogy milyen kalandokban volt még része a mi szegény Lázárunknak? Nos, Misi bácsi a 35 év csúcsteljesítményei között első helyre rangsorolta az 1970-es árvizet, amikor egy hónap 31 napjából éppen 31-et dolgozott, újságíró kollégáival szinte megállás nélkül járta a gátakat, a hagymaváros utcáin vezetett, amikor Makót kitelepítették, de megismerkedett akkoriban szinte valamennyi nagyobb buzgárral is útjai során. - Aztán meg ne feledkezzünk Pestről sem - javasolta Lázár Mihály. - A három és fél évtized során megszámlálni se tudnám, hányszor vezettem föl a cég kocsijait (előbb egy Pobedát, majd a Volgákat, a Zsigulikat, a Ladákat, rendszerváltás után pedig a Renaultot, az Audit és most a Skoda Octaviát...). a fővárosba. Egyéni csúcsom pedig: egy nap alatt négy út Szeged és Budapest között. De hadd mondjam el, nem erre vagyok a legbüszkébb. Sokkal inkább arra, hogy 35 év alatt én bizony egyetlen egyszer sem késtem el a munkából. Ha egy újságíró, lehetett az főszerkesztő vagy ifjú gyakornok, azt mondta nekem: Misikém, reggel hatkor kellene indulnunk, biztosra vehette, hogy én 6 előtt 5 perccel ott fogok állni a lakása előtt. Na, de hát ez a dolgom, nincs ebben semmi különös, hiszen nagyon szeretem a munkahelyemet, s mindig is büszke voltam arra, hogy a Csongrád Megyei Hírlapnál és a Délmagyarországnál dolgozhattam - mondta Lázár Mihály. Akiről e sorok írója, mint „szegény Lázár" régi cimborája annyit azért hadd áruljon még el, hogy a Délmagyar pilótája nem csak megbízhatóságáról és hatalmas munkabírásáról híres sajtókörökben. Lázár Mihály a DM ünnepségek főszakácsa is, akinek marhapörköltjéről talán nem olyan sokára koszorús költők is ódákat fognak zengeni. Ami pedig a kilométer(két)milliomos sofőr új évezredre megfogalmazott terveit illeti: - Amíg bírom erővel, én nyomom a gázpedált. Úgy érzem, ha egy nap legalább háromszor föl tudok vezetni Pestre, még nem kell attól tartanom, hogy csak megszokásból adnak munkát szegény Lázárnak... Bátyi Zoltán •