Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-19 / 116. szám

PÉNTEK, 2000. MÁJ. 19. KITEKINTŐ 9 M i •'í A Kedves Környékbéliek! / ut néha eszükbe olyan történet, amely még a leg­komorabb borúra is derű? Olyan, amely rosszked­véből vidítja az embert? Megmondom őszintén, nekem sok ilyen történetem van. Az egyiket most szívesen közreadom. Történt egyszer - más tájékán a mi, híreit világunknak hogy az egyszeri ember bevégezve a kukoricasor kapálását, megkért, hallgassam végig. Míg élezi a gazoló szerszámot, ha törik, ha szakad, ki­beszéli, mit szokott álmodni, szinte majdhogynem min­dég. Nekiveselkedtem, habár focimeccs közelgett. Ki­csit restelkedve említette, hogy ő, bizony, éjszakánként galambbá változik. Párját lelt galambbá. Ketten röp­pennek könnyű szárnyakon, holott a tanyából, más­kor szinte ki se teszi a lábát. Még a tojásokat is ülik, váltva egymást az istállópadlásra szálalt forró fészken. Megmondom az ezer őszintét,.azon tanakodtam, hogy micsoda nagy szivatós lesz ebből! Vagy valami ugratás. Vagy épp oltári nagy marhaság, amivel iga­zából semmire se megyünk, már a közeli meccset is belekalkulálva, persze. Siettettem is a végét, de egysze­rű vége lett: hajnalhasadtával fölébred, és mintha mi sem történt volna... Ad a kutyának, eteti a jószágokat, megy a dolgára. Töri a fejét állandóan, miért lehet ez így, hiszen már betöltötte a hatvanadik életévét és még soha senkinek nem említette különös álmait. Most is azért tette, belegondolt: mi lesz, ha véletlen úgy jár, mint a szomszédasszonya, aki a szőlőben esett össze és azóta nem ért semmit, nem is beszél senkihez se. Le­gyen valaki, aki mást is tud, mint ami látszik. Nagy köntörfalazással aztán kiderült, hogy mindketten (a szomszédasszony meg ő) tisztességes életet éltek életük párjával, de emberünk álmaiban a másik galamb - a szomszédasszony volt. A Z egyszeri ember földvégi történetet csak azért mondtam el kedves mindnyájuknak, hogy kedvet csináljak a másikhoz, amelyben e sorok írója igazi madárnak érezhette magát az óriás szitakötő gyomrá­ban. Köszönti Önöket: trT // Mintha halat is láttam volna..." m Domaszéki Hírmondó Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó legfrissebb szá­ma. Ebben több oldalon ke­resztül olvashatunk az ön­kormányzat által nemrég el­fogadott környezetvédelmi rendeletről. A szabályzat a község belterületén történő szemétszállítás, takarítás, hóeltakarítás, csatornatisztí­tás mellett kitér a levegő, a vizek és a zöldfelületek vé­delmére, illetve az allergiát okozó növények irtására is. A Hírmondó ír még a kamat­mentes műtrágyahitelről, vagyis ki és milyen feltéte­lek mellett veheti ezt igény­be. A sport rovatból az olva­sók megtudhatják, hogy a helyi női kézilabda csapat hányadik lett a tornán, vala­mint szó van még a „Chal­lenge Day" helyi rendezvé­nyeiről is. Zsombó új testvére Angyalkút - Erdélyből * s Munkatársunktól A napokban öttagú zsom­bói küldöttség járt az erdélyi Fintinelében. A két település vezetése megegyezett abban, hogy testvértelepülési kapcso­latot vesznek fel egymással. Az együttműködési megáll­apodást május 26-án Zsombón íija alá a két polgármester, Fa­ragó Mészáros Vilmos és Po­pescu Marin. A partnerkapcso­lat a jövőbeli közös vállalko­zásokon túl kiterjed majd a művelődésre és a sportra is. Többek között ezért utazott ki Romániába Monori Gyula is. A zsombói művelődési ház ve­zetője nem tartja elképzelhe­tetlennek, hogy egy-egy na­gyobb községi rendezvény vagy ünnep alkalmából a test­vértelepülésről is érkezzenek fellépők, sportolók. A zsom­bóiaknak az egy napos kirán­dulásuk során azért a megbe­szélések, tárgyalások mellett jutott idejük a település megis­merésére is. Az Arad megyei Fintinele (magyarul Angyal­kút) négy kisebb faluból áll. A magyarországi küldöttség ott­jártakor épp egy református templomot építtetett németor­szági segítséggel negyven ma­gyar család. A község lakossá­gának közel húsz százaléka vallja magát magyarnak. A Maros folyóhoz közeli Finti­nelén a most készülőn kívül van egy katolikus és egy orto­dox templom is. Ml MSlll 'IimSfmA & ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Madárként a falu felett Falulátvány a gépablakból. (Fotó: Gyenes Kálmán) Nem lennék jó egerész­ölyv. Föl­emelked­ni föl emel­kedtem a mezé fölé. Röppen­tem, siklottam is ott, de az egeremet mégse fogtam meg. Ülök az asztalnál, szól a zene, egér áll szembe egérrel, merthogy számító­géppel dolgozom, s annak jeladóját vágom mérgemben a valódi egeremhez, a kam­rai teendőit végző lakótár­samhoz, akinek Mauszka a neve, és irgalmatlanul zavar, ő maga meg a szaga is. Munkálkodik a tanya gangján, szöszmög, perceg, mint valami óriás szú, elő­előbújik a gáztűzhely meg a hűtőgép takarásából. Szemez a szemetesből, s mire föl­emelem a kezem a számító­gépes egeremről, hogy fino­man a söprű nyeléhez nyúl­jak és puff - beoson oda, ahonnét a cincogó hang és a penetráns egérszag árad már hetek óta. Be a kamrába. Gi­gászi a csatánk, maholnap már én jutok az „egerek har­mincadjára..." Az ismételt kudarc után a kézi egerem beállítom a kí­vánt jelhez és munkába kez­dek, hiszen számítógépen szeretném leírni, újságban kürtölni, hogy voltam a lég­ben. Madárként szálltam a falum felett! Iskolatársam jött helikopterével, értem ereszkedett a kerítés melletti gyepre. Nagyon mit tenni nem lehetett. Kérte, búcsúz­zak el a családomtól. Ugyan­is - jó másfél éve - azt írtam róla az újságban, hogy heli­koptere van. Az ügyvédje helyreigazított, hogy nincs neki, és hogy most értem jött, hát beültem mellé, legyek a ma Dugovics Titusza. Ha szükséges, halljak meg a ho­nért... De az alkalmat ki nem hagyom! Irgalmatlanul érde­kel: milyen lehet madárnak? Mivel most épp az asztal­nál egerészek, éppen azért, hogy a gépbe pötyögtetett be­tűkből a nyomtató majd pa­pírra vethesse, láthatóvá te­gye, amit megéltem. Olvas­hatóvá, amit ahhoz kigondol­tam, mert tényleg voltam a falum fölött. És ott, teljesen be is voltam tojva. A történe­tet már ül a gépben: jó a dol­ga mifelénk a madárnak! Amiatt, hogy John Lee Hooker bluesénekes cédéje épp a szabadságról, az öröm­teli repülésről szól valóban szárnyalunk a csodák szár­nyán. Ha még van türelmük, szárnyaljanak velem, olvas­sák végig, mit érez a magyar paraszt, ha fölébe emelkedhet a széles-nagy határának? Nem lomhaszárnyon, mint az egerészölyv! Látványosan, szitakötőként! A röppenésnél mintha maga alatt hagyta volna a gyomrát, a feje bal­lonját pumpálnák, de ahogy száguld alóla a gyümölcsös, az út menti fasor, vékonyo­dik a kanális, madzagként nyúlik a kövesút, már min­den rendben, hamar madár­távlatba kerül. Igyekszik megtalálni a fejhallgató be­kapcsolóját, mert csak látni látja, amint volt osztálytársa beszél, érzi is, hogy valami hasznosat is mondhat, mert néz rá és somolyog. Kattan, serceg az égi rádió gombja, jő a hang is: - Nagyon lassan megyek, 100 kilométeres sebesség­gel, 150 méter magasan... Most hagytuk el a Korom tanyát, az a fabokros ott lent... Megyünk délnek, a Rácz sor fölé. A birkák a Bika Jóskáé... Mivel még én azon mor­fondírozok, miközben két kézzel szorítom már azt is, amihez nyúlni se volna sza­bad, hogy ekkorra magas­ságból ha lezuhan a gép, es­het-e olyan puhára, ami nem töri ripityára a csontjait. És futtatom az agyam, volt-e már helikopter amelyik ilyenkor nem robbant föl. Bele is remeg a gyomor. És másképp morog már a gép­motor. - Kapaszkodj! - Följebb megyek! - Maradhatunk itt is... de mire kimondom, már böff, böff, liftezik a fing és hál' istennek ezzel vége is min­den zsigeri mozgásnak. Le­nézek, féloldalán szalad a falum, merthogy fordulunk, bedöntve a gép, de én úgy érzem, mintha vízszintesen repülnénk. Sóhajra már futja: - Jó a madaraknak! Azt, hogy szépet látnak nem mondhatom, mert a te­mető fölé érünk és a fölvirá­goztatott pici parcelláktól megint a lezuhanás réme kerít hatalmába. Vacogok. A komám rá se hederít,' röp­penti tovább az óriás szita­kötőt: - Látod, ott a mi, ta­nyánk! - Te oda temetteted ma­gad?! ••-} Hatalmas rázkódás. - Itt fönt erős a széf ki­csit megdobta a gépet. Később se sötétült el a világ, a műút, a puszta, az erdő, a vasút mind kicsi­ben, de a helyén marad. Amikor földet érünk, már én kérem, röppenjünk még egyet, föntről minden olyan más. Megáll az idő, ahogy az ég és a föld szí­nes hajpántjai illesztőd­nek. És víz, víz, víz min­denhol. Csillog, redőnyö­ződik, s mintha láttam volna úszkálni a halakat. De erre nem esküdnék meg, főleg nem itt a gan­gasztalnál, ahol is végér­vényesen bebizonyoso­dott, hogy repülni repül­tem, egereim is vannak, de semmiképp se lehetnék egerészölyv. Pedig oly gyönyörű madár. Naponta látjuk, ahogy hatalmas szárnyaival szinte tolísöp­rűzi az alkonyi mezőt. És ha tényleg érthetnénk egy­mást én biz'isten melléje suhannék, rákérdezni: mi­lyen élet a madárélet? Cse­rébe elmesélném, hogy élt az emberek között egy jó­pofa író, Mikszáth Kál­mán, ki bevallotta: az új­ságíró, ha nagyon megszo­rítják, évek hosszú munká­jával megtanul egerészni, de egy valamirevaló kismacs­kának elég erre pár óra. Ahogy így libben­nénk egymás mellett, biztos a fülembe súgná, hogy az ölyvek is így vannak ezzel... és ha arra kérném: kapja el a kamrai egeremet! — még 'tán azt is monda­ná: ennyire ne nézzem madárnak! Majoros Tibor Virágba öltözött Kistelek Munkatársunktól Tavaly tavasszal alakult meg a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület. A szerve­zet célja, hogy megóvja, szé­pítse településük természeti és épített értékeit, virágos par­kok, terek létrehozása, illetve a helyi tárgyi, szellemi kultú­ra, valamint a hagyományok ápolása. Az egyesület idei leg­nagyobb munkája a virágosí­tási akció volt. Több mint két­száz virágládát helyeztek ki a tagok a város utcáira, tele pi­ros muskátlikkal. Az oszlopos virágállványokba pedig petú­niákat ültettek. A faládákat, állványokat az egyesület egyik tagja, Gyurkó László készítette. A szervezet külön örül annak, hogy a munkáju­kat látva, egyre több kisteleki ülteti be virággal, bokrokkal a háza előtti „kopasz" területet. Az egyesület ezen felbuzdulva meghirdette a „Tiszta udvar, rendes ház" versenyt, vala­Gyurkó László rendezgeti a muskátlikat a maga készítette faládákban. (DM-fotó) mint neveztek a „Virágos Ma­gyarországért" országos felhí­vásra is. A virágosltáson kívül még számos egyébbel is fog­lalkozik a szervezet. Többek között elkezdték a város hatá­rában lévő Papfenyvest park­erdővé átalakítani. Kistelek egyik fontos természetvédel­mi területe a Bíbic-tó. Az évek során a vadvíz és kör­nyéke szemétdombbá válto­zott, s most a lakosság bevo­násával takarítási akciót szer­veznek, hogy a nyár folyamán természetvédelmi tábort ren­dezhessenek a tó partján. EU-tanterem Rúzsán Munkatársunktól A rúzsai önkormányzat, a Weöres Sándor Altalános és Alapfokú Művészeti Iskola, az Éurópai Unió Dél-alföldi Információs Pont és az „In­telligens Faluért Egyesület" szervezésében Európai Unió Információs Alpontot és Éu­rópa-tantermet avatnak hol­nap, szombaton Rúzsán. A polgármesteri hivatalban délelőtt 10 órától EU-fóru­mot tartanak, melyen Eck­hard Jaedtke, az Európai Bizottság budapesti helyet­tes vezetője és Gyurcsek Tamás, a DARFT Regioná­lis Fejlesztési Kht. ügyveze­tő igazgatója mond beszé­det. Utána átadják az Infor­mációs Alpontot, majd az iskolában felavatják az Eu­rópa-tantermet. A progra­mot magyar-német öregfiúk kispályás labdarúgó mérkő­zése zárja a sportpályán.

Next

/
Thumbnails
Contents