Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-19 / 116. szám

PÉNTEK, 2000. MÁJ. 19. KITEKINTŐ 9 M i •'í A Kedves Környékbéliek! /

ut néha eszükbe olyan történet, amely még a legkomorabb borúra is derű? Olyan, amely rosszkedvéből vidítja az embert? Megmondom őszintén, nekem sok ilyen történetem van. Az egyiket most szívesen közreadom. Történt egyszer - más tájékán a mi, híreit világunknak hogy az egyszeri ember bevégezve a kukoricasor kapálását, megkért, hallgassam végig. Míg élezi a gazoló szerszámot, ha törik, ha szakad, kibeszéli, mit szokott álmodni, szinte majdhogynem mindég. Nekiveselkedtem, habár focimeccs közelgett. Kicsit restelkedve említette, hogy ő, bizony, éjszakánként galambbá változik. Párját lelt galambbá. Ketten röppennek könnyű szárnyakon, holott a tanyából, máskor szinte ki se teszi a lábát. Még a tojásokat is ülik, váltva egymást az istállópadlásra szálalt forró fészken. Megmondom az ezer őszintét,.azon tanakodtam, hogy micsoda nagy szivatós lesz ebből! Vagy valami ugratás. Vagy épp oltári nagy marhaság, amivel igazából semmire se megyünk, már a közeli meccset is belekalkulálva, persze. Siettettem is a végét, de egyszerű vége lett: hajnalhasadtával fölébred, és mintha mi sem történt volna... Ad a kutyának, eteti a jószágokat, megy a dolgára. Töri a fejét állandóan, miért lehet ez így, hiszen már betöltötte a hatvanadik életévét és még soha senkinek nem említette különös álmait. Most is azért tette, belegondolt: mi lesz, ha véletlen úgy jár, mint a szomszédasszonya, aki a szőlőben esett össze és azóta nem ért semmit, nem is beszél senkihez se. Legyen valaki, aki mást is tud, mint ami látszik. Nagy köntörfalazással aztán kiderült, hogy mindketten (a szomszédasszony meg ő) tisztességes életet éltek életük párjával, de emberünk álmaiban a másik galamb - a szomszédasszony volt. A

Z egyszeri ember földvégi történetet csak azért mondtam el kedves mindnyájuknak, hogy kedvet csináljak a másikhoz, amelyben e sorok írója igazi madárnak érezhette magát az óriás szitakötő gyomrában. Köszönti Önöket: trT // Mintha halat is láttam volna..." m Domaszéki Hírmondó Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó legfrissebb száma. Ebben több oldalon keresztül olvashatunk az önkormányzat által nemrég elfogadott környezetvédelmi rendeletről. A szabályzat a község belterületén történő szemétszállítás, takarítás, hóeltakarítás, csatornatisztítás mellett kitér a levegő, a vizek és a zöldfelületek védelmére, illetve az allergiát okozó növények irtására is. A Hírmondó ír még a kamatmentes műtrágyahitelről, vagyis ki és milyen feltételek mellett veheti ezt igénybe. A sport rovatból az olvasók megtudhatják, hogy a helyi női kézilabda csapat hányadik lett a tornán, valamint szó van még a „Challenge Day" helyi rendezvényeiről is. Zsombó új testvére Angyalkút - Erdélyből * s Munkatársunktól A napokban öttagú zsombói küldöttség járt az erdélyi Fintinelében. A két település vezetése megegyezett abban, hogy testvértelepülési kapcsolatot vesznek fel egymással. Az együttműködési megállapodást május 26-án Zsombón íija alá a két polgármester, Faragó Mészáros Vilmos és Popescu Marin. A partnerkapcsolat a jövőbeli közös vállalkozásokon túl kiterjed majd a művelődésre és a sportra is. Többek között ezért utazott ki Romániába Monori Gyula is. A zsombói művelődési ház vezetője nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy-egy nagyobb községi rendezvény vagy ünnep alkalmából a testvértelepülésről is érkezzenek fellépők, sportolók. A zsombóiaknak az egy napos kirándulásuk során azért a megbeszélések, tárgyalások mellett jutott idejük a település megismerésére is. Az Arad megyei Fintinele (magyarul Angyalkút) négy kisebb faluból áll. A magyarországi küldöttség ottjártakor épp egy református templomot építtetett németországi segítséggel negyven magyar család. A község lakosságának közel húsz százaléka vallja magát magyarnak. A Maros folyóhoz közeli Fintinelén a most készülőn kívül van egy katolikus és egy ortodox templom is. Ml MSlll 'IimSfmA & ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Madárként a falu felett Falulátvány a gépablakból. (Fotó: Gyenes Kálmán) Nem lennék jó egerészölyv. Fölemelkedni föl emelkedtem a mezé fölé. Röppentem, siklottam is ott, de az egeremet mégse fogtam meg. Ülök az asztalnál, szól a zene, egér áll szembe egérrel, merthogy számítógéppel dolgozom, s annak jeladóját vágom mérgemben a valódi egeremhez, a kamrai teendőit végző lakótársamhoz, akinek Mauszka a neve, és irgalmatlanul zavar, ő maga meg a szaga is. Munkálkodik a tanya gangján, szöszmög, perceg, mint valami óriás szú, előelőbújik a gáztűzhely meg a hűtőgép takarásából. Szemez a szemetesből, s mire fölemelem a kezem a számítógépes egeremről, hogy finoman a söprű nyeléhez nyúljak és puff - beoson oda, ahonnét a cincogó hang és a penetráns egérszag árad már hetek óta. Be a kamrába. Gigászi a csatánk, maholnap már én jutok az „egerek harmincadjára..." Az ismételt kudarc után a kézi egerem beállítom a kívánt jelhez és munkába kezdek, hiszen számítógépen szeretném leírni, újságban kürtölni, hogy voltam a légben. Madárként szálltam a falum felett! Iskolatársam jött helikopterével, értem ereszkedett a kerítés melletti gyepre. Nagyon mit tenni nem lehetett. Kérte, búcsúzzak el a családomtól. Ugyanis - jó másfél éve - azt írtam róla az újságban, hogy helikoptere van. Az ügyvédje helyreigazított, hogy nincs neki, és hogy most értem jött, hát beültem mellé, legyek a ma Dugovics Titusza. Ha szükséges, halljak meg a honért... De az alkalmat ki nem hagyom! Irgalmatlanul érdekel: milyen lehet madárnak? Mivel most épp az asztalnál egerészek, éppen azért, hogy a gépbe pötyögtetett betűkből a nyomtató majd papírra vethesse, láthatóvá tegye, amit megéltem. Olvashatóvá, amit ahhoz kigondoltam, mert tényleg voltam a falum fölött. És ott, teljesen be is voltam tojva. A történetet már ül a gépben: jó a dolga mifelénk a madárnak! Amiatt, hogy John Lee Hooker bluesénekes cédéje épp a szabadságról, az örömteli repülésről szól valóban szárnyalunk a csodák szárnyán. Ha még van türelmük, szárnyaljanak velem, olvassák végig, mit érez a magyar paraszt, ha fölébe emelkedhet a széles-nagy határának? Nem lomhaszárnyon, mint az egerészölyv! Látványosan, szitakötőként! A röppenésnél mintha maga alatt hagyta volna a gyomrát, a feje ballonját pumpálnák, de ahogy száguld alóla a gyümölcsös, az út menti fasor, vékonyodik a kanális, madzagként nyúlik a kövesút, már minden rendben, hamar madártávlatba kerül. Igyekszik megtalálni a fejhallgató bekapcsolóját, mert csak látni látja, amint volt osztálytársa beszél, érzi is, hogy valami hasznosat is mondhat, mert néz rá és somolyog. Kattan, serceg az égi rádió gombja, jő a hang is: - Nagyon lassan megyek, 100 kilométeres sebességgel, 150 méter magasan... Most hagytuk el a Korom tanyát, az a fabokros ott lent... Megyünk délnek, a Rácz sor fölé. A birkák a Bika Jóskáé... Mivel még én azon morfondírozok, miközben két kézzel szorítom már azt is, amihez nyúlni se volna szabad, hogy ekkorra magasságból ha lezuhan a gép, eshet-e olyan puhára, ami nem töri ripityára a csontjait. És futtatom az agyam, volt-e már helikopter amelyik ilyenkor nem robbant föl. Bele is remeg a gyomor. És másképp morog már a gépmotor. - Kapaszkodj! - Följebb megyek! - Maradhatunk itt is... de mire kimondom, már böff, böff, liftezik a fing és hál' istennek ezzel vége is minden zsigeri mozgásnak. Lenézek, féloldalán szalad a falum, merthogy fordulunk, bedöntve a gép, de én úgy érzem, mintha vízszintesen repülnénk. Sóhajra már futja: - Jó a madaraknak! Azt, hogy szépet látnak nem mondhatom, mert a temető fölé érünk és a fölvirágoztatott pici parcelláktól megint a lezuhanás réme kerít hatalmába. Vacogok. A komám rá se hederít,' röppenti tovább az óriás szitakötőt: - Látod, ott a mi, tanyánk! - Te oda temetteted magad?! ••-} Hatalmas rázkódás. - Itt fönt erős a széf kicsit megdobta a gépet. Később se sötétült el a világ, a műút, a puszta, az erdő, a vasút mind kicsiben, de a helyén marad. Amikor földet érünk, már én kérem, röppenjünk még egyet, föntről minden olyan más. Megáll az idő, ahogy az ég és a föld színes hajpántjai illesztődnek. És víz, víz, víz mindenhol. Csillog, redőnyöződik, s mintha láttam volna úszkálni a halakat. De erre nem esküdnék meg, főleg nem itt a gangasztalnál, ahol is végérvényesen bebizonyosodott, hogy repülni repültem, egereim is vannak, de semmiképp se lehetnék egerészölyv. Pedig oly gyönyörű madár. Naponta látjuk, ahogy hatalmas szárnyaival szinte tolísöprűzi az alkonyi mezőt. És ha tényleg érthetnénk egymást én biz'isten melléje suhannék, rákérdezni: milyen élet a madárélet? Cserébe elmesélném, hogy élt az emberek között egy jópofa író, Mikszáth Kálmán, ki bevallotta: az újságíró, ha nagyon megszorítják, évek hosszú munkájával megtanul egerészni, de egy valamirevaló kismacskának elég erre pár óra. Ahogy így libbennénk egymás mellett, biztos a fülembe súgná, hogy az ölyvek is így vannak ezzel... és ha arra kérném: kapja el a kamrai egeremet! — még 'tán azt is mondaná: ennyire ne nézzem madárnak! Majoros Tibor Virágba öltözött Kistelek Munkatársunktól Tavaly tavasszal alakult meg a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület. A szervezet célja, hogy megóvja, szépítse településük természeti és épített értékeit, virágos parkok, terek létrehozása, illetve a helyi tárgyi, szellemi kultúra, valamint a hagyományok ápolása. Az egyesület idei legnagyobb munkája a virágosítási akció volt. Több mint kétszáz virágládát helyeztek ki a tagok a város utcáira, tele piros muskátlikkal. Az oszlopos virágállványokba pedig petúniákat ültettek. A faládákat, állványokat az egyesület egyik tagja, Gyurkó László készítette. A szervezet külön örül annak, hogy a munkájukat látva, egyre több kisteleki ülteti be virággal, bokrokkal a háza előtti „kopasz" területet. Az egyesület ezen felbuzdulva meghirdette a „Tiszta udvar, rendes ház" versenyt, valaGyurkó László rendezgeti a muskátlikat a maga készítette faládákban. (DM-fotó) mint neveztek a „Virágos Magyarországért" országos felhívásra is. A virágosltáson kívül még számos egyébbel is foglalkozik a szervezet. Többek között elkezdték a város határában lévő Papfenyvest parkerdővé átalakítani. Kistelek egyik fontos természetvédelmi területe a Bíbic-tó. Az évek során a vadvíz és környéke szemétdombbá változott, s most a lakosság bevonásával takarítási akciót szerveznek, hogy a nyár folyamán természetvédelmi tábort rendezhessenek a tó partján. EU-tanterem Rúzsán Munkatársunktól A rúzsai önkormányzat, a Weöres Sándor Altalános és Alapfokú Művészeti Iskola, az Éurópai Unió Dél-alföldi Információs Pont és az „Intelligens Faluért Egyesület" szervezésében Európai Unió Információs Alpontot és Éurópa-tantermet avatnak holnap, szombaton Rúzsán. A polgármesteri hivatalban délelőtt 10 órától EU-fórumot tartanak, melyen Eckhard Jaedtke, az Európai Bizottság budapesti helyettes vezetője és Gyurcsek Tamás, a DARFT Regionális Fejlesztési Kht. ügyvezető igazgatója mond beszédet. Utána átadják az Információs Alpontot, majd az iskolában felavatják az Európa-tantermet. A programot magyar-német öregfiúk kispályás labdarúgó mérkőzése zárja a sportpályán.