Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-19 / 116. szám

PÉNTEK, 2000. MÁJ. 19. SZEGED 5 Maria Callas a kamaraszínházban Kútvölgyi mesterkurzusa Május - a 90 éves Délmagyarország hónapja (15.) Csákány Béla a szépírásról és a kritikárél Ötven évvel ezelőtt azért kezdtem olvasni a Délmagyart, mert úgy éreztem, szegedi polgárként illendő tudnom, mi történik a városban." (Fotó: Miskolczi Róbert) Ma este 19 órától a kamaraszínházban Terence McNally Mesterkurzus című darabját játssza a Vígszínház társulata. A XX. század legnagyobb operadívájáról, Maria Callasról szóló zenés színmű főszereplője: Kútvölgyi Erzsébet. Immár hagyománynak mondható, hogy az évad végén Szegeden vendégszerepel Marton László társulata. Az elmúlt években több vfgszínházi produkciót is láthatott a közönség, idén egyetlen előadásra futotta. A Pesti Színházban évek óta nagy sikerrel játszott, s tavaly a Szegedi Nemzeti Színházban is vendégül látott Mesterkurzussal most a Kamara Premier-bérlet tulajdonosait igyekszik kárpótolni a színház az elmaMa 16.30-kor a Horváth Mihály utcai képtár földszinti termében Sándor János érdemes művész rendező nyitja meg Aranyi Sándor festőművész, a SZTE JGYTF Rajz-művészettörténet Tanszék vezetőjének „Ut-közben-viz" című kiállítását. A július 2-áig látható tárlat megnyitóján közreműködik a Canticum Énekegyüttes. A művésszel a kiállítás rendezése közben beszélgettünk. - Tavaly volt ötvenéves, amikor összegző jubileumi tárlatot szoktak rendezni... - Már igent mondtam a csongrádi galéria megkeresésére, amikor a szegedi képtár is felajánlotta a jubileumi kiállítás megrendezését. A kettő túl közel lett volna egymáshoz, ezért halasztottam mostanra a szegedi tárlatot. A rendhagyó csongrádi kiállítást tavaly decemberben Nagy Gábor barátommal közösen csináltuk meg, a „2x50+xy" cfmet adtuk neki, mert saját munkáinkon kívül a szellemi társak, barátok gyűjteményünkben szereplő alkotásait is bemutattuk. Mostani tárlatom önálló kiállítás, amelyre már gimnazista és főiskolás koromból származó korai munkáim közül is válogattam néhányat, de a törzsanyagát a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig született képeim, valamint az utóbbi évtizedben, a mirabeli művésztelepen készült munkáim adják. Különlegességnek szántam, hogy a földszinti előtérben a fotóimat is bemutatom. Lassan egy évtizede merészkedtem kontárként a fotográfia területére, Fotó festőszemmel címmel volt is már önálló fotókiállításom. Most végre egyszerre mutatkozhatok be mindkét műfajban. - Budapesten született, hogyan lett mégis alföldi festő? radt bemutatókért. Terence McNally az öregedő Maria Callasról írta darabját, aki a visszavonulása után néhány évvel nyilvános tanfolyamot, mesterkurzust indított New York-ban. Miközben óráin az éneklés művészetének fortélyaiba avatja be a kezdő szólistákat, feltárul előttünk rejtélyes élete az indulástól a világ legnagyobb operaszínpadaiig. Az előadást a Vígszínház direktora. Marton László rendezte, Kútvölgyi Erzsébet mellett a további szerepeket Hegyi Barbara, Pápai Erika és Homonnay Zsolt játssza. Kútvölgyi Erzsébet, aki kivételes kisugárzó erővel, nagy bravúrral játssza Maria Callas szerepét, ebben a produkcióban maga is mesterkurzust tart: színészetből, beszédtechnikából, atmoszférateremtésből. H. Zs. - Gyerekkoromban édesapám a csongrádi szülőotthon alapító főorvosa lett, ezért ide költöztünk. Később visszamentem a budapesti képzőművészeti gimnáziumba, majd kis kitérő után sikerült bejutnom a képzőművészeti főiskolára is. Ott Iván Szilárd növendéke lettem, és mély nyomokat hagytak bennem Barcsay Jenő és Patay László nagyszerű órái is. Egy évvel a diploma után a családi körülmények ösztönzésére hazajöttem. Amikor a hetvenes évek végén újabb lendületet kapott a Feszty-körkép restaurálása, évekig azon dolgoztam, majd Sinkó János és Dér István hívására 1982-től a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kezdtem tanítani. A képzőművészeti főiskolai tanáraim közül Bernáth Aurél és Iván Szilárd sem a legavantgárdabb művészek közé tartoztak, így nem volt nehéz közel kerülnöm az alföldi festészethez. Mestereim és pesti kollégáim hatása továbbra is megmaradt, (gy a kettő között próbáltam kialakítani a saját stílusom. - Egy alkotóművész számára roppant fontos, hogy minél többféle hatás érje. Ez a tárlat azt mutatja, az utóbbi évtizedben jelentősen átalakult a festészete... - Kitisztultak a színeim. Hosszú műtermi éveim közben Iván Szilárd azt mondta egyszer: menjek ki a szabadba, és mossam ki a szememet. A franciaországi Mirabelben, az Ardes völgyében sikerült. Ez egy csodálatos pici hegyi falu, ahol mindössze öt francia család él, és az elhagyott régi parasztházakat német, elsősorban darmstadti művészek vásárolták fel. A darmstadti testvérvárosi kapcsolatok révén jutottam el erre a nemzetközi művésztelepre, ahol nyaranta három hetet szoktam dolgozni a világ minden tájáról odasereglő alkotók között. Hollösi Zsolt Dúl a vizsgaidőszak, a matematikusok meg a programozók a körmüket rágják a Bolyai Intézet folyosóin, az algebra kollokvium előtt - nos, mit mondjunk, amire aztán az algebra magas tudományának stílusra is igen kényes professzora elismerően bólintana? Nem könnyű. Dr. Csákány Béla egyetemi tanár újságolvasói igényeinek nehéz megfelelni, de interjúalanyként - elsőrangú. Az újságírók álma! Elkezd beszélni, s amit mond, egyből gépbe lehet írni. „Mostanában itt, az Intézetben olvasom a Délmagyarországot. Otthon pedig Magyarország legelterjedtebb napilapját, a Népszabadságot, illetve a világ legelterjedtebb hetilapját, a Time-ot. Voltam én Délmagyarország-előfizető is, kerek 25 évig. Néhány évvel ezelőtt azonban kaptam egy értesítést, hogy meg kell újítanom az előfizetésemet és ebből a célból be kell fáradnom a kiadóhivatalba. Be is fáradtam, ahol is azt mondták, hogy sajnos ők nem tudják megújítani az előfizetésemet, kénytelen leszek kedvenc helyemen, az OTP-ben sorba állni ebből a célból. Úgy döntöttem, hogy ez az a pillanat, amikor nekem az újsággal való túltápláltságomon enyhíteni kell és amikortól kezdve a Délmagyart nem fogom naponként olvasni. Csakhogy kisvártatva elvonási tüneteket kezdtem érzékelni. Nem tudtam meg időben például azt, hogy kik azok a barátaim, ismerőseim, akik sajnos már az én temetésemre nem tudnak eljönni... Szerencsémre, vagy nem szerencsémre, az most már mindegy is, hamarosan a maga főnöke meg az én rektorom üzletet kötöttek; azóta jár az Intézetbe az újság és én megint úgyszólván mindennap megnézem. Mit nézek meg benne? A sportoldalakat. Mondjanak bármit a Délmagyarról, a sportközvetítések tekintetében mindig színvonalat képviselt ez az újság és nem is alacsony színvonalat. A másik, amit megnézek, hogy írt-e bele Szfv Ernő. Ha frt, akkor máris jól kezdődik a nap. Megnézem továbbá, hogy vannak-e benne olyan jó kitalálások, mint ez a mai is: Ponty kerül a haltelepítés végére. (Interjúnk szerdán készült - a szerk.) Az ilyen címek határozottan tetszenek nekem. Bizalmasan elmondom, hogy a 90 éves Délmagyarországot én éppen 50 éve olvasom. Azért kezdtem el olvasni a városi újságot, mert úgy éreztem, hogy én egy szegedi polgár vagyok, akinek illendő tudni, legalább nagyjából, hogy mi történik a lakóhelyén. Nemcsak a sportban, hanem a politikában is. Mert hiszen akármennyire is szokás mondani, hogy az igazi politikai élet 89-90-ben indult meg, volt azért korábban is, csak valahogyan kevesebbet írtak meg belőle az újságba. Az akkor szokásos technika a sorok közötti olvasás volt és ilyen szempontból a Délmagyarország - akárki is főszerkesztette - elég sokat nyújtott. Mostanában, értse úgy, hogy a rendszerváltás óta, nagyon tetszik nekem, hogy akármilyen kormányzat van, a Délmagyarország sosincs felhőtlen jó viszonyban vele! Kritikával, néha egészen szellemes kritikával illeti a tevékenységét. Itt van a mai számban ez a nagyon jópofa dolog, az Ez a harc lett a végső című jegyzet, amelyben mindenki megkapja a magáét... Hogy meg lehet-e tudni az újságból, mi történik a városban? Nos, azt mindig csak később lehet megtudni, hogy valójában mi történt Szegeden. Amikor eltelik néhány év és jön egy merészebb újságíró, aki olyan helyen publikál, ahol nem tudnak utánanyúlni. Bár attól tartok, most már nincs ilyen hely Magyarországon. Az 'átkosban' még megadatott az újságírónak az a vagányság, hogy elment egészen Továbbra is adnak ki testnevelő tanári diplomát a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán. Az egyik országos napilapban megjelent hirrel ellentétben ugyanis a Magyar Akkreditációs Bizottság nem kezdeményezte a testnevelés szak felfüggesztését. A Népszabadság május 9-i számának címlapján megjelent írásában a felsőoktatási intézmények minősítését végző Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) hamarosan végéhez közeledő munkáját összegezte. A cikk kitért arra is, mely intézmények, illetve szakok esetében talált hiányosságot a bizottság. Ezek egyikeként említette a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán folyó testnevelés szakot is. amelynek felfüggesztését kezdeményezte a MAB - állította az újság. Mint a falig és legfeljebb csak arra vigyázott, hogy ne üsse bele a fejét. Most nincs fal, inkább labirintus van, amelynek a falai alighanem pénzzel vannak kirakva... Nem tudom, azt, hogy nekem sorba kell állni az OTPben a sokéves előfizetésem megújítása végett, a főszerkesztő úr találta-e ki - akivel egyébként távoli, de igen kellemes szimpátia fűz össze bennünket. O szokta emlegetni, hogy amikor újdondász volt a Szegedi Egyetemnél, én meg rektor az egyetemen, akkor eléggé szót tudtunk érteni, tehát kölcsönösen nem csináltunk nagy ügyet olyan dolgokból, amelyekből mások szerettek volna... De visszatérve: azt akarom megismételni, hogy az ilyen OTP-s ügyek és egyebek miatt kisebb megszakításokkal ugyan, ám tény, hogy 50 éve olvasója vagyok a Délmagyarnak, s ebből 30 évig biztosan minden napot ezzel kezdtem. Ráadásul: a 90-nek a fele 45 utóbb kiderült, az akkreditációs bizottság valójában a sportszervezés szak diplomakiadási jogának visszavonására tett javaslatot. A bizottság 1996-ban vizsgálta meg a tanárképző főiskolai karon egyebek mellett a testnevelés, a rekreáció és a sportszervezés szakokat. - Az utóbbi esetében a MAB nem javasolta a továbbiakban az oklevél kiadását, és az intézmény 1997-ben meg is szüntette a képzést - közölte lapunkkal Gyetvai György főiskolai tanár, a kar testnevelési és sporttudományi intézetének igazgatója. Erre elsősorban anyagi gondok miatt kényszerültek. Az igazgató tájékoztatása szerint az 1988-ban a Testnevelési Egyetemen folyó képzés mintájára elindított szakon a Bokros-csomag nyomán fellépett pénzhiány miatt nem tudtak tovább foglalkoztatni külső szakembereket. Mivel a rekreáció és a sportszervezés képzés tematikája idővel közelftett egymáshoz, három ugyebár, s én éppen ennyi ideje szegedi tanárként amint éppen most demonstrálom: számtantanárként - vagyok Délmagyar-olvasó. Most szombaton, talán éppen, amikor ez a szöveg megjelenik az újságban, együtt leszek mindazokkal, akik szintén 45 éve szegedi tanárként Délmagyar-olvasók. Legalábbis - azt hiszem. Székely Sándor például. Vagy Muszka Dániel, aki Kalmár László professzor úr műszaki munkatársa volt a szegedi kibernetika és számítástudomány megindításakor, vagy a Budapesten élő Wiegandt Richárd, aki az UNESCO matematika professzoraként az egész világot bejárta és ahol járt, mindenütt megindította az egyetemi szintű matematika oktatást. A találkozó itt lesz a Bolyai Intézetben és ezt a számunkra nem mindennapos eseményt szívesen ajánlom a Délmagyarország figyelmébe..." Lejegyezte: Sulyok Erzsébet évvel ezelőtt - Gyetvai György szavaival élve - egybeolvadt a két szak, és megmaradt a rekreáció elnevezés. Felmerült az a lehetőség is, hogy a megszűnt szak helyett sportmenedzser képzést indítanak, az igazgató szerint azonban ehhez egyelőre nincs pénz. Gyetvai György a felvételizni szándékozó diákok megnyugtatására hangsúlyozta. hogy a testnevelés és a rekreáció szakot nem fenyegeti a megszűnés veszélye. Mint mondta, az akkreditáció során a MAB-tól mindkét képzés „erős" minősítést kapott. „A MAB a testnevelés szakos tanár megnevezésű oklevél folyamatos kiadását támogatja. A tanszéket szakmailag jól felkészült oktatók alkotják" - idézett az értékelésből az igazgató, aki hozzátette: a diákok továbbra is nyugodtan beadhatják jelentkezésüket a testnevelés és a rekreáció szakokra. Hegedűs Szabolcs Aranyi Sándor: Mirabelben kitisztultak a színeim. (Fotó: Nagy László) csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Panek József újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Kanálisok. A Gogol utcá- feliratot azonban megváltozból kaptuk a hívást a DM tegnapi cikke nyomán, hogy ez az utca a Belváros egyik „legvizesebb" utcája eső után, lévén a 2-es szám előtt van levezető kanális, aztán viszont csak két sarokkal odébb. Ruhagyári történet. Kné T.A. olvasónkkal történt meg a következő történet. Séta közben vették észre, hogy a ruhagyárnál akció van 14 és 18 óra között. Fél ötkor mindent zárva találtak, a portán pedig megtudták, hogy vásárló híján már elmentek az üzletből. Másnap ugyanabban az időben újra arra sétáltak, az üzlet zárva volt, a tatták: akció 16 óráig. Olvasónk ezek után sejteni véli, miért van csődhelyzet a ruhagyárnál. Járda. A Kossuth Lajos sugárút 113., 114. és 115. szám alatti házak lakói nevében kaptunk hívást: a Szeged Plaza építkezése miatt a járdát feltúrták és balesetveszélyes állapotban maradt. Száguldás. M-né a baktói Alkotmány utca állapotát panaszolta, mondván, hogy a sebességkorlátozási tábla ellenére száguldoznak az utcában, s emiatt félnek a gyerekeket kiengedni játszani. laiiiüLiKlftU'J Kiváló minősítést kapott a testnevelés szak Nem szűnt meg a diplomakiadás Aranyi Sándor kiállítása a Képtárban „Út-közben-víz"