Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-03 / 102. szám

SZERDA, 2000. MÁJ. 3. SZEGED 5 csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Kéri Barnabás ügyeletes újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon várja hívásaikat Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Muskátli. Az utca díszének szánta, s a kerítés tetejére akasztotta két láda muskátliját Mikláné Varga Edina tápéi, Fő utcai olvasónk, aki ezúton figyelmezteti szomszédait: ilyen meggondolatlanságot ők ne kövessenek el. Reggelre ugyanis hűlt helyét találta csak a virágoknak. Igaz, a környékbéliek megszokhatták fhár az ehhez hasonlatos „csínyeket", hiszen a közelmúltban jó pár ház kapucsengőjét szerelték le ismeretlenek. Segítség. Szörényi Gyula az elmúlt héten kért segítséget a Csörög olvasóitól. Tegnap boldogan jelentette: rengetegen hívták, ám a telefonálók közül Okos Sándor segített csak, akinek önzetlenségét ezúton köszöni. Mózes-parkoló. Gyurcsekné dr. Nagy Beáta csak annyit kér a vásárlóktól, hogy hagyják szabadon a Tesco áruház kisgyermekes családoknak fenntartott parkolóhelyeit. Olvasónk két gyermekével jár bevásárolni, és sokszor csak a bejárattól mesze tudja leállítani áutóját. így gyermekeivel át kell vergődniük a fél .parkolón, míg a kisgyermekes családok részére fenntartott helyeken gyakran életerős fiatalemberek állítják le autóikat. EBZEÖBin Gerö a mitológiáról Munkatársunktól Az Eötvös József Szabadelvű Társaság meghívására ma 17 órakor Modern magyar mitológia címmel tart előadást Gerő András történész, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára a Földvári utca 3. szám alatt. Aranyérmesek Munkatársunktól A magyar-olasz kulturális és tudományos kapcsolatok építéséért, és az 1222-es Aranybulla közös kiadásban történő megjelentetése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért Köztársasági Elnöki Aranyérem kitüntetésben részesült dr. Mészáros Rezső, a Szegedi Tudományegyetem rektora, Mario Marigo professzor, a Veronai Egyetem volt rektora és Maurizio Pedrazza Gorlero, a Veronai Egyetem Jogi Karának dékánja. Hangverseny lesz Munkatársunktól Jótékonysági hangversenyt szervez a szegedi Zonta Club május 6-án, szombaton este 7 órától a felsővárosi templomban. A koncerten a Sárossy énekiskola növendékei lépnek fel. Mórocz Katalin, Polgár Etelka és Bonecz Tamás többek között Bach-, Mendelssohn-, Verdi-, Mozart-műveket ad elő. Közreműködik Zsikla Csaba orgonista és a kamarakórus. A hangverseny bevételét a klub humanitárius célokra fordítja. Május - a 90 éves Délmagyarország hónapja (2.) Ez a lap a város tükre" ## Király Levente színművész: Hogy mi történik a városban, ezt évtizedek óta naprakészen a Délmagyarországból tudom meg. (Fotó: Schmidt Andrea) Az alapításának kilencvenéves évfordulójára készülő Délmagyarország május 22-i születésnapja előtt naponta megszólaltat egy-egy értékes embert, akinek élményei fűződnek a laphoz. A sorozatban ezúttal Király Levente színművésszel beszélgettünk, aki 40 éve olvasója a Délmagyarországnak. „Amikor 22 évesen, friss színészi diplomával a zsebemben megkezdtem a pályámat Szegeden, pesti gyerekként furcsának találtam, hogy egy ilyen viszonylag nagy városnak egyetlen lapja van. Már fél éve játszottam a színházban, amikor közelebbről is megismertem a Délmagyarország néhány szimpatikus újságíróját. Akkoriban nem volt a színházunknak klubja, ezért szinte mindennap átjártunk a sajtóházi klubba. Akácz Lacival, a kulturális rovat akkori vezetőjével például ott kerültem jó ismeretségbe. Néhány év után már nemcsak az kezdett érdekelni, mit írnak a színházról, hanem az is, hogy mi történik a városban. Ezt pedig a Délmagyarországból lehetett naprakészen megtudni. A színész számára rettentően fontos a sajtó. Azt szoktuk mondani, nem érdekel bennünket, hogy mit ír a kritikus, de igazából mégis mindig elolvassuk, mert a tapasztalat azt mutatja, nagyon befolyásolja a közvéleményt. A kritikát általában az is elolvassa, aki nem jár színházba, ezért senkinek sem mindegy, milyen vélemény alakul ki a munkájáról. Természetesen rosszul esik, ha nagyon rosszat írnak az emberről, de erre fel kell készítenie magát egy színésznek, hiszen a kritikus a saját véleményét fogalmazza meg. Lehet, hogy kifacsarom a szívem-lelkem, mégsem úgy sikerül valami, ahogy szeretném. A megszületett alakítást akkor is édesgyermekemként kell vállalnom, ha másnak nem tetszik. A kritikát én mindig lenyelem, sohasem tiltakozom, nem írok levelet, nem pofozom fel az újságírót, inkább elgondolkodom azon, mi az írásában az igaz, és mi nem. A vagdalkozó kritikát nem szeretem, de visszagondolva az elmúlt évtizedekre, szerencsére a Délmagyarországnál nem volt jellemző ez a stílus. Az persze rosszul esett, amikor a pályám első szakaszában beskatulyáztak, és elkönyveltek táncos komikusnak, holott csak a szükség hozta úgy, hogy rengeteg ilyen szerepet osztottak rám. Előfordult, hogy a számomra nagyon fontos prózai szerepeimnél is megjegyezte valaki: ahhoz képest, hogy egy táncos komikus játszotta, egészen jó volt. Ez nagyon bántott, mert úgy éreztem, az operettekben sem szokványos táncos komikus voltam, a komoly prózai feladataimat pedig végképp nem abból a megközelítésből oldottam meg. Az elemző kritikát akkor is szeretem, ha nem azonos az én elemzésemmel. A Délmagyarország mindig fontos szerepet játszott a Szegedi Nemzeti Színház életében. A korábbi évtizedekben gyakran előfordult, hogy úgy éreztük, az újságírók olykor irányított véleményt adnak közre. Megszoktuk, hogy bizonyos embereknek az írása nagy súllyal esett a latba a színház megítélésekor. A nagy hagyományokkal rendelkező Délmagyarország hihetetlenül fontos az utókor, a színháztörténet számára is. Bár a színész sohasem a történelemnek játszik, mégsem lehet közömbös számára, hogy évtizedek múltán miként ítélik majd meg a művészetét. Márpedig hiába van ma már rádió és televízió is, a jövő színháztörténészei elsősorban az újságot fogják fellapozni. Miután rádióhallgató is vagyok, először azt olvasom el, hogy a már hallott híreket a mi lapunk hogyan elemzi, hogyan dolgozza fel. Erdekei a hozzáállása, a stílusa. A helyi híreket, különlegességeket, felfedezéseket mindig figyelmesen elolvasom. A jelentősebb szegedi sporteredményeket is nyomon követem, csak a gazdasági tárgyú cikkeket szoktam ritkán elolvasni, minthogy ahhoz nem értek. Az utóbbi időben mintha kissé megcsappant volna a kultúráról szóló írások száma, amiből szívesen olvasnék többet. Azokat a kis színes cikkeket is szeretem, amelyek arról szólnak, ami a szegedi polgárt örömmel tölti el vagy épp nagyon bosszantja. Ez a lap a város tükre, aki Szegeden él, annak olvasnia kell a Délmagyarországot." Lejegyezte: Hollóst Zsolt napló MA DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden a Szilágyi u. 2. II/210. alatt. Telefon: 62/420-259. DR. VÁNYAI ÉVA alpolgármester, a 18-as választókerület (Belváros) képviselője fogadóórát tart 15 és 16.30 óra között a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálatán (Széchenyi tér 11.). DR. PÉTER SZILVESZTER, a 22-es választókerület (Új-Rókus képviselője egynyári virágot oszt a Nyitra utcai patika gazdasági bejáratánál 17 órakor. HOLNAP HINGL LÁSZLÓ, a 6-os választókerület (Újszeged) képviselője fogadóórát tart 16.30 és 18 óra között az odesszai fiókkönyvtárban (Korondi u.). DR. TÍMÁRNÉ HORVÁTH MAGDOLNA, a 25-ös választókerület (Tápé) képviselője fogadóórát tart 14 és 16 óra között a polgármesteri hivatal tápéi ügyfélszolgálatán (Honfoglalás u.). A NYUGDÍJASOK PÁRTJA és az MSZDP szervezésében dr. Sebő János ügyvéd 17 és 18 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden a Hüvelyk utcai barakképületben (volt óvoda). Guiro és Afro-Jazz Munkatársunktól . Az árvízkárosultak javára ajánlja föl ma esti, „Fiesta del ritmo" című föllépésének bevételét a Guiro Együttes, és a vele együttműködő, népszerű, szegedi Afro-Jazz Táncegyüttes. Az egymás profiljárt remekül kiegészítő Guiro (együttesvezető: Bedő Gábor) és az Afro-Jazz (vezető: Józsa Margó táncpedagógus) ma, szerdán, este 7 órai kezdettel a Szegedi Ifjúsági Házban lép föl. Permeteznek Munkatársunktól Atka; levéltetű, platáncsipkés poloska, gesztenyelevél-aknázómoly és különböző gombás betegségek ellen permeteznek városszerte a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. szakemberei. A növényvédő szerek közegészségügyileg veszélytelenek. A mai, diszkózenén bóduló tizenévesek talán el sem hiszik, de Szegeden valaha zsúfolásig telt bárokban szórakoztak a mára dáridós tévé elölt sört kortyolgató apáik. E bárvilág egyik kedvenc figurája pedig Apollo volt, a zongorák, orgonák nagy bűvésze, akit mai írásunkban egy kis nosztalgiatúrára invitáltunk. Abból az alkalomból, hogy 49 évesen új zenekart toborzott össze. Ajánlva szolgáltatásaikat a slágerzene híveinek... Bizony, volt egyszer Szegeden egy bárvilág. Azt ugyan a nosztalgiázásból jelesre vizsgázók sem állíthatják, hogy a Tiszának partján élő polgárok minden éjszaka pezsgőt kortyolgatva, bárpultokat támasztva múlatták a időt. De az tény, hogy mondjuk a 70-es évek közepén, végén csak az igazán szerencsések, netán az irigyelt protekciósok...) tudtak bejutni szombat este a Szeged bárba. Mint ahogy a Jeges (leánykori nevén: Jégkunyhó) gazdái sem panaszkodhattak amiatt, mert akár egyetlen asztal is üresen maradt hét végeken, ha ráborította fekete kabátját Szegedre az este. De bárzenére hergelődött a tisztelt közönség a Hungária bárjában, a Tisza presszóban, a Csirkében, az Anna presszóban, a Szőke Tiszán, a Lila Akácban. S az egyre mélyebb ráncaikat takargató egykori vagányok, ugye, jól emlékeznek még a Felsővárosi vendéglő harsány hangulatú nagy bulijaira is. Ilyen vendéglátós lista felsorolása után pedig már csak egyetlen név következhet: Apollo. Vagy hogy pontosan idézzünk keresztleveléből: Berényi Apollo Gábor Mario György Attila Valér. Mert hogy Szeged városképi jelentőségű bárzenészét ennyi névvel áldotta meg szerető édesanyja születésekor, 1951ben. De Apollo mégsem névhalmozásáról ismert. Még csak nem is arról, hogy Szeged városában ő az egyetlen, aki a görög mitológiából ismert Apollo nevét viseli. Sokkal inkább (bár)zenész múltjáról, Apollóval, szépemlékü szegedi éjszakákról Hol van az a bár? Az Apollo Pig Band. Mihály Csaba (gitár), Balogh Sándor (basszusgitár), Fehér Zoltán (dob) mögött Berényi Apollo (billentyűs hangszerek). (DM-fotó) azokról a hatalmas bulikról, amiknek levezénylését fáradhatatlanul vállalta magára több, mint három évtizeden át. - Bizony, több, mint harminc éve már annak, amikor először zongora mögé álltam, mégpedig a Jeges délutáni bulijain. Taknyos kis kamasz voltam én még akkor, s hiába vertem a billentyűket néha éjszaka is, ha civilként érkeztem a Jégkunyhóba, be se engedtek, mert nem töltöttem be a 18. évet - kanyargott beszélgetésünk, zenészportré ürügyén, a régen volt bárvilág emlékei között. Apollo pedig sorolta munkahelyeit (lásd fenti vendéglőleltár...), beszélt Mezőkovácsházáról, ahova kéthetes vendégszereplésre hívták 1978-ban, de öt évig szórakoztatta a Békés megyeieket. Mert vidám új otthonra talált, vagy ahogy ő fogalmazott: gyorsan beitta magát a közéletbe. Szóba került a Balaton is, ahol zenéjét meghalva menő pesti bandába (Gemini) invitálták, csak éppen a kaucióként kért 150 ezer forintot nem tudta kifizetni. - Ugyan miből fizettem volna? A vendéglátózás soha nem számított milliomost nevelő pályának. A Szeged bárban például a hetvenes években 85-95 forint plusz 20 százalék éjszaki pótlék volt a jutalmam egy műszakra. De bánta a fene, hiszen remek volt a társaság, olyan vendéglátósokkal dolgozhattam a szegedi éjszakában, mint Jancsika Sándor, Puskás László, Nővé Ernőké, Nikodémusz Fricike, Dékány Pisti. A kiváló zenészek nevét meg felsorolni se lehetne egyetlen újságpapíron - nosztalgiázott Apollo. Ám vidámsága beszélgetésünk idején nem tartott túl sokáig, mert bártörténelem óránkon gyorsan eljutottunk a nyolcvanas évek végére, amikor egyszer csak „meghalt a szegedi éjszaka". - A lepusztulást talán legjobban a Szeged étterem példáján tudnám bemutatni - kesergett Apollo. - Előbb megszűnt a cigányzene, aztán játékgépeket raktak az étterembe. A külföldi meg csak bedugta az ormányát az ajtón, és amikor meglátta, hova süllyedt a prímásvilág, már takarodott is tovább. Aztán egyszer csak vége lett a bárnak is. És ahogy bezárt a Szeged, sorra húzták le a rolót minden jobb éjszakai szórakozóhelyen. De Apollo szerint nemcsak a hol üres, hol degeszre tömött pénztárcák miatt szűnt meg a szegedi bárvilág. - Az is nagy baj. hogy elsilányult a zenész szakma. Pesten mellbőségre "mérik a sztártátikák produkcióját, vidéken meg bevonultak a vendéglátóhelyekre a gépmesterek, akik félmilliós masináikkal, dobgépes „szimpatizátoron" szórják ugyan a műzenét, csak éppen hangulatot nem tudnak teremteni. De azért élünk még néhányan Szegeden, akik hiszünk abban, hogy lehet ez jobban csinálni. Ezért hevülök én is, ezért szerveztem újabb bandát, az Apollo Pig Bandet. Nevünkben az Apollo nem kivagyiság, persze, csak azt szeretném, ha tudnák az emberek, mégis milyen zenére számíthatnak. A Pig (magyarul: disznó), pedig a humort képviseli, hiszen muzsikánk lételeme a vidámság, a jókedv. Ezt kínáljuk majd kollégáimmal, az ex River Side-os Fehér Zoltánnal és Mihály Csabával, valamint Balogh Sándorral mindazoknak, akik ellátogatnak nosztalgiabulijainkra mosolygott immár újból Apollo. A kérdésre pedig - .Árulja már el, bárzenész uram, meddig lehet ezt erővel bírni?" csak ennyit válaszolt: - Ameddig csak dobog a szív, mozdul a kéz. Mert zene nélkül, mégis mit érek én?... Bátyi Zoltán