Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-15 / 112. szám

HÉTFŐ, 2000. MÁJ. 15. HAZAI TÜKÖR 7 Garantáltan ki nem fizetett ár? Felgyöi malacgubanc Salátaként fogyasztható az a két sótürö növényfaj, amelynek nemesítését a Szegedi Tudományegyetemen végzik egy belga részvénytársasággal együttműködve. A szikeseken termeszthető növényeknek más hasznuk is van: alkalmasak a talaj sótartalmának kivonására. Ha siker koronázza a Szegedi Tudományegyetem Növényélettani Tanszékének és egy belga részvénytársaságnak az együttműködését, akkor olyan sós ízű salátaféléket termeszthetnének a magyar szikeseken, amelyek nyugaton, elsősorban Belgiumban és Hollandiában napjainkban is keresett étel-kiegészítők. A szegedi kutatók és a Brüsszeli Egyetem munkatársai már évek óta kapcsolatban állnak egymással. A belga felsőoktatási inSaláta nőhet a szikeseken tézmény kutatója, dr. Joost Bogemans által tavaly alapított ScropS Rt. menedzseli a közös munkát, az SZTE szakemberei pedig a kutatásért felelősek. A szegedi tudósok két növényen folytatnak kutatásokat, amelyek a világon mindenütt megtalálhatók. Az Aster tripolium egyik alfaja a hazánkban is termő sziki őszirózsának, a másik növény, a sziksófű (Salicornia) nálunk ritkán fordul elő. Mindkét növény nagy sótartalmú talajokon termeszthető: az Atlanti-óceán mentén, illetve a kontinentális szikes területeken. - Alapkutatásként éppen azt tanulmányoztuk, milyen mechanizmussal élnek meg ezek a sótűrő növények olyan körülmények között, ahol például a bab vagy a kukorica kipusztulna - vezet be a kutatómunka részleteibe dr. Erdei László, az SZTE Növényélettani Tanszékének vezetője. A kísérletek során a tudósok azzal a nehézséggel találták szembe magukat, hogy a két említett növény magvai csak rövid ideig tartják meg csírázóképességüket. Vagyis az ősszel begyűjtött magvakat nem lehet tárolni a tavaszi vetésig. A szakembereknek viszont in vitro körülmények között sikerült olyan szövettenyészetet létrehozniuk, amelyeken idővel kifejlett növénnyé regenerálódó kis embriók fejlődnek ki. Igaz ugyan, hogy ez az eljárás költségesebb, de így gyorsabban lehet a növényeket szelektálni és nemesíteni, és a klónozás eredményeképpen az összes leszármazó növény azonos tulajdonságokkal rendelkezik. Ezzel az eljárással egyben kombinálják a növények különböző típusait, hogy azok eltérő éghajlati és talajviszonyokhoz tudjanak alkalmazkodni. Mára a magtermesztés problémája is megoldódott, bár jegyzi meg Erdei László - a sziksófű gombostűfej nagyságú magjai nagyobb törődést igényelnek, a csírázás alatt folyamatosan ügyelni kell a megfelelő nedvességtartalom biztosítására. Az Aster és a Salicornia termesztésének hasznosságáról szólva a professzor elmondta: a vitaminban és fehérjében gazdag, kissé sós ízű növényeket salátaként lehet fogyasztani, Hollandiában hagyományosan bárányhússal vagy halételekkel együtt tálalják. A belga részvénytársaság a portugál tengerparton bérelt földön kezdte el a salátafélék termesztését, amelyek ott néhány hónappal előbb fejlődnek ki, mint a fő fogyasztópiacnak számító Benelux-államokban. Az áprilistól augusztusig terjedő termőszezonban akár öt-hat alkalommal is levágják a növények levelét, amely aztán újranő. A kutatók dolgoznak az állatok számára takarmánynövényként hasznosítható Aster előállításán is. A fogyasztás mellett a növények a szikes talaj javítására is felhasználhatók, mivel kivonják belőle a sót. Ugyanilyen mechanizmussal a geotermális kutakból származó víz sótartalmát is „megkötik", és ezáltal javítják az elfolyó hulladékvizek minőségét. Erre alapozva a z SZTE Növényélettani Tanszéke együttműködő partnereket keres. Hegedűs Szabolcs Felértékelődött a horgászvizek szerepe Atka, Maty-éri több hal A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetsége a kezelésében lévő vizek fokozott mérvű haltelepítésével segítette eló, hogy a Tisza és mellékvizei horgászai ne kényszerüljenek tétlenségre a ciánmérgezés miatt elrendelt halfogási tilalom ideje alatt. Ez vonatkozik a megyében müködö horgászegyesületek tevékenységére is. A horgászati tilalmat június 17-étől feloldják, azonban a horgászkezelésű vizek szerepe még nagyon sokáig a szokásosnál is nagyobb lesz. A megye tizenkétezres horgásztáborán belül hétezer ember kedvelt időtöltését akadályozta meg a tiszai ciánmérgezés, ennyien váltottak volna területi engedélyt a Tiszára illetve mellékvizeire. Mint Láda Gáspár, a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta: a megyei szövetség és az egyesületek az utóbbi időkben a szokásosnál is több halat telepítettek a kezelésükben lévő vizekbe. így próbálva ellensúlyozni a folyók kiesését. E szervezetek igyekeztek bevételeiket, mindenekelőtt a területijegyárból származó pénzösszegeket úgy csoportosítani, hogy minél több jusson haltelepítésre. A helyzetet nehezíti: a tiszai horgászok közül sokan máig más vizekre sem váltottak területi jegyet, ennyi pénzzel kevesebb juthatott halasftásra. - A szokásosnál hetven százalékkal több halat telepítettünk a kezelésünkben lévő Atkai-holtágba és Maty-érbe - így Láda Gáspár. - Ez együttesen 80 mázsa háromnyaras pontyot és 36 mázsányi kárászt jelent. - Az ügyvezető elnök hozzátette: némely híresztelésekkel ellentétben nem „teltek meg" a horgászvizek, továbbra is hozzá lehet jutni területi jegyekhez. A megyei szövetség, és az egyesületek legtöbbje továbbra is vátja a Tiszáról „kiszorult" horgászokat is. F. Cs. Leírhatatlanul szabad A spontaneitás és rögtönzés színpadi formáit, már túl az exhibíción, nehezen tudnám elképzelni hagyományos színpadi próbák-próbálkozások keretein belül, hanem akkor már úgy, ahogy Balog József próbálkozott három estén át a Kortárs Elóadóművészeti Központban (régi zsinagóga). A(z) (erő)próbák maguk az előadások, amelyekből a színész maga is okulva módosít és épít a következő előadásban. Balog József arra tett kísérletet tehát, hogy színpadi személyével, annak minden hozadékával és gyakorlottságával, rutinjával, illetve egy minimális kelléktárral hogyan tudja betölteni azt a teret, amit a lehető legtágabb értelemben nevezhetünk színháznak. Az imént színpadi személyt frtam, ami mindvégig megragadható a produkcióban, ám mindvégig számolhattunk egy nem színpadi személlyel is, aki legalább annyira behatárolt a szfnpad által, mint személyes élettörténetével. A kísérletet tehát, ha akaijuk, úgy is felfoghatjuk, hogy hogyan jöhet létre a színpadi és a „személyes" személy közötti átjárás, illetve ebből az átjárásból milyen esztétikai alakzatok jönnek létre. Számomra mindenképpen a szellemi szabadság esztétikai megnyilatkozásai jelentették az estek csúcspontjait; a fent említett átjárhatóságban megfogalmazott szabadságélmény, amely amennyiben releváns, annyiban egy hagyományosan érthető színházi fogalomkörbe lépünk vissza, és katarzisként kezeljük. Amennyire egyszerűen érzékelhető volt ez a színpadon, legalább annyira nehéz erről egy nyúlfarknyi jegyzetben beszélni. Mert, ugye, a szabadság mindenekfelett, amolyan lényegi élményfogalomként, amely, hiába a Petőfigyőzködés, nem zárja ki a szerelmet, ilyenformán. Az előadó egyelőre még maga sem tekinti lezártnak ezt a színpadi kísérletet, júniusban folytatódik, és akit nem rettentettem itt el, még bekapcsolódhat a MASZK Egyesület által létrejött produkcióba. Podmaniczky Szilárd Balog József játszott. (Karnok Csaba felvétele) Törköly Lajosnak és feleségének nincs igazán „malaca": az állataikért járó pénzre már fél éve várnak. (Fotó: Schmidt Andrea) mazotti bérét patkolja meg a malactartással. Az első meglepetés már az előtt ért bennünket, mielőtt Felgyőre értünk volna. A kocsival egy vágtában beszaladtunk az öt kilométerre lévő városban, Csongrádra. Az első boltban azután útba igazítottak: a főútról ellopták a Felgyőt jelző táblát, s mi egy jobb kanyar helyett egyenesen beszáguldottunk a városba. Úgy látszik, sok minden eltűnik Felgyő környékén: többek között tizenöt-húsz gazda több tucat disznójának az ára is. - Nem tudtunk mit tenni, annyi volt tavaly a sertés, hogy már nem lehetett szerződést kötni. Hiába garantálták államilag a felvásárlási árat, ha nem vették meg a hízókat. Szorultságunkban az ópusztaszeri Sarolin Szövetkezetnek adtuk át a disznóinkat - mondja Törkölyné, s már elő is húzza bizonyságul a szállítólevelet, amin átvették a jószágokat. „Sertés 5 darab, összesen 608 kilogramm. Fizetés december 16-án" - írta rá a hivatalos iratra az átvevő. Igaz, azt nem biggyesztette oda, melyik év decemberére gondoltak. - Az év végén azután egyre többször érdeklődtünk a csongrádi takarékszövetkezetben, ahol azóta is csak annyit tudnak mondani, a pénz nem ért át a számlánkra. A Törköly házaspár úgy számolja, közel 120 ezer forintjuk veszik oda, ha nem sikerül behajtaniuk adósságukat. Hosszú levelezésbe és telefonbeszélgetésekben kezdtek a szövetkezet vezetőivel, akik - bár nagyon kedvesen - csak karjaikat tudják széttárni mondván, nekik sem fizet a mezőtárkányi húsüzem, amely tőlük rendelte meg a felvásárlást. A szövetkezet elnöke levélben kért elnézést a gazdáktól, s igyekezett magyarázatot adni a történtekre: „A húsipar közölte velünk, hogy az értékesítésbe nekünk is be kell segítenünk. Az ünnepek nem hozták a várt eredményt, így a jelenlegi készlet húsban, szalonnában teljes mennyiségben megvan, de a végterméket nem tudták eladni készpénz fizetéssel. Amikor a húsipar a termékek értékét megkapja, folyamatosan fog utalni..." - Csak az az érdekes, hogy amikor már látta szövetkezet, hogy ők sem jutnak a pénzükhöz, akkor is folytatták a felvásárlást. így milliós tételre rúg az a számla, amit a helyi gazdáknak nem tudnak kifizetni. Törkölyék megpróbálták már azt is, hogy a húsipari vállalatnál jussanak a pénzükhöz, ám ott nyers elutasításban volt részük, arra hivatkozva, hogy a cég és a termelők között semmiféle szerződéses kapcsolat nincs. Ez igaz is. - A szövetkezet elnöke csak nyugtat bennünket, de lassan már fél év is eltelt. Hová váljunk még? Többen fontolgatják, hogy bírósághoz fordulnak. Ezt tanácsolta egyébként egy levelemre válaszolva a megyei FVM Hivatal vezetője is, aki írásban közölte, a minisztérium jogi főosztályára is továbbították a panaszunkat. Február 24-én - a többi gazdával együtt - egy másik levelet is kaptak Törkölyék. Ebben arról tájékoztatja őket a szövetkezet elnöke, hogy a húsfeldolgozóval a multicégek egyoldalúan módosították a szerződést, s a jövőben csak 90 nap múlva jut a pénzéhez a feldolgozó, ezután áll csak módjában fizetni. - Ezek csak magyarázkodások! Egymásra mutogatás, hiszen december közepe óta már kétszer kilencven nap is letelt, a pénz pedig még mindig sehol. A sertéstartás a gazdák szerint egyébként is ráfizetéses. A kétszáz forint körüli árból a takarmányra valót is nehéz kiállítani, mire meghízik a disznó. Törkölyék december óta csak üggyel-bajjal tudtak a fizetésből takarmányt venni az ólban lévő tizenhat malacnak és fél tucat hízónak. - El kellett adni az egyik anyakocát, hogy a malacokat nevelni tudjuk. Hét hónapig ugyanis csak viszik pénzt az állatok, utána jutunk csak bevételhez, ha egyáltalán hozzájutunk. Törkölyék és a környékbeli többi gazda mégsem adják fel. Az idén sikerült szerződést kötniük a Pickkel, a biztos fizető ugyanis még a garantált árnál is fontosabb számukra. - Most úgy hallottuk, hogy a minisztérium húszmillió forinttal megsegíti a szövetkezetet, hogy kifizethessék a tartozásukat. De mi már csak akkor bízunk benne, ha a kezünkbe lesz a pénz. A beszélgetés után kikanyarodunk a ha/avi vő főútra. Menet közben azután elgondolkodhat az ember azon, mit ér egy útbaigazító tábla, ha ellopják? Es mit ér a jótállás, ha a zavaros piaci viszonyok nem garantálnak semmit. Csak nehogy a végén mindnyájan eltévedjünk. mint a Felgyőt kereső vándor. Rafai Gábor Bütyök, a majd két és fél mázsás anyakoca egyetlen jó szóra kijön az ólból, hogy megmutassa magát. Törköly Lajos, a gazda ért is hozzá, hogyan bánjon a jószággal, hiszen két és fél évtizede dolgozik állatgondozóként Felgyön. A jószág az élete és persze a megélhetése is. Bütyök tavasszal magára maradt, a másik anyakocát kénytelen volt eladni a család, mert a decemberben átadott sertésekért máig nem kaptak egyetlen fillért sem. Takarmányra pedig szüksége volt a többi jószágnak, így az állomány egy részének jövójét kellett feláldozniuk, hogy valahogy boldoguljanak. - Sosem jártunk még így, mint most. Évekig a helyi sertésteleppel volt szerződésünk, azután a Pickkel. Mind a kettő rendesen fizetett - mondja a feleség, Törköly Lajosné, aki a helybéli könyvtárt viszi, s vékonyka közalkal-