Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-13 / 111. szám

6 DÖMÖTÖR-DÍJ SZOMBAT, 2000. MÁJ. 13. Dömötör-díj: ismét a közönség szavaz Jelenet a Rómeó és Júliából - a Dada szerepében Müller Júlia, Mercutio Király Attila. (Fotó: Karnok Csaba) Május 27-én a Szegedi Nemzeti Színházban má­sodízben rendezi meg a Pálma Reklámstúdió és a Szegedi Műsor a teát­rumban folyó művészi munka elismerésére ala­pított Dömötör-díj nagy­szabású műsoros gála­estjét. Lapunk - a ren­dezvény támogatójaként - az elözö évhez hason­lóan a kritikák alapján idén is röviden bemutat­ja a jelölteket. A Szegedi Nemzeti Szín­ház művészeti vezetésének javaslatait is figyelembe vé­ve a Gregor József Kossuth­díjas operaénekes elnökleté­vel működő hét tagú társa­dalmi kuratórium döntött ar­ról, ki az a három-három mű­vész, aki a tizenegy kategó­riában a Dömötör-díj idei szavazólapjára kerülhet. A közönség voksai határoznak majd arról, hogy a jelöltek közül végül kik kapják a dí­jakat, Herczeg Tamás üveg­művész Dömötör tornyot áb­rázoló kisplasztikáját, Józsa Gábor ötvösmester arany ki­tűzőjét és Oláh Róbert bőr­díszműves ajándékát. A ku­ratórium döntése alapján a 2000. évi Dömötör-díj jelölt­jei a következők: Legjobb férfi színészi alakítás Király Levente (Tóték, Falstaff): „Király Falstaffja nem történelmi múltban ját­szódó ripacskövér. Kilép a színpadi sablonok kényel­mességéből. A nehezebb úton vezeti végig roppant belső mérettel hősét. Nehe­zebb, önlemondásos próba­munka vezetett Király Le­vente művészi eredményé­hez. El kellett vetnie mind­azt a színészi szakismeretet, amit négy évtized alatt be­gyűjtött. Újrakezdte a Sha­kespeare-szerep tanultával a teljes színészetet. Mozgósí­totta szakmai ismeretei he­lyett emberi ismereteit. Az eredmény nem annak a föl­szikráztatása, hogy mit tud a színész a mesterségéről, ha­nem, hogy mit tud az emberi fajról. (...) Az önmaga ko­rábbi sikereivel hősiesen megbirkózó színész diadal­maskodik." (Népszabadság) „Király Levente Tótja iszo­nyúan pontos. Ahogyan szo­kás kifejezni a színészi átlé­nyegülést: Király szinte „eszköztelenül" játszott. A lényében van egy Tót Lajos, s most előhívta. Különösen a lázadás stációit mutatta él­ményszerű hitelességgel." (Délmagyarország) Sarádi Zsolt (Rómeó és Júlia): „Az ám, hol van Ró­meó és Júlia? A rendező Ko­rognai Károly igyekezett őket minimálisra csökkente­ni. Sarádi Zsolt szeleburdi srác, Gesler Lili vadóc csitri. Rohannak, égnek halnak. Úgynevezett mai fiatalok." (ÉS) Szalma Tamás (Gyalog galopp): „A Méhes László rendező vezényelte színé­szek - köztük az Arthurt ala­kító Szalma Tamás - szinte lubickoltak ebben a színpadi közegben és élvezettel sütöt­ték el a ruháik-kellékeik ál­tal előhívható elsődleges po­énokat. El tudom képzelni, hogy a próbafolyamatban ők is segítettek Méhesnek... Az égész színpadot eluralta a fé­kevesztett játéköröm, ami ­láss csodát - egykönnyen „átjött"." (Délmagyarország) Legjobb női színészi alakítás Erdős Borcsa (Csókos asszony): „A Rica-Macát játszó Erdős Borcsa egészen különleges szubrett, nyú­lánkságából erényt csinált, remekül énekelt, érzékien táncolt, könnyedén hányta a cigánykerekeket." (Délma­gyarország) Müller Júlia (Rómeó és Júlia): „Müller Júlia csak azért is megmutatja, hogy a színpad játékra való. Bár vérmes, nagyhangú, agyilag visszamaradott Dajkájának semmi köze a többiekhez vagy a darabhoz, ez a Dajka legalább - valamilyen. (Dél­magyarország) Nagy Anna (Tóték): „Nagy Anna Mariskája na­gyon tetszett. Pazarul fölépí­tett ez a játék a folyton ismé­telt „édes, jó Lajosom"-ok­kal! Mindegyikből másfajta aggodalom, szeretet, gyűlö­let, képmutatás, félelem, te­hetetlenség, akarnokság, ki­szolgáltatottság, bizakodás áradt. Benne volt ebben a rebbenő vagy ordító hangon ismételt megszólításban minden, ami előkerülhet a múltak mélységes mély kút­jából, benne voltak a jelen lehetetlenségei - és jövő esztelen reménye." (Délma­gyarország) Legjobb operaénekes Bátki Fazekas Zoltán (A varázsfuvola): „A Papagenót alakító Bátki Fazekas Zoltán oroszlánkörmeit már évek­kel ezelőtt főiskolás korában megmutatta. Azóta elvégezte a Zeneakadémiát is, orgánu­ma, énektechnikája, játéka érettebb lett." (Délmagyaror­szág) Timothy Bentch (A va­rázsfuvola): „Tamino szere­pét az amerikai Timothy Bentch énekelte jópofa ak­centussal, őszinte hittel, mély átéléssel és biztos ma­gasságokkal, muzikálisan." (Délmagyarország) Daróczi Tamás (Hunyadi László): „Mindkét szere­posztásban Daróczi Tamás énekelte Hunyadi László szólamát, ami - sorozatban futó előadásokról lévén szó - nem kis teljesítmény. A kolozsvári operától indult je­les tenorista jól képzett, mu­zikális, igényes művész..." (Délmagyarország) Legjobb operaénekesnő Bazsinka Zsuzsanna (Traviata): „Oberfrank Péter zeneigazgató érdeme, hogy a Violettát alakító Bazsinka Zsuzsannát immár a harma­dik szerepben láthatja a sze­gedi publikum. A jeles szop­rán énektechnikája szinte ma­kulátlan, a nagy német opera­házak produkcióiban csiszo­lódott színészi játéka pszi­chorealisztikusan pontos. Vio­letta szerepét imponáló pro­fizmussal építette fel, a szóla­mot ezernyi színnel, finom árnyalatokkal, csodálatos pia­nissimókkal, kivételes muzi­kalitással énekelte, azt is fe­ledtetni tudta, hogy nem ide­ális Traviata-alkat. A II. fel­vonásban az öreg Germonttai közös duettet sikerült drámai izzásúvá tennie, és a végén szívszorító volt az Addio, del passato." (Délmagyarország) Frankó Tünde (Pillangó­kisasszony): „Frankó Tünde melodráma helyett megrendí­tő pszichologikus mikrodrá­mát játszott. Alakítása óriási bravúr. Arra a színpadi költé­szetre, ahogyan a törékeny, naiv porcelánbabából az ön­gyilkosságot választó, tragi­kus sorsú Pillangóasszonnyá érik, Puccini bizonyára ugyanazt mondaná, amit az első Butterflyra: „igaz, finom és magával ragadó". Nem­csak megjelenése, játéka, ha­nem énekesi kvalitásai is ­muzikalitása, hangjának üdí­tő frissessége, gyönyörű pia­nói és izzó fortéi - predeszti­nálják a szerepre." (Délma­gyarország) Vajda Júlia (A köpeny): „Vajda Júlia kifinomult szí­nészi eszköztárral jellemzi a vágyakozó Georgette-et, im­ponáló felkészültséggel és hévvel, kifejezően énekli a szólamot." (Délmagyaror­szág) Legjobb táncos Kovács Dóra (Menyeg­ző): „A Budapesti Tavaszi Fesztivál Kortárs Táncművé­szeti Fesztiválján a két Sztra­vinszkij-darabban, a Me­nyegzőben és az Orfeuszban nyújtott kiemelkedő táncosi teljesítményéért méltán ka­pott különdíjat a kiváló Ko­vács Dóra." Markovics Ágnes (Tava­szi áldozat): „Külön öröm, hogy a manapság sokak által lépten-nyomon avíttasnak bélyegzett, ám ettől még örök témáról, a személyiség és a közösség, a személyes­ség és a kollektivitás viszo­nyáról igazán bátor szem­élyességgel, konzervatív ér­téktisztelettel és modern ki­fejezőeszközökkel vállalja a kérdezgetést ez a vérbeli (tánc)színházi mű. Marko­vics Ágnes a kiválasztott ál­dozat-lány szerepében képes volt egyedül is fölmutatni, amit együtt a többiek: az elő­adói alázattal és profizmus­sal létrehozható egyediséget, személyességet." (Délma­gyarország) Nemes Zsófia (A csodála­tos mandarin): „Nemes Zsó­fia hol gyermekien szelíden, hol érett nőként vágyakozó­an, nagyszerű tánctudással és mélyről jövő, őszinte átélés­sel alakította a női főszerepet, Juronics méltó partnereként." (RTV Részletes) Legjobb rendező Juronics Tamás (A cso­dálatos mandarin): „A Ju­ronics-Mandarin: színpadi szimbólum. A Vágy létezé­sének és „működésének" tisztán színpadi eszközök­kel történő felmutatása. A Bartók-mű szereplői ebben a felfogásban szinte érdek­telenné válnak, egyetlen szereplő marad: a manda­rin és a lány kapcsolatában születő, fejlődő, beteljesü­lő és meghaló Vágy. A műnek a Bartók-zene által fölfokozott képi hatása a legerősebb. Különösen megkapó, ötletességében és artisztikumában elraga­dó a csúcspontja: a színpa­dot egyetlen hatalmas, vö­rös lepel borítja, amely alatt életre kel a mandarin­megszemélyesítette Vágy. Juronics maga táncolja a szerepet. Kivételes fizikai adottságait, magasságát, hosszú végtagjait, valamint az óriás vörös anyag moz­gékonyságát-plasztikussá­gát felhasználva emlékeze­tes színpadi képek soroza­tában fejezi ki mindazon tartalmakat, amelyeket az ő olvasatában a bartóki szimbólum hordoz." (Dél­magyarország) Kerényi Miklós Gábor (Pillangókisasszony): „Hal­latlan arányérzék, intelligen­cia és elegancia kell ahhoz, hogy a Pillangókisasszony előadása ne essék a felszíni könnyfakasztó melodráma és a szuggesztív erejű, káp­rázatos hangszerelésű édes muzsika csapdájába. Keré­nyi Miklós Gábor, az Opera­ház rendezője már a '80-as években nagyformátumú produkciókkal tette le a név­jegyét Szegeden. Mostani bemutatójának fergeteges ünneplése felülmúlta a sze­gedi operatársulat '90-es évekbeli valamennyi előadá­sának sikerét." (Délmagyar­ország) Zsótér Sándor (Falstaff): „A Szegedi Nemzeti Szín­házban, ebben a barokk aranypalotában legfeljebb csak a színpadon lehetünk tanúi időnként formabontó kísérleteknek. Azonban Zsó­tér Sándor ezúttal gondolt egy merészet: megcserélte a színpadot a nézőtérrel. Szé­kek kerültek a színpadra épí­tett hatalmas dobogóra, 4x4 méteres színpad-asztal a né­zőtér első öt sorára, zöld műpázsit az előszínpadra. Kiűzettek a prominens ven­dégek az ugyancsak játéktér­ré lett díszpáholyból, ahon­nan fémlétra vezet a nézőtér­re. (...) Az előadásokon majd elválik, van-e a szegedi kö­zönségben elegendő kaland­vágy, érdeklődés, nyitottság és tolerancia ahhoz, hogy Zsótér Sándor furcsa, de iz­galmas Shakespeare-turmi­xát felhörpintse." (Délma­gyarország) A Szegedi Műsor kiadója, a Pálma Reklámstúdió a Szegedi Nemzeti Színilázban folyó művészi munka el ismerésére megalapította a Dömötör-díjat, amit minden színilázi évad végén, az utolsó premier után megrendezésre kerülő gálaesten osztanak iá. Az életműdíjat a művészeti ajánlások alapján a kuratórium ítélte oda, a háttérmunkáért járó díjat pedig a színház dolgozói szavazzák meg. A többi kategória díjáról a közönség a szavazólapok kitöltésével dönt. A intöítött, névvel és címmel ellátott szavazólapokat a Szegedi Nemzeti Színházban, a Kamaraszínházban és a színházi jegyirodában elhelyezett, közjegyző által hitelesített urnákba május 16-ig (kedd) lehet bedobni. Postacím; Szegedi Műsor, 6720 Szeged, Arany/, u. 7. Szavazási lehetőség az interneten, DÉLTÁV Internet www.domotor.deltav.hu — Szavazólap LEG/OBB pÉRpi SZÍNÉSZ! AIAKÍTÁS Sarádi Zsolt (Rómeó és Júlia) • LEGJOBB NŐI SZÍNÉSZI ALAKÍTÁS Müller Júlia (Rómeó é, Júlia) • LEG/OBB OPERAÉNEKES Timothy Bentch (A varázsfuvola j • LEG/OBB OPERAÉNEKESNŐ Franko Tünde (Pillangókisasszony.) • LEG/OBB TÁNCOS Markovics Ágnes (Tavaszi áldozati • LEG/OBB RENDEZŐ Kerényi Miidós Gábor (Pillangókisasszony/ • LEG/OBB DÍSZLETTERVEZŐ Molnár Zsuzsa (A csodálatos mandarin) • LEG/OBB JELMEZTERVEZŐ Papp János (Gianni Schicchi/ a LEG/OBB PÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ Jakab Tamás (Tóték/ • LEG/OBB NŐÍ MELLÉKSZEREPLŐ Fekete Gizi (Csókos asszony/ • HARMÓNÍA-DÍ) leg/obb csapatmunka Szegedi Kortárs Balett • Király Levente (Falstaff, Tóték/ • Erdős Borcsa (Csókos asszony) • Bátki Fazekas Zoltán (A varázsfuvola/ • Bazsinka Zsuzsanna (Traviata/ • Kovács Dóra (Menyegző) • /uroníes Tamás (A csodálatos mandarin) a Kentaur (Rómeó és Júlia, Pillangókisasszony) a Molnár Zsuzsa (Sztravinszkij-est) • Faxakas Géza (A padlás) • Bognár Gyöngyvér (Tóték/ • A Gyalog galopp csapata • Szalma Tamás (Gyalog galopp) • Nagy Anna (Tóték/ • Daróczi Tamás (Hunyadi László) • Vajda Júlia (A köpeny/ a Nemes Zsófia (A csodálatos mandarin/ • Zsótér Sándor (Falstaff/ a Rózsa István (Gyalog galopp) • Vógvölgyi Ilona (Traviata/ • Király Attila (Rózneó és Júlia) • Tímár Éva (Falstaff/ • A színházi Zenekar • Érvényes szavazatnak csak a pontos, névvel és címmel ellátott szavazólap számít. AÜnden szavazó részt vesz azon a sorsoláson, amelynek díja az AB-Aegon Rt. által felajánlott öt darab kétszemélyes belépőjegy a díjkiosztó gálaestre. NEV: . CÍM, TEL.: .0, Az életműdíjas ajándékának felajánlója a több, mint 260 éves múlttal rendelkező Villeroy Boeh Magyarország Rt. Jegyek kaphatók a Szegedi Nemzeti Színház jegyirodájában: Szeged, Kárász u. 16., Tel.: 62/ 476-666

Next

/
Thumbnails
Contents