Délmagyarország, 2000. május (90. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-12 / 110. szám

PÉNTEK, 2000. MÁJ. 12. SZEGED 5 Késik a Nagyáruház felöltöztetése Május - a 90 éves Délmagyarország hónapja (9.) „A Délmagyarnak lelke van" Sz. Simon István: A Délmagyarország a városi lap modellje lett. (Fotó: Nagy László) A Szeged Nagyáruházat állami beruházásként 1980-ban adták át. Akkori tulajdonosai - a DélTisza Menti AFESZ (ma Coop Szeged Rt.) a Komplett Ruházati Vállalat (ma Komplett Rt.), valamint társaik, többek között az Orex, a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat (ma Burger King) ~ akkori árakon 260 millió forintot fizettek a 13 ezer négyzetméterért. Az alapterületen a két „nagy" és a többiek 40:33:20 százalékos arányban osztoznak. Két év telt el azóta, hogy lapunk hasábjain nyilatkoztak a Szeged Nagyáruház tulajdonosai, a város főépítésze, valamint építész-tervezők arról, milyen elképzeléseik vannak a mára küllemében elavultnak számító „Nagyá" felújítására. Akkor kiderült, az épület külső, egy igazi mai belvárosi utcaképhez illő felöltöztetése alapvetően pénz kérdése. Az is maradt. Akkor azzal zárult a fagyáról" szóló cikksorozat, hogy egy darabig minden marad a régiben: a tulajdonosoknak ugyanis önmagukban nincs elegendő pénzük az épület megújítására, s hogy szeretnék megvárni azt a bizonyos díszburkolatot, valamint a Tisza Lajos körúti, áruház mögötti parkolóház megépítését... A helyzet azóta sem változott, mintha megállt volna az idő. Talán most már annyit tudni lehet, hogy még az év vége előtt elkezdik a parkolóház építését, amely a nagyáruház előtti parkolóhelyeket „váltaná ki", amennyiben oda üzletek ajtajai nyílnának. Csak emlékeztetőül: a Szeged Nagyáruház a földszinti, jórészt kihasználatlan raktárai helyén, 1000 négyzetméteren olyan üzleteket szeretne kialakítani, amelyekbe az utcáról lehetne belépni, tehát nem mindegy, hogy alakul a Jókai utca sorsa. Beszélgetőtársaim, Kelemen János, a Coop Szeged Rt. vezérigazgatója és Gombár András, a Komplett Rt. igazgatója a helyszínen, a Nagyáruház elnevezésű társasházban mondták el véleményüket. Mindketten egyetértettek abban, hogy egy minimum 100 millió forintnál kezdődő külső homlokzati szépítésbe akkor vágnának bele, ha belátható időn belül megtérülnek a költségeik. Ha látni lehet a beruházás végét. - Csak a bérleti díjakból nem lehet épület-felújításra gondolni - szögezte le Gombár András, az áruház emeletét tulajdonló Komplett vezetője -, más forrásokra lenne szükség. Ráadásul a kereskedelem nem lendült föl Szegeden, területet egyre nehezebb kiadni. A külső szemlélő valószínűleg azt látja, van forgalom, de sajnos, többen osztozunk ugyanazon a tortán. - Ahhoz, hogy ki tudjuk adni a földszintet - folytatta az alsó szint „nevében" Kelemen János -, sokkal magasabb színvonalon kell kiszolgálnunk a bérlőket. Januárban 10 millió forintot költöttünk a padozatra, a világításra. Másfél hónapon belül pedig újabb milliókat adunk ki arra, hogy egységes bútorzatot, megjelenést alakítsunk ki. A Komplettel együtt építettük be a klímát - ami 50 millióba került -, korszerűsítettük a mellékhelyiségeket. Úgy tűnik, hogy semmit se csináltunk, miközben például hat évvel ezelőtt a szupermarket átalakítása több mint 100 millió forintot emésztett föl. A két tulajdonos elmondta, csak a passzázs őrzése több millió forintba kerül. Erre azért vállalkoztak, hogy távol tartsák a falfirkálókat. A Tisza Lajos körúti bejáratot is együtt cserélték ki automata ajtóra. Mindketten egyetértenek abban, hogy a „Nagyá" homlokzatának megújítását amely hőszigeteléssel, a nyílászárók cseréjével is járna nem szabad levenni a napirendről. De erre egyelőre nem képesek. Az önkormányzattól azt várnák, hogy a környezet szépítésében vegyen részt. A városi szerepvállalásról Nóvák István főépítészt is megkérdeztük. Szerinte az önkormányzat az elmúlt években sok pénzt áldozott arra, hogy a homlokzat felújítására ösztönözze a tulajdonosokat. Elkészítették a területre vonatkozó rendezési tervet, két építész homlokzati tervrajzát honorálták (Palánkai Tiborét és Kiss Istvánét, akik közül az utóbbiét fogadta el egy erre a célra alakult ad hoc bizottság), továbbá parkolóház építésével sietnek a gondok megoldására. Legvégül „odaviszik" a díszburkolatot (ám csak azt követően, hogy a Nagyáruház küllemében megújul). A város megvizsgálja annak lehetőségét is, hogyan mentesülhetnének a tulajdonosok attól, hogy parkolóhelyenként kifizessenek 300 ezer forintot a parkolóalapba. - Amennyiben a Nagyáruház tulajdonosai készek arra, hogy ezer négyzetméteren új üzleteket hozzanak létre, akkor remélhetően azt is el lehet majd várni tőlük, hogy az épületet kívülről is rendbe hozzák - fejtette ki Nóvák István. - A város az ő érdekeiket szem előtt tartva hozott számukra kedvező döntéseket. Hiszen amennyiben a Jókai utcából sétálóutca lesz, olyan „funkcióváltást" történik a Belvárosban, amelyből a legtöbbet a Nagyáruház profitálhat. Fekete Klára Alighanem miatta éreztük úgy, hogy a szerkesztőség nem afféle sokszabályos munkahely, hanem egymás iránt szolidáris emberek második otthona, ahol lehet reménykedni: minden bajra lesz orvosság. Toleráns közeg volt. Még akkor is ez jut eszembe elöször róla, ha tudván tudom, Sz. Simon Istvánt akár kisfönök, akár nagyfőnök korában az első számú szakmai tekintélynek fogadták el az újságírók. Egész aktív életét, 44 évét szentelte a Délmagyarországnak. 1968tól '82-ig főszerkesztőhelyettes volt, azután, 1990-ig főszerkesztőként jegyezte a lapot. „Nekem szerető elfogultság nélkül nem megy az emlékezés. Életem, pályám egyetlen munkahelye volt a Délmagyarország. Kilencven esztendejének fele az Éneklő ifjúságkoncert Munkatársunktól Az Éneklő ifjúság-koncertsorozat ma 16 órakor a Szegedi Vedres István Építőipari Szakközépiskolában a középiskolai énekkarok hangversényével folytatódik. Fellép a Radnóti Miklós Gimnázium Vegyes Kara Illés Mihály vezényletével, a Makói József Attila Gimnázium Kissné Nyáry Ágnes dirigálásával, a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium Leánykara Majtényi András vezényletével, a Dugonics András Piarista Gimnázium Énekkara Lajos István vezényletével, a Karolina Gimnázium Leánykara Nagy M. Vera dirigálásával és a Tömörkény István Gimnázium Leánykara Dohány Gabriella vezényletével. enyém. Képes vagyok ráfogni is minden szépet és jót, hiszen ifjúságom kék madara. Ő csábított el a bölcsészet gyönyörű tudományától, a nyelvészettől, irodalomtörténettől, tanári katedrától. Szál vagyok szövetében. Tőle lettem olyan, amilyen vagyok, s Ő részben tőlem olyan, amilyen. Megmásztam itt a szamárlétra minden grádicsát, s ma is azzal a melengető izgalommal veszem kézbe, mint pék a kemencéből kikapott kenyeret. Néhány ujjlenyomatom még most is rajta van és szívesen elgondolkodom felőle. Főként azon: miként is maradhatott meg máig ebben a huzatos században? A magyar vidék nem jegyez ilyen ,öreg' lapot, s országosan is csak egy bátyja van, a Népszava. Hasonló laptestvérei belevesztek az időbe, vagy lett belőle megyei ,napló', .néplap'. A DM pedig átível forradalmakon, kurzusokon, derűs fölénnyel kuncog éretlen elAkarata ellenére vitt magával három személyt április 27-én a 10-es busz. A meglepő hírnek van magyarázata is: az utasok és a buszvezető már hosszú ideje nem jönnek ki egymással, de a korábban történt nézeteltérésekhez képest a legutóbbi eset mindenen túltett. A Tisza Volán vezetése többnyire egyetértett a buszvezető eljárásával. Jómihály Gabriella és Hódi Gábor gyakran megy haza a belvárosból az utolsó 10-es busszal. A Centrumnál felszállnak, elmennek a Honvéd térig, itt megfordul a busz, s irány a Víztorony tér. Április 27-én harmadmagukkal készültek ugyanerre a körre. Az utolsó 10-es busz menetrend szerint meg is érkezett, s egészen a Honvéd térig nem volt lenkísérleteken. .Szegeden a lap...' - s verhetetlen. Volt időm ezen gondolkozni, s megtapasztalni gyöngébb és jobb korszakait. Időnként magam is rácsudálkoztam: miért is ragaszkodik hozzá annyira a szegedi polgár? Alkalmasint nem volt sokkal több, minthogy megírta, kik születtek, házasodtak és haltak el; mit játszanak a mozik; melyik kórház vagy klinika az ügyeletes; kit ítéltek el; hány centi a Tisza vízállása... S időnként politil^ilag sem volt rokonszenves... A szegedi olvasó mégis kitartott mellette. 1910-ben azzal a szesszel alapították, hogy a dél-keleti régió lapja lesz, Bajától Temesvárig, Titeltől Kecskemétig, s helyzetéből adódó frissességével megveri ezen a tájon a pesti lapokat. Erős logikája volt az elképzelésnek, Pesten ugyanis már este kilenckor vonatra kellett rakni az újságokat, hogy reggelre ledöcögjönek a véprobléma. A buszt az á sofőr vezette, akivel korábban már keveredtek vitába az érintettek, általában azért, mert a buszvezető a Honvéd téri végállomáson leszállította őket, hogy aztán pár méterrel arrébb gördülve ismét felvehesse utasait. Az április 27-i nézeteltérés valószínűleg ott kezdődött, hogy az egyik utast felszólította a buszvezető, vegyen még egy jegyet a Honvéd téren, hiszen a Centrumtól odáig már egy jegyet „elhasznált". A jegyvétel megtörtént. Az a járat vidám egyetemistákat szállított Taijánba. Az utolsó járatok esetében az a szokás, hogy a busz nem fordul be a Víztorony térre, hanem a Budapesti körúti megállóban (amely gyakorlatilag szintén a téren van) teszi le az utasokat és utána indul a Volán-telepre. Akkor éjjel mindenki leszállt, kivéve a három utast, akik azt mondták, gekre, itt meg a szerkesztő urak jószerével akkor kezdték a DM-et összeállítani. Hat-nyolc óra előny! Csakhogy a történelem kiverte a régióból egyhamar. S akkor került mai státusába: egy városé és vonzáskörzetéé lett, aminél nincs jobb közege újságnak. Azé tud lenni egészen, s ez a körzet pont akkora, hogy lubickolhat benne, hogy el tudja tartani, hogy életét egészen fel tudja dolgozni. Bőven tudja táplálni eseményekkel, emberközelivé válik kapcsolata az olvasóval és a hírforrásokkal, hatással tud lenni, elérhető, ellenőrizhető, felelőssége számonkérhető, hibái felróhatok... Azonosulni tud a tájjal és népességével, anélkül, hogy provinciális lenne, mégis kellőképpen testes, hatékonyan tud szolgálni. Ráadásul már hagyományvilága van, patinával áldotta meg az idő és mestereket tart számon panteonjában. Pásztor József, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Maennek a járatnak nem itt a végállomása. A buszvezető erre becsukta az ajtókat, s elindult a Volán-telepre, a meglepődött utasokkal. Jómihály Gabriella útközben felhívta a rendőrséget, ahol azt tanácsolták neki, hogy kérdezze meg a buszvezető nevét, nézze meg a rendszámot, aztán ha akar, tegyen feljelentést. így érkezett a társaság a telepreA hölgy így mesélte a történteket: - Megkérdeztem, mégis, hogy gondolja, hogy minket akaratunk ellenére ide hozott. Erre a buszvezető azt mondta, hogy „Ne ugassál, hülye kurva", mire már én is elveszítettem az eszemet és mind a negyvenöt kilómmal nekiestem. A következő pillanatban már a busz kormányán feküdtem, s alig kaptam levegőt. Végül Gábor szedett szét minket. gyar László, Erdei Ferenc pecsétje van rajta: a szegediség. Ok .sakkozták' bele a köztudatba, ahonnan a politika sem tudta soha kiverni. Eközben pedig változatlanul élvezi az idő előnyeit - az amerikai kontinensen rendezett olimpiák hajnali híreit a reggeli villamoson már olvashatták a szegediek. A városi lap modellje lett a Délmagyarország, kiterjedt olvasói kapcsolatokkal, az olvasó hagyományozódó rokonszenvével, mindig ugrásra kész frissességgel, eleven rovatszerkezettel, gazdag kulturális tartalommal. Állandó volt az olvasói visszacsatolás. Jobb napokon negyven-ötven levelet hozott a posta, olvasók személyesen jártak be a szerkesztőségbe, százan is résztvettek egy-egy közönségtalálkozón, háromszáz körül számoltuk a rendszeres külső munkatársakat. És nem csak jó informátorok termettek a lap körül, hanem tehetséges munkatársak, szakmailag erős szerkesztők, lelkes lapterjesztők és velük élő, velük érző nyomdászok. írók, költők, tanárok, jogászok álltak itt az .acélhegyű ördög' szolgálatába az .ólomszérű' napszámosaiként, s olyan népesen, hogy később jutott belőlük egész szerkesztőségekre való máshol is. Mert a DM szakmai műhely lett és az itt eltöltött évek kitűnő ajánlólevél más lapokhoz, rádiókhoz, tévékhez. Itt nem szépelgésből volt kötelező igényesen írni, hanem az elődök és az olvasó iránti tiszteletből. Ezt még a hatalmas politika is respektálta, s a DM-mel szemben sosem követett el vérengzéseket, káderpolitikájába nem igen szólt bele, elismerte a szakmaiságot. Azt hiszem, a DM-nek lelke van. Mert itt személyes a kapcsolat az olvasóval. Itt mindjárt rajta lehet kapni az újságíró és szerkesztő urakat bármiféle turpisságon. Itt holnap is találkozni kell a nyelvünkre vett emberekkel. Itt még érzi az újságíró személyes fontosságát és jelentőségét. Itt még tud segíteni. Itt még hisz a sajtó erejében. Itt még kötelező a nyelvi igényesség... Ez még Délmagyarország." Lejegyezte: Sulyok Erzsébet Az esetről nem készüli akkor jegyzőkönyv. A probléma úgy oldódott meg, hogy egy szolgálati buszjárattal visszavitték az eltérített utasokat Taijánba. Jómihály Gabriella panaszt tett a Tisza Volánnál. Az esetet elbíráló Draskóczi István, a közlekedési társa-ság üzletágigazgatója jelentős mértékben az utasokat tette felelőssé. Draskóczi úr elmondta, hogy a buszvezető - akire hosszú szolgálati ideje alatt sohasem érkezett panasz - a szabályoknak megfelelően járt el. Az viszont igaz, hogy nem lett volna szabad az utasokat magával vinni a telepre, de abban a helyzetben nem talált jobb megoldást. Ezért a tévedésért a sofőr figyelmeztetést kapott. Ami a sértő kijelentést illeti, erről nincs tudomása az igazgatónak. Arató László Nagyáruház: tervek vannak, pénz egyelőre nincs. (Fotó: Nagy László) Eltérített utasok a 10-es buszon