Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-07 / 82. szám

PÉNTEK, 2000. ÁPR. 7. KITEKINTŐ 9 Kedves Környékbéliek! S

zeszélyes, mint az áprilisi időjárás. Emlegetjük ezt, nem csak szezonjában, ilyenkor, hanem máskor is. A vízvezetés ügyére most illik ez a meghatározás. Bizonyára az Isten se tud eligazodni, hogy hol, milyen földi árkai keletkezzenek a bővizű égi áldásoknak, de hogy mi se számíthatunk vízfolyás ügyében sok jóra, az már szinte bizonyosnak látszik. Az ópusztaszeriek országnak-világnak kürtölték a télen, hogy Kistelek rájuk eresztette a vizet. Balástyán is hallatszottak ilyen hangok, akkor, amikor elakadt a vízvezetés földi tudománya. Napjainkban Csengeléről hallani, hogy ők meg a kisteleki földekre csatornázták a Pántlika mellőli vadvizeket. Árkol, csatornáz, áskál már, aki csak tud. Szaga is lett már az idei víznek. Nem csak a hivatalos vlzvezető emberek mondanak oda nem illő dolgokat, a kisteleki Tóth család is a vízvezetés helytelensége miatt ragadott tollat és tudatta szerkesztőségünkkel, hogy haragos szomszédjuk, akit most nem nevezek nevén, bizony rájuk, vagyis a földjükre eresztette a vizet. Néhány keresetlen mondat és tán még egy-két tasli is elcsattant a fölgyülemlett sérelem és a sok víz okán. Mindenesetre a levélből ilyesmire következtethettünk. Nos, hát, hogyan legyen okos, aki ilyet hall? Mert mi is az igazság a szeszélyek vizeinek vezetésével? Annyi biztos, hogy az áprilisi időjárási szeszélyesség miatt a semlyékekből nem óhajt mozdulni az odarekedt télvíz. És több helyén a tájnak a csatorna van a vízben, nem pedig - ahogy kellene - víz a csatornában. A vízmesterek szerint a folyók tavaszi áradásakor ez igy szokás, ha nem is ekkora látszattal. Jönnek le a kis folyók a hegyekből, teleöntik a mi Tiszánkat, s emiatt például a csengelei Dongércsatorna vize is magas marad. Nem apadhat a kisteleki Müller szék, s a szegedi Fehér-tó se. És ettől a mi vizeinknek útja se lehet olyan, mint az emlegetni szokott vízfolyásé. De reménykedjünk: eddig is sok víz folyt már le a Tiszán és ezután se lesz az másként. Köszönti Önöket: ttL&trr Ha lezárulnak a hivatali sorompók: Ajándékföld Torgyánéknak! A szatymazi zenetanár - A gyerekek szeretnek színpadon lenni, hiszen a legjobb gyógyszer a siker - vallja Kónya Géza. (Fotó: Karnok Csaba) A Szatymazon ének-zenét tanító Kónya Géza Debrecenben született. A Dél-Alföld kis Olaszországában, Gyulán nevelkedett, majd Meszlényi László tanár úr keze alatt a szegedi konzervatóriumban oboista vált belóle. Miután elvégezte a tanárképző főiskolát. Szegeden nem kapott állást, de a szatymazi iskolában megüresedett egy hely. Jelentkezett és felvették. A sándorfalvi kulturális egyesület „szárnyai alatt" megalapították 1997-ben a szatymazi művészeti iskolát, aminek a művészeti vezetője lett Kónya Géza. Emellett szolfézst tanít és irányítja a kórust. A szatymaziak (illési szomszédolását a fiatal tanár két társával. Burkus Andrásnéval, a művelődési ház vezetőjével és Bódis Margit iskolaigazgatóval együtt szervezte. A trió közösen dolgozott, hiszen egy komplett műsor összeállítása nem gyerekjáték. Figyelembe kell venni, hogy mit „bír ki" a közönség, vagyis nem lehet a végtelenségig húzni az időt. A produkcióknak ezenkívül a lehetőségekhez képest sokszínűnek kell lenni, hogy a falu egészét be lehessen mutatni a szomszédnak, de csak „hazai anyagból" lehet dolgozni. Az Üllésen is fellépő gyermekkar korábban az általános iskola kórusa volt. A művészeti iskola megalakulásakor azonban önálló lett. A tanulók nem kijelölés alapján lesznek tagok, hanem, ha akarnak énekelni, maguk jelentkeznek. Hetente keddenként próbálnak, ebben az általános iskola is partner, hiszen úgy alakítják ki az órarendet, hogy a kórustagok ilyenkor szabadok legyenek. A gyerekek mellett az asszonykórust is vezényli Kónya Géza. A szervezési feladatok az asszonyokra hárulnak, hiszen a őt lekötik az iskolai teendők. Mindkét kórus repertoárjában sokféle mű szerepel, a magyar népdalok mellett tervezik, hogy a közeljövőben dél-amerikai dalokat is betanulnak. Ebben az évben rengeteg fellépésük van a millennium miatt. A fiatal tanárnak nem a zeneképzés az elsődleges célja, hanem az, hogy minél több gyereket megtanítson a zene szeretetére. A gyerekek végtelenül érdeklődőek, egy-egy fellépést nagyfokú várakozás előz meg. Többségük szeret a színpadon lenni. Egy kicsit néha lámpalázasak ugyan, de a siker a legjobb gyógyszer. K. T. Értesítette a Földművelésügyi és VidékfejI e s z t é s i Minisztérium a kisteleki Bajzák Józsefet, a földügyi és térképészeti főosztályon keresztül, dr. Kozma Imre főosztályvezető nevében, hogy a dr. Jójárt László helyettes államtitkár úrhoz írt levelét, amelyben részarány-földtulajdona kiadásában kért sürgető jellegű intézkedést, az FM Csongrád megyei hivatala vezetője részére megküldte. A megfelelő intézkedés megtétele, valamint a főosztály erről történő tájékoztatása érdekében. így Bajzákék kezdhetik ismételni a korábbi földes kálváriájukat, merthogy majdnem évtizede cipelik annak keresztjét. Ugyanis: az Istennek se akar egyezni a kért föld, az adni kívánt földdel. Bajzák József tervbe vette, hogy földjének ügyében kihívja a tévét és a nagy nyilvánosság előtt Torgyán úr minisztériumának fölajánlja a hivatali osztással kapott birtoka egy részét. - Miért e nagy nekibuzdulás? - kérdezzük. - Kenjék a hajukra! - szól József. - Hoppá! így már más a leányzó fekvése. Önből az elkeseredett gazda beszél.. - Megjött a papír. A megyei földhivatal is elutasította a fellebbezésünket. Most már ránk nyomják azt a földet, amit nem akarunk. - Akkor mégis csak szabályos minden. - Szerintük. Szerintünk a parlag nem szőlő. És ha annyira szőlőnek mondják, legyen az övék. - Mármint kié? - A minisztériumé. Azt mondták, ott lett elszúrva. Miattuk nem tudták megfellebbezni a megyei kárpótlási hivatal jelölését, amellyel szőlőként vették a dzsumbujt a földalapba. A kisteleki Bajzák József a földosztás árkában. Utánam a vízözön? (Fotó: Gyenes Kálmán) - Ha tényleg szőlő volt... - Már a téesz alatt tönkrement, gazdátlanná vált. Szőlőként nem adhatják, hiába akarják. Azt se, hogy semmiért vesszen az aranykoronánk. Mint oldalunkon olvashatták, Bajzákék nevetséges földhistóriáját mi is szóvá tettük párszor, benne a hirtelen földosztás helytelenségét, a földmérők, a hivatal nemtörődömségét, a fejetlenséget, a szabályok összevisszaságát, amellyel mostanra végképp szájkosár tétetett a póri tisztesség ebszájára. Lezárultak a hivatali sorompók. Miután Bajzákék vállalkozása visszakényszerült az ősi jusshoz, az 527-es tanyán az állatok tartásához, növények termesztéséhez kértek helyet. Tízholdas parcellát gondoltak egybe. Bőven kaptak rá biztatást a téeszrendszert váltani kívánó szószólóktól. Csakhogy később a rendszerváltó kormányok ellent mondtak és ellent is tettek egymásnak. Olyannyira, hogy Bajzákéknak a ,jog nehézkes mezején" kellett keresniük a boldogulás csapásait. S mostanra szomorúan állapíthatjuk meg, tovább zavarva ezzel a képiét: nekik, nem sok babér termett! Hiába látszik másként, mint hallottuk fentebb: ami egyszer szőlőnek mondatott, az is marad! Csavar a dolgok menetén, hogy a Bajzákékra tuszkolni kívánt földdarab már időn túli döntéssel került hozzájuk, mikorra már rég végét vetették a törvényi földosztásnak. A nép választotta bizottságok helyét a földművelésügyi hivatalok vették át. Rájuk maradt a döntés az elparlagiasodott földek sorsáról. Mondják is, hogy ők semmiről se tehetnek, hiszen, ha a téeszbomláskor valaki kéri a művelési ág változását, akkor... Bajzák József legyint: - Tudtunkkal Virág Janiék kérték. Személyesen voltak fönn Pesten, Szabadi Bélánál, mert a megyeiek akkori határozatát, amellyel szőlőnek hagyták az elhagyott szólót, nem fogadta el a kisteleki földrendező bizottság. Amikor a földosztók magukra lettek hagyva, akkor adták a mi földünket olcsón másnak, innen a tanya mellől. Azóta akarják helyette odébb, a rossz szőlőt drágán ránk erőltetni. Miért vagyok én hibás, ha szólok, hogy ez így igazságtalan? - Hűha! Ebbe megint belebonyolódhatunk, de változni már semmi se változik. A szomszéd, ha hozták, ha jött: most már szomszéd. A papír meg papír továbbra is. Ott adnak majd földet, ahol jut. - Azért mondtam, amit mondtam! Pecsétes papír erősíti: „Az ingatlan-nyilvántartásban szőlő művelési ágú földrészlet természeti állapotában elhanyagolt parlag szőlő, amelyet több éve nem művelnek. A területen kiszáradt, tőkehiányos szőlősorok találhatók. A betonoszlopokból épült támrendszer elvesztette funkcióját, hiányosak, eltöredezettek, a dróthuzalok leszakadoztak. A területet elszórtan. illetve középső harmadában sűrűn benőtte az olajfa. Megállapítható, hogy az ingatlant szőlő művelési ágban már nem lehet hasznosítani, de a művelési ág változást a területen nem hajtottak végre, csak a több éves gazdátlanságból eredő állapot rögzíthető. jogszabályi értelmezés szerint a nem müveit, tőkehiányos, parlag szőlőterületeket a szőlőtőkék kivágásáig, illetve a terület más művelési ágban történő hasznosításáig szőlő művelési ágban kell nyilvántartani..." Bajzákéknak, igaz, bánja ötven aranykoronájuk, de örömmel adják ajándékként az ajánlott földet, azoknak, akiket megillet. Azt azért tán nem kellett volna kikötni József gazdának, hogy „kenjék a hajukra!" Persze, ahogy én kikövetkeztetem a mostani miniszteriális észjárásból, ők se maradnak adósak: ennek a lónak, mielőtt elfogadják megnézik a fogát! Majoros Tibor M6ra-naptár DM-információ A Mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola és Szakiskola szervezésében április 10-15. között tartják a hagyományos „Móra-hét" rendezvénysorozatot. Ízelítő a programból: április 10-én (hétfőn) délelőtt természetismereti vetélkedőn mérik össze tudásukat a homokháti kistérség 6-8. osztályos diákjai, délután a 3-4. osztályos tanulók szépkiejtési versenye következik. Kedden a Csongrád megvei általános iskolák diákújságlrói találkoznak, szerdán matematika és angol nyelvi versenyeket rendeznek, s ezen a napion tartják az Arany János balladamondó-verseny kistérségi döntőjét is. Csütörtökön következik a „Móra-túra" akadályverseny, az első osztályosok avatása, a versenyek eredményhirdetése. Pénteken tótágast áll a világ: fordított napi mókák szórakoztatják a résztvevőket, szombaton a Móra-kupa leány kézilabdatorna kinál látnivalót. Bál(n)ák, ki a partra! „Minden száj nyitva áll..." énekli a Kispál és a Borz, s azt is mondja: .jönnek ki, a tengerből, a bálnák!" Láttak már ilyet? A csodálkozásra szólító szép énekét hallva Lovasi Andrásnak, a méltán híres pécsi zenekar frontemberének, a minapi utunkon épp, hogy ki nem verte a szemünket e látvány. A szatymazi semlyéken „megcsillant a fény". Tengert láttunk, hasaló bálákkal. „Mindenkit tetemre hív", tényleg olyan, mintha a partra igyekeznének. Innen már csak egy merész kép(zelet)társítás és szólhat tovább a dal. íme: „Gyöngyök, disznóval keverve..." „jönnek galambok, és segítenek magot válogatni..." Mi ez, ha nem a mi gazdáink élete? Képben, dalban (most már az újságban is). Tenger, benne a bálák, bennünk a hang... Bál(n)ák, ki a partra! Kétezret Írunk! Ugyanis: .Jönnek ki, a fák közül, az emberek... vizes kalapban." M. T. Jókora hasas bálák a szatymazi semlyék tengervíizében. (Fotó: Gyenes Kálmán)