Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01 / 77. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 2000. ÁPR. 1. Balogh László parlamenti képviselő az olajbizottságról Parlamenti maffiavadászok M fő' H Néhány hónappal ezelőtt megalakult a magyar országgyűlésben a maffiajellegú bűncselekményeket vizsgáló, úgynevezett „olajbizottság". Nem kis feladat vár e testület tagjaira, hiszen az elmúlt évtizedben, csak olajos ügyekben, több, mint 4 ezer bűncselekményt követtek el hazánkban. Balogh László MDF-es országgyűlési képviselőt, a bizottság tagját arról kérdeztük, mekkora az esélye annak, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság munkája nyomán azok a maffiózók is horogra akadnak, akiket korábban a rendőrségnek nem sikerült elfognia? S mi törtenik akkor, ha a nagy vizsgálódás eredményeként kiderül, néhány politikus is részt vett a maffiák irányításában? Egy-két évtizeddel ezelőtt, ha azt a szót hallottunk, maffia, azonnal Olaszországra, azon belül is Szicíliára gondoltunk, netán az amerikai keresztapák világát emlegettük. Aztán egyszer csak kiderült, hogy mi, magyarok a bűnözés területén is vagyunk oly leleményesek, mint a hollywoodi filmekben megörökített, gengsztercsfkos öltönyben parádézó urak. S ha azt hosszú évekig nem is mondta ki egyetlen politikus sem, hogy emberek, nyakunkon már a maffia, társadalmunkra rátelepedett a szervezett bűnözés. A 90-es évek elején már szó esett bizonyos „maffiajellegú bűncselekményekről" is. Tavaly megszületett a „maffiaellenes törvényként" emlegetett, a szervezett bűnözés felszámolásának reményében alkotott jogszabály. Pár hónappal később pedig a magyar országgyűlésben is megalakították az „olajbizottságot", aminek tagjai megint csak nem akarnak mást, mint felderíteni honunk maffiás bűnügyeit. Hatporti egyetértessel E bizottság egyik tagja Balogh László, Csongrád megyei országgyűlési képviselő, aki az MDF színeit képviselve került a maffíavadász honatyák 11 fős csapatába. - Képviselő úr! Az olajbizottság létrejöttét Pallagh László, Békés megyei kisBalogh László képviselő szerint éppen ideje volt, hogy a politika is nagyobb erőkkel szálljon be a szervezett bűnözés elleni harcba. (Fotó: Schmidt Andrea) gazda honatya kezdeményezte az elmúlt évben. Gyanús olajügyletekről szólt akkor az Országházban, rendőri korrupciót emlegetett Az etet néhány hónap alatt mennyire igazolódtak be Pallagh képviselő sejtései? Sikerült-e már konkrét ügyekben közelebb jutni az igazsághoz, egyáltalán: mit is vizsgál bizottságuk napjainkban? - Szeretnénk minél hamarabb kézzel fogható eredményeket felmutatni, de azt tudni kell, hogy egy ilyen bizottság felállítása, működésének elindítása nem történhet meg egyik napról a másikra. Miután a hatpárti konszenzus azt mutatta, a parlament minden politikai irányzata egyetért abban, hogy márpedig ilyen testületre szükség van, előbb a bizottságba beválasztott tagok ellenőrzése zajlott le. Az úgynevezett „C típusú" vizsgálat során nemcsak azt nyomozta le a nemzetbiztonsági hivatal, hogy milyen vagyoni háttérrel rendelkezünk, hanem többek között azt is, milyen az életvitelünk, van-e közöttünk olyan, aki közelebbi kapcsolatba került az alkohollal vagy a kábítószerrel. A vizsgálat célja egyértelműen az volt, hogy a maffiaügyekben nyomozók között egyetlen olyan képviselő se legyen, akit bármilyen okból meg lehessen később zsarolni. - Önök tehát megmérettek, s könnyűnek nem találtattak. Tehát most már gőzerővel zajlik a kétes ügyek felderítése? - Én inkább úgy fogalmaznék, hogy most már valóban elkezdhetjük az érdemi munkát, mivel megszületett időközben a bizottság ügyrendje, s az is eldőlt, hogy milyen irányban, hány éves időszakot átfogva vizsgálódjunk. Az már a bizottság megalakulásának percében nyilvánvaló volt, hogy nemcsak az olajügyletekhez kötődő bűnökre teljed ki a figyelmünk, hanem minden olyan jelenséget föl szeretnénk térképezni, ami a szervezett bűnözéssel összefügg, legyen szó privatizációs visszaélésekről, csempészetről, vagy kábítószer forgalmazásáról. Ügyvédek és könyvelók Jómagam pedig azt javasoltam a vizsgálati célok megfogalmazásakor, hogy munkánk során elemezzük az ügyvédek, a könyvelők tevékenységét is, mivel a maffiajellegú bűncselekmények e szakmák kiválóan képzett képviselői nélkül nem megvalósíthatóak. S ne feledjük: az USA-ban is több maffiózó annak köszönhette lebukását, hogy adóügyekben sikerült megfogni. Félreértés ne essék, amikor az ügyvédi manipulációkra gondolok, még véletlenül sem akarom azt számon kérni, miért képvisel valaki a büntetőeljárás során maffiabűnökkel vádolt személyeket, hiszen minden vádlottnak törvényes joga, hogy védelemben részesüljön. De azt már aligha nevezhetjük törvényes ügyvédi tevékenységnek, amikor egy jogász részt vesz olajügyekbe keveredett cégek alapításában, netán még jelentős tulajdoni hányaddal is rendelkezik egy-egy ilyen vállalkozásban. De válaszolva az eredményeket sürgető kérdésére, azt mondhatom, hogy megkezdődött a konkrét ügyek kivizsgálása is. Megkaptuk már a Belügyminisztériumtól, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától azt a két vaskos kötetet, amelyben az elmúlt tíz esztendő legjelentősebb gazdasági bűncselekményeivel foglalkozó vizsgálatok anyagát gyűjtötték össze. Nagy előrelépést hozhat munkánkban, ha átvehetjük és elemezhetjük a Legfőbb Ügyészség olajügyekben készített összefoglaló jelentését. Egyébként pedig örömmel tapasztaljuk, hogy támogatják munkánkat a bűnfelderítésben és az igazságszolgáltatásban dolgozók, s nagy segítséget kapunk az állampolgároktól is. Amióta az ingyenes zöld számon (06-80-201430) mindenki elmondhatja maffiaügyekben szerzett tapasztalatait, már 600 bejelentés érkezett. Az is igaz, hogy ezek közül 200 valamilyen furcsa oknál fogva eltűnt, de én nagyon bízom abban, hogy mindössze technikai malőr okozta, hogy ezeket a bejelentéseket egyelőre nem tudják a szakemberek lehallgatni. A mundér becsülele - Képviselő úr, tudomásom szerint ön azt is fölvetette, hogy ne csak 1990től, hanem 1989-től elemezzék a maffiagyanús ügyleteket, s ezt az indítványát a bizottságban el is fogadták. Szándéka érthető, hiszen a különböző nagy formátumú pénzügyi umbuldák, már abban az esztendőben is igencsak átmozgatták a magyarországi milliárdokat. De nem tart-e attól, hogy ennyi év után, legyenek bármilyen szorgosak is a parlamenti maffiavadászok, kevés eséllyel indulnak harcba az egy évtizeddel ezelőtti bűnök nyomában? - Az elképzelhető, hogy kevesebb bírósági tárgyalás megkezdéséhez tudunk konkrét bizonyítékokat szállítani, mint amennyit a közvélemény elvár tőlünk. Én mégis azt mondom, rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy végre a politika beleavatkozott a maffia elleni harcba. Ugyanis a külföldi példák azt mutatják, legyen szó Olaszországról, vagy mondjuk az Egyesült Államokról, hogy a szervezett bűnözés erejét akkor sikerült valamelyest megtörni, amikor megkezdték munkájukat a parlamenti vizsgáló bizottságok, s mind több gyanús személyt idéztek be a képviselőházi és a szenátusi meghallgatásokra. - Igen ám, de mi történik akkor, ha heves vizsgálódásaik közepette éppen azt állapítják meg, hogy a nagypolitika néhány képviselője támogatta a maffiózókat? - Ha a feltárt tények ilyen összefonódásra utalnak, éppúgy átadjuk vizsgálataink eredményeit a bűnüldözésben dolgozóknak, mint bármely más esetben. De eddig semmi konkrét jel nem utal arra, hogy a korábbi kormányok vezető tisztségviselői - képviselték bármelyik politikai irányzatot is - segítséget nyújtottak volna a szervezett bűnözésben résztvevőknek. Sőt a tapasztalatok azt mutatták, hogy amikor fényt derült a visszaélésekre - gondoljunk csak a fűtőolaj és a gázolaj árának különbözőségéből adódó anomáliákra - a politika azonnal jogszabály-módosításokkal igyekezett gátat vetni az üzérkedésnek. Úgy vélem tehát, hogy nem a politikusok között kell keresni a maffiák irányítóit, szervezőit. De ha mégis kiderül, hogy valaki besározódott a politikusok közül, nem mentesülhet a felelősségre vonás alól. Erre pedig az a garancia, hogy vizsgálóbizottságunkban minden parlamenti párt képviselteti magát, tehát még csak lehetőség sincs arra, hogy valaki a mundér becsületének védelmére hivatkozva eltussolja bárki ügyét is - összegezte véleményét Balogh László. Bátyi Zoltán Tegnap a megyeházán immár a nyolcadik alkalommal adták át a Tiszatáj-díjakat. Az idei kitüntetett két Kossuth-díjas alkotó, Görömbei András irodalomtörténész, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora és Juhász Ferenc költó. Az ötvennegyedik évfolyamában járó Tiszatáj immár nyolcadik alkalommal jutalmazza azokat a szerzőit, akik az elmúlt években, évtizedekben értékes publikációikkal, alkotásaikkal rendszeresen jelen voltak a lapban - üdvözölte a tegnapi megyeházi díjátadó ünnepség résztvevőit dr. Gyuris György könyvtárigazgató, a szegedi irodalmi folyóiratot kiadó Tiszatáj AlaTiszatáj-díjas: Görömbei András és Juhász Ferenc pítvány elnöke. Dr. Frank József, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: ma, amikor a kultúrára egyre kevesebb pénz jut, a megyei önkormányzat erejéhez mérten igyekszik ezt a területet is kiemeltként kezelni. Jelzi ezt a nemrégiben megjelent két rangos kiadvány, s jelezni fogja az a tanulmánykötet, amit Nemzet és integráció címmel a Tiszatájjal közösen a közeljövőben megjelentet a megye. Az egyetlen Magyar Örökség-díjjal kitüntetett folyóirat az elmúlt évtizedekben következetes munkával a nemzet szellemóriásait gyűjtötte maga köré, ennek bizonyítékaként elegendő csak az eddigi Tiszatáj-díjasok névsorán végigtekinteni: Ágh István, Baka István, Domokos Mátyás, Fried István, Grezsa Ferenc, Jókai Anna, Kovács Ferenc András, Lászlóffy Aladár, Nagy Gáspár, Péter László, Sándor Iván, Sütő András, Szepesi Attila, Utassy József és Vekerdi László. Az idei díjazottak közül Görömbei András irodalomtörténésznek 1970 augusztusában jelent meg az első írása a Tiszatájban, s azóta több mint félszáz tanulmányt és kritikát publikált a lapban derült ki Olasz Sándor főszerkesztő laudációjából, aki úgy fogalmazott, nemcsak egy kedves kollégát, hanem egy igazi bajtársat is köszönt, aki hasonló gondolkodású és hasonló célokért küzdő barátként a bajban is hűséges társa maradt a folyóiratnak. Görömbei András irodalomtörténészként, a debreceni KLTE professzoraként a legkövetkezetesebben ragaszkodik ahhoz, hogy a műalkotásoknak nemcsak esztétikai, hanem erkölcsi értéke is fontos, és az elsők között hívta fel a figyelmet írásaival a határon túli magyar irodalomra. Juhász Ferenc életműve úgy épül fel, mint az inka birodalom városai: a hatalmas kövek kötőanyag nélkül is szilárdan és pontosan illeszkednek egymáshoz - méltatta a másik kitüntetett költészetét a régi barát és sorstárs, Kass János grafikusművész. Juhász Ferenc válaszában megköszönte a díjat, a figyelmet, a szeretetet és a biztatást, amit a Tiszatájtól kapott, és megígérte, ezután is a lap hűséges szerzője marad. Görömbei András azt a nemzeti felelősségtudatot és sokszínűséget méltatta, amely jellemzi a folyóirat szellemiségét. H. Zs. Kutyavilág Magyarországon Az elmúlt het e k b e n sokkoló hírek járták be az országot megvadult kutyák támadásairól. Hiába a szakemberek intő szava, számos ebtartó nem veszi figyelembe kutyájának genetikai tulajdonságait, nem a megfelelő körülmények között tartja kedvencét. Az eredmény: agresszív, kezelhetetlen, labilis idegzetű kutya, mely még saját gazdájára is veszélyt jelenthet. Ha módosítják a törvényt, a jövőben nagytestű kutyát csak képzett személyek tarthatnak. így talán elkerülhető lesz az olykor tragikus kimenetelű támadások egy része. Kisgyermekek, nagymamák, sót, egy határőrkutya is szerepel az idei kutyatámadások áldozatainak listáján. Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt Budapesten egy kisfiú életébe került, hogy kutyával őrzött területen játszott, az ebek pedig „tették a dolgukat"... Az elmúlt időszakban ismertté vált kutyatámadások egyik legfőbb jellegzetessége, hogy általában két kutya sebesített meg főként gyermekeket, s idős embereket, a másik, hogy a legtöbb agresszív kutya rottweiler volt. Egyes statisztikák szerint az elmúlt 12 hónap 16 legvéresebb kutyatámadásából hétnek rottweilerek voltak a „főszereplői". Olyan elmélet is napvilágot látott, amely szerint a fajta egyedei túltenyésztettség miatt lesznek egyre agresszívebbek.) Dr. Szalay János állatorvos szerint elsősorban nem a harci kutyák jelentenek veszélyt az emberekre. A szakember állítja: a kutyaviadalokra idomított ebek - mint amilyen a pitbull is - elfogadják az ember közbeavatkozását a harcok során is, s nem arra idomították őket, hogy embereket támadjanak. Ráadásul (Szalay doktor tapasztalatai alapján) számuk nem olyan nagy, mint azt korábban feltételezték, és népszerűségük is egyre csökken. Eltűnni ugyan nem fognak, de arányuk rövid időn belül „egészséges" mértékre esik vissza. „Eleddig még egyetlen harci kutyát sem ivartalanítottunk, bár a törvény ezt előírja" - szögezte le dr. Szalay János, miközben a Vasas Szent Péter utcai rendelőben kollégái egy balesetet szenvedett pulin próbáltak segíteni. „A törvény ugyanis nem pontosan határozza meg, melyek a harci kutyák ismérvei. így azután az ebtartók mindig találnak kiskapukat. Ha például egy pitbullra gazdája azt mondja staffordshire-terrier amelyre egyébként megszólalásig hasonlít, ám a pitbullal ellentétben nem számít harci ebnek - nem kell ivartalanítani az állatot." Az utóbbi hetek elhíresült kutyatámadásaival kapcsolatban Szalay doktor megjegyezte: nagy testű őrző-védő kutyák támadtak, s tulajdonképpen nem tettek mást, mint ami a „dolguk"; őrizték territóriumukat. Igaz, vélhetőleg agresszívebbé tette őket a tüzelési időszak, és az is szerepet játszott a balesetekben, hogy nem volt jelen a gazda, a „falkavezér". A két kutya pedig őrizni próbálta a hierarchiában elfoglalt helyét. „Sajnos ezeket a nagytestű, őrző-védő ebeket sokszor nem hozzáértő emberek tartják. Csak vesznek egy kis „mackót", amiből azután hirtelen egy óriási, rendkívül erős rottweiler lesz, amelyet annak idején nem véletlenül használtak a mészárszékeken, hogy az elkóborolt marhákat lefogják, s melyek még korábban harci ebekként szolgáltak. Ezeket a bátor, harcias, hihetetlenül erős kutyákat néha már gazdájuk sem meri fegyelmezni. Éppen ezért lenne jó, ha a nagytestű kutyák tartását valamiféle előképzettséghez, s később folyamatos elméleti, s gyakorlati számonkéréshez kötnék. Azaz csak hozzáértők tarthatnának, tenyészthetnének ilyen ebeket." Törvény egyébként nem szabályozza, hogy például lakótelepen tarthat-e valaki nagy testű kutyát. Ám amennyiben egy kutya nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz valakinek, akkor az állatot az önkormányzat jegyzője veszélyesnek nyilváníthiitja. A gazda választhat: vagy elaltattatja az ebet, vagy vállalja, hogy kedvencét nyilvántartásba veszik, ivartalanítják, s a továbbiakban csak zárt kenetben tartja kutyáját, miközben a kapura ki kell függesztenie: a portán veszélyes kutya él. A tartás körülményeit pedig rendszeresen ellenőrzik. Ez persze csak pótcselekvés, nem segít a korábbi támadás áldozatán, legfeljebb csak a további bajt előzheti meg. Dr. Szalay János azért tud olyan, viszonylag nagytestű kutyát is ajánlani a leendő ebtartóknak, amelyek mellett nyugodtan ott lehet hagyni akár felügyelet nélkül is a gyermekeket. Ilyenek a békés, vízi-vadászkutyák, mint például a labrador, vagy a golden-retriever, melyek békés természetükről ismertek. Tenyésztésük során éppen ezt a tulajdonságukat próbálták minél inkább dominánssá tenni. Nagy segítségére lehet az állatorvosoknak, s az ebtartóknak a kutyák pontos regisztrálása is, melynek egyik leghatékonyabb módszere a bőr alá ültetett azonosító chip. Szalay János szerint ennek alkalmazásához megvan a megfelelő felkészültség, „csak" a gyakorlati kivitelezés módját kellene kidolgozni, s a megfelelő eszközöket biztosítani. Ez a módszer azonban önmagában nem szoríthatja vissza az emberek ellen irányuló kutyatámadások számát, a célja nem is ez. A szakember véleménye az, hogy néhány esztendőn belül, a jövőbeni széleskörű felvilágosításnak köszönhetően, jóval többen választanak majd személyiségüknek s életkörülményeiknek megfelelő, külső és belső tulajdonságokkal rendelkező kutyát. Ez pedig ha teljesen meg nem is szünteti a kutyatámadásokat, de gyakoriságukat jelentősen visszaszoríthatja. Kóri Barnabás