Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-28 / 99. szám

II. RENDŐRNAP PÉNTEK, 2000. ÁPR. 28. A megyei főkapitány értékel Megőriztük egységünket, teljesítettük kötelességünket Búnügyi szempont­ból tovább­ra is kö­zepesen fertőzött megyének számít Csongrád, azonban az országos tendenciával párhuzamosan nálunk is csökkent az ismertté vált bűncselekmények szá­ma. Lukács János főka­pitány összegzése sze­rint a meglévő lehetősé­gek között jól helytállt a megye rendőrsége. Elkészültek a múlt év sta­tisztikái, amelyek a rendőr­ség számára iránymutatóak. Az adatokról, illetve a me­gye bűnügyi helyzetéről és biztonságáról kérdeztük dr. Lukács János ezredest, a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányság vezetőjét. - A számok tükrében ho­gyan alakult a megye bűnügyi helyzete a múlt évben? - Ha sommásan kellene értékelni a főkapitányság ta­valyi évét, akkor azt mond­hatnánk, hogy megőriztük egységünket és teljesítettük kötelességeinket. Ami a bűnügyi szakterületet illeti, az ismertté vált bűncselek­mények száma tavaly csök­kent is, meg nem is. 1998­ban 18 ezer 865 bűncselek­mény adott munkát a rend­őreinknek, 1999-ben pedig 19 ezer 250 bűntény jutott tudomásunkra. A növekedés oka, hogy egy másik megyé­ben egy 1995-ben elkövetett csalássorozat vált ismertté és került be a statisztikai rendszerbe. Ha ezt az ügyet nem számítjuk, akkor 17 ezer 836 bűncselekménnyel kell számoljuk a tavalyi évet, s ennek alapján 5,5 százalékos mérséklődést re­gisztrálhatunk. Ez egyezik a magyar rendőrség stratégiai célkitűzéseivel, s ennek alapján a közepesen fertő­zött megyék felsó régiójába tartozik Csongrád megye. A személy elleni bűncselek­mények száma ötödére esett vissza, s bár egy emberölés is sok, mégis pozitív válto­zásnak könyvelhető el, hogy 14-gyel szemben tavaly 9 emberölés történt. Negyedé­re csökkent a közrend elleni bűncselekmények száma, fi­gyelmeztető azonban, hogy a korábbinál több garázdasá­got követtek el. 116-ről 194­re növekedett a kábítószeres ügyek száma, s ez rámutat arra, hogy Csongrád megye továbbra is fontos tranzitút­nak számit, de gyakorlatilag bármilyen kábítószert be is lehet már szerezni Szege­den. Országos jelentőség volt az az ügy, amikor mun­katársaink Csongrád megye egyik közútján 15 kilo­A demokráciának ára van - mondotta Lukács János. (Fotó: Miskolczi Róbert) gramm kábltószer-szállít­mányt fogtak el. - A főkapitányság egyik büszkeségének számít a gazdaságvédelmi osztály. Az ott dolgozó rendőrök változatlan eredményes­séggel ténykednek? - Igen, s ez már hagyomá­nyosnak mondható. Számos nehéz ügyön vagyunk túl, ar­ra is volt példa, hogy jogér­telmezés után kellett egy bűncselekményt felderíteni. S noha nem mindegyik nyo­mozás végződik vádemelés­sel, az eljárásnak köszönhe­tően ezekben az esetekben is megszűnt az a bűnös tevé­kenység, amit fel kívántunk számolni. Ki kell emelni a Postabank sérelmére elköve­tett csalásktsérletet, amely azért hiúsult meg, mert re­mekül működött a bank biz­tonsági rendszere. Ellenkező esetben 57 milliárd forint veszteség érhette volna a pénzintézetet. A gazdaságvé­delmi osztály munkája kap­csán fontos, hogy rendőri kezdeményezésre 45 céget töröltek a cégbíróság nyil­vántartásából. Ez azért is in­dokolt, mert a megyében számos, részben szerbiai tu­lajdonú vegyes vállalat mű­ködik, amelyek nem folytat­nak gazdasági tevékenysé­get, hanem a magyarországi tartózkodást legalizálják, il­letve gazdasági jellegű bűn­cselekményeket követnek el ezen cégek segítségével. - A lakosság számára a legtöbb gondot valószínű­leg a vagyon elleni bűn­cselekmények jelentik. Si­keriilt-e leszorítani a lo­pások, betörések számát? - Sajnos nem, 6,3 száza­lékkal növekedett az ilyen jellegű bűncselekmények száma. Minden erőfeszíté­sünk ellenére sem tudtuk a lakásbetörések számát csök­kenteni, az 1998-as 760 he­lyett 941 alkalommal kellett helyszíni szemlét tartani. Ugyanakkor ezeknek a bűn­cselekmények a felderítési eredményessége 6,3 száza­lékkal nőtt. Gépkocsilopás a korábbi 236 eset helyett 137 alkalommal történt. Ezen a téren egy komplex programot működtetünk, igyekszünk tö­kéletesíteni a körözési rend­szert, s működik az eredeti­ségvizsgálat, a törzskönyve­zés és a határregisztráció. A jugoszláviai háborúnak egy előnye volt: ebben az idő­szakban megerősített rendőri jelenlét volt tapasztalható a megyében, s ez vélhetően visszatartotta a bűnözőket. - Hányan voltak azok, akiket mégsem sikerült visszatartani? - 5218 bűnelkövető vált ismertté, s figyelmeztető adat, hogy közülük 440-en fiatalkorúak, 178-an pedig gyermekkorúak voltak. Nyo­mozásaink eredményessége 47,2 százalék, ez némi mér­séklődést jelent, felderíté­sünk pedig tizedre annyi, vagyis 40,3 százalék, mint ta­valy volt. - A számoktól függetlenül a megye főkapitánya hogy érzi, biztonságban tudhat­ják magukat az itt élők? - Való igaz, a statisztikák­nál sokkal fontosabb az egyes emberek véleménye. Mi a munkánk során orientá­ló jelleggel kívánjuk felhasz­nálni az számokat, s ha ezek­ből az derül ki, hogy valahol baj van, akkor oda nagyobb erőt, több figyelmet összpon­tosítunk. Szeretnénk azt hin­ni, hogy a lakosság bizton­ságban érzi magát, s erre okot ad az is, hogy közel há­rom éve nem volt közterüle­ten elkövetett, durva, erősza­kos bűncselekmény. Azt vi­szont tudomásul kell venni, hogy a demokráciának is ára van. Korábban voltak bűn­cselekmények, amiket a szi­gorú ellenőrzés miatt nagyon nehezen lehetett elkövetni, mára azonban ezek a kontrol­lok fellazultak, esetleg eltűn­tek, vagy nem olyan hatéko­nyak. Főkapitányként tisztá­ban vagyok azzal, hogy mi­lyen erőfeszítéseket tettünk, melyek a hibáink. Minden­esetre olyan lehetőségek kö­zött kell dolgozunk és megol­dásokat találnunk, amely adottságokat teremtenek szá­munkra. Mi ennek szellemé­ben szeretnénk a jövőben is dolgozni és szolgálni a közt. Arató László Az emlékpark bemutatkozik Munkatársunktól Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ad ma, pénteken otthont az orszá­gos rendőrnapnak. A park ötvenöt hektárnyi tájvédel­mi területén egykoron - leg­alábbis Anonymus, a kora középkor történet írója sze­rint - a honfoglaló magya­rok „elrendezték az ország dolgait". Itt 1970 óta feltár­ták egy régi monostor rom­jait, felépült a régi alföldi emberek mindennapjait be­mutató skanzen, illetve Eu­rópában ritkaságnak számí­tó jurták. Feszty Árpád és kortársainak monumentális alkotása, A magyarok bejö­vetelét ábrázoló körkép 1995-ben került végre méltó helyére, az emlékpark fő­épületébe, a rotundába. A múzeumban számos kiállítást, többek között festményeket, érméket, szobrokat, sőt panoptiku­mot is láthat a közönség. A kirándulásokra, táborozá­sokra is alkalmas park kö­zel félszáz látnivalóval vár­ja a vendégeket. A régi szélmalmon, szatócsbolton, tanyasi iskolán, kovácsraű­helyen és gépkiállításon kí­vül színes műsorokat is kí­nál a park. A Vice-napi vesszővágástól kezdve egé­szen a János-napi borünne­pig számos régi, szinte már feledésbe merülő magyar népszokásokat elevenítenek fel a szervezők. Az utakat járja a szentesi törzszászlós A szen­tesi Szabó Szűcs Imre éppen hu­szonnyolc éves volt, amikor el­határozta: A bizony baleset-helyszí­nelő és -vizsgáló rendór lesz. Azóta tizenkettó esz­tendő telt el, s most már ö tanítja a fiatal kollégákat. Arra méltán büszke lehet a rendőr törzszászlós, hogy az illetékes ügyészi szervek egyetlen anyagát sem adták vissza pótnyo­mozásra. Szabó Szűcs Imre rendőr törzszászlóst nagyon sokan is­merik Szentesen. Azt mondják róla a kapitányságon, hogy a legjobb baleset-helyszínelő és ­vizsgáló kollégáik egyike. Bár még csak negyvenéves, mégis a legidősebb a közlekedés-rendé­szeti osztályon. Olyan nagy gya­korlatra tett szert, hogy már ő tanítja a fiatal munkatársakat. - A Szentesi Rendőrkapi­tánysághoz 1988. június elsején szereltem fel - emlékezik a kez­detekre. Meglehetősen későn kezdte, hiszen akkor már hu­szonnyolc éves volt. Addig vil­lanyszerelőként dolgozott az egyik helybeli cégnél, s jó szak­mának számított az övé. Hogy miért vonzotta az egyenruha Szabó Szűcs Imrét? Mint mond­ja, elsősorban nem a rendőri hi­vatás tetszett meg neki, hanem kifejezetten a baleset-helyszfne­lés. Civilként azt látta, hogy na­gyon összetett e szakágazatban dolgozók munkája: például fényképeznek, meghallgatnak, nyomokat rögzítenek, és így to­vább. Részint ez motiválta, ré­szint pedig az, hogy jó néhány kollégája, ismerőse a rendőrség­hez ment dolgozni. Egyik alkalommal aztán be­ment a kapitányságra, s közölte: ő bizony közlekedési rendór szeretne lenni. Ám kiderült, hogy ahhoz teljesítenie kell Szabó Szűcs Imre szerint a közlekedési balesetek túlnyomó többsége figyelmesebb vezetéssel elkerülhető lenne. (Fotó: Tésik Attila) egyet s mást. Beült hát huszon­kilenc évesen az iskolapadba, és elvégezte a zászlósképzőt közle­kedési szakon. Ennek immár tíz esztendeje, és az lehetett, ami szeretett volna: baleset-helyszf­nelő, s vizsgáló. Megkérdezem Szabó Szűcs Imrétől, hogy olyan-e a munká­ja, miként azt civilként gondol­ta. Azt válaszolja: - Az elképzeléseim közül ta­lán semmi sem úgy történt, mint ahogy kívülről láttam. Mert el­végezte ugyan a szakiskolát, ám szerinte legalább olyan fontos a gyakorlat megszerzése. Vallja: a könyvből nem lehet megtanulni, hogy mit kell tenni, ha történik egy karambol. Mert két közleke­dési baleset sem egyforma. A több száz ügyet eddig úgy sike­rült lezárnia, hogy az illetékes ügyészi szervek egyet sem küld­tek vissza pótnyomázásra. Erre pedig jogosan lehet büszke a törzszászlós, mert ez mégiscsak minősíti a vizsgálati munkáját. Tapasztalata szerint kevés baleset vezethető vissza a jármű meghibásodására. Szabó Szűcs Imre úgy ítéli meg, hogy a ka­rambolok túlnyomó többsége fi­gyelmesebb, gondosabb veze­téssel elkerülhető lenne. Vajon a nők vagy a férfiak közlekednek jobban? - A köztudatban az van, hogy a nők óvatosabb vezetők. Talán ez igaz is. Ám éppen azért, mert óvatosak, nem min­dig értékelik helyesen a forgal­mi szituációt - állítja. Míg az autósok többnyire fe­gyelmezetten közlekednek, a kerékpárosokra ez nem jellem­ző. A törzszászlós tapasztalata szerint az utóbbiak figyelmetle­nek, s talán nem ismerik a KRESZ-t úgy, mint ahogyan el­várható lenne. - Bizonyára azt gondolják, hogy nekik nem kell annyira tisztában lenniük a kö­zúti közlekedés szabályaival, mint a gépjárművezetőknek, ho­lott ez nem igaz - magyarázza Szabó Szűcs Imre. Mennyire viseli meg egy-egy helyszínelés? Azt mondja erre, hogy szerencsére csak ritkán fordulnak elő súlyos balesetek. Úgy gondolja: leginkább azokat a karambolokat tudná legnehe­zebben feldolgozni magában, ahol gyermek a sérült. Az el­múlt tíz évben ilyennel nem is találkozott. „Bízom benne, hogy az elkövetkező időkben is lesz akkora szerencsém: ha mégis történne gyermekbaleset, talán nem én lennék szolgálatban." Férfiasan bevallja: attól bizony félne. Balázsi Irén Vizsgálótiszt Vásárhelyről Varga Zoltán hadnagy, a vásárhelyi kapitányság vizsgálótisztje családi in­díttatásra jelentkezett a rendőrtiszti főiskolára. Munkája nem olyan, mint a filmbeli kollégáié, hi­szen ö csak azokkal az ügyekkel foglalkozik, melyekben a nyomozók már elcsípték a gyanúsi­totta(ka)t. Varga Zoltán rendőrhad­nagy, a vásárhelyi kapitány­ság fiatal vizsgálótisztje az érettségi idején választotta a rendőri pályát. - 1992-ben végeztem a vá­sárhelyi Bethlen gimnázium­ban, s a pályaválasztás előtt állva, hirtelenjében nem is tudtam, merre induljak el ­mondta. - Végül is adott volt az utam, hiszen édesapám és édesanyám az államigazgatás­ban és a rendőri pályán dolgo­zott. Miután megbeszéltem velük, milyen is ez a szakma, s hogyan látják, milyen esé­lyeim lehetnek, felvételiztem a rendőrtiszti főiskolára. Na­gyon nehéz volt bejutni oda, mert ha jól emlékszem, leg­alább hússzoros volt a túlje­lentkezés. Szüleim is mond­ták, s a főiskolai nyitott napon is kiderült, hogy erről a pályá­ról tovább lehet tanulni. A rendőrtiszti főiskolán 1997-ben végeztem, s az év július elseje óta dolgozom vizsgálóként a vásárhelyi ka­Varga Zoltán had­nagy: „Ez a munka telje­sen más, mint például Columbóé". (Fotó: Tésik Attila) pitányságon. Ez a munka a valóságban teljesen más, mint például Columboé, vagy a fil­mekben látható más zsaruké. Azok ugyanis csupán egy-egy üggyel foglalkoznak egyszer­re. A valóságban azonban nem egy vagy tíz, de sokkal több esetünk is van egyszerre. A filmekből az is hiányzik, ami a tényleges gyakorlat. Ugyanis írásba kell foglalni mindent, azaz, ha tanút vagy gyanúsítottat hallgatok meg, mindent le kell (mi. A vizsgá­lók ráadásul nem nyomozók. Míg az utóbbiak azon ügyek­kel foglalkoznak, melyekben még nincs gyanúsított, addig a vizsgálótiszt akkor veszi át azokat, amikor már van. Sok emberrel találkozom naponta. Kevesebbet vagyok terepen, de éppen úgy adok 24 órás szolgálatot, mint bárme­lyik kollégám. A rendes mun­kanapokon, a parancsnoki el­igazítás után meghallgatom a gyanúsítottak, a tanúk vallo­másait, vagy elkészítem az idézéseket. A menyasszonyomnak an­nak idején mondtam: el kell viselnie, az én szakmámra nem jellemző, hogy délután négykor vége a munkaidőm­nek. Több emlékezetes ügyem is volt már. Az egyik: tavaly perújítási nyomozást kérelme­zett egy rablás miatt elítélt férfi, olyan dolgokat állítva, melyek miatt újra le kellett folytatni az eljárást. Végül nem az derült ki, hogy mégis ártatlanul tölti büntetését, ha­nem hamis tanúzásért a tanút és arra való felbujtásért őt kel­lett, hogy elítéljék. Azért volt ez az eset szép számomra, mert végig lehetett pörgetni az egészet, s szépen összeállt, mi is a valóság. Az elítélt legvé­gül beismerte, ami rábizo­nyult. Hogy milyen terveim van­nak? Jelenleg elsőéves vagyok a JATE jogi karán. Abba a csoportba járok, melyet a rendőrtiszti és az államigazga­tási főiskolát végzetteknek in­dítottak. Nekünk nem öt-, ha­nem csak négyéves a képzé­sünk. Hogy mi lesz, ha vég­zek? Még nem tudom... B. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents