Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-26 / 97. szám

14 KAPCSOLATOK SZERDA, 2000. ÁPR. 26. 7i/­Tesco: legyen nyitva! Bevallom, nem értem a Tesco ünnepi nyitva tartása körül kialakult hisztériát. Már bocsánat, de sehol nem láttam kihirdetve, hogy a vásárlás kötelező volna a kérdéses idő­szakokban. Kit sajnálnak, vagy kit szeretnének megvé­deni? Az eladók önként vál­lalták, és a vevőket sem kor­báccsal hajtották be az áru­házba. Mert ugye vásárló akad az ünnepek alatt is. Nem is kevés. Igenis elvárhatjuk, és miért is ne várnánk el, hogy ünnepek alatt is kiszolgáljon bennünket egy hipermarket. Na már most: aki március 15-én, vagy húsvétvasárnap, vagy bármilyen ünnepen megy bevásárolni, biztosan nyomós oka van rá, és nem passzióból teszi. Gyanítom, a nyitva tartásról kialakult véle­ményük is szöges ellentétben áll az ünnepi nyitást ostorozó­kéval. „Németországban a hétvége a pihenés és a kikap­csolódás ideje"? Igen, ott meg is engedhetik maguknak a polgárok. De ez Magyaror­szág! Itt még sok minden nem olyan, mint Angliában, vagy Németországban. így a nyitva tartás sem. Azzal sem értek egyet, hogy a Tesco elvette a vásárlókat. Nem vett el senkit, csak kinyitott, így ott lehetett vásárolni, szemben a bezárt üzletekkel. Ugyanis értünk van és a mi kényelmünkért tart nyitva. Ma már végre azt sem szabhatják meg, ki és hogyan ünnepeljen. A kötelező felvo­nulások ideje lejárt, azonkívül nem mindenki istenfélő, vagy keresztény. így aztán akad, aki falazással, kertásással, a pénztárgép mögött ülve (ha megéri neki), vagy éppen vá­sárlással ünnepel. (Név és cím a szerkesztőségben) Öregdiákok találkozója A volt Szent István Felső­kereskedelmi Iskola - amely­nek mai utóda a Körősy József Közgazdasági és Külkereske­delmi Szakközépiskola - öreg­diákjai tartották 55. éves érett­ségi találkozójukat. E napon még a nap is mosolyogva tűzte le sugarát az ünnepségre érke­ző volt diáktársakra. Kérésünkre dr. Kiricsi Im­réné igazgatónő azt az osztályt bocsátotta rendelkezésünkre, amelyben annak idején készül­tünk az érettségi tanulmányok­ra. Az ünnepség fényét Kere­kes Tímea, Geruba Ágnes, Csikós Ágnes XC (II) tanulók versmondása emelte: a diákok Ady Endre és Romhányi Jó­zsef költeményeit tolmácsol­ták. Dr. Nyári Tibor gyakorlati oktatásvezető tanár beszélt az iskola diákjainak mai felkészí­téséről. Az angol és német nyelv mellett az orosz nyelvet is oktatják. Kapcsolatot tarta­nak Svájccal, Dániával, Ang­liával, „diákcsere" is segíti a gyerekek tanulását. Az iskolá­ban középfokú pénzügyi, számviteli, külkereskedelmi és számítógépes képzés folyik. Meglátogattuk a tanirodát, amely az irodai szakképzés mű­helye. A szívet melengető élmé­nyek után e sorok írója, Török Szilveszter mondott köszönetet a diákoknak a szavalatokért, a tanároknak pedig az iskola be­mutatásáért, majd az öreg diá­kok elbeszélgettek az elmúlt időkről. Ezúton köszönjük meg Tari János tanár úr részvételét és Havas Géza hittantanárunk levélbeni jó kívánságait. Sisák Zoltán, Török Szilveszter szervezők A hét fotója Búvárbüfét vegyenek! Aki a szegedi „Sárga" üdülőtelepre építi vityillóját, számoljon azzal is, hogy nagyobb árvíz idején csak békaember-fölszerelésben tarthat terepszemlét odabenn. A szomorú időkben arra is fölkészülhet, hogy (kis képzavarral) a ciánszennyezés után lassanként lábra kapó halak fogadják: mondjuk egy tükörponty nézegeti magát a fürdőszobában, vagy egy busa bámulja dülledt szemmel a tévé sötét képernyőjét. A ku­lipintyóját eladni szándékozó pedig időben tegye ki a hirdetőtáblát: talán még a víz visszavonulása előtt vevő kerül a melegkonyhás büfére is - egy védelmi munkában megfáradt, átfagyott búvárcsapat szívesen meginna bent egy kis lélekmelegítőt. (Fotó: Karnok Csaba, szöveg: Nyilas Péter) olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Verselök köszönete A szegedi általános isko­lások legjobb versmondói­nak versengését a hagyomá­nyokhoz híven idén is a Ta­bán Általános Iskolában ren­dezték meg. A legkiválóbb verselők jutalmazásához, a vetélkedés emlékezetessé té­teléhez elismerésre méltó tá­mogatást kaptak a rendezők a Szukics Könyvkiadótól, a Fókusz Könyvesbolttól, a Tolkien Könyvesbolttól, a Szegedi Nemzeti Színháztól, a Korzó Mozitól, a Kati cuk­rászdától, a Hatos rétestől, a Chio Wolf Kft.-től és a Ta­bán iskolai alapítványtól. Segítségükért, a gyermekek­nek szerzett örömért ezúton is hálás köszönetet monda­nak a versmondó verseny rendezői Kazinczy köszöntése Március 30-ától április 1­jéig rendezte a SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszéke az egyetemisták és főiskolá­sok Kazinczy-versenyét. A sikeres verseny szervezői nevében ezennel köszönetet mondunk: dr. Frank József­nek, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnökének; az Ópusztaszeri Nemzeti Tör­téneti Emlékpart igazgatósá­gának és személy szerint Nagy László igazgatónak, dr. Ványai Éva alpolgármes­ternek, a Tisza Volán Rt.­nek és személy szerint dr. Szeri István vezérigazgató­nak, Gyulay Endre megyés püspöknek, a Délmagyaror­szág Kft.-nek és személy szerint Dlusztus Imre fő­szerkesztőnek, a Soros Ala­pítványnak, a Pick Szalámi­gyár és Húsüzem Rt.-nek, a Szegedért Alapítványnak, az OTP Bank szegedi igazgató­ságának, a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadónak és személy szerint dr. Pitrik Jó­zsef menedzserigazgatónak, a Juhász Gyula Alapítvány­nak, és az Európa Kiadó, a Korona Kiadó, a Líra és Lant Könyvkereskedelmi Vállalat, a Nemzeti Tan­könyvkiadó Rt., a Reader's Digest Válogatás Kiadó, a Tinta Könyvkiadó, a Trezor Kiadó, az Universitas Könyvkiadó vezetőinek és munkatársinak, akiknek ön­zetlen támogatása nélkül ilyen színvonalasan nem rendezhettük volna meg a versenyt. A magyar nyelv hetének idei jelszava: „Elődeink nyelvével utódaink ajkán." A támogatóknak köszönjük, hogy már az anyanyelv hete előtt ünnepelhettünk. Dr. Nagy János intézetigazgató főiskolai tanár Hagyományaink ## Gólyái lótok ## Április második felére már vissza-visszatértek kedves ma­daraink, a fecskemadár és a gó­lya. A fecskéket váró egykori gazdák kitárták az istállóajtót, hogy tavaly rakott fészkére visszataláljon a kedves isten­madara. A gólya meg a gyere­kek számára jelentett örömet, akik jobb kezük mutatóujjával az érkező gólyára mutatva imí­gyen harsogtak: „Gólyát látok, szeplőt hányok. Phű, phű, arra ragadjon, aki nem mondja!" Kedves játék volt, hogy lányok és fiúk háttal fordultak egy­máshoz. Karjaikat összekul­csolták, majd egyikük a hátára emelte a másikat, miközben az alul álló kérdezte a hátán lévőt: „Mit látsz?" - mire a válasz: „Gólyát." Mit öszik?" - szól a következő kérdés, mire a fölül lévő: „Békát." Majd jött a har­madik kérdés: „Adsz-é né­köm?" A válasz: „Nem adok!" Ekkor az alsó gyerek alaposan megrázta a hátán lévőt. Ez ed­dig ment így, amíg a felső, megunva rázást, azt mondta, hogy adok. Április elseje régtől fogva a kitolások, felültetések és beug­ratások napja, ám a mai fiatalok már nemigen szórakoznak ilyenformán. Emlékszem, egy kőműves az inasát elküldte a másikhoz. „Szalaggy te, kérd el Tamás bátyádtól a szömmérté­kit." Nyargalt a gyanútlan gye­rek, de lelohad, amikor Tamás mester így szólott néki: „Eriggy innen, te április bolondja!" Ebben az esztendőben ápri­lis 23-án húsvét vasárnap, majd a rávaló napon, mint tették volt elődeik, mennek locsolkodni a gyerekek, legények, és a háza­semberek. Hajdan főtt vörös­hagymalével, börzsönnyel, ké­sőbb boltban vett tojásfestékkel színezték a lányok azt a tojástö­meget, amelyeket az őket „ön­csölgetőknek" adtak. Persze csak akkor, ha verseltek is. Az­tán jöhetett a szagos szappannal készített „rúzsavíz", nem egy helyen, ahol a lányok elfelejtet­ték eldugni a kantákat, ott kút­víz, amiből másnap jutott a le­gények nyakába is, hiszen hús­vét keddjén - másutt már hétfő délutánján - a lányok és az asszonyok locsolkodtak. A haj­dani fiatalok húsvétkor nagy bálokat csaptak a kocsmai bál­termekben, mert hogy a hosszú böjti időszak ideje alatt nagyon kiéheztek a mulatozásra. Áprilisnak egyébként két je­les napja van. Az egyik a hónap névadóját, Szent Györgyöt idé­zi, a másik Márk napja, amikor is búzaszentelésre kerül sor ma is templomainkban. Szent György napján a tápai gyerekek kimentek a Kisgyöp­re. Körben állva, kezüket az ég felé emelve kiabálták: „Süss föl nap, Szent György nap, kertök alatt egy kisbárány majd' mög­fagy! Terítsd le a köpönyegöt, aggyon Isten jó melegöt, hopp!" A ,Jiopp"-ra mind a kör közepe felé ugrottak, s legug­golva érintették meg a földet, mintegy oda hívták a nap áldó meleg sugarát. Az egyre gyakrabban arra szálló fecskéket is köszöntget­ték, sőt, a kisgyermekek, akik kistestvérke után sóvárogtak, így kiáltoztak: „Gólya, gólya, vaslapát, hozzá' nékünk kisba­bát!" És a gólya szót fogadott. Ifj. Lele József Segítettek A Kereszttöltés utcai Idősek Klubjának tagjai és dolgozói köszönetüket fejezik ki a közel­múltban megtartott mulatság megrendezéséhez nyújtott nagy­vonalú segítségért a követke­zőknek: FIX 999 Kft.-nek, Nagy József cukrászmesternek, Kurucsai Ildikó vállalkozónak és Kocsis S. Sándor vállalkozó­nak. Segítségükkel és Csáki La­jos zenész úr muzsikájával egy minden tekintetben gazdag, szép estét tölthettünk el együtt. Valamint köszönet az „Ildikó" virágüzletnek, illetve a Vízto­rony téri virágüzletnek a nőnap­ra adományozott gyönyörű virá­gokért. Baginé Nagy Éva irányító-gondozó Építőipari tevékenységet végző kft felvételre keres gyakorlattal rendelkező, lelkiismeretes nehézgépkezelőt állandó munkavégzésre. Fizetés: megegyezés szerint. Személyes megbeszélés egyeztetése a 62-267-477-es telefonon. Szeged egyeteme A magyar felsőoktatás évszázadai címmel kiállí­tás nyílt Budapesten az ELTE Egyetemi könyvtárá­ban - írta a Délmagyar­ország 2000. március 22­Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy Szegeden már a 19. században felme­rült egyetem létesítésének gondolata iránt a lakosság igénye. A város közönsége 1882-ben feliratot intézett Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, „A harmadik egyetemnek Szegeden leendő felállításá­nak módozatai iránt" címmel. A miniszter Szegeden tett lá­togatása kapcsán felmerült ugyanis az a lehetőség, hogy az „ifjúság nevelésére" váro­sunkban fejlesszék a felsőok­tatást. Annál is időszerűbb­nek mutatkozott ez a terv, mivel Trefort Ágoston felis­merte az 1777-ben kiadott Ratio Educationis hiányos­ságait az Alföld és a Délvi­dék oktatásügyének megszer­vezése kapcsán. Az itteni ha­tóságok tehát joggal kérték ennek orvoslását. Sőt, 1827-ben az ország­gyűlés határozatot is hozott egy akadémia szervezéséről Szegeden. Ennek megvalósí­tása azonban a .jámbor óhaj­tás alakjából ki nem lépett". Pedig a nemzeti kultúra kép­viselőinek feladata a fejlődő Délvidék, magyar határőrvi­dék anyagi jóléten alapuló műveltségi, illetve oktatási igényének korszerű kielégíté­se - ahogyan a feliratban le­szögezték. E területen végzett felmérések alapján, Szegeden joggal merült fel a város és a vidék lakossága számára felsőoktatási intézmények megnyitása. Emellett szólt az a tényező is, hogy a környék­beli középiskolák biztosítani tudták volna az egyetemi hallgatóság létszámát. (Sze­geden és vidéken ekkor 24 fő-, 5 algimnázium és 6 főre­áliskola működött.) A fel­mérések azt is bizonyították, hogy Szeged és a délvidéki lakosság fontosnak tartotta gyermekeinek továbbtanulá­sát. A város mind területi helyzete, mind az árvíz utáni újjászületése (építkezések), kulturális és egyéb ellátottsá­ga miatt méltán pályázott az egyetem megalapítására. Hozzátehetjük mindehhez a lakosság anyagi támogatását (ösztöndíjak, alapítványok) és a város ez iránt kifejezett határozott anyagi támogatá­sát. A kérdés mielőbbi meg­oldását elősegítette, hogy az egyetemi karok, intézetek szervezését Szegeden már dr. Eötvös Loránd szakvélemé­nye is megvalósíthatónak mi­nősítette. Ezek elhelyezése az árvíz utáni nagy építkezések kapcsán nem jelenthetett vol­na problémát, mert Szeged a magyar és délvidéki kultúra és oktatásügy fejlesztésére épületeket ajánlott fel. Sót, nem csak a bölcsész és jogi karoknak biztosított volna he­lyet, hanem lehetővé tette az orvosi karok működését a közkórházakban. A múlt század nagy szege­di tervezgetésének megvalósí­tására csak a történelmi ese­mények nyújtottak lehetősé­get. A trianoni békeszerződés miatt Magyarországtól elvá­lasztott Erdélyben, Kolozsvá­rott működő Ferenc József Tudományegyetemet (hosz­szas, Debrecennel folyó kon­kurencia-vita után) városunk­ban helyezték el. Ezt a hatá­rozatot a kolozsvári oktatók zöme elfogadta, támogatta és az egyetemmel együtt ók is Szegedre költöztek. Szeged város tanácsa 1920 januári ülésén úgy döntött, hogy 9 in­ternátust, 40 tanári lakást és 2 millió koronát ajánl fel, to­vábbá biztosítja az egyetemi karok mielőbbi elhelyezését. 1921 októberében aztán ün­nepélyesen megnyitotta kapu­it az ideiglenesen Szegedre telepített Ferenc József Tudo­mányegyetem. 1940-ben, amikor Kolozs­vár újra Magyarországhoz került, az egyetem visszatért oda. Szeged tehát újra felső­oktatási intézmény nélkül maradt volna. Ezért 1940-ben a 28. törvénycikk alapján új egyetemet szerveztek Horthy Miklós Tudományegyetem néven. A második világháború után a kolozsvári egyetem egy része és tanárainak egy csoportja Szegedre téri vissza. Az 1945/46. tanéviéi már teljes egyetemi oktató­munka kezdődött, amelyet manapság méltán neveznek az iskolák, egyetemek vá­rosának. Felvázolva a ma Szegedi Tudományegyetem néven működő felsőoktatási intéz­mény történetét, elmondható az is, hogy mindehhez doku­mentálható, és kiállításra al­kalmas anyag van a Csongrád Megyei Levéltár szegedi anyagában. Az itt kigyűjtött iratanyag szintén bekerült a megnevezett kiállításra. Hozzászólásunkkal csupán azt kívántuk bemutatni, hogy városunk is méltán vesz részt a kiállításon, hiszen egyete­met óhajtott létesíteni, ezt meg is valósította. Az egyetem oktatói közt számos világhírű tudós dol­gozott és dolgozik ma is. H.Tóth Ilona Maros fesztivál Deszken Az 1999/2000-es tanév­ben rendeztük meg a deszki Maros fesztivált, amelynek célja - akárcsak a korábbi években — ismét az volt, hogy a környékbeli települé­sek tehetséges általános is­kolásainak egyfajta bemu­tatkozási, fellépési lehetősé­get biztosítsunk. Különböző művészeti ágakban mérték össze tudásukat a gyerekek: volt versmondás, prózamon­dás, néptánc és egyéb tánc, színjátszás és zene, ének ka­tegória. A versenyeket min­den alkalommal szakmai zsűri bírálta el. Fesztiválunk az idei tanévben is sikeres volt, hiszen több száz gye­rek vett részt rajta és kapott bizonyítási lehetőséget. Ezú­ton szeretnénk megköszönni a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának, a Csongrád Megye Önkor­mányzataiért Alapítvány­nak, Deszk Község Önkor­mányzatának, a Chio Ma­gyarország Kft.-nek és a Ha­tos Rétesnek a támogatást. Köszönet a Délmagyaror­szág Kft.-nek, hogy minden versenyről tudósított a lap hasábjain. Köszönet azoknak is, akik minden alkalommal segéd­keztek a rendezvény lebo­nyolításában, megkönnyítve ezzel munkánkat. Kószó Aranka, a Deszki Faluház vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents