Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-20 / 93. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. APR. 20. ZÖLD ZÓNA 9 Környezetvédelmi oktatás Mit kínál az egyetem? A felsőoktatásban több helyen folyik Sze­geden környezetvédelmi jellegű képzés. A legna­gyobb kínálatot a ter­mészettudományi kar nyújtja, a tanárképző f&iskolai karon biológia­környezetvédelem sza­kos pedagógusokat ké­szítenek fel, míg a SZÉF­en a választható tár­gyak között szerepel a környezetgazdálkodás. A Szegedi Tudomány­egyetem Természettudomá­nyi Karán folyó környezet­védelmi jellegű szakok há­rom képzési szintet fednek le az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szak­képzéstől az alapképzésen keresztül a posztgraduális oktatásig. A hulladékhaszno­sító technológus szakon olyan szakembereket képez­nek, akik alkalmasak fel­sőfokú hulladékkezelési és gazdálkodási szakképesítést igénylő feladatok ellátására önkormányzatoknál, hulla­dékfeldolgozással foglalko­zó vállalkozásoknál, környe­zetvédelmi cégeknél és fel­ügyelőségeknél. A környe­zetvédelmi technológusok középvezetői feladatokat lát­hatóak el az önkormányzato­kon kívül környezetvédelmi felügyelőségeknél, vízügyi igazgatóságoknál, erdészeti és mezőgazdasági üzemek­nél, környezetvédő civil szervezeteknél vagy nemzeti parkoknál. A természetvédel­mi technológusok elsősorban a természetvédelmi őrszol­gálat tagjaiként végzik mun­kájukat, de elhelyezkedhet­nek az előbb említett mun­kahelyeken is. A természettudományi karon környezetkutató és környezettan tanár szakokon vehetnek részt a diákok felsőfokú diplomát nyújtó nappali tagozatos alapkép­zésben. Az előbbi a környe­zetvédelem és az ipar terüle­tén folyó kutatásokhoz ké­pez szakembereket, de a dip­lomások a közigazgatásban is elhelyezkedhetnek, mint a környezetvédelmi előírások betartását felügyelő szakem­berek. A környezettan tanár szakon középiskolai tanáro­kat képeznek. A szakot má­sik képzéssel párosítva vehe­tik fel a hallgatók. A termé­szettudományi karon belül létrehozott Környezet- és Természetvédelmi Kutatási és Oktatási Regionális Cent­rum hat éve folytat környe­zetvédő posztgraduális kép­zést. Szakirányú felsőfokú végzettséggel lehet jelent­kezni a négy félévig tartó, költségtérítéses, esti tagoza­tos rendszerben folyó okta­tásra, amelynek során olyan szakembereket képeznek, akik alkalmasak lesznek ön­álló alkotó vagy kutató tevé­kenységre az ipar, a mező­gazdaság, a környezet- és természetvédelmi közigaz­gatás, valamint a vízügy te­rületén. Az SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán 1992 óta oktatnak környe­zetvédelmet. Annak idején a tanárképző főiskolák közül Szegeden kezdték el első­ként a biológia-környezetvé­delem szakos általános isko­lai pedagógusok képzését. Jelenleg csak biológia szak­kal párosítva tanulhatnak környezetvédelmi ismerete­ket a hallgatók, de a szegedi főiskolai kar kérte az oktatá­si minisztériumot, hogy ké­mia, fizika és földrajz sza­kok mellé is felvehessék a diákok ezt a tárgyat, döntés azonban még nem született. A diákok az alapvető tárgya­kon túl olyan speciális kur­zusokon is részt vesznek, mint az energetika, a bio­metria, a környezet-egész­ségtan vagy a környezetvé­delem pszichológiája. A nappali tagozatos képzés mellett levelező posztgradu­ális oktatás is folyik. A főiskolai kar Szakkép­zési, Távoktatási és Tovább­képzési Intézete két környe­zetvédelemmel kapcsolatos, költségtérítéses tanfolyamot hirdet meg. A környezet- és természetvédelmi szakmun­kás képzésre alapfokú isko­lai végzettséggel lehet je­lentkezni. A négy féléves oktatás után a végzett hall­gatók természetvédelmi őrök vagy közterület-felügyelők lehetnek, de foglalkozhatnak vegyszertárolással, állati hulladék megsemmisítéssel, zöldfelület fenntartásával. A két féléves környezetvédelmi szakelőadó tanfolyamot kö­zépfokú végzettséggel ren­delkezőknek hirdetik meg. Az oklevél birtokosai ipari és szolgáltató üzemek, ön­kormányzatok környezet- és természetvédelmi feladatai­nak ügyintézését végezhe­tik. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Karon külön szak formájában nem oktatnak környezetvédelmet, viszont a hallgatók választható tan­tárgyaik és szabadidejük ter­hére felvehetik a három és fél éves környezetgazdálko­dás blokkot. Ennek kereté­ben olyan ismeretekre tehet­nek szert, mint például hul­ladékhasznosítás az élelmi­szeriparban, környezetvédel­mi technikák, környezeti menedzsment, és ezek mel­lett esettanulmányokat is vizsgálnak. Hegedűs Szabolcs Mit mond a NAT? Nőtt a nevelés súlya A környezeti nevelés önálló fö műveltségi te­rületként jelenik meg a Nemzeti alaptanterv­ben, illetve a készülő kerettantervek is ko­moly szerepet és tartal­mat szánnak a témá­nak. A természet- és környe­zetvédelmi ismeretek okta­tásában a Nemzeti alaptan­terv bevezetése hozta meg az áttörést. Bár az alaptan­terv tervezése előtt sem ma­radt ki teljesen a környezet­védelem a magyar közokta­tásból, a NAT volt az a do­kumentum, amelyik művelt­ségi területként legitimizálta környezetünk problémáinak iskolai bemutatását. A doku­mentum tervezése több mint öt évig tartott, és ez idő alatt a különböző műveltségi te­rületek tartalma is sokat vál­tozott, ahhoz azonban a szakmai viták során kétség sem fért, hogy a „Földünk és környezetünk" műveltsé­A melléklet a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Keczer Gabriella Szakértő: Szabó Ferenc környezetvédelmi mérnök gi területnek helyet kell adni az oktatás tartalmi tervezé­sében. Ez egyúttal azt is jelentet­te, hogy a magyar oktatás tartalmi változásai az euró­pai modellhez igazodtak, lé­vén a német és brit példák keverékére mintázott Nem­zeti alaptanterv ugyanazokat az ajánlásokat fogalmazza meg a környezetvédelmi ok­tatással kapcsolatban, mint az európai oktatási standard. A NAT tíz fő műveltségi területet határoz meg (ezek egyike a Földünk és környe­zetünk), és a különböző terü­letek súlya között korosz­tálytól függően hozzávetőle­ges arányokat is megjelöl. Az általános iskola 1-6 évfo­lyamain az Ember és termé­szet műveltségi területet ve­zeti be, hetedik évtől pedig a környezeti témakör is bekap­csolódik. A NAT szerint az általános iskolai oktatás utolsó két évében, és az alapműveltséget adó első két középiskolai évben a két műveltségi terület aránya 20-30 százalékos kell le­gyen, melyből a környezeti nevelés 4-7 százalékot kap. A közoktatási törvény tava­lyi változásával a NAT érvé­nye is módosult, hiszen a törvény az alaptanterv előírásaira épülő helyi tan­tervek helyett az ország összes iskolájára vonatkozó kerettanterveket készül kiad­ni. A kerettantervek az adott iskola oktatásában körülbe­lül 20 százalékos helyi moz­gásteret hagynak a helyi tan­terveknek, így az egysége­sen kidolgozott tananyag mellett jut tanóra a környe­zeti nevelés helyi változatá­nak is. A kerettantervek szintén tartalmazni fogják a környezetvédelmi oktatás elemeit, valamint ugyanúgy az európai oktatási modell­hez illeszkednek majd, mint azt az alaptanterv idején el­képzelték. A tanterv lényege az lesz, hogy a gyerekek megismerjék azokat a té­nyezőket, amelyek a Földön tapasztalt környezeti válság­helyzetekhez vezettek, illet­ve felismerjék a társadalmi­gazdasági modernizáció po­zitív és negatív hatásait. Az iskolák többségében ­éppen a hosszúra nyúlt át­meneti idő miatt - még nin­csenek kiforrott formái a környezeti nevelésnek, a műveltségi teriiletet azonban komolyan veszik, ezt mutat­ják Szegeden a Föld napján és a víz napján szervezett rendezvények és tanulmányi versenyek, melyeken általá­ban népes mezőny gyűlik össze. Ugyanígy a tanórán kívüli foglalkozásoknak is népszerű témája a környe­zetvédelem, hiszen a gyere­kek érzékenyek a problé­mákra, és szeretik a környe­zetvédelmi témájú látogatá­sokat. P. J. A zoopedagógus természetszeretetre nevel Cincértél a flamingóig A Szegedi Vadasparkban. A „simogató állatkert" a gyerekek kedvence. (Fotó: Miskolezi Róbert) Ezt az állatot úgy hív­ják, hogy sziamang. Köszönéssel kezdődik és másképp végződik ­mondta a gyerekeknek Konrád Mónika, a Sze­gedi Vadaspark zoope­dagógusa. A minden korosztály nyelvén na­gyon értő, kétdiplomás, hollandiai szakmai ta­pasztalatokkal is ren­delkező szakember úgy mutatja be az élővilá­got a kicsiknek, hogy a vadasparki látogatás után egészen más szemmel nézik az őket körülvevő természetet, mint előtte. Megszere­tik, és egyszersmind vé­dik is mindazon élőlé­nyeket, amelyek mellett eddig úgy mentek el, hogy észre sem vették őket. A „simogató állatkertben" kezdődik a program: a gye­rekek megérinthetik a törpe termetű, lobogó szakállas kolumbiai kecskéket, a lük­tető toroklebernyegű pulyká­kat; magasan a fejük fölött kispanda-pár alszik a fa tete­jén. - Ki vesz észre leg­gyorsabban egy madárfész­ket? - kérdi, immár más színhelyen, Konrád Mónika. Néznek szét a gyerekek, néznek - a törökszentmikló­si református iskola harma­dikosai -, s már mondják is: a lámpaoszlop-bura mögé befészkeltek a verebek. Verébfészek és guanako Jön a következő kérdés: miből készült a fészek? A válasz: szalmából. - Én in­kább ott szénát látok - így a zoopedagógus. S lehet tisz­tázni a különbséget széna és szalma között - a széna szá­raz fű, a szalma a gaboná­nak a szára. Cinke szól az áprilisi lombok között, lát­hatatlan. - Milyen madár? ­kérdezi Konrád Mónika. A bizonytalan válaszok halla­tán elkezdi mondani: fekete a sapkája, fekete a nyak­kendője, sárga a mellénye, mi az?... Az egyik gyermek máris mondja: cinke! ­Mégpedig széncinke - pon­tosítja a választ Mónika. Az ormányos medvének s az örvös pekarinak egyaránt hosszú az orra. Miért? A zo­opedagógus elmagyarázza: az ormányos medvének azért, mert résekből, faod­vakból szedi ki a táplálékát, az örvös pekarinak pedig azért, mert a talajból túra ki, amit eszik. - Mihez hasonlít a pekari? A sertéshez. Ab­ban is, hogy mindenevő ­így Konrád Mónika. („Min­denevő husi", mondja az egyik gyerek.) Itt is lehet magyarázni: a „mindenevő" növényi és állati tápláléko­kat egyaránt fogyaszt. Az egyik gyermek ká­posztalevelet dob a guana­kónak, a levél az állat hátára esik: a guanako azonnal talpra ugrik, megkeresi a kellemetlenkedő levelet, megszagolja, majd bünteté­sül azonnal elfogyasztja; a gyerekek ámulva nézik. Máris a bőgőmajmoknál va­gyunk, a velük egy területen élő agutik hártyavékony fü­lén pirosan átsüt a nap. Feketehaftyú­fíóka Hajnalpírszín flamingók szűrik a vizet a tavon. Lefe­lé hajlott csőrük úgy teszi lehetővé a táplálékul szolgá­ló apró szervezetek kiszűré­sét, hogy mikor a madár le­hajtja fejét, csőrének - „nor­mál" testhelyzetben ­függőlegesen álló része vízszintes helyzetbe kerül, a felső csőrkáva pedig alulra. A zoopedagógus magyará­zata érthetővé s teljesen ter­mészetessé teszi a gyerekek számára, miként tud a madár ilyen bonyolultnak tűnő mó­don, táplálékot szerezni. Flamingónézés közben szá­raz nádszálon gubbasztó, zománczöld levelibékára bukkan a csoport. - Tényleg teljesen zöld? - kérdi Móni­ka, és a gyerekek észreve­szik: a béka orrlyukától a szemén át barna sáv vezet a hátsó testrészekig, így összepöndörödött, a nád­szálra fölkapaszkodott, fél­száraz kúszónövény-levélre emlékeztet az állat, megté­vesztésig. A hóbaglyok ketrecénél kiderül: a hím szinte teljesen fehér, a tojó viszont foltos. ­Kotlás közben beleolvad a talaj színébe, s nem találják meg a fészket a ragadozók ­mondja a zoopedagógus. Logikus lesz minden, ma­gyarázata nyomán. Az egyik gyermek döglött csirkét lát meg a bagolyketrecben. Még mielőtt kitörne a töme­ges pánik, a zoopedagógus megkérdezi: - Ugye, ti is szoktatok csirkét enni? A túra végén a gyerekek - akiket a kirándulás legele­jén még nemigen izgatott, hogy a simogatandó kame­runi kecskéknek van-e ked­vük a simogatáshoz - már tudják: az állatoknak is lé­tezhetnek szokásaik, melye­ket tiszteletben illik tartani. Az alvó hiúzokat nem éb­resztgetik, csináljanak is va­lamit, hanem pisszegni kez­denek egymásnak: „Pszt! Halkabban! Alszanak!" Egy kislány, teljesen önállóan, nagy bajuszú cinéért vesz észre a hiúzketrec vasrá­csán. Ez a zoopedagógus munkájának eredménye: a gyerekek már önállóan is meglátnak dolgokat, nem­csak feltűnőeket, s nemcsak azokat, amelyekre a figyel­müket előzetesen fölhívták. - Ragyogó volt ez a fog­lalkozás, élményekkel, tu­dásanyaggal gazdagodva térnek haza a tanulók ­kommentálja a tapasztalta­kat Hendrikné Antóni Ildikó tanárnő, a vadasparki kirán­dulás végén. Mindebből az olvasó ki­deríthette: mivel is foglalko­zik a zoopedagógus. - Ha valahol mondom, zoopeda­gógus vagyok, általában azt kérdezik: én, ugye, állatokat idomítok? - mondja moso­lyogva a kétdiplomás, szak­irányú végzettségű, kora gyermekkorától az élővilág iránt érdeklődő Konrád Mó­nika, mikor tevékenységéről beszélgetünk. A zoopedagó­gus nem az állatokat, hanem az embereket neveli-oktatja, minden korosztályt, gyere­kektől a nagyszülőkig, aki­nek képviselői a vadaspark­ba látogatnak. Iskolai, óvo­dai csoportokat vezet végig, szakértő kalauzolással, a parkon, feladatlapokat készít - és korántsem „egyen-fel­adatlapok" ezek. - A kísérő tanárral mindig egyeztetem, az osztály épp hol tart a tan­anyagban, mire érdemes összpontosítani - mondja Konrád Mónika. Hozzátéve: ugyanakkor a vadasparki új­donságokra is folyamatosan fölhívja a figyelmet - most például, azaz nemrég, fióká­ja kelt ki a feketehattyú-pár­nak, gólyáéknál szintén vár­ható szaporodás, és kiscsikó is született. Mocsári hiúz - örökbe A szegedi általános isko­lák közül az Arany János, a Zrínyi Ilona, a Juhász Gyu­la és a Ságvári pedagógusai hozzák el leggyakrabban di­ákjaikat a vadasparkba. Konrád Mónika fölhívja a figyelmet a Ság vári gyakor­ló iskolában tanító Özvegy Judit tevékenységére, aki különösen hatékony foglal­kozásokat szokott tartani. A tanárnő ottjártunkkor is a vadasparkban volt: dr. Gősi Gábor igazgatóval és Sipos Lászlóval, egyik tanítványa édesapjával, épp azt mérték föl, milyen lehetőség nyílik nagyobb ketrecbe költöztet­ni a mocsári hiúzt. - Isko­lánk szeretné örökbe fogad­ni ezt az állatot - így Öz­vegy Judit -, ennek az ak­ciónak a keretében szpon­zorokat keresünk az egy­millió forintba kerülő, a je­lenleginél nagyobb ketrec költségeire. Sipos László a kivitelezést vállalná el a ter­vek szerint - mondja a ta­nárnő. A vadaspark kitűnő kap­csolatokat tart fönn többek közt a Somogyi-könyvtár­ral, a Százszorszép Gyer­mekházzal, a múzeummal, az Ifjúsági házzal, termé­szetvédelmi szervezetekkel, nemzeti parkokkal, az Uni­versitassal. A tanárképző főiskolai kar környezetvé­delmi szakos hallgatói zoo­pedagógia-speckoll kereté­ben járnak ide, dr. Kincsek Irén éppúgy tartott már itt előadást egzotikus növé­nyekről, mint Pulich Julian­na füvészkertvezető. A fog­lalkozás keretében megkós­tolhatták a vadasparkban termett trópusi gyümölcsö­ket a gyerekek - kiegészítve a Tesco biztosította mennyi­séggel. A kolumbiai Alvara­do Márta, indián specialitás­ként, kukoricacsemegéket készített a kicsiknek. - Nagyszombaton, a Föld napján és húsvétkor is várjuk a csoportokat a va­dasparkba - mondja búcsú­zóul Konrád Mónika. Ápri­lis 22-én, a Föld napján egy, az Ifjúsági Házzal kö­zösen szervezett játékot rendezünk a gyerekeknek, húsvétkor pedig ehhez az ünnephez kötődő foglalko­zással kedveskedünk nekik. Farkas Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents