Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-15 / 89. szám

SZOMBAT, 2000. ÁPR. 15. A HELYZET 7 Kiválósági Központ az SZBK Munkatársunktól Az uniós csatlakozásra váró országok tudományos kutatóhe­lyei számára tavaly nyáron írt ki pályázatot az Európai Unió. A bírálók most hozták meg dönté­süket: 185 pályázó közül 34 ku­tatóhely munkáját találták támo­gatásra érdemesnek. Ebből hat magyarországi: a Collegium Budapest mellett öt akadémiai kutatóintézet, köztük a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) nyerte el a megtisztelő Kiváló­sági Központ címet és a vele já­ró 4 millió eurót. Az Európában már működő hálózatban a Ki­válósági Központoknak magas követelményeket kell kielégíte­ni a tudományos eredmények, a hazai és nemzetközi kapcsola­tok, a kutatásszervezési és -irá­nyítási, valamint a gazdasági tevékenységük tekintetében, s az értékelésnek az is szempont­ja, hogy munkájuk milyen mér­tékben szolgál társadalmi célo­kat. A hat magyar kutatóhely sikerének hírét tegnap jelentette be Budapesten Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke, értékelve azt a nemzetközileg is kiemelkedő teljesítményt, amelyet a magyar tudomány műhelyei a romló infrastruktúra ellenére elértek. Magyarország a tudománya ré­vén jelent meg először az Euró­pai Unióban, s ez reményt ad, hogy a kutatásfejlesztés méltó, jelentősen megemelt költségve­tési támogatásban részesül itt­hon is - mondta Kroó Norbert, az MTA főtitkára. (Az SZBK si­keréről és az uniós anyagi tá­mogatás felhasználásáról Du­dits Dénes főigazgató interjúját a közeli napokban közöljük.) Csökkenthetö-e a kötbér? J. L. szegedi olvasóink kérdésére válaszolva ezút­tal „A kötbér bírásági mér­séklése" fogalmat tisztáz­zuk rovatunkban. (Cí­münk: 6740 Szeged, Stefá­nia 10. A borítékra írják rá: „A jog asztala".) „...Szerződésben meg­határozott túlzott mértékű kötbér esetén lehet-e a kötbér összegének nagy­ságát támadni, illetve vi­tatni?..." A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelhe­ti. Ez a mérséklési jog a bírósá­got a felek megállapodásától függetlenül megilleti. A bíró­ság akkor is mérsékelheti a köt­bért, ha a felek ezt esetleg a megállapodásukban kizárták. Ebből következik az is, hogy az egész szerződés nem nyilvá­nítható érvénytelennek egyma­gában azért, mert a felek túlzott mértékű kötbért kötöttek ki. A kötbér bírósági mérséklé­sének körében a bíróság a szol­gáltatás értékének és a kötbér nagyságának összemérésén túl értékeli a felróhatóság fokát is, amennyiben ez megállapítható. A bíróság, annak megállapítása érdekében, hogy indokolt-e a kötbér mérséklése, és ha igen, milyen mértékben, vizsgálja a szolgáltatás értékének és a köt­bér mértékének arányát, a szerződésszegéssel okozott kár nagyságát, a szerződéskötés körülményeit, továbbá azt is, hogy volt-e reális alapja a tel­jesítésnek a szerződés megkö­tésekor. Vizsgálja a bíróság a jogosult esetleges szerző­désszegő, a teljesítést késlel­tető magatartását, a jogosult­nak a teljesítéshez fűződő ér­dekét, a kötelezett szerző­désszegő magatartását, vala­mint azt, hogy a teljes kötbér kiszabása nem ró-e a szerző­désszegő félre rendkívül sú­lyos terhet. Amennyiben a szerző-dés­szegés kizárólag a közremű­ködőnek róható fel, helye lehet a felet terhelő kötbér mérséklé­sének, illetve a fizetett és a ka­pott kötbér közötti különbözet áthárításának a közreműkö­dőre. Kj. dr. Könczöl László Oda a liberális tabló? - avagy a „sok minden más..." Simoncsicsnál az érték a mérték Fura egy liberális Si­moncsics János. Nem a kemény pragmatis­ta, hanem az oldot­tabb lokálpatrióta fajtából való. Úgy véli: ebben a globalizált világban annyi új, sokszor káros hatás ér bennünket és gyerekein­ket, hogy az ellen véde­keznünk kell. E negatív hatásokat kompenzálan­dó kell hagyományaink pozitívumait, sajátossága­ink értékeit és szépségeit hangsúlyozni. Egyébként is: ha a múltunkat nem is­merjük, a jelenünket sem értjük, nem is beszélve a jövőn kröl! „Az ember sokszínű, ilyen is, olyan is. Nem szeretem, ha beskatulyáznak - mondja Si­moncsics. - Én egyszerre va­gyok nép-nemzeti és keresz­tény és családcentrikus és pol­gár és szabadelvű és még sok minden más..." Ezt az alapál­lást lakásuk is kifejezi, mert a népi bútorokkal és tárgyakkal díszített szoba mellett jól meg­fér a biedermeier szalon, meg a skandináv stílusú gyerekszo­ba. Simoncsics soha nem volt párttag, de az első szabad vá­lasztásokon ott láthattuk az önkormányzati .választások előtt készült, a képviselőjelöl­teket fölvonultató „liberális tablón". Az okokról annyit mond, hogy akit érdekel az őt körűivevő világ, az óhatatla­nul politizál. Átlagos szem­lélődőből ő úgy lett aktívabb, hogy Lippai Pál - akivel a gyerekeik révén kötött isme­retséget és barátságot - fölkér­te, vállalja a helyi képviselősé­get. így aztán a Fidesz és az SZDSZ közös csapatához, pontosabban frakciójához tar­tozó képviselőként élte meg a rendszerváltozás utáni első négy évét. Simoncsics János, egy hagyományápoló liberális polgár. (Fotó: Schmidt Andrea) A néptánctól az igazgatóságig Munkatársunktól Tősgyökeres szegedi, iskoláit is itt - a Juhász Gyula „gyakorlóban", a Tömör­kényben, majd a JATE jogtudományi ka­rán - végezte Simoncsics János. Kedves időtöltése: a néptánc (volt). A diákévek után az egyetem kulturális előadója, majd 1978-tól a néptáncfesztivál titkára lett. Amikor a kétévenkénti nemzetközi nép­táncos találkozó rendezési joga a Bartók Béla Művelődési Központé lett, akkor ­szakirányú tanfolyammal és negyedszáza­dos gyakorlattal a háta mögött - Simon­csics János hivatalosan is népművelő lett A művelődési intézményt 1998 óta igaz­gatja. A helyi politizálással mint liberális pró­bálkozott: 1990-ben a Fidesz-SZDSZ lis­táról képviselő lett, 1998-ban - mint az SZDSZ jelöltjét - nem választották meg önkormányzati képviselőnek. Nős, felesége tanárnő, három gyerme­kük a családi hagyományokat követi: a Simoncsics-gyerekek is ugyanabba az ál­talános iskolába járnak, ahova régen az apjuk, a két nagyobbik pedig táncol is. Sokan nem értik, és ő sem, hogy mi valhatta ki a két, ko­rábban szövetséges párt kö­zötti szembenállást: miért megbocsáthatatlan az, hogy az SZDSZ szövetkezett az MSZP-vel, s miért megbo­csátható, hogy a Fidesz koalí­cióra lépett a kisgazdákkal?! Bár tudjuk, a hatalomról szól a politikai játék, de ezt érzel­mileg földolgozni elég nehéz. Egyes körökben ma már szitokszónak számít a liberá­lis, holott Simoncsics János számára ez most is ugyanazt jelenti, mint korábban: a sze­mély szabadságának kiteljese­dését (egészen addig, míg má­sét nem sérti); a gondolat sza­badságát; a törvények követé­sét, a szellemi értékek megbe­csülését. Ezen értékeket azon­ban nehéz volt aprópénzre váltani! Simoncsics úgy gondolta, hogy Szegeden, a kulturális és egyetemi központban, az is­kolavárosban, a régióközpont­ban kiemelten kezelhetők (és kezelendők) a szellemi javak. Családi elbeszélésekből tudja, milyen lehetőségeket engedett el a város korábban: az Eck­féle balett Pécsett lett világ­hírű, ahogy a naiv múzeum sem Szegeden, hanem Kecs­keméten valósult meg. Ezért arra készült Simoncsics, hogy a kulturális bizottság elnöke­ként a művészeti és kulturális értékek közvetítője, ápolója lesz. Saját eredményei között tartja számon, mert hangsú­lyos szerepe volt abban, hogy önálló tagozattá lehetett a kortárs balett. A régi zsinagó­ga felújítása is akkor kez­dődött, s az általa vezetett bi­zottság döntött úgy, hogy az épület kulturális célokat szol­gáljon. A szabadtéri monst­rum nézőterének elbontásáról is akkor döntöttek. Nagy si­kernek tartja, hogy a Bartók Művelődési Központ épületét (annak jó részét) visszaszerez­ték, így megmaradhatott a közművelődésnek. „Nem ilyen lovat akar­tam!" - mondhatja Simon­csics is, azokkal a társaival egyetemben, akik az első négy év, a képviselőség után visszavonultak a munkahelyi, szakmai és családi körbe. Az ok: a „túlpártosodás" és a „ túlpolitizáltság ". Simoncsics szerint az önkormányzatban helyet foglaló képviselők cél­ja közös, csak az ehhez vezető út mikéntjéről lehetne (és kel­lene) vitázniuk. Sajnos az önkormányzatis­ág elve 1990 óta fokozatosan kopik. A civil szféra véle­mény nyilvánítása visszaszo­rulóban, a szakmaiság halvá­nyulóban van: nincsenek már szakértők a bizottságokban, mint korábban, kisebb a sze­repük a szakmai szervezetek­nek a döntés-előkészítésben, dominál a frakcióakarat és a pártfegyelem. Az önkormány­zatok anyagi függősége egyre nagyobb a központi költség­vetéstől, amit jelez az is, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó része 50-ről 5 százalékra csökkent. Halvá­nyul az eredeti elv is, hogy a dolgok ott dőljenek el, ahol a „rávalót" az adózó polgárok megtermelik. Reménykedni - Simoncsics szerint - a mai gyerekek jelen­tette nemzedékben lehet. Ők talán már mindenféle régi be­idegződéstől mentesen, racio­nálisabban fognak politizálni. Uiszászi Ilona A város, a részvények meg a bróker Sok-e a 40 milliós sikerdíj? kutyavilág Állatok - „létszámon felül" A leg­utóbbi ön­kormány­zati ülésen Beck Zol­tán szege­di képvi­selő inter­pellált a város Dégáz­részvényei eladásának ügyében. Több kérdést fogalmazott meg, egye­bek mellett kifejtette, nem érti, miért kellett egy brókert is bevenni az üz­letbe, életszerűtlennek tartotta, hogy a vásárló csupán azért fizet lénye­gesen többet az eladó­nak, mert rábeszélik. Úgy vélekedett, az üzlet dokumentálása, lebonyo­lítása is hagyott kívánni valót maga után, és nem értette, miért kellett a bi­zományosi díjon túl egyéb juttatást is kifizetni a közvetítőnek. A függetlenként jegyzett szociáldemokrata politikus, Beck Zoltán, aki egyébként pénzügyi szakember, lapunk érdeklődésére elmondta, hogy azért tett fel kérdéseket a leg­utóbbi önkormányzati ülésen a város vezetésének, mert az elmúlt két évben több olyan üzlet köttetett, amelyben nagy összegeket veszített az önkor­mányzat. Szerinte ilyen volt például a Pick-részvények el­adása, az intézményhálózat átalakítása, a diákétkeztetés „megreformálása"- bírságos­tól, és a sort a Dégáz-részvé­nyek értékesítése zárja. Blfál­ta az önkormányzati előter­jesztéseket, amelyek eseten­ként nélkülözik a gazdasági alátámasztásokat, az alternatí­vákat. Százmilliós üzleteknél illene az ellenzék támogatását is megnyerni egy döntéshez, amelyről később kiderülhet, hogy rossz, ám ennek esélye sokkal kisebb, és közösen vál­lalhatók a következmények is - vélekedett. Lássuk, hogy Beck Zoltán szerint hol is sántít a dégázos ügylet! Tavaly novemberben a gazdasági alpolgármester, Tímár László vitte a témát a közgyűlés elé, miszerint: vé­teli ajánlat érkezett a részvé­nyek megvásárlására a tulaj­donostól, a Gas De Francé­tól. A testület úgy döntött, hogy minimum 110 százalé­kos áron eladható a részvény­csomag, másrészt megbízták a jogi és ügyrendi bizottságot az adásvételi szerződés átte­kintésével, az aláírással pedig a polgármestert, aki december közepén megbízott egy fővá­rosi befektetési társaságot az üzlet lebonyolításával 0,45 százalék bizomáriyosi és 30 százalék sikerdíj fejében. Január 21-én az ügyrendi bizottság már 2,5 százaiékos bizományosi díjat tartalmazó szerződést hagy jóvá, ám ké­szült egy módosított változat is. A végeredmény pedig: a bróker részére az önkormány­zat 39 millió 673 ezer forintot fizetett ki. Amit kifogásol Beck képviselő úr: az alaphír­rel ellentétben nem a Gas De Francé kereste meg az önkor­mányzatot, hanem fordítva, a polgármester felhatalmazás nélkül vonta be a befektetési társaságot, a végső, módosí­tott szerződést nem hagyta jó­vá a bizottság, a több százmil­üós üzletben a levelezést nem iktatták, a jegyző nem szignál­ta a dokumentumokat. Ezen túl pedig életszerűtlennek tar­ja, hogy a „bróker kedvéért" 100 millióval többet tesz le az asztalra a francia cég. Beck Zoltán tömören így fogalmaz: - Az egész kísértetiesen ha­sonlít a Tocsik-ügyre. Bartha László polgármes­ter elmondta, hogy a Dégáz régóta kereste a várost, szeret­te volna megvásárolni a rész­vényeket. Ez jó üzletnek kí­nálkozott, mivel a részvények eddig csupán papírt jelentet­tek, osztalékot nem hoztak az önkormányzatnak. Akkor jött az ötlet, hogy a lehető legjobb áron kellene a csomagot érté­kesíteni, így jött be a képbe az Equilor Rt. Ráadásul a „siker­díjat", a 40 milliót nem a vá­ros, hanem a vevő fizette, az önkormányzat pedig közel 70 millió forinttal kapott többet, mint ami az eredetileg mini­málként megállapított 110 százalékos ár lett volna. A bróker felhatalmazás nélküli bevonásáról a következőt mondta a polgármester: a tes­tület arról döntött, hogy mini­mum mennyiért adhatók el a papírok, ehhez képest többért értékesítettük. Hogy nem ke­rült a szerződés a jegyző ke­zébe? Elképzelhető, ez ma már biztos nem következhet­ne be, mivel bevezették az ISO-t, a minőségbiztosítási rendszert. Tímár László alpolgármes­ter nem emlékezett arra, hogy jegyzői szignó volt-e a szerződéseken, amelyek vi­szont a jogi bizottság asztalát megjárták. Azt is megerősítet­te, hogy a Dégáz már tavaly szeptemberben nyújtotta ke­zét, érdekelnék a város 583 millió forint névértékű rész­vényei, amelyek tőzsdén kí­vüliek, nincs kialkudott árfo­lyamuk. Az adásvétel megkö­tésében kiemelkedő szerepe van a hozzáértő áralkunak. Az Equilor Rt. már régen jelent­kezett az önkormányzatnál vagyonkezelési koncepciójá­val, akkor nem voltak vevők szolgálatára, most igen. Az Equilor befektetési igazgatója, Gereben András elmondta, hogy két hónap ke­mény munkájukba került az 1100 forintos ár 1250-es véte­lárra való feltornáztatása. Megdolgoztak a 40 millióért. Az összeg nagyobb részét a vevőtől, a francia cégtől kap­ták, amellyel szerződésben állnak. A szegedi önkormány­zattól mintegy 17-18 milliót kasszíroztak. Hová lett akkor a közel 40 millióból 22-23, ha azt a Gas De Francé fizette? - kérdez­tük Tímár Lászlótól. Az emlí­tett összeg a franciák és a bró­ker külön-megállapodásának része volt. A vásárló leküldte nekünk az egész pénzt, az Equilor díjával együtt. Ebből utaltuk vissza a brókernek já­ró díjat. Mi pedig 66 millióval kaptunk többet a részvénye­kért, és ez a lényeg - összeg­zett az alpolgármester. V. Fekete Sándor Kedves Olvasóink! La­punkban Kutyavilág cím­mel olyan új rovatot indí­tottunk, melynek célja: se­gíteni az ember leghűsége­sebb társán, megtenni érte mindent, ami tőlünk telik. Nem tudunk pénzt adni, nem építhetünk kutyamen­helyet. Mindössze segítsé­get kérhetünk azoknak a négylábúaknak, amelyek sorsa - Önök nélkül - a biztos pusztulás lehet. Szabó Gájmer Viktória sán­dorfalvi olvasónk - neki magá­nak is három kutyája van - fe­lajánlotta segítségét a gazdát kereső négylábúak megmenté­se érdekében. Levelében a kö­vetkezőket írja: „Kár, hogy az újságban megjelent, anyagi se­gítséget adó emberek nem tud­nak egymásra találni és menhe­lyet létrehozni. Sokan havonta felajánlanának egy bizonyos összeget - köztük én is." Állat­barát olvasónk szerint a felesle­ges túlszaporodást meg lehetne előzni azzal, ha ivartalanítanák az állatokat. A „létszámon fe­lüli" kutyák ugyanis előbb vagy utóbb az utcán kötnek ki. A gondolathoz csatlakozott Seres Zoltán állatvédő. Mint ír­ja, a hobbiállat tenyésztéssel (szaporítással) foglalkozó em­berek évente sokkal több kis­állatot „termelnek", mint amennyire hazánkban szükség lenne. „A tisztességes lakosok általi felvevőpiac nem elégíti ki az eladók igényeit. Nem marad más hátra, illegális zugárusok, exportőrök kezébe kerülnek az állatok. Senki sem fizet adót, járulékokat. Sokan élnek ebből, természetesen feketén. Haszna csak a károkozónak, meg a kö­ré épült rendszernek van." Majd így folytatja: „Az iga­zi állatbarát számára nem elsődleges az állat fajtája, cí­mere, ára, hanem a belső tulaj­donság, a hűség a mérvadó. Je­lenleg, aki a halál elől kíván egy kisállatot megmenteni, an­nak kemény pénzeket kell fi­zetnie. A gyepmesteri telep működése is sikeresebbé vál­hatna, ha a médiumok folya­matosan informálnák a lakos­ságot a bevitt kisállatokról, a kimenekítési lehetőségekről." Szerinte a kóbor állatok helyzetét még a régen áhított kutyamenhely sem tudná meg­oldani. Igazi eredményhez az emberek összefogása vezethet­ne. Fokot* Klára

Next

/
Thumbnails
Contents