Délmagyarország, 2000. április (90. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-11 / 85. szám

KEDD, 2000. ÁPR. 11. KAPCSOLATOK 11 SZEGED, STEFANIA 10., SAJTÓHÁZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, ^ REGGEL 8-TÓL ESTE 6-IG! DÉLMAQYARORSZAQ KIT. •Mi'''''1 Klebelsberg Kunó, az elsö sportminiszter Ma kevesen tudják, hogy városunk újjáteremtője, és egyetemünk, a Dóm tér felépítője, a fogadalmi templom munkálatainak befejezője Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (19221931), aki 125 éve született, s aki „nemcsak" 5000 tanyai iskolát, 21 klinikát épített hazánkban, de benne tisztelhetjük első sportminiszterünket is. Korát itt is megelőzve ismerte fel a sport test- és jellemformáló erején kívül a sportteljesítmények propagandisztikus értékét, melyre trianoni tragédiánk után különösen nagy szükség volt. Klebelsberg szervezte meg és állította fel a testnevelés oktatásában még hiányzó felsőoktatási intézményt, a Testnevelési Főiskolát (1925) Budapesten. Az addig arisztokratikus sportot általános nemzeti mozgalommá akarta tenni, amelyben minden iskola egy kis sporttelep lesz. A testnevelés mint kormányzati ág, a költségvetésben külön keretet kapott. A középiskolákban elrendelte a harmadik testnevelési órát, és játékdélutánok rendszeres tartását. A testnevelés körébe vonta a cserkészetet, amely nemcsak a testnevelésnek, hanem az erkölcsi nevelésnek is világszerte egyik legjobb intézménye. Ő építtette meg a Nemzeti Sportuszodát a Margit-szigeten, hogy az úszók és vízilabdázók olimpiai felkészülése zavartalan legyen. A háború előtti sportpályák, uszodák, tornatermek jelentős része ekkor épült. így Szegeden a rókusi sportcsarnok és a SZUE is. A balatoni fürdőzést demokratizálni akarta, hogy ne csak a módosabb emberek privilégiuma legyen. A Tihanyi-félszigetet nemzeti parkká akarta átformálni, ahol cserkészek, egyetemisták táboroznak. Az olimpiákra való felkészülés tervszerű koordinálására hozta létre a Magyar Olimpiai Bizottságot, melynek ő az első elnöke. A Testnevelési Főiskola előcsarnokában márványtáblát helyeztetett az olimpiai győzők névsorával. Különösen meleg barátság fűzte az olimpiai bajnok vízipólócsapathoz, ahonnan a „Klebi" név is származott, és amelynek tagjai koporsóját utolsó útjára vitték Budapesten. Szegeden 1930-ban rendezte meg az első országos testnevelési kongresszust, melyen a Klebelsberg által a szegedi egyetemre meghívott SzentGyörgyi Albert későbbi Nobel-díjas professzor is előadást tartott. Klebelsberg sportpolitikájának eredménye hamarosan megmutatkozott, de a világraszóló sikereket már nem érhette meg. A berlini olimpián 10 aranyéremmel a 3. helyen végzett a megcsonkított ország a világ nagy nemzeteinek sorában. Ettől kezdve éri el a magyar sport világraszóló sikereit az ohmpiákon, világversenyeken, e sikerek megalapozásában Klebelsberg Kunónak, „Szeged miniszterének" elévülhetetlen szerepe volt. Dr. Hencz Péter Nyugdíjasok találkozója Március 2-án, Szegeden, az Eszperantó utcai Közösségi Házban a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Szövetsége Csongrád Megyei Klubja, a Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége, és Csongrád Megyei Mentái Gondozó Alapítvány a régióban élő nyugdíjasai számára rendezett találkozót. A regionális parancsnokság képviseletében Kerekes Sándor őrnagy és Ábrahám Jenő őrnagy, VPSZKSK igazgatója, dr. Köplf László, VPNYOSZ alelnöke, dr. Faragó Ambrus és elnökségi tagok vettek rész Megjelentek még más nyugdíjas szervezetek vezetői civil szervezetek képviselői. A nőnapi köszöntő után kerek évfordulós születésnapi köszöntő következett virágokkal, ajándékokkal. Könynyeket csaltak a szemekbe a Madách és Rókusi I. iskolák diákjainak kedves műsorszámai. Szívmelengető érzés volt hallgatni Tas István - a mi Pista bácsink - 90., felesége 80., Végh Gyuláné 70., Szél Imréné 70. és Oravez János 70. éves születésnapja alkalmából elhangzott köszöntőket. Értékeltük a klub 1996 óta végzett tevékenységét, mely nem csupán a nyugdíjasaink érdekvédelmére, életkörülményeinek javítására irányult: szélesebb körben, a lakosságot érintő programokat teljesített. Karitatív tevékenységeket folytattunk, más nyugdijasszervezeteket is támogattunk. A kábítószer és a bűnözés ellen kampánysorozatot tartottunk, bevonva a többi nyugdíjas szervezetek és diákönkormányzatok vezetőit is. Tájékoztatókat, szórólapokat terjesztettünk a Tisza Volán által felajánlott reklámfelületeken. Kapcsolatrendszerünknek köszönhetően kiharcoltuk a 70 év felettiek szemétszállítási díjának csökkentését. Ezen felül vámtájékoztatókat terjesztettünk. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy testületünk sokat fejlődött. Az is elhangzott, hogy a növekvő követelmények miatt, és pályaelhagyás csökkentése céljából nagyobb felelőséggel kell kiválasztani a jövő pénzügyőreit. Büszkeség tölt el bennünket, hogy e testülethez tartozunk mi erről álmodtunk. Álmainkat utódaink valóra váltották. Példamutatóan sokat törődnek nyugdíjasainkkal. A találkozó befejeztével, a szinte véget nem érő beszélgetések után, úgy búcsúztunk egymástól, hogy rövidesen újra találkozunk. Ótott Sándor klubvezető Francia eredetiben: „pas de deux", azaz páros tánc, tánckettés. Persze a hazai könnyűzenei élet emlőin nevelkedő közönségnek a Pa-dö-döröl egészen más idomok és mozdulatok jutnak eszébe (a lehengerlő hölgypáros elég furán hatna hasonló testhelyzetben). Azért azon eltöprenghet egy darabig a figyelmes szemlélő, hogy a versenytáncosok hol is tartják a kezüket-lábukat, a fejükről nem is beszélve. Valamint: ami nagy nehezen mégis kivehető, kinek a mije voltaképpen. Ügyesebb tánckedvelök odahaza gyakorolhatják az itt bemutatott figurát. Esetleg hallgassanak közben fülrengetó Padödö-nótákat, azokra könnyebben megy az ugrálás. (Fotó: Karnok Csaba, szöveg: Nyilas Péter) Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A hét fotója Pa-dö-dö Az obsitos véleménye Újra Tesco Dúl a vita a hadseregreform ürügyén. Megannyi „hetvenkedő katona" (lásd Plautus drámáját) érvel pro és kontra. Nekem úgy tűnik, fölösleges vita ez. Miért? Röviden leírom. Annak idején a horthysta hadseregbe a világ legjobb, sőt legyőzhetetlen katonájaként vonultam be. Ezt - mint ma a „megélhetéspolitikusok" - nagy elánnal sulykolták belénk. Ez a hadsereg, fölszerelve a pléhdoboz Ansaldo „páncélosokkal", ismétlőpuskákkal, csúfos vereséget szenvedett a Donnál. Majd amikor önként jelentkeztem a Vörös Hadseregbe, végigéltem ugyanazokat a megaláztatásokat, amit a közös német-magyar parancsnokság alatt. Nem emlékszem, hogy mi Mátyás király óta számottevő szerepet töltöttünk be a háborúkban. Gáláns kalandok voltak, mint Hadik generális győzelmei (őket senki sem kárpótolja) a német-osztrák háborúban, néhány tucat csipkekesztyű volt a zsákmány Mária Terézia részére, de háborús győzelem sehol. Most sincs másként! Az USA és gazdag szövetségeseinek hadserege Szerbia bombázása során megfagyasztotta hadseregünket. Persze némileg más lenne a helyzet, ha adósságunkért korszerű haditechnikát adnának. Ez reménytelen. Akkor mi a teendő? Nem az én dolgom (közel a nyolcvan évhez), de eszembe jut Costa Rica esete. Ott 1983ban Oscar Arias Sanchez elnök felszámolta a hadsereget. Azóta ez az állam, az USA hátsó udvarában, mintademokrácia lett. Sőt 1987-ben béke Nobel-díjat kapott. Ha már az USA-nak és szövetségeseinek dolgozunk (kissé kizsákmányoltan), ezért akár „ingyen" is megvédhetnének bennünket. Persze, ha volna olyan őrült, aki megtámadná Magyarországot. Marosi János közgazda A Délmagyarországban már több írás is foglalkozott a Tesco ünnepi nyitva tartásával. Az egyik szerint a dolgozók sorban álltak az ünnepi munkalehetőségért, hiszen háromszoros bért kaptak. Ez érthető, hiszen ők is pénzből élnek. Az így jelentkező kiesést a Tesco úgy próbálta meg behozni, hogy a következő napokban alig néhány pénztár működött, így hosszú sorok alakultak ki, alaposan igénybe véve a vásárlók türelmét. Különösen bosszantó ez azoknak a vásárlóknak, akik a környéken laknak, és más üzlet hiányában a Tescóban kénytelenek a napi bevásárlást elintézni (a Tesco megnyitása után két Sparáruház is bezárt). Van ugyan egy úgynevezett „gyorspénztár", de senki nem tartja, illetve tartatja be a működésére vonatkozó „szabályokat". Arról is szó esett, hogy Nyugaton áttérnek az éjjelnappali nyitva tartásra. Úgy gondolom, nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Nyugaton, de többnyire Magyarországon is, az ilyen nagy bevásárlóközpontokat a város szélére, és nem a lakótelep közvetlen közelébe építik, így ott senkit nem zavar az állandó nyitva tartás és a forgalom. Á Tesco esetében viszont a környéken lakóknak lassan egyetlen nyugodt napjuk sincs. El kell viselniük a nagy forgalmat, és az azzal járó összes kellemetlenséget, pedig talán nekünk is jogunk lenne néhány nyugodt napra. A „Mindent a vásárlókért?" levét írója más szempontból közelítette meg az ünnepi nyitva tartás kérdését, mellyel teljes mértékben egyetértek. Sem az állami sem az egyházi ünnepekre nincsenek tekintettel. Ha már a Tescóval kapcsolatban írok, nem hallgathatom el azt sem, hogy az áruház környéke szép, virágokat, fákat ültettek, gondozzák. Sajnos ezt a „kedves vásárlók" tönkre teszik, kitapossák, ott sétáltatják a kutyákat, nem a járdán hanem „toronyiránt", mindent letaposva közlekednek. Sem a gyalogosok, sem a kerékpárosok, de az autósok sem tartják be a szabályokat - utóbbiak főkén a kanyarodási tilalmaknak hánynak fittyet. (Név és cím a szerkesztőségben) Bevásárlás Úgy látszik, a Tesco felbátorodott a „sikeres" március 15-i nyitva tartáson! Öles betűkkel hirdeti, hogy különlegesen hosszú bevásárló napot tart április 23-án. Melyik nap is ez? Húsvét vasárnap! A hirdetés így lenne tökéletes: „Ünnepeljük Jézus Krisztus feltámadását bevásárlással!" vagy: „Kellemes feltámadási bevásárlást kívánunk!" Magyarázat persze akad: a nép ekkor tud nyugodtan vásárolni. A családi élet itt kiteljesedhet: bevásárlás közben a szülők kiválóan megbeszélhetik gyermekeik gondjait, problémáit! Végre együtt van a család! És a Tesco-dolgozók! Soha vissza nem térő alkalom, hogy a családi vagyonát megalapozzák! Hogy az ő gyerekeikkel akkor nem foglalkozik senki? Sebaj! Ha 10-20 évig minden nemzeti- és egyházi ünnepen háromszoros bérért dolgozhatnak, olyan gazdagok lesznek, hogy már családra sem lesz szükségük... (Vagy már családjuk sem lesz?!) (Név és cím a szerkesztőségben) Óvodabál Köszönötet mondunk mindenkinek, akik támogatták a március 24-én megtartott a „Bérkert utcai óvodáéret alapítvány" bálját. Külön köszönjük a szülők és vállalatok segítségét, amely nélkül a bált nem tudtuk volna megrendezni. A Bérkert utcai óvoda dolgozói ÉLELMISZER-RAKTÁRHÁZ Szeged, Vásárhelyi P. u. 3-5. Telefon: 478-290. Nyitva: H-P: 6.30-18.00, szo.: 6.30-13.00óráig. 0,5 I Soproni ászok 80 FI 400 g marhahús saját lében 105 Ft 150 g löncshás 55 Ft 1/1 kg olasz rizs 129 Ft Törzsvásárlói kártyára további kedvezmény adható. Profitéhség kizárva Örültem a „Szakszervezeti vétó a tagság zsebére?" című cikknek. Fölkeltette az érdeklődésemet, olyannyira, hogy szükségét éreztem tollat ragadni, és hozzászólni a témához. Egyáltalán nem várjuk el mi, hét közben elfoglalt vásárlók, hogy ünnepen is kiszolgáljon bennünket a hipermarket. Azt várjuk el, hogy március 15-én ne nyisson ki, húsvétkor se, és egyéb ünnepnapokon se. Ha kinyit, az nem kiszolgálás, hanem ünneprontás. - A mindenhatónak föltüntetett „piaci folyamatok"-nak semmi bajuk sem esik, ha a hipermarketek is szépen zárva tartanak ünnepeken, úgy, mint a többi üzlet. Majd vásárolunk előtte. Vagy utána, kinek, hogy tetszik. Lehet, hogy Angliában éjjel-nappal nyitva lesznek a Tescók, ez az ő dolguk, ők itt tartanak. De Németországban és Ausztriában meg szombat kora délutántól hétfő reggelig zárva tartanak az élelmiszerüzletek, nincs vásárolgatás. És ez csak a hétvége, nem egy nagy nemzeti vagy vallási ünnep! A hétvége ott a pihenés és a kikapcsolódás ideje, és Íratlan törvény, hogy ebben senki ne zavaija a másikat. - De mondjuk, hogy ez szintén az ő dolguk. Mi Magyarországon vagyunk. A Tesco ide jött közénk, Magyarországra. Alkalmazkodjon ő hozzánk, a mi szokásainkhoz és törvényeinkhez, ne nekünk kelljen arra tekintgetni, hogy a hazájában mit csinál a Tesco. Ünnepekre mindnyájunknak szüksége van. Egy kis megállásra, körültekintésre, vagy legalább egy jó mély levegővételre. Az ünnep attól (is) ünnep, hogy nem olyan, mint a hétköznap. Ne tegyük hétköznappá, hétköznapivá az ünnepeket. Másnaptól aztán úgyis megyünk vissza a „taposómalomba"... Aztán: a Tesco-tulajdonosok örültek a megszokott forgalom kétszeresének. Nincs ebben valami - legalább kereskedelmi - etikátlanság? Akkor versenyezzünk és nyerjünk, ha nincs más a pályán? Az meg itt már egyből meg is dőlt, hogy ez mindenkinek „üzlet" volt! A vásárlóerő sajnos nem nőtt meg azzal, hogy ünnep volt, és azt bizony elvette a Tesco mások elöl... A Tesco áruházigazgatója hiába próbált megnyugtatni, hogy nem a profitéhség hajtotta őket, valahogy mégis erre gondoltam. Pedig milyen csúnya dolog is az, vagy mégse? Van egy javaslatom! Ha valamikor valamilyen ünnepen mégis kinyitnának, ajánlják fel a bevételt valamilyen nemes célra, a szegényeknek például, és akkor rögtön el fogják oszlatni a kételyeket, senki sem mer majd profitéhségre gyanakodni, csak emberbarátságra, szeretetre, szolgálatra, és így tényleg mindannyian jól fogunk járni. Rajta hát! K. É., Szeged