Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-27 / 72. szám

HÉTFŐ, 2000. MÁRC. 27. KAPCSOLATOK 11 Ezt a rovatunkat olvasóink irják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 ff pokoli" kemény bal Hagyományaink Pokol Béla, a fő kisgazda-ideológus szegedi egyetemistáknak mesélt arról, hogyan lehet öltönyben, s nyakkendőben valaki jó gazda. A felemelt mutatóujjon megfigyelhető a börkeményedés, amelyet a szán­tó-vető ember büszkén visel. Ugyanakkor azt is megtudhatta a lelkes hallgatóság: a határban az eke szarvát, vagy a kasza nyelét, kisebb kerti foglalatosságok alkalmával pedig az ásót vagy a kapát azért kell erőteljesebben szorítani a bal kézzel, hogy tulajdonosa számára könnyebbséget jelentsen a kisgazda eszmék papírra vetése. A kipihent jobboldalival. (Fotó: Schmidt Andrea, szöveg: Kéri Barnabás) Szeged, „Az igazságnak" Szeged, a véradók városa A hajdani parasztcsaládok sok tököt termesztettek. A takarmánytököt kukoricaso­rokban „sarkalták", vagy ,.fészkelték". Ősszel, kukori­caszedést követően szedték össze a tököt. Nem egy gaz­da megvárta, hogy az első enyhe fagy csípje meg, mert akkor édessé vált. Az indáról úgy szakajtották le a tököt, hogy a csumája rajta marad­jon. Amelyikről letörött, azt mielőbb megetették lóval, reszelve a tehénnel, baltával aprítva a disznókkal, mala­cokkal, földhöz verve pedig a szárnyasokkal. A galam­bok is le-leszálltak csipege­tésükre, nem beszélve az ég madarairól. A hazaszállított tököt egyenként, úgy szedegették le a kocsiderékból, nagyon vigyázva, hogy ne sérülje­nek, a szalmakazal vagy a szárkúp mellé lerakták. A legszebbeket máris félre tet­ték, legfőképpen az olyano­kat, amelyeknek „szálas­eres" volt a húsa. Sok helyen az ilyen tököket a poly­vásszínbe rakták, és egy kis szalmát, vagy pár szál kuko­ricaszárat raktak rá, hogy meg ne fagyjanak. Télen egyet-kettőt előszedtek, me­lyeket baltával vágtak ketté. Ezeknek a terméseknek ki­Ezek a mai Március 20-én délelőtt trolin hazafelé tartottam az Északi városrészbe. A Mars téren óvodások szálltak fel kb. 25-en, három fiatal hölgy (két óvónő és egy dada) kísé­retében. A kisgyerekek ma­gatartása tüneményes volt. A mellettem ülő apróságot lágy öleléssel magamhoz szorítot­tam. A hölgyek szó nélkül, mosolyogva hordták körül tekintetüket az embercseme­téken. Ezen ívül nem is volt más dolguk, hiszen a gyere­kek nem tolongtak, nem ug­ráltak össze-vissza és nem hangoskodtak, netán ha fá­radtak voltak, akkor is figye­lemre méltó jó magatartás ta­núsítottak. Mielőtt leszálltam volna a Diófa vendégőnél, odalép­tem az egyik hölgyhöz és be­mutatkoztam: nyugdíjas ta­Nyugdíjas értelmiségi va­gyok. Soha nem foglalkoztam különösebben politikával. Egy újságcikk késztetett levélírás­ra, melyben Molnár Róbert képviselőt bírálták. A képviselő úrról már sokat hallottam, ismerem kritizált felszólalását is a Hit Gyüleke­zete ügyében. Nagyon egyet­értettem vele, ugyanis egyik unokám révén érintett a mi családunk is e szekta tényke­désében. Csak az tudja, hogy milyen rombolást végez a Hit Gyülekezete, aki érintett, aki szenvedő alany. Szívemből szólt a képviselő úr akkor is, amikor a Rigó utcai nyelvvizs­gáztatási mechanizmust kifo­szedték a magját, és olyan helyen tárolták - általában padláson -, ahol semmi fé­reg ne rágcsálhassa. Ezt a magot nem mosták meg, hadd száradjon a töklével, ami hártyává képződve véd­te a magot. Amikor tökélete­sen megszáradt, vászon­zacskóba téve, a kamrába akasztották föl, és akkor vet­ték elő, amikor a kikelt ku­koricasorokban el lehetett már vetni. így biztosították minden esztendőre a jó tök­termést. A félbe vágott tököket to­vább aprították és vastepsibe rakva, a kemencében sütöt­ték. Novembertől - időnként böjtidőkben - szinte minden héten sült tök a tápai csalá­doknál is, ameddig volt sütni való tök. „Csömögéltünk egész hétön. Mert az én anyám két tepsivel is sütött, azt' rájárunk mindnyájan." Emlékszem, az 1940-es évek végén nem egy iskola­társam egy szelet kenyeret és egy darab sült tököt ho­zott „ozsonnyára"., Akkor ezt természetes volt. Karácsonyra viszont szin­te mindenütt sült a tökös ré­tes, amivel a kedves vendé­get is megkínálták: „Tököt ösző, jobban lösző!" Ifj. Lele József gyerekek?! nár vagyok - bevezetőként elmondtam, hogy az utóbbi időben ilyen csodálatos gye­rekcsoporttal nem közleked­tem, majd soijáztam a dicsé­retet. A hölgy (aki dada volt) azon nyomban továbbította elismerésemet a hozzá közeli kis csoportnak. Amikor leszálltam, kórus­ban mondták a gyerekek: „Szia, bácsi!" Meghatódot­tan, boldogan indultam meg otthonom irányába. Tudom, sok ilyen hasonló, jó magatartású óvodás cso­porttal is találkozunk, de az alkalmat meg kell ragadnom. Örömet az örömért! Ezúton utóüzenetemet küldöm: Szia, gyerekek! Kézcsókom a höl­gyeknek. Tiszteletem a Ró­kus II., Garam utcai óvodá­nak és a szülőknek! Dr. Pleskó András gásolta, vagy amikor a peda­gógus bérek miatt interpallált. Nemrégiben lányom újsá­golta, hogy Molnár Róbert képviselőnek köszönhetően, 54 gazdával együtt megkapták az egy év óta elmaradt gázolaj útalap adóját. Idős vagyok már, sok kép­viselőt megértem, túléltem, de ennyit egy képviselőt sem lát­tam dolgozni, mint Molnár Róbert. Tiszaszigeti és deszki ismerőseim is csak dicsérő szavakkal szóltak róla. Akik pedig irigylik a sikert a képvi­selőtől, azok irigyeljék a sok munkát is. K. J.-né, Újszeged A hét A véradók városa címmel méltató sorok jelentek meg a Nemzetközi Vöröskereszt lapjában a mindig is kiemel­kedően jó szegedi véradó­mozgalomról. Ebből idé­zünk: „Magyarországon a sze­gedi Vérellátó Intézet a vi­lágbajnoki cím birtokosa le­hetne, ha az 1000 lakosra számított véradók tekinteté­ben versenyt hirdetnének. Szeged egyetemi város Magyarország déli részén és a legutóbbi statisztika szerint 1000 lakosra 86 önkéntes véradó esik, míg ez az arány átlagosan 49/ 1000. A véradók városa mégis segítségre szorul a nagy vér­igények miatt. Szegeden évente 21 ezer egység vért gyűjtenek és 25 ezer egység vörös vérsejt-szuszpenziót transzfundálnak. A különbö­zetet a környező megyék biztosítják. Ez a vérellátó szervezet 25 éve működik, amelyet a Dél-magyarorszá­gi Regionális Vérellátó Szol­gálat emblémája szimbolizál (négy szív és a vöröske­reszt). „Városunk lakóinál a vér­adás fő motivációja az a A Mozgáskorlátozottak Szatymazi Egyesületének 108 tagja közül a legtöbben a ta­nyavilágban élnek, így min­denben sokkal hátrányosabb a helyzetük, mint a városban lakóknak. Március 11-én este jótékonysági nőnapi bálát tar­tott a Mozgáskorlátozottak Szatymazi Egyesülete. Zsú­foltságig megtelt a helyi mű­velődési ház nagyterme, 230 vendégünk volt. A műsorban fellépett Nagy Bandó András humorista, Kiss László a Sze­gedi Nemzeti Színház marke­meggyőződés, hogy a vér és a vérkészítmények feltétle­nül szükségesek a korszerű orvosi és sebészeti ellátás­ban" - fejtette ki Gál pro­fesszor, a szegedi vérbank igazgatója. „A véradás indí­tékai között fontos az a meg­becsülés, amely a véradót övezi. Magyarországon a születésnapot szűk családi körben ünneplik, de a vérel­látó intézet ebből az alka­lomból születésnapi üdvözlő kártyát küld és ezt nagyra ér­tékelik a véradók. Minden évben az országos véradó­napi ünnepségeken hangsú­lyozzuk, hogy a véradó a társadalom nagy értéke és meggyőződésünk, hogy ami­kor az országnak az Európai Unóhoz való csatlakozása folyamatban van az önkén­tes, önfeláldozó véradók nagy száma egyik biztosíté­ka Magyarország szebb jö­vőjének" - tette hozzá Gál professzor. 1000 lakosra 86 donor olyan eredmény, amelyre irigy lehet a világ sok véradó szolgálata. Köszöntjük Szegedet, a véradók városát!" tingigazgatója segítségével a színház táncművészei, a sán­dorfalvi Szépasszony Nép­táncegyüttes és fiatal citera­zenekara. Nagy Bandó And­rás most is, mint mindig, iga­zi jó kedvet, derűt varázsolt a hálás közönségnek. A szegedi színház táncművészei való­sággal elkápráztatták a kö­zönséget. A sándorfalvi nép­táncegyüttes és citerások pe­dig fokozták a jó hangulatot. A fellépő művészek ezt mindannyian teljesen díjtala­nul tették. Rendezvényünk le­E fölirat ékeskedik a bíró­ság főbejárója fölötti hom­lokzaton. Az igazságnak ­olvashatják az arra járók, vagy akik bekényszerülnek oda ügyes-bajos dolgaikkal. Az igazság háza, ahogyan mondani szokták, mert oly­kor ekképp is illetik az épü­letet a benn ellátott feladat okán. A Legfelsőbb Bíróság ha­talmas halljában Justitia már­ványszobra fogadja a „láto­gatót". Mert mi más is lehet­ne a legfőbb bírói fórum szo­borszimbóluma, mint mér­leggel kezében az igazság is­tennőjének jelképes megjele­nítése. A köznyelvben is hallani: „Itt az igazságot osztják!" A bíróságokra jószerivel úgy járt a pórnép, mint hívő ember a templomba, és úgy léptek a tárgyalótermekbe, mint jó pap a szentélybe. Merthogy az igazság nagy dolog a gazember világban és nagy ára is van - tartja a mondás. Az évek múltán bár érzé­kelhetően gyengült az „igaz­ság" presztízse, és hanyatlott a súlya, mégis, a vitás ügyek megoldásának legbiztosabb garanciáit a bíróság döntései­ben vélte megvalósulni a polgár. bonyolításában a szatymazi polgárőrség segített, amiért igazán hálásak voltunk. Kö­szönet a Hotel Forrás igazga­tójának, a Frittmann borász­testvéreknek termékeikért. Szegedi és helyi támogatóink tombolára szánt ajándékaik­kal támogatták rendezvé­nyünket. Vincze László, az FKGP országgyűlési képvise­lője és Nagy László, a Csong­rád Megyei Agrárkamara ta­nácsosa jelenlétükkel és pénzbeli segítségükkel tisz­telték meg egyesületünket. Mivel az eljárásjog régi passzusa szerint „a bíróságok feladata, hogy a törvény cél­jainak megfelelően az igaz­ság kiderítésére törekedjék". Mindez mára a múlté. Az ezredforduló - mond­hatni - a jogalkotásba is ala­posan beleszólt. Újabb idők­ben nem az igazság alapján történő eldöntés szerepel ki­emelt helyen az eljárási tör­vény céljainak meghatározá­sánál. Az igazság kiderítésére törekvés helyett ma már a bí­róságok feladata a jogviták elbírálásában a perek tisztes­séges lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát ér­vényesítse a feleknek. Az igazság princípiuma tehát látványosan háttérbe szorult. Mint mondjunk? A cím­ben említett fölirat érvényét vesztette, vélhetően lebon­tásra vár, és egyszer majd ki­emelik tán Justiita szobrát is a magas bírói fórum épületé­ből, már a félreértések elke­rülése végett. És nem lesz meglepő, ha unokáink is csak a mesében fognak hallani arról, hol volt, hol nem volt egyszer az igaz­ság... Lévay Endre Mindenkinek őszinte hálával tartozunk. Az est bevételét egyesületünk gépkocsi vásár­lásra fordítja, melyre nagy szükségünk van. Egyesüle­tünk fenntartásához a helyi önkormányzattól 30 ezer fo­rintot kapunk. Munkánkat csak gépkocsival tudjuk ellát­ni, tanyán élő sorstársainkat szállítani, rendszeresen láto­gatni, segítő szolgálatunkat működtetni. Bízunk benne, hogy rövidesen többen is tud­nak rólunk. Gera Anna Ovis köszönetek A Hét vezér utcai óvoda nevelőtestülete ezúton sze­retne köszönetet mondani Molnár László szülőnek, aki segített abban, hogy több százfős farsangi mulatsá­gunk létrejöhessen. Köszön­jük továbbá a szülők közös­ségének, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy ezen rendez­vény sikeres legyen, munká­jukkal és adományaikkal tá­mogatták óvodánk további szépítésének lehetőségét. • A klebelsbergi óvoda kö­szönetet mond a Szeviép Rt.-nek az udvarrendezés­ben, homokozó felújításban és a hulladékok elszállításá­ban nyújtott segítségükért. • A Tarján 1. Sz. „Rókus" Óvoda február 26-án tartotta hagyományos alapítványi bálját a Kék Csillag étterem­ben. Az óvoda nevelőtestü­lete ezúton szeretne köszö­netet mondani a résztvevő és támogató szülőknek, cégek­nek, intézményeknek és azon személyeknek, akik hozzájárultak a bál sikeré­hez. Támogatóink: Makrai László képviselő, Gasztány Ferenc vállalkozó, Czakó Já­nos művésztanár, Szombat­helyi Árpád művésztanár, Sziveri Ferenc vállalkozó, Frank Sándor a Kék Csillag étterem vezetője, Suli-Host Kft., Pavane történelmi tánc­együttes, Z. Nagy cukrászda József Attila sgt.. Szintézis Kft., W. S. Ker. Textilgyári út. Szegedi Paprika Rt., Praktiker Áruház, Fix-Pont Diszkont, Medikémia Vegy­ipari Rt., Képesbolt pasz­százssor, SZKT - Nemes László, Kid Land, Barát Bt. Bartók Béla tér, Rádió Taxi. Kiskakas csárda - Bakai László, Szegedi Nemzeti Színház, Folcus Bt., „Nagy­mama lángosa" Mars tér, Generáli Biztosító. • A Hunyadi téri tagóvoda dolgozói, és a gyermekek köszönik a Mc Donald's, a Német Egyesület, a Papagáj Markét és a Pick Szalámi­gyár támogatását, amellyel hozzájárultak az óvodai far­sang sikeréhez. Farsang a vakok t otthonában Február 14-én otthonunk­ban fantasztikus hangulatú karnevált és Valentin-napot rendeztünk. Kitűnő hangula­tunkat a következők segítet­ték adományaikkal: Contex Kft., Fekete Mamba Gyógyszertár, Ko­zák Pál étteremtulajdonos, Morton's Utazási Iroda, Osztrák-Magyar étterem tu­lajdonosa, Fejértej Parmalat Tejipari Rt., Sas Patika, So­roptimist Club, „Sramli" Csárda tulajdonosa, Step'96 Marketingiroda, Szegedi Fo­nalfeldolgozó Rt., Szent Vince Borrend. Hálásan köszönjük a va­kok otthona lakói és dolgo­zói nevében. Hova fordulhat? oz­ZÁNK! Hirdetését feladhatja személyesen: hétköznap 8-18 óráig, Sajtóház, Szeged, Stefánia 10. DÉLMAQYARORSZAO KFT. A képviselő dolgozik Mozgáskorlátozottak bálja Szatymazon

Next

/
Thumbnails
Contents