Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-27 / 72. szám

í»VfÖT -I iöífÉV ; :.Ué 2 KÜLFÖLD HÉTFŐ, 2000. MÁRC. 27. kommentár A mi maffiánk A

Z utolsó tíz évben kedvenc kifejezésünk a maffia. Ha bármilyen összefonódást gyanítunk, rögtön maffiát kiáltunk, miközben a hétköznapi embernek a szervezett bűnözésről legfeljebb olasz filmélményei lehetnek. Márpedig a szervezett, gazdasági bűnözéssel lassacskán együtt kell élnünk, akár tetszik, akár nem, akár „szembetalálkozunk" vele az utcán, akár csak olvasunk róla. Nem vagyunk vele egyedül. Ha kelet felé tekintünk, akkor orosz, ukrán, kínai maffiát látunk a képzeletbeli térképen, államok helyett. Délről az olasz, a szerb és a horvát maffia szorongat bennünket, északon a cseheket aggasztja a „maffiakapitalizmus" (idézet Václav Havel cseh államfő közszolgálati tévének adott interjújából). Az APEH felelős vezetői időnként nyilatkozatokat tesznek közzé arról, hogy hazánk a pénzmosás bázisa. Ehhez képest csak kellemetlen közjáték az, hogy a londoni székhelyű BBC World csatorna március elején négyrészes filmsorozatában Magyarországot a szervezett alvilág egyik központjaként, az Oroszország felől érkező olajbűnözés bástyájaként mutatta be. M

ivel minden mindennel összefügg, vezető közgazdászok azonnal Magyarországot kezdték el félteni, mondván, megijed a külföldi tőke, kevesebb befektető érkezik majd Magyarországra. A sorozat vetítése után azonban úgy tűnt, nincs ok a félelemre, a nyugati cégek képviselői nem nyilatkoztak úgy, mintha inukba szállt volna a bátorság. Sokkal érdekesebb az, amit Kovács Kálmán szabad demokrata képviselő, az előző kormány közlekedési államtitkára mondott azzal kapcsolatban, hogy az Orbán-kabinet nem kíván közbeszerzési pályázatot kiírni az autópálya-beruházásokra. Arra emlékeztetett, Olaszország nemzetközi megítélését ma is negatívan befolyásolja, hogy a maffia jelentős vagyonokat szerzett annak idején az átláthatatlan autópálya-építéseken. Olasz maffia, magyar maffia, cseh maffia... A kör zárul, vagy csak most nyílik...? Havel és a jelek Prága (MTI) Václav Havel szerint Csehországban drámai módon nő a gazdasági bűnözés, amely fokozatosan összefonódik a politikával is, és egyfajta „maffiakapitalizmust" hoz létre. A közszolgálati televízióban sugárzott interjújában a cseh államfő kijelentette, hogy „amennyiben még egy ideig elnök maradok, nem tehetem meg, hogy nem veszem észre annak a folyamatnak a veszélyes jeleit, amit én maffiakapitalizmusnak nevezek, és amely egyre erőteljesebben szóhoz jut". - Nem tehetek úgy, mintha nem látnám azt a számtalan rossz dolgot, amely a nem éppen tisztességes gazdasági tevékenység összefonódását bizonyítja bizonyos politikai körökkel vagy személyekkel mondta. Anélkül, hogy neveltet vagy cégeket említett volna, az államfő kifejtette, hogy bizonyos pénzügyi körökről, olyan bankokról van szó, amelyek valószínűleg külföldi maffiákkal is összeköttetésben állnak, és csendesen, feltűnés nélkül terjeszkednek. Mint hangsúlyozta, nem szemlélheti továbbra is tétlenül, hogy az egyes állampolgárokon eluralkodik a félelem. Szerinte a lehető legnagyobb támogatásban kell részesíteni a rendőrséget, az ügyészséget, a nyomozókat és a bíróságokat, hogy ne féljenek felfedni a maffiához kapcsolódó eseteket sem. Fegyelmezetten, katonásan állnak sorban az egyenruhások egy moszkvai szavazókörzetben. (MTI Telefotó/AP/Makszim Marmur) Moszkva (MTI) A vasárnapi orosz elnökválasztáson a szavazatukat leadottak között végzett felmérés szerint Vlagyimir Putyin győzött 51 százalékkal, a második a kommunista Gennagyij Zjuganov 28 százalékkal, míg a harmadik helyet a liberális Grigorij Javlinszkij szerezte meg a szavazatok hét százalékával. Az orosz tv-csatornák vasárnap este közép-európai idő szerint röviddel este hét óra után - miután a kalinyingrádi körzetekben is zárták az urnákat - ismertették az exit poll eredményeit, amelyet a Hatékony politikáért alapítvány készített. Az orosz RTR állami tv-csatorna a kampánycsendet megsértve egy órával az urnazárás előtt már beszámolt e becslésekről. Az országos választási bizottság vasárnap este, urnazárást követően a szavazatok hét százalékának összeszámlálása alapján azt közölte, hogy Putyin vezet 45,06 százalékkal, a második Zjuganov 30,93 százalékkal, mfg a harmadik egyelőre Aman Tulejev kemerovói kormányzó 8,87 százalékkal, s csak a negyedik Grigorij Javlinszkij, a szavazatok 5,01 százalékával. Jugoszláviai megemlékezések Belgrád (MTI) Jugoszlávia-szerte rendezvények sorozatával emlékeztek meg a hét végén arról, hogy a NATO a Koszovó-tárgyalások kudarca után éppen egy évvel ezelőtt indította meg 78 napon át tartó légicsapásait, ám a kormánypárti és ellenzéki rendezvények hangneme és üzenete meglehetősen távol állt egymástól. A Momir Bulatovics vezette jugoszláv kormány nyílt ülést tartott, Bulatovics, illetve Zivadin Jovanovics jugoszláv külügy- és Dragoljub Ojdanics védelmi miniszter (a NATO-csapások idején vezérkari főnök) hangsúlyozta: az „állítólagos (koszovói) humanitárius katasztrófa" és az emberi jogok védelme ürügy volt, hogy a NATO a világ előtt igazolhassa „agresszióját", amely azonban „teljes kudarcot vallott". A jugoszláv parlament két háza együttes ülésen emlékezett meg az évfordulóról. Belgrádban háromnapos tudományos tanácskozás kezdődött a NATO-csapások következményeiről. A városközpontban a nemzetközi szankciók feloldását követelő több ezres nagygyűlést, a főtéren pedig „Az ének tartott meg bennünket" jelszó- •> val koncertet tartottak, ahogyan a háború alatt minden nap. Kormánypárti politikusok megkoszorúzták a légicsapások során találatot kapott helyeket. Este a pancsovai Duna-hídnál és az egyik Száva-hídon vonult fel tiltakozó menet; a háború alatt hasonló módon védték a belgrádi hidakat. Más szerbiai városokban szintén tartottak megemlékezéseket. A hivatalos rendezvények hangvétele az ismert belgrádi álláspontot tükrözte. Zivadin Jovanovics közölte, hogy országa megvédte méltóságát és szabadságszerető hagyományait; a NATO céljai nem váltak valóra, sőt, a kívánttal éppen ellentétes hatást értek el. Jovanovics az amerikai kormányt tette felelőssé több mint ezer polgári áldozatért és az általa 100 milliárd dollárnál is nagyobbnak mondott anyagi károkért. Dragoljub Smiljanics vajdasági parlamenti elnök szerint Szlobodan Milosevics jugoszláv államfő egy jobb élet jelképe maradt. Az RTS szerb állami tévé olyan polgárokat szólaltatott meg, akik azt hangoztatták: „mi győztünk", „Szerbia megsemmisíthetetlen", és „csak az egység mentheti meg a szerbeket". Az RTS szerint Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke táviratot küldött Milosevics elnöknek. A budapesti jugoszláv nagykövetségen átadott táviratban szolidaritásáról biztosította Jugoszláviát, amely „hősies ellenállást" fejt ki „az imperializmus egy űj formájával" szemben. Merőben más hangnemet ütöttek meg az ellenzéki pártok, amelyek közül több helytelenítette az ünneplést. Spasoje Krunics, a belgrádi ellenzéki városvezetés tagja összehasonlíthatatlanul rosszabbnak vélte Szerbia mostani mint egy évvel ezelőtti helyzetét, mondván: országát teljes nemzetközi elszigeteltség övezi, állnak a gyárak, nincs gyógyszer a kórházakban, teljesen nyitott a jugoszláv-albán határ és „mindenütt hazugsággal" találkozni. A B2-92 független rádióban megszólaltatott polgárok nem láttak okot az ünneplésre. Az Otpor ellenzéki diákmozgalom 120 szerbiai városban tervezett plakátragasztó, röpcédulaosztó, és a belgrádi vezetés lemondását követelő aláírásgyűjtő akciót. A rendőrség ezt több helyen meggátolta. II. János Pál a Siratáfalnál Jeruzsálem (MTI) II. János Pál pápa szentföldi zarándokútjának utolsó napján, vasárnap Jeruzsálemben meglátogatta a három nagy egyistenhitű vallás legszentebb helyeit. II. János Pál a muzulmán vallási méltóságokkal tartott eszmecsere után a zsidók legszentebb helyére, a vallási és nemzeti szimbólumnak számító Siratófalhoz látogatott el. Botjára támaszkodva a pápa egyedül ment oda a Szikladóm és az Al-Aksza alatt húzódó Siratófalhoz, amelyet megérintett, és miként azt a zsidók teszik, a kőtömbök közötti egyik résbe becsúsztatott egy papírt. A szentatya a Siratófal előtt az egyház nevében ismét Isten bocsánatát kérte mindazokért a szenvedésekért, amelyeket a keresztények okoztak a zsidóknak a történelem során, majd kezét a falhoz támasztva néhány pillanatig némán állt. Pinochet győzelme Valparaiso (MTI) A chilei Nemzeti Kongresszus szombaton alkotmánymódosítást fogadott el, amely visszavonhatatlan mentelmi jogot biztosít az ország volt elnökeinek. Az alkotmánymódosításhoz szükséges előírásoknak megfelelően a képviselőház tagjai és a szenátorok együttes szavazáson döntöttek: 113 igen, 27 nem szavazattal és 3 tartózkodással kaptak mentességet mindenféle felelősségre vonás alól a volt chilei elnökök - így Augusto Pinochet tábornok is. Irán még kéreti magát Teherán (MTI) Irán legfőbb vallási vezetője szombaton visszautasította Washingtonnak azt az ajánlatát, hogy rendezzék a két ország hosszú idő óta ellenséges viszonyát. Ali Hamenei ajatollah szerint a közeledést szorgalmazó amerikai politika „álnok és megkésett". Közölte, hogy a „bűnök beismerése" nem elég. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter március 17-én bejelentette, hogy az Egyesült Államok könnyít az Iránnal szembeni gazdasági büntetőintézkedésein. Putyin: 51 százalék? Dzurinda ós Meciar televíziós szópárbaja Pozsony (MTI) Nagy várakozás előzte meg Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnöknek és Vladimír Meciar exminiszterelnöknek a szlovák közszolgálati televízióban elhangzott vasárnapi vitáját, amelyben Meciar azokat a politikai erényeket is igyekezett magának tulajdonítani, amelyek okán Szlovákia európai integrációs esélyei a távozása után kedvezőre fordultak. A nagyon kiélezett hetvenperces szócsatát Meciar régi szlogenjével kezdte, amikor kihívóan a kamerába kacsintva és elsőként megszólalva azt kérdezte Dzurindától: „Politikai tekintetben maga kicsoda, Dzurinda úr? Én nem tudom, hogy maga kicsoda." Hozzátette: azt azonban tudja, hogy Hitler után Dzurinda az első, aki Szlovákiában felszámolja a felsőoktatást. A két politikus rendre hazugsággal vádolta egymást. A válaszokkal több kényelmetlen kérdésre adós maradó Vladimír Meciar, az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnöke még azt is saját érdemének és exkormánya nemzetközi tekintélyének tudta be, hogy Bili Clinton amerikai elnök, aki vele egyszer sem találkozott, Dzurindát kétszer fogadta. Meciar igyekezett azt bizonyítani, hogy ezt is ő, és egykori kormánya készítette elő. Ezzel szemben nem adott választ azokra a kérdésekre, amelyek azt firtatták. vajon háromszori kormányzása alatt az európai politikusok miért nem kívántak találkozni vele. Honnan szerezte ön a luxusvillává átalakított panziójára fordított pénzt, amikor „önnek is fillére annyi volt a kormányfői fizetése, mint most nekem" - kérdezte Dzurinda, de választ nem kapott. Az exkormányfő megvédte egyik legközelebbi emberét, a Kassai Vasműveket privatizáló és a csőd szélére sodró - most spanyolországi villájában élő - Alexander Rezest, aki, mint mondta, azért nem térhet haza, mert Dzurindáék elvennék az útlevelét, s ezek után az egészségi problémáival nem tudna a svájci klinikákhoz fordulni. Dzurinda számon kérte Meciartól, miért nem hajlandó eleget tenni annak a törvényből eredő kötelességének, hogy vallomást tegyen az egykori államfő, Michal Kovác fiának erőszakos elhurcolása ügyében. „Soha nem hajtok fejet az Önök piszkos szándékai előtt" - jelentette ki Vladimír Meciar, aki tagadta, hogy bírósági idézést kapott volna. A vasárnap délben élő adásban látható televíziós vitáról távozó Meciarnak a televízió épülete előtt a rendőrség megpróbálta kézbesíteni a kihallgatásra szólító idézést. A testőrei kíséretében és a „kamerák kereszttüzében" távozó Vladimír Meciar kitért az idézés átvétele elől és „inzultálta az operatőröket" - derült ki televíziós forrásokból az éló adás befejezése után. Jobbulást kívánok... C

annes. A francia Riviéra egyik csodálatos, még februárban-márciusban is élettel teli, nyüzsgő városa. Csodálatos szállodaóriások támasztják egymásnak a hátukat, mindenütt pálmafák sorakoznak, jachtok százai ringatóznak a Földközitenger lágy hullámain a kikötőben, a szél szinte simogatja az arcot, 18-20 fokot mutat a hőmérő. Varázslatos világ, mintha egy meséből pottyant volna ki, s talán itt még egy kívánsággal is beérnénk - ha a nagy „tóból" elénk vetődne az aranyhal. Az ember már akkor valami furcsa „honvágyat" érez, amikor ott van, mert tudja, közeleg a távozás órája. Igyekszik a téli tavaszból minél többet magába szívni, hátha szükség lesz erre a vitalitásra, ha hazatér. Még most is hallom a tenger mormolását, suttogását. Micsoda titkokat árult eL. Pár óra elteltével már a Szamos utcai buszmegállóban állok. Nincs hideg, a Nap igyekszik tenni a dolgát, s kellemes az idő. Becsukom a szemem. S hallom a víz énekét. Mintha ott lennék a Cote d'Azúron. Az érzékek furcsa játékaTálán az is, hogy úgy hallom, a csoszogásból, mellém állt valaki? - A költözködésnél tönkre mentem, mindkét térdem összezúzódott - hallom, s kinyitom a szemem. A mellettem álló negyvenes-ötvenes, kopottas öltözetű férfi beszélt. Nem hozzám, csak úgy. Hátha meghallja, hátha meghallgatja valaki. - Még én hívtam ki a mentőket, bevittek, egy napig voltam a kórházban, teletömtek pirulákkal, s közölték: holnap reggel mehetek, mert kell az ágy másnak... Nem tudom mi lesz velem... Alig bírom elviselni a fájdalmat, az is gondot okoz, hogy leés fellépjek az útpadkára... Szedek még gyógyszert, de nem javul, rettenetesen gyötör a kín. Mi lesz velem?... Válasz senkitől sem érkezett. Én néha bólogattam. Majd megérkezett a busz, amire vártam, elindultam, de még mentemben odamorzsoltam: - Jobbulást kívánókMegérkeztem Magyarországra. Ahol az emberek talán már annak is örülnek, ha elmondhatják. S valaki meghallja, meghallgatja. Eszembe jutott az Aranypart, a csillogó pompájú szállodasor, a gondtalannak tűnő élet. Nálunk még a szürke a divatszín, s a legtöbben - lehet, hogy egyre többen? - még közelebb vagyunk a földhöz, mint a csillagokhoz. Jobbulást kívánok. De valójában nem is tudom, kinek— Imre Péter