Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-24 / 70. szám

PÉNTEK, 2000. MÁRC. 24. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! nézzük, miből élünk! Gondolom, a kedves kör­L Y nyékbéliek is hasonló nekirugaszkodással fognak munkához. A „uramjézussegíts" is illene, mi több: ránk is férne, hogy kegyeikbe fogadjanak bennünket az égiek. Volt már baj elég, most már az jöjjön, ami jó. Szép idő­vel, kellemes tavasz. Magunk bejártuk Zsombót, Csenge­lét. Hogy mi sül ki ebből a munkakezdő fohász után? Ha elolvassák oldalunkat - megtudják. Annyit sajnos előre elárulhatok, hogy a körénk ólálkodó víz nem húzódott még vissza. Terjeszkedik a vetéseken, krumplinak, kuko­ricának, veteménynek való a földeken. Amint Önök is láthatják, kiárkolva, össze-vissza hasogatva már minden köröttünk, mivel a folyók vizei magasodnak, a mi kertje­ink, földjeink süppedősek, nem bírják még el a traktort. Pedig már nagyon kívántatják magukat a kora tavaszi tennivalók! Földet forgatni hagymának, reteknek, korai burgonyának, kukoricának. Igazán nem volna már sza­bad késnie az ezt megelőző trágyaszóró hadműveletnek sem, ha még a kerti véleményezéssel, a gyümölcsösök, szőlők metszésével kicsit ráérősebbek is lehetünk. A mészkénleves permetezés se várathatna magára sokáig, maholnap pattanásig feszülnek a rügyek. Az épületeket ha időben nem hozzuk rendbe, a kicsi bajból - nagy le­het. Úgyhogy, épp a kedves környékbéliek ne tudnák: volna munka bőven! Annak is itt az ideje, hogy isteniga­zából megszemléljük: miből is élünk? Miből, mennyit és hová is vessünk? r| e, hát olyan hideg volt a minap is, mintha még min­RJ dig tél lenne. És az ilyen hózáporos tavaszon tán mégis csak az volna a jó, ha még mindig csak a kemence padkáján ülve kéne tervezgetni, hogy mit is dolgozunk majd a nyáron. Ebbéli vágyában köszönti mindnyájukat: A megmérettetésen a kör­nyékbeli települések általános iskolásai vesznek részt, így a helyiek mellett Zákányszék­ről, Zsombóról, Sándorfalvá­ról, Röszkéről és Bordányból érkeznek versenyzők. Kiibekháza Munkatársunktól Ma, pénteken délután 5 órától a kübekházi általános iskola előterében szomszédol­nak a tiszaszigetiek. Az óvo­dások lakodalmas népi játék­kal készülnek, Baráth Ágnes óvónő pedig Mozart Varázs­fuvolájából és Haydn Szere­nádjából ad elő részleteket fu­volán. Az általános iskolások repertoárjában alföldi néptán­cok, furulya- és szintetizátor­szólók, aerobic-bemutató, va­lamint egy vidám jelenet sze­repel. A nyugdíjasklub „Múlt és jelen" című összeállításával lép fel Kübekházán, a klub egyik tagja pedig „A cigány" című darabot adja elő. A Sza­bó család tagjainak, az apuká­nak és két gyerekének hege­dűjátéka zárja a tiszaszigetiek vendégszereplését. elébe sohasem avulhat el: ameddig élünk, remélünk. Látni azért jelét, hogy a földek kezdik visszanyerni régi tisztüket. Itt, ott már gondozva, ápolva van­nak, de még inkább a gazdát­lanság a jellemző. Dorozsmán láttuk, hogy a markoló kocsira púpozza a trágyát, majd onnét a szórógép a többihez teríti. Megtudjuk, hogy az állati eleség, a takarmány miatt sok­szorozzák így a föld erejét. Ahol állatot tartanak - tudtuk meg - és ha azokat átveszik jó árért, érdemes föléleszteni a birtokot. Természetesen, ak­kor, ha tehetjük, ha át tudjuk vészelni a nehéz időket, mint például a mostanit, amikor is a tartalékait éli már majdnem minden gazdálkodó. Mondani szokás: manapság munkával nehéz pénzt keres­ni, de tisztességes úton csak azzal lehet. Forráskút, Balás­tya, Kistelek, Pusztaszer, Csengele, hogy csak a most útba ejtett gazdahelyeket néz­zük, jó példái ennek. Ahogy megmutatta magát a tavasz, a földeken mozgás támadt. Vá­zai készültek a meleget tartó fóliának, ágyás a hagymának, utcaszépítő virágnak. Perme­teztek, metszették a fákat, ve­tették a krumplit. Tették dol­gukat a megélhetésükért hadra fogott népek, mint mondani szokás: mintha mi se történt volna. Harag ne legyen érte, de ez így is van rendjén... M. T. mert a valamikori bánáti hentesmester nem élhetett egy percig se munka nél­kül, s csak azután indította újra mikor Feri bácsi végér­vényesen elköszönt, mikor hazajött a gyárból, minda­zért, hogy akik megszokták a bükkfa ízén füstölt, gyö­nyörű húsvéti húsokat, azok ne maradjanak - a mindennapok alakulásában igen is füstölgésre való idő­ben se - füstölés, pontosab­ban, nem keverve most már a szezont a fazonnal, ün­nepre, nyárra való élelem nélkül. S hogy ezek után a kecskéstelepi Kovács-köz­ben egy füst alatt elmondott füstölői füstölgésünk mivé növi ki magát, az már min­denképp a jövő zenéje, de abban bízhatunk, hogy mindnyájan a jó mesterek módjára tettük a dolgunkat s ha legközelebb is füstöl­tetni térünk be, semmiképp se maradjon az füstbe ment terv. Majoros Tibor Bordány Munkatársunktól Március 27-én, hétfőn dél­után 4 órakor képviselő-testü­leti ülést tartanak a bordányi gondozási és családsegítő központban. Ezen többek kö­zött Balogh Ferenc polgár­mester ismerteti az 1999. évi költségvetés zárszámadását, illetve az idei módosítását. Ebben az évben forráshiányos lesz a község, ezért ÖNHIKI-s pályázatot nyújtanak be. A he­lyi tornaterem eddigi működé­séről beszámol az intézmény­vezetője, Vincze Ferenc. Az általános és alapfokú művé­szeti iskola új szervezeti és működési szabályzatát is jóvá­hagyja az ülésen a testület. Kerekes Tibor jegyző pedig a „Bordány községért" emlék­érem alapításáról beszél. Deszk Munkatársunktól Ma, pénteken délután 2 órakor rendezik meg a deszki faluházban a II. Maros menti fesztivál népdal és szólóhang­szer kategóriájának versenyét. Ha megemberesedik a krumpliföld... Nehéz tavasznak nézünk Adná magát, hogy a füs­tölőben, ha már ott va­gyunk, egy füst alatt füstö­lögjünk is, mert idő van, történet kerekedne hozzá, sokat látott, megtapasztalt ember a füstölőmester, aki csaknem negyven évet hú­zott le a füstölőgyárban, kelletik magukat a szebb­nél-szebb portékák, sonkák, szalámik, szalonnák, és mi magunk se vagyunk ká­poszták, hallottunk már egy két virgás történést a gyári melóról, az ügyes, szorgal­mas emberről, de mégse tesszük, mert a füstmester, aki korábban sok mindent szóvá tett, mikor a szó szo­ros értelmében is benne volt a pácban, merthogy a szalámigyár tartósító rész­legén dolgozott, kér ben­nünket: füstölni füstölhe­tünk, azért vagyunk itt, és még azt is hozzáteszi, hogy az apukája is mindig azt mondta, ha kérdezték ilyen­kor, persze, láthatják is és mutatta a cigarettát, és min­Egy füst alatt. A sonka már kész. (Fotó: Gyenes Kálmán) denki tudta, hogy ezt így is meg úgy is lehet érteni, akár az általunk kért füstöl­gést, amire a füstmester is­mételten a fejét rázta, füs­tölni igen, de a régi dolgok miatt füstölögni már nincs értelme, nem érdemes, mert ami történt, az már megtör­tént, változtatni rajta nem lehet. így, tehát ott tartot­tunk a füstölői füstölgéssel, hogy Géczi István is inkább füstöl mint füstölögne, vagyis annak, aki hozzá vi­szi a disznóegyetmást, son­kát, sajtot, kolbászt meg bármit, szakszerűen elteszi nyárára. Csinálja ezt más is, sőt egyre többen eszká­bálnak házi füstölőt, söprik ki a tanya öreg kéményét, de a füstölgésre semmiképp se kapható kecskéstelepi füstmester pontosan tudja, hiszen korábban tonna­számra tette a sóba, pácba, füstre, szárítóba a húsvéti finomságokat, hogy mikor milyen tűzzel, milyen fával, milyen vassal lesz a leg­szebb és a legjobb a hozzá vitt nyers anyag. Azon se érdemes füstölögnünk, hogy a történetírónak maga a füstölő története is meg­érne egy szép misét, hiszen István építette az apjának, Télvégen új a remény: hátha most jobb lesz, mint eddig? Ha visszahú­zódnak a vizek, ha kivi­rágoznak a fák, ha szár­ba szökken a kenyérnek való, ha megemberesedik a krumpliföld... akkor biztos jobb lesz. Ez ügy­ben, mostanában sok a ha-ha-ha. A kényszerből fakadó nevetés. A kín hajtotta kacagás. Mintha igazából már reményeink se lehetnének... A zsombói faluszélen Jene­mével váltunk néhány monda­tot. Mellettünk a fóliák alatt már minden zöld. A földieper soraitól akár a reményeink is fölfakadhatnának. Nemsokára pénz áll a házhoz. - Soká lesz az még ­mondja Jenei Sándorné. - Biztató az idei piac? - Semmit se lehet még tudni. A tavalyi nagyon siral­mas volt. - Sokba van az eddigi gaz­dálkodás? - A fólia, a vegyszer, a ve­tőmag, a piacolás, ezek, olyan rossz évben, mint a tavalyi volt, meg amilyennek az idei is indul: elviszik a hasznot. Ha van ilyesmi, egyáltalán. - Akkor milyen esztendő­nek nézünk elébe? - Nagyon rossznak. Min­den csupa víz. A barackost kéne már metszeni, a krumplit vetni, de nem lehet, annyira le van vizesedve a földjük. Kenyérkereső „kenyérgőzössel" a Pántlikán. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ahogy számoltuk, harminc­negyven százaléka ki is pusz­tul a gyümölcsfáknak. Semmi jóra nincs kilátásunk. Amit spórolunk, erre megy el, nem a nyaralásra. Máshol is apadóban a tarta­lék. A rossz piac elnyel min­den mozdítható forintot. És senki sem lehet biztos abban, hogy épp az ő portékájára vár­nak a kereskedők. Ha nincs, aki tisztességes árat adjon az almáért, barackért, krumpliért, paprikáért és nincs aki ezeket árában megvegye, kinek a há­tán csattan az ostor? A kérdésre a határ adja meg a feletet. Azén, aki az ef­fajta munkával keresi a ke­nyerét. Akinek nincs havi fi­xe, akinek a rezsit, az otthon fönntartásának költségeit, a gyerekek iskoláztatását ennek ellenére havonta fizetni kell. Reája nagy csapást mér a kés­lekedő tavasz. A vizesség. Az árak arcátlan emelkedése. A pénzes vevő hiánya. Fogal­mazzuk bátran: a mai vilá­gunk. De mégse adhatjuk meg magunkat! Régi a mondás, tán MARS, Incorporated/Effem Hungary Kft. A MARS, Incorporated valamennyi fő termékével piacvezető az egész világon. Noha a cég elsősorban márkás állateledeiről és külön­böző édességeiről közismert, széles termékpalettáján szerepelnek hobbiállattartáshoz szükséges kiegészítő eszközök, élelmiszerek, ita­lok, valamint ital- és elektromos pénzautomaták is. A MARS-termékeket több mint 100 országban fogyasztják, ezért dolgozik nap mint nap a cég közel 30 ezer munkatársa a világ 60 or­szágában. Az 1993-ban alapított Effem Hungary Kft. a folyamatosan növekvő hazai piacra számítva jött létre. A gyár kapacitásának igen gyors, évi 100%-os növekedése a magyar piac vezető szereplőjévé tette cé­günket és sikeres exportőre 20 külföldi piacnak is. Az Effem Hungary Kft. olyan, világszerte elismert márkákat állit elő, mint a WHISKAS, a PEDIGREE, a KITEKAT, a CHAPPI és a TRILL. A 2000-ben megvalósuló beruházások és fejlesztések miatt az alábbi területre keresünk szakembereket: TERMELÉSVEZETŐ Feladata a termelésre vonatkozó napi tervek minőségi és hatékony megvalósítása a munkavédelmi szabályok betartásával. A termelési csapat folyamatos fejlesztése és képzése, a munkatársak kiválasztása. Ideális jelölt: gépész-, vegyipari vagy élelmiszer-ipari mérnök és 1-3 éves gyakorlattal rendelkezik. TERMÉKFEJLESZTÉSI VEZETŐ Felelőssége a szárazeledel- és kiegészítő termékcsalád fejlesztése a piaci igényeknek megfelelően, az adott költségkereten belül. A meglévő receptúrák folyamatos karbantartása. A termelés támogatása, a világszínvonalú technológiai szint megvalósítása érdekében. A közvetlen beosztású munkatársak képzése és támogatása. Ideális jelölt: vegyipari vagy élelmiszer-ipari mérnök és 2-3 éves szakmai gyakorlattal és vezetői tapasztalattal is rendelkezik. Mindkét munkakör betöltéséhez az angol nyelv kommunikációs ismerete szükséges. A sikeres pályázóknak kiváló képzési és betanulási program garantálja a munkakör elsajátítását, karrierlehetőség és kiemelkedő fizetés várja azokat, akik lelkiismeretes munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a cég fejlődéséhez. A fényképpel ellátott, szakmai önéletrajzokat az alábbi címre kérjük elküldeni 2 héten belül: Effem Hungary Gyártó Kft. ÉÉOW& 6648 Csongrád-Bokros I. kerület. Tel.: 63-579-500, fax: 63-479-489. * **

Next

/
Thumbnails
Contents