Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-23 / 69. szám

Mégis, kinek az érdeke? A

Z utóbbi évtizedekben mind gyakrabban halljuk, hogy a környezetvédelmi problémák korunk időzített bombái, küszöbön az ökológiai katasztrófa. Egyre szennyezettebb a talaj, a víz, a levegő, változik az éghajlat, egyre gyakoribbak a viharok, tájfunok és hurrikánok, az árvizek, pusztulnak az esőerdők, fajok tűnnek el a fóld színéről, mielőtt még felfedeztük volna őket. Sokat beszélünk róla, mégsem történik semmi. Legfeljebb látszatintézkedések, hogy úgy tűnjön, nekünk fontos a jövőnk, a környezetünk, unokáink öröksége, melyet csak rövid időre kaptunk kölcsön. Hogy miért? Talán meglepő lehet következő állításom: a mai magyar társadalom valamennyi szereplője, a kormányzat, a helyhatóságok és a lakosság is ellenérdekelt abban, hogy a környezetvédelem területén érdemi előrehaladás történjen. Miben érdekelt egy ország kormánya, vezető politikai erői? A stabilitásban, a gazdasági növekedésben, az exportban, a nemzetközi versenyképességben. Sikeres politika - Szerbiát kivéve - elképzelhetetlen stabil, erős és fizetőképes nemzetgazdaság nélkül. Ez biztosítja az ország finanszírozását, a fejlesztések forrásait. Márpedig a közhiedelemmel ellentétben a kormányok nem tudnak pénzt előállítani, csupán a beszedett adóforintokat tudják több-kevesebb sikerrel szétosztani. A környezetvédelem pedig sok pénzbe kerül. Meg kell teremteni az infrastruktúrát, most éppen szennyvíztisztítókat, szigetelt hulladéklerakó telepeket, válogató műveket. Azután ezeket üzemeltetni is kell. A fejlesztések támogatása jelentős állami forrásokat igényel, a beruházások és az üzemeltetés költségei jelentősen megemelik a helyi közszolgáltatások díját. Aj ellenérdekeltség egyik oka tehát az, hogy a kormány közvetlenül is kénytelen anyagi terhet vállalni, ugyanakkor a lakosságot érintő díjnövekedés sem közömbös számára, hiszen a választópolgárok jó közérzete, különösen a ciklus vége felé rendkívül fontossá válik. De a legjelentősebb szempont mégis az ország nemzetközi versenyképességének kérdése. A környezetvédelmi kiadások megnövelik - azt nehéz lenne megmondani, milyen mértékben, talán 10-20 százalékkal - a hazai termékek előállítási költségeit, és ez jelentősen ronthatja termékeink nemzetközi piacra jutásának esélyeit. A nemzetgazdaság számára viszont döntő fontosságú külgazdasági egyensúly és az export növelése, melynek legfontosabb feltétele a nemzetközi versenyképesség. Az önkormányzatok szempontjdi az eddigiektől eltérőek, kevésbé átfogóak és komplexek, de az ellenérdekeltség pontosan nyomon követhető itt is. A kormányéval egy tőről fakad, hiszen összességében nekik is ugyanazok a választóik. Rendkívül nehéz meghozni egy népszerűtlen intézkedést, mondjuk egy közszolgáltatás díjának megemeléséről. Különösen a kisebb településeken, ahol szinte mindenki ismeri egymást. Ez a probléma a választások közeledtével egyre súlyosabbá válik, a ciklus második felében már szinte lehetetlen érdemi döntéseket hozni. A díjemelési kényszer elkerülése esetenként megbéníthatja az önkormányzatokat, melyek fejlődése így teljesen lelassulhat. Ez a politika természetesen csak rövid távon működik, a konfliktuskerülő stratégia később megbosszulja magát. Az emberek többsége ugyanis fejlődő településeken szeret élni, ezért rövid ülő alatt elfogadják a jól megindokolt népszerűtlen intézkedéseket is, különösen, ha látják azok eredményeit. így egy populista helyi önkormányzat csak ideig-óráig lehet népszerű. T Tegezeiül vizsgáljuk meg, hogy vajon a lakosság érdeV kelt-e a környezetvédelmi fejlesztésekben. Vegyük például a szennyvizet. Ha a szennyvíz egyszerűen elfolyik egy gödörbe vagy csatornába, netán az egyik holtágba, az nem kerül semmibe. Egy kicsit drágább, ha a petőfitelepi családi ház gyűjtőaknájából évente kétszer szippantani kell - a szennyvíz túlnyomó része valahogy elszivárog. Még drágább, ha van csatorna, hiszen akkor már csatornadíjai is kell fizetni. Ha a balga önkormányzat szennyvíztisztítót építtet drága pénzen, akkor már tényleg felháborító mértéket ölt a közszolgáltatás díja. Mi az érdeke tehát az állampolgárnak? Nyilvánvalóan az, hogy minél kevesebb előrelépés történjen, hiszen annál kevesebbet kell fizetnie. De csak rövid távon. Hiszen a kisebb díj nagyobb szennyezési jelent, a nagyobb szennyezés hosszú távon veszélyezteti az állampolgár egészséges környezethez való alkotmányos jogát, amelyet az önkormányzatnak a jövőre gondolva oly módon kell biztosítania, hogy ma megakadályozza a szennyezést. Ellenkező esetben a károk későbbi elhárítása - ha egyáltalán lehetséges - több százszorosa lesz a most megtakarított összegeknek. A környezetvédelemben a szennyezés megelőzésének költségei mindig nagyságrendekkel kisebbek, mint az utólagos kárelhárításé. Példánknál maradva, a fekáliás szennyvízzel elszennyezett talajok, talajvizek utólagos megtisztítása pedig szinte lehetetlen. Az ellenérdekeltség megszüntetése tehát rendkívül fontos feladat a környezetvédelem eredményességének javítása és a fejlődés felgyorsítása érdekében. A fejlettebb országokban a kibocsátott szennyezőanyag mennyiségével arányos környezethasználati vagy környezetterhelési díjat kell fizetni abban az esetben, ha egy tevékenység a környezet terhelésével, szennyezőanyag vagy hulladék kibocsátásával jár. A szennyvíz esetében ez a rendszer a következőképpen működhetne. Ott, ahol a teljes körű csatornázás és szennyvíztisztítás megoldott, környezetterhelési díjat természetesen nem kell fizetni. Ahol nincs szennyvíztisztítás, esetleg csatornázás sem, az elfogyasztott vízmennyiséggel arányosan oly módon kell meghatározni a fizetendő környezetterhelési díjat, hogy az magasabb legyen, mint a teljes körű csatorna és szennyvíztisztítási szolgáltatás díja. Ettől kezdve az ingatlan tulajdonosa és az önkormányzat is abban lesz érdekelt, hogy minél előbb megvalósuljon a teljes körű csatornázás és szennyvíztisztítás a településen. Az így befolyó összegek pedig forrásai lehetnének az eddig elmaradt csatorna és szennyvíztisztító beruházásoknak, további önkormányzati közműfejlesztéseknek. sysszegezve elmondhatjuk, többet kellene ma fizetnünk L/ azért, hogy távolabbi jövőben ne kelljen - nekünk, vagy valakinek helyettünk - sokkal többet fizetnie. Higgyék el, ez valamennyiünk valódi érdeke. Szabó Ferenc környezetvédelmi szakértő Szeged: hiányzó szennyvízcsatornák Brüsszeli pénzt vér a város A gyálai szennyvíztisztító első üteme elkészült, de a létesítmény mindjárt javításra szorult. (Fotó: Schmidt Andrea) A szegedi háztartások kétharmada rendelkezik szennyvízvezetékkel, ám a csatornahálózat csak a város területének 40 százalékát fedi le. A szegedi szennyvíz nagy része szinte tisztítatlanul kerül a Tiszába, és a csatornázatlan területeken az elmúlt években megemelkedett talajvíz is meglehetősen szennyezett. A szennyvíz által okozott szegedi környezeti problémákról az alábbiakban a szegedi önkormányzat és a vízműveket üzemeltető Szegedi Vízmű Kft. tájékoztatása alapján adunk képet. Szeged területén évtizedek óta a szennyvíz jelenti a legnagyobb talaj- és vízszennyező forrást. A város évente mintegy 12 millió köbméter hálózati vizet és 3 millió köbméter magánkútból származó vizet használ el, s az innen származó szennyvíz teljesen vagy részben tisztítatlanul ömlik a Tiszába, illetve szivárog el a talajba. A város vízfogyasztása és a szennyvízként fogadott vízmennyiség között ugyanis kimutatható különbség van; a város nem csatornázott területein körülbelül ... köbméter szennyvíz szivárog az emésztőgödrökből vagy illegális szikkasztás révén a talajba. Szennyvíz a talajvízben Nehéz megítélni, melyik kibocsátás jelent nagyobb veszélyt: a Tiszába eresztett nagy mennyiségű szennyvíz, amely a felsőbb folyószakaszokon található településektől érkezik, vagy az, amely évtizedeken át felgyűlik a lakókörnyezet alatt a talajvízben. Az a település, amely e két szennyező forrást meg akarja szüntetni, jelentős beruházásokra kényszerül. Először is ki kell építenie teljes csatornarendszerét (és rá kell vennie lakosait, hogy erre rákapIndul a 111 A szegedi közgyűlés 1996-ban döntött arról, hogy a klebelsbergtelepi átemelőszivattyú területén épüljön meg a város új szennyvfztisztftó telepe. A tisztítómű mechanikus előtisztítást végző l/A ütemének elkészülését a kivitelező 1998. október 23-án jelentette, a próbaüzem idején azonhan működési problémák jelentkeztek. Kiderült, hogy a homok- és zsírfogó műtárgy nem megfelelően működik, Így a tisztítómű tavaly novemberben a javítás miatt leállt. A technológiailag kényes betonfödém-építés néhány hete fejeződött be, ám ekkor az ANTSZ a nem megfelelő vízzárás miatt nem adott engedélyt a tisztítómű beindítására. A szennyvíztelep, valószínűleg már áprilisban, újra működni fog. csolódjanak), a csatornák által összegyűjtött szennyvízhez pedig tisztítóberendezést kell létesítenie, amely végtermékként a természetes víz minőségéhez hasonló vizet bocsát ki. Szeged csatornázottsági aránya a lakosok számához mérve jelenleg mintegy 67 százalékos. Ez a szám meghaladja ugyan az országos átlagot, de a város területének így is mintegy 60 százalékán hiányzik a csatomázás. Egyes városrészek, mint Szentmihály, Gyálarét, Béketelep, Dorozsma, Új-Petőfitelep, Öreg-Tápé és Szőreg egész tömbben csatornázatlanok. E városrészekben - főként a Tiszához közel eső helyeken - a szennyvízcsatorna hiánya különösen az elmúlt évek magas talajvízszintje miatt okoz gondot. A háztáji emésztőgödrök tartalma beszivárog a talajvízbe, a gödrök szippantása pedig reménytelen, mivel hamarosan ismét megtelnek talajvízzel. Az emésztőgödrökből szárazabb időszakban is elszivárgó szennyezést tetézi, hogy a lakosok a közelben lévő természetes vizekbe vagy a záporvizet elvezető utcai csatornalefolyóba szivattyúzzák szennyvizüket. Ez a környezetszennyezés ugyan nem veszélyezteti a jóval mélyebben fekvő szegedi ivóvízbázist, de a szikkasztás bakteriálisán szennyezetté teszi a talajvizet, amely nemcsak öntözés útján fertőzhet, hanem bejuthat az ivóvízhálózat egyes elöregedett vezetékeibe is. A szegedi vízmű szakemberei szerint a magas vfzállású időszakokban a később elkészülő csatornázásnak is szembe kell majd néznie a talajvíz gondjával. A szennyvízcsatornába ugyan elvileg nem szivároghat be talajvíz, de számítani lehet arra, hogy a magas talajvíztől sújtott lakosok ide juttatnák a pincékben feltörő vizet is. Az eddig elszivárgó szennyvizek csatornázása ugyanakkor várhatóan csökkentené a szikkasztás által megemelt talajvízszintet. A hiányos szennyvízelvezetés mellett a városnak egy másik gonddal is szembe kell néznie: Szegeden 33 kilométernyi 100 évesnél idősebb csatornaszakasz van, amely felújításra szorul. Az 1800-as évek második felében készült belvárosi csatornarendszer egyszerre szolgál a szennyvíz és a csapadékvíz elvezetésére. Nagyobb záporok idején a szennyvízmennyiség hirtelen megsokszorozódik: a másodpercenkénti 700-800 literes normális hozamról több ezer literesre nőhet meg. A sorsdöntő pályázat A város és közvetlen kisrégiója teljes csatornázására, illetve egy teljes szennyvíztisztítást végző berendezés felépítésére a szegedi önkormányzat európai uniós csatlakozási pénzforrásra (ISPA) adott be 10 milliárd forintra szóló pályázatot. A terv szerint 6 év alatt a pályázati pénzből kiépülne a 100 százalékos szegedi szennyvízelvezető rendszer, valamint négy kistelepülés, Deszk, Kübekháza, Tiszasziget és Újszentiván csatornázása, továbbá befejeződne a szegedi szennyvíztelep fejlesztése. A pályázat tartalmazza egy új főgyűjtőcsatorna építését is, amely a belvárosi és az újszegedi szennyvizet is elszállítaná a gyálai tisztítótelephez. Ez lehetővé tenné, hogy a város minden szennyvizét egy helyen tisztíthassák. Biológiai tisztítás A szegedi szennyvíz pillanatnyilag három helyen folyik a Tiszába. Újszeged, illetve a Belváros szennyvize a Tisza két oldalán, a klinikák magasságában tisztítatlanul ömlik a folyóba, mfg a város többi területéről a gyálai szennyvíztelep átemelőjén keresztül jut a Tiszába a szennyvíz. Ez utóbbi helyen 1998 végére elkészült a gyálai szennyvíztisztító első üteme, amely a darabos szennyeződések, illetve a homok és a zsír felfogásával vízbiológiai szempontból mintegy 5 százalékos tisztftást kell, hogy biztosítson. A berendezés kivitelezési hibák miatt jelenleg „próbaüzemben működik", vagyis hónapok óta áll. A pályázati pénzből a tisztítótelep további két üteme készülne el: az előülepítési kezelés lehetővé tenné a szennyvíziszap további felhasználását, a biológiai tisztítás pedig csökkentené a kifolyó víz foszfor- és nitrogéntartalmát. A szegedi önkormányzat részéről nagy reményt fűznek a brüsszeli ISPA pályázat sikeréhez. A városházán úgy gondolják, a tiszai katasztrófák után Szeged nagy eséllyel pályázik olyan beruházásokra, amelyek a Tisza környezeti rehabilitá-ciójához is hozzájárulnak és egyben európai uniós igényeknek tesznek eleget. A város környezeti kérdései szempontjából nagy jelentőségű döntés várhatóan májusban születik meg. Panek Sándor Környezetvédelmi konferencia Munkatársunktól „Új lendület a környezetvédelmi iparban" címmel rendezik meg március 28-án Szegeden, a polgármesteri hivatal dísztermében az első nemzetközi környezetvédelmi technológiai konferenciát, amelyen a vlztisztaságról és a hulladékgazdálkodásról tanácskoznak a szakemberek. A konferencia olyan technológiák bemutatására nyújt alkalmat, amelyek csökkenthetik hulladékot és a nyersanyag-felhasználást az Európai Unióba belépő országokban. Azokat a hazai és külföldi pénzügyi forrásokat is ismertetik, amelyek felhasználhatók ezen technológiák átvételéhez. A konferencia jövő héten kedden délelőtt kilenc órakor kezdődik. A plenáris ülésen a hulladékgazdálkodás, a szennyvíz-tisztítás, a környezetvédelemmel kapcsolatos európai uniós támogatási rendszerek, valamint a minőségbiztosítási rendszer témakörében tartanak előadásokat. Délután három hulladékgazdálkodási, szennyvíz-tisztítási és a környezetvédelemi nevelés szekcióban folytatódik az eszmecsere. Figyelőrendszert telepítenek Debrecen (MTI) A romániai cián- és ólomszennyezés esetében valószínűleg nem fog érvényesülni a szennyező fizet elv, de az Európai Unió nyomására és az unió pénzügyi támogatásával Romániai minden bizonnyal fel fogja számolni a környezetre legnagyobb veszélyt jelentó ipari szennyező forrásokat - jelentette ki a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára Debrecenben. Borbély János a Debreceni Egyetemen tartott előadásában úgy vélte: Magyarország, Románia és Ukrajna a februári cián- és a márciusi ólomszennyezés révén ráébredt arra, hogy a szennyezéseket már nem lehet úgy kezelni, mint eddig. Az Európai Unió valószínűleg eltökélt abban, hogy a környezetszennyező forrásokat és üzemeket feltárja a három ország területén. Az Európai Unió valószínűleg nyomásgyakorlással rábírja arra Romániát, hogy ezeket a szennyező forrásokat szüntesse meg, illetve az újabb környezetvédelmi katasztrófákat akadályozza meg hangoztatta. - Úgy tűnik, az Európai Unió ezekre a munkálatokra pénzt is hajlandó biztosítani - tette hozzá Borbély János. m Magyarország feladata az, hogy a környezetkárosító gócpontok felmérését segítse, illetve maga is segítséget nyújtson a védelmi rendszer kiépítéséhez - fejtette ki. Magyarországnak ki kell szélesíteni a Tisza, a Szamos, a Körös és a Berettyó folyókon azt a monitoring hálózatot, amellyel a szennyezések a lehető legrövidebb időn belül jelezhetők. A monitoring rendszer kiépítéséhez már ebben az évben hozzá kell kezdeni - hangsúlyozta a helyettes államtitkár. A figyelőrendszer telepítését az ország költségvetéséből, illetve az Európai Unió támogatásából kell fedezni - tette hozzá.