Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-21 / 67. szám

KEDD, 2000. MÁRC. 21. HELYI TÜKÖR 9 Franki Péter Szegeden koncertezett A hangok mögé nézni n Nagy sikerű jó­tékonysá­gi koncer­tet adott a konzerva­tóriumban a szegedi zsinagóga javára és nemrégiben elhunyt sze­gedi születésű kollégája, Sebők György emlékére Franki Péter zongoramű­vész. A Londonban élő világhírű muzsikust, aki a legnevesebb zeneka­rok és a legnagyobb karmesterek állandó partnere, kollégájához fűződő emlékeiről, egy­kori mestereiről és a ta­nításról kérdeztük. - Milyen emlékeket őriz Sebők Györgyről? - Noha tizenhárom évvel volt idősebb nálam, még Bu­dapestről ismertem, ugyanis zeneakadémista koromban ő már legendás hírű zongorista volt. Olyan fantasztikus lap­ról olvasási tehetséggel ren­delkezett, hogy a rádióban élőben, koncertszerűen ját­szott először látott műveket. 1957-ben ment ki Párizsba, amikor a következő évben én is megérkeztem, ó már fan­tasztikus sikereket aratott. Sokszor elmentem meghall­gatni a koncertjeit, Párizsban hihetetlenül népszerű lett, tu­catjával készítette a lemeze­ket. Roppant szerény és visszahúzódó volt, sikerei te­tőpontján elment Limoges­ba tanítani, és onnan járt koncertezni. Gyerekkori ba­rátja, Starker János gordon­kaművész ösztönzésére ment ki az Egyesült Államokba, ahol együtt tanítottak a bloo­mingtoni Indiana University School of Music-on. Ma már ezrével képzik a növendéke­ket ebben a hatalmas intézet­ben, ami ennek a két magyar muzsikusnak köszönhetően vált világhírűvé. Gyuriért ra­jongtak a növendékek, ren­geteg nagyszerű zongorista került ki a kezei alól, többek között Bogányi Gergely és Nagy Péter is. Noha ritkán találkoztunk, mindig benső­ségesen, szívélyesen tudtunk egymással telefonon beszél­getni. Meglátogattam Bloo­mingtonban, egyszer ó is járt nálunk Londonban. Meghí­vott maga mellé tanítani, de nem mentem, mert nem érez­tem volna jól magam Bloo­mingtonban, túl nagynak tűnt számomra az az egye­tem. Sebók György persze nem csak Bloomingtonban tanított, Kanadától Párizson és a svájci Ernenen át Tokió­ig özönlöttek a mesterkurzu­saira a növendékek és min­denütt hatalmas sikerrel kon­certezett is. Az a szerencse ért, hogy 1998 októberében jelen lehettem utolsó pesti koncertjén, és utána beszél­gethettem is vele. Megdöb­bentett halálának híre, nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen elmegy. Imádott fe­lesége, Vica mesélte, hogy a halálos ágyán azt mondta: „Kár, hogy most megyek el, amikor már azt tudom nyúj­tani, amit mindig szerettem volna." Nagyon megható, Franki Péter: Boldog vagyok, hogy Sebők György emlékére játszhattam a szülővárosában. (Fotó: Nagy László) mert tudom, hogy mindig nagy önkritikával rendelke­zett. Ez a mondása pedig azt jelzi, hogy elérkezett arra a szintre, amikor már elégedett volt önmagával. Boldog va­gyok, hogy a szülővárosában koncertet adhattam az emlé­kére. - Ön is a zeneakadémián szerzett diplomát; nem­zetközi karrierje szem­pontjából mit tart a leg­fontosabbnak abból, amit ott kapott? - Azt a fantasztikus tradí­ciót, amit Liszt, majd Bartók munkássága alapozott meg. Kisgyermek koromban én még hallottam Dohnányi Er­nőt is zongorázni. A magyar népzenét Kodály Zoltán, a zenetörténetet Szabolcsi Bence és Molnár Antal taní­totta nekünk. Zongorázni Hernádi Lajosnál tanultam, aki Bartók, Dohnányi és Ar­túr Schnabel növendéke volt. Mint minden magyar muzsikus, én is szívesen em­lítem, hogy Weiner Leóhoz jártam kamarazenére. Doráti Antaltól Solti Györgyig sok nagy magyar karmester es­küszik rá, hogy a legtöbbet Weinertől tanulták, aki nem volt ideális pedagógus, de valahogy megtanított ben­szom, amelyeket nála tanul­tam meg. Óriási szerencsém nünket a zene értelmére. Ar­ra, hogy kell gondolkodni a muzsikáról, hogyan lehet a hangok mögé nézni. Ma is mindig Weiner jut eszembe, ha azokat a darabokat ját­nelye Óri volt, hogy ilyen nagy egyé­niségek tanítványa lehettem. - Bachtól Kurtágig széles a repertoárja; mégis me­lyik korszak, illetve me­lyik komponista áll a leg­közelebb a szívéhez? - Bachtól talán keveseb­bet játszom, pedig imádom és istenítem, de úgy érzem, nem illik a temperamentu­momhoz annyira, hogy pódi­umon szólaltassam meg. Mozart, Beethoven és Schu­bert áll legközelebb hozzám, valamint különös módon Schumann, akit Magyaror­szágon máig nem becsülnek eléggé, pedig olyan emocio­nálisak a darabjai, hogy újra és újra megríkatnak. Ugyan­akkor fantasztikus hangsze­relésűek is a művei, csak az a baj, hogy nem magától ér­tetődóek, komoly munkát je­lent a bennük lévő tartalmat kihozni. - Sebők Györgyhöz ha­sonlóan ön is elismert ze­nepedagógus. Miért tartja fontosnak a tanítást? - Tizenkét évvel ezelőtt egyéves vendégprofesszori meghívással kezdtem taníta­ni Connecticutban, a Yale egyetemen. Azóta is ott okta­tok. Azelőtt legfeljebb egy­egy mesterkurzust tartottam, vagy nagy unszolásra egy­két magánórát adtam. Soha­sem akartam komolyan taní­tani, mert úgy éreztem, nincs hozzá türelmem. Ráadásul mindig bíráltam korunk ze­nei interpretálását, mert az volt az érzésem, hogy egyre inkább tudományosan köze­lednek a zenéhez, amit én a legérzékenyebb, legemocio­nálisabb művészetnek tartok. Rájöttem, ha csak panaszko­dom, azzal nem teszek az ügy érdekében semmit, ezért úgy döntöttem, át kell adnom a hitemet a fiatalabb generá­cióknak. Még akkor is, ha tu­dom, ez csak egy csöpp a tengerben. Hollösi Zsolt Szent Gellért­zarándoklat Budapest (MTI) Szent Gellértre emlékez­ve országos, egyben egy­házmegyei zarándoklat in­dul a hónap végén Olasz­országba Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök, a Magyar Kato­likus Püspöki Konferencia alelnökének vezetésével. A püspöki kar által a szerve­zésre felkért Makrovilág utazá­si iroda tájékoztatása szerint a március 28-án kezdődő utazás résztvevői Murano szigetén szentmisén vesznek részt a Szent Donát-bazilikában, ahol Szent Gellért ereklyéit őrzik. A zarándoklat során a ma­gyar utazók jelen lesznek a Szent György-sziget bencés ko­lostorának templomában, vala­mint a páduai Szent Antal-bazi­likában tartandó szentmisén is. Lehetőségük nyílik arra, hogy megismerkedjenek Velen­ce és Pádua városának neveze­tességeivel. A pápa által Jubileumi Év­nek nyilvánított 2000. eszten­dőben a magyar katolikus egy­ház vezetőinek és püspökeinek vezetésével számos zarándokút indul. Az első országos zarán­doklat úti célja - február végén - a Szentföld volt. Az október elején Rómába induló magyar nemzeti zarán­doklatot a tervek szerint Paskai László bíboros, prímás, eszter­gom-budapesti érsek, valamint a püspöki kar tagjai vezetik majd. Az év folyamán az utazók felkereshetik majd például a ro­mániai Csíksomlyót, a német­országi Aachent, az olaszorszá­gi Torinót, a portugáliai Fáti­mát, valamint a franciaországi Lourdes-t is. Egy mosollyal több

Next

/
Thumbnails
Contents