Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-20 / 66. szám

HÉTFŐ, 2000. MÁRC. 20. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 5 csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű prob­lémáikat, észrevételeiket, tapasztalata­ikat Kormos Tamás újságíró munka­társunkkal oszthatják meg, aki mun­kanapokon 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432­663-as rádiótelefon-számon. Elveszett tárgyaikat kereső', illetve talált tárgya­kat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetés­ben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetó'irodáinkban. Patkányok. A Csáktor­nyai utca lakói nevében tele­fonált olvasónk: a 29. szám alatt disznókat nevel egy idős fuvaros. A bűzt lassan kezdik már megszokni, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy az utóbbi időben meg­jelentek a patkányok az ut­cán. Mérleg. Gyarmatiné Kiss Judit hiába keres napok óta elektromos csecsemőmérle­get. Lapunk Csörög-rovata az utolsó mentsvára. Aki tud segíteni, kérjük, hívja tele­fonszámunkat. Zúzott kó'. A petőfitelepi Gábor Áron utca lakói ti­zennégy évvel ezelőtt há­zanként ezer forintot adtak össze, hogy zúzott kő borí­tást kapjon az utca. Az ola­jos kocsik azonban elősze­retettel rövidítik le itt útju­kat, szétverve ezzel a borí­tást. A lakók tanácsa: az ön­kormányzat tegyen ki a Gá­bor Áron utca elejére teher­autóval behajtani tilos táb­lát. »««• A* álvaaat. Apa és fia új otthonra lelt Sándorfalván Szabadulás a fóliaházból Egy gondoskodó asszony hiányzik a Krémertanyáról. (Fotó: Gyenes Kálmán) családi események Született Széli Zoltán Árpádnak és Mészáros Gizella Etelkának Zoltán Bence, Korom Lajos­nak és Pásztor Juliannának Lóránd, Rácz Sándornak és Komlósi Virág Eszternek Zénó, Szabó Zoltán Sándor­nak és Lévai Editnek Gergő Zoltán, Szalai László Zsolt­s nak és dr. Iván Csilla Kata­linnak József Kristóf, Ábra­hám-Fúrús Andrásnak és dr. Darázs Gyöngyi Rózsának Rozina, Kurunczi Lászlónak és Szakács Katalin Júliának László Dávid, Kiss Mihály­nak és Kovács Krisztinának Martin, Maróthi Sándor Ist­vánnak és Sztojkó Beatrix­nak Viktória Kinga, Kiss Gábornak és Sere Anna Má­riának Bence, Keresztúri­Tóth Attilának és Berkec Hedvignek Fanni, dr. Koltai Attila Károlynak és dr. Pethó Ildikónak Rebeka Ger­da, Börcsök Imre László­nak és Retek Judit Ilonának Virág Judit, Vida Antal Ta­másnak és Fábián Valériá­nak Noémi, Kmetovity Gá­bornak és Fehér Rózsának Dorottya, Juhász Andrásnak és Torma Annának András, Polyák Róbert Vendelnek és Kerti Angéla Juditnak Péter Róbert, Szűcs Ferencnek és Gyuris Tünde Ilonának Zsó­fia, Martonosi Józsefnek és Petrovics Andreának Kata, Péter Zoltánnak és Márton Tünde Ilonának Dávid Ákos, Kiss Gábor Imrének és Ba­lassy Brigitta Zsanettnak Zsanett Rózsa, Sej ben Zol­tánnak és Sánta Andreának Roland és Dominik, Gyuris Zsoltnak és Kálmán Jolán­nak Regina Anett, Gábor Miklós Csabának és Rácz Juditnak Ervin, Majoros Ist­vánnak és Nóvák Beátának Réka, Somodi Jánosnak és Tarján Ágnesnek Dániel Já­nos. Házasságot kötött Bajcsi János és Kovács Anikó, Gyurkó-Batyi Sándor és Kóbori-Kovács Szilvia Katalin, dr. Csont Tamás Bálint és Kiricsi Mónika, Molnár Krisztián István és Koncz Julianna. Meghaltak Dobó János, dr. Szabó Mihály, Fejős Pál, Virág Szilveszterné Bálint Etelka, Sándor János Károlyné Leéb Ilona, Nagy Jánosné Csatlós Piroska, Tóth Pálné Tóth Ju­lianna, Gábor József, Bakó Mária, Börcsök Ferencné Bálint-Pata Regina, Rácz Mihályné Péter Borbála, Kormányos András, Zelei Imre, Molnár Istvánná Ba­kosi Katalin Sarolta, Bednár Pál, Peták Lajosné Juhász Anna, Olasz Ferencné Jócsik Erzsébet, Kádár-Német Vil­mos, Rozmán Lászlóné Kor­dás Julianna, Rózsa Szil­veszterné Kószó Margit, Molnár Miklós Ferenc, Sötét Lajosné Molnár Erzsébet, Csonka Lászlóné Rózsa Margit, Jakab Béla Vincéné Vermes Ildikó, Márkus Fe­rencné Patkó Erzsébet, Ede­lényi János, Hegedűs László, Fischer Ferenc, Klebék La­jos, Fohsz László József, dr. Havranek Lászlóné Zalatnai Zsuzsanna Borbála, Kádár János, Kis Irén, Lung Milán, Bolyki Ödön Barnabás, Ilo­vai Sándomé Kádár-Németh Margit, Kanfi-Horváth Sán­dor, Putnoki Lajos, Horvát Zoltánná Pölhe Anna, Újvári Mihály, Székely Lajos, dr.Horváth Ilona, Ábrahám György, Hegedűs Istvánná Bartyik Éva, Temesvári Já­nos Szilveszter, Somodi Jó­zsef Béla, Szűcs János, Szi­lágyi Sándor, Szepesi Fe­rencné Hegedűs Margit, Szabó Józsefné Kocsis Ilo­na, Pernyész Jenőné Pro­hászka Irén, Erdei Nándor Istvánná Szabó Etelka, Kon­dász György, Németh Lajos­né Kismárton Rozália, Fid­rich Mártonná Tamási Er­zsébet, Makra Ferencné Csá­szár Erzsébet. „Furnér­leme­zekből összetá­kolt viskó­ban él egy apa 13 éves fiával Sándorfalván. Embertelen körülmények között pró­bálják átvészelni az éve­ket, merthogy segítség nélkül reményük sincs ar­ra, hogy valaha is kisza­baduljanak a nyomorú­ságos odúból" - irtuk csaknem napra egy évvel ezelőtt a sándorfalvi Csi­bafa-dülő alig néhány négyzetméteres, sötét, té­len hideg, nyáron üveg­ház hatású fóliafalú ka­lyibáról és lakóiról, apá­ról és fiáról. Kiszabadul­tak onnan, segítséggel, az egyik kereskedelmi te­levízió összegyűjtött annyi pénzt, amennyiből megvásárolhatták azt a tanyaépületet, ahol ta­valy szeptember óta lak­nak Krémerék. Szokásunkhoz híven, Má­tét ismét elkéljük az iskolá­ból, mert nélküle soha nem találnánk meg a faluközpont­tól messze eső, kanyargós úton elérhető új otthonukat. Kocsival is hosszú ideig dö­cögünk a buckás földúton a házig. Kérdezem Mátét, ho­gyan közlekedik „be" a ta­nyáról az iskolába? Számára természetes, ami bennem saj­nálatot ébreszt, s magától ér­Megjelent Szabó Tibor trilógiájának harmadik kötete, Naiv ország cím­mel, és ahogy láttam, a legtöbb szegedi könyves­boltban kapható. A triló­gia első két darabját (A csend vége - 1991; Szinte szabadon - 1995) sajnos nem ismerem, így marad a záró kötet, de azt ol­vasva kétség nem fér az előző kettő izgalmas anyagához. A Naiv ország a fülszöveg tanúsága szerint „az 1989-es változásoktól kezdve elemzi a magyar társadalom politikai, morális és kulturális kérdése­it". És mindjárt mondhatjuk, nem kis falat, már csak azért sem, mert a közelmúlt esemé­nyeit mindig nehezebb „gór­csövezni" a túlközelség okán. De nézzük, hogyan sikerült ez Szabó Tibornak? tetődően mondja, hogy na­ponta biciklivel jár be. Ha esik a hó vagy nagy a sár, ak­kor a félórányi biciklizést igénylő rövidebb utat elkerü­li, s a hosszabb, de jobb úton teker befelé. Ilyenkor három­negyed óra alatt ér a faluba. Máté nem foglalkozik sokat a számára nem könnyű körül­ményekkel, látszólag leg­alábbis nem éli meg mélysé­gükben élete buktatóit, amikből jutott neki bőven. Nem töpreng azon, hogy má­soknak miért jutott jobb sors, inkább lassú léptekkel, de igyekszik kikerülni a nyomo­rúságból. Tartja közepes ta­nulmányi eredményét és Sze­gedre készül középfokú isko­lába. Három iskolát jelölt meg, a „Krúdyt", ahol keres­kedelmi és vendéglátóipari ismereteket tanulna, a „Cson­kát", illetve egy szakmunkás­képzőt. Vágya, az első he­lyen szereplő suliba bejutni. Amire a tanyához érünk, esik a márciusi hó, metsző hi­deg van, de a levegő kristály­tiszta. A házról első pillantás­ra látható, rozoga. Állítólag százéves épület. A hátsó ré­sze „térdre ereszkedett", a nádtető rossz állapotban van. Aztán bent kiderül, hogy a kályhára is ráférne a javítása, no meg jó lenne végre a lavór helyett egy kis fürdőszoba, aminek kialakítására hely van, de ennek összege szá­mukra megfizethetetlen. Az öreg Krémer örül is, meg nem is, merthogy neki mindentől messze van a ta­nya. Rossz a lába, fáj a gerin­ce, hosszú távon biciklizni nem képes. Máté azonban most sem elégedetlenkedik, sőt ő boldognak mondja ma­gát, a sajtban nem a lyukat, hanem a tölteléket látja, és sorolja az örömre okot adó változásokat: azt, hogy itt van villany a házban, hogy nem a sarokról kell hordani a vizet, igazi tető és nem fur­nérlemez van a fejük fölött, s itt nem „járkál" a szél ke­resztül-kasul, mint a sárndor­falvi kalyibában. Az új ott­hon 2 szobás, a konyha tágas, az udvar nagy, a ház mögötti kertbe, úgy tervezik, vetnek majd krumplit, zöldséget. Máté szereti új otthonát, még azt a lehetőséget is elve­ti, ha felveszik Szegeden va­lamelyik iskolába, akkor a városban, kollégiumban lak­jon. Ő haza akar járni napon­ta, nem hagyja az apját, akiről tudja, hogy fél, ki hív orvost, ha esetleg rosszul lesz? A két férfi egymásra számíthat csupán, az anya már régen elhagyta őket, a másik gyerek, a Dávid súlyo­san fogyatékos, a szegedi egészségügyi gyermekotthon régi lakója. A testvért meg­meglátogatják, ha tudnak spórolni némi kis pénzt a buszra. Pénzt, amiből nekik irtózatosan kevés van. Havi 30 ezer jön össze a rokkant­nyugdíjból és a rendszeres gyermekvédelmi támogatás­ból. Ebédre - hétköznap ­nincs gondjuk, mert az ön­kormányzat ingyen viszi ne­kik a meleg déli ételt. Ami most legjobban gyötri őket, honnan vesznek 6500 forin­tot, azt a csekket befizetendő, amit az illetékhivatal a ház átírásával kapcsolatban kül­dött nekik. Máté nyugodt, azt mondja, megpróbál halasztást kémi levélben. Úgy tűnik, az elmúlt egy esztendő alatt a kamasszá érett fiú átvette ott­hon az irányítást. A papa bi­zonytalankodását, félelmeit, neki ellensúlyozni kell, hogy valahogy talpon maradjanak. Krémerék új lakhelye Szatymaz közigazgatási terü­letén van. A helyi önkor­mányzat a jövevényeket sze­retettel fogadta, jóllehet ma­napság minden polgármesteri hivatal retteg a szociális se­gítségre szoruló bevándorlók­tól. Szatymazon Krémeréket is meghívták a rászorulók számára rendezett karácsonyi ünnepségre és ebédre. A pol­gármesteri hivatalban a mi­nap pedig megígérték, átme­neti segélyt adnak a kéttagú családnak, amiből kifizethetik a házátírással járó költséget. Reménykedünk abban, hogy cikkünk nyomán ismét jelent­keznek segítők, akik ruhával, élelemmel, netán egy kályha­javítás erejéig a két Krémer mellé állnak, akik oly elha­gyatottak ott a szatymyazi ta­nyában, hiszen bármilyen jók is az emberek körülöttük, borzasztóan hiányzik nekik egy gondos asszony, aki gondjukat viselné, mint egy jó anya és feleség. Kalocsai Katalin nem azok felépítésének gon­dolatstratégiáját is bemutat­ja. És ezzel el is érkeztünk a válaszhoz, azaz a szerző olyan mértékekkel és „lak­muszokkal" végzi filozófiai és politikai vizsgálódását, amelyeknek több ezer éves bölcselet az alapja, s mint ilyen, a túlközelséget kizáró, mondhatni, józan és mérték­tartó rálátást ad az esemé­nyekre. Ez a könyv tehát an­nak szép példája, hogy egy gondolkodó hogyan töri fel a látszatvilág merev burkát, és hogyan hatol az esemé­nyek, helyzetek mélyére, s hogy mindezzel hogyan te­remt maga és olvasója szá­mára biztonságot, s hogy a bölcselet hogyan adhat szá­munkra biztonságot az ér­tékrend-káosz tisztázásával. (Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, Szeged, 1999) rs HÉTFŐN A SZOCIALISTA PÁRT iro­dájában (Tisza L. krt. 2-4. 1/122.) dr. Bálint János 15-16 óráig in­gyenesjogi tanácsadást tart. KATONA GYULA, a 13-as vá­lasztókerület (Móraváros) képvi­selője fogadóórát tart 17-18 óráig a Somogyi-könyvtár móravárosi fiók­könyvtárában (Móra u.). TÓTH JÓZSEF, a 16-os vá­lasztókerület (Kiskundorozsma) képviselője fogadóórát tart 16 órától a Bölcs Utcai Általános Is­kolában. Jó estét, Szeged! Munkatársunktól Hétfőn este negyed nyolckor ötödik adásával jelentkezik a Szegedi Városi Televízión a Jó estét, Szeged! A maga­zinműsorban bemutatkozik a Dél-Alföldi Szülők Regionális Egyesülete a Gyermekekért és Idősekért. Az egyesület terve­iről és céljairól Apáti Sándor elnök számol be. Ezen túl a műsorban beharangozzák a hét végén Szegeden tartandó, újabb stabilitási konferenciát is. A vtv operatőre, Szögi Lackó Nagyító című etűdsorozatának követ­kező része kicsit messzebb vi­szi a nézőt a Tisza-parti város­tól - egészen a moszkvai met­róig. Az adás része lesz 19.40­től az Aréna cfmű sportmaga­zin, nyolc órakor pedig élőben kutatja a műsor azt, hogy mi­lyen veszélyek leselkednek a fi­atalokra. A műsorvezető Szebe­rényi Klára segítségére ebben Kothencz János, a Veszélyezte­tett Magyar Fiatalságért Alapít­vány elnöke lesz. Áz adásból természetesen nem hiányzik majd a játék, a nézők a 493­693-as és a 424-647-es számon jelentkezhetnek. Meglovasitott radiátorok A makkosházi Gyöngyvi­rág utca 2. A. lépcsőházából - eltűntek a radiátorok. Egy ideig még arra gondoltak a lakók, javítani vitték a meste­rek a régi, már csöpögő fűtőtesteket. Azután eltelt né­hány nap, egy hét is, a radiá­torok nem tértek vissza. Ak­kor derült ki, hogy a „külön­leges használati tárgyakat szenvedélyesen gyűjtők" vet­ték birtokukba (a 2-estől 20­as számig, minden lépcsőház­ból) az összes lemezradiátort. Az írás elején jelzett lakóház közös képviselője azonnal je­lentette a rendőrségen az eltűnés tényét, s ezt tették a többiek is. Most várnak. Ők is, meg a lakók is. Hogy mi­re? Csodára. Mert nyilván csak a csoda folytán kerülnek vissza a (vélhetőleg már „felhasznált") fűtőtestek. K. F. Otrombaság Alig ötven hallgató jött el az előadásra. Csönd van, csak a toll sercegése hallatszik a papíron. A nagy némaságban hirtelen megszólal egy mobiltele­fon. Éktelen otrombaság, s hiába lövi le a készülé­ket a tulajdonosa azonnal, az oktató félbeszakítja magyarázatát és alaposan kiosztja a hallgatót. Csön­des ttzperc újra, aztán is­mét csörgés. Szúrós tanári tekintet, de a zaj ezúttal nem a padok közül jön. Az oktató szeme váratlanul megszelídül, aztán taná­runk benyúl táskájába és felveszi telefonját: „Hal­ló!... Szia Böbe!..." Sarnyai Tibor B • Autópálya-matricák Magyarország-Ausztria, Szlovákia-Csehország • Számítógépes útvonaltervezés • Térképek • Hitellevelek NYÁRI ÜDÜLÉSI AJÁNLATAINK MEGJELENTEK! Szeged, Bartók tér 6., tel.: 62-420-133. könyvajánlat Naiv ország A könyv két tematikus részből áll, amely tematizá­lás politikai, illetve filozófiai írásokra osztja a szövegeket. Talán szerencsém is volt, de én - elfogultságomnál fogva - először a filozófiai íráso­kat olvastam, amelyek töb­bek között „filozófiai életst­ratégiákat és életelveket" mutatnak be, háttérben a szerző könnyedén kezelt, ám mély merítésű filozófiai is­meretanyagával. Persze, en­gemet könnyű volt fülön ra­gadnia a könyvnek, mert hát én is, nap nap után felteszem magamnak a kérdést, hogy hogyan is éljek, mit is váljak magamtól, meg másoktól, hogyan kezeljem a proble­matikus ügyeket, vagy mi­kor kell kivárnom? És jó volt olvasni, hogy ezek a életstratégiák nem csak az oly sokszor kritizált fejem­ben léteznek. Ha elfogadjuk a szerző mércéit - melyek számomra abszolút szimpatikusak -, külön élvezet lesz filozófiai alkalmazásukat, vagy épp a másik részben, politikai alkalmazásukat olvasni. Vagyis érdekes módon egy olyan könyvet tarthat kezé­ben az olvasó, amely nem csak az író gondolatait, ha-

Next

/
Thumbnails
Contents