Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-02 / 52. szám

6 HELYI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁRC. 2. Szülői értekezlet Kiszomboron A téma: az agyhártyagyulladás Az aggódó szülök. (Fotó: Karnok Csaba) Gyógyulnak a betegek Túl az életveszélyen A gennyes agyhártyagyulladással a szegedi gyermekklinikára került két kisgyermek sorsát, gyógyulásának esélyét sokan kisérik figyelemmel. Lapunk kérdésére tegnap dr. Túri Sándor professzor, a klinika igazgatója elmondta: a kicsik túl vannak az életveszélyen, állapotuk lényegesen javult. Természetesen továbbra is szükséges antibiotikumos kezelésük, így egyelőre - még szó sem lehet arról, hogy elhagyják a klinikát. Megnyugtató hfr, hogy újabb agyhártyagyulladásos beteg nem került a klinikára. A professzor ugyanakkor hangsúlyozta: célszerű mindenkinek fokozott figyelmet fordítani a lázas, fejfájással, hányással járó tünetekre, illetve ha a bőrön pontszerű bevérzéseket észlel. Ilyen esetekben mielőbb fel kell keresni a háziorvost, aki a legkisebb gyanú esetén, azonnal beutalja a felnőtteket a II. számú belklinikára, a kicsiket pedig a gyermekklinikára. E két kijelölt intézményben pedig speciális felkészültségű szakorvosok, soron kívül elvégzik a szükséges vizsgálatokat, hiszen a betegség tünetei rövid időn belül súlyossá válhatnak. A meningococcus-C baktérium jelenlétének mielőbbi felismerése, a gyors beavatkozás azonban jó esélyt adhat a gyógyulásra. N. R. J. Az idö is igazolta, hogy az agyhártyagyulladás elleni kiszombori védekezés eredményes. A lappangás időszaka ugyanis letelik, újabb megbetegedést azonban nem regisztráltak. A kedd esti összevont szülői értekezleten Kiszomboron dr. Kiss Katalin háziorvos elmondta, ha kaphatók lesznek a védőoltások, az orvosok segítenek kiválasztani a megfelelőt. Az rendben van, hogy a megbetegedett kisfiú családja és az óvodai dolgozók, továbbá az óvodások kaptak tablettát. De miért nem kaptak az óvodások szülei és testvérei? Ez volt a legfontosabb kérdés, amit az utóbbi napokban dr. Kiss Katalinnak is feltettek. A kiszombori háziorvos így a kedd esti összevont szülői értekezleten erre válaszolt elsőként. Mint mondta, a tablettát az ilyenkor érvényes szabályoknak megfelelően kapták meg az érintettek. A gyógyszer azonban nem tud csodát tenni, csak a lappangási időre ad védettséget, igaz, hatásában azért bíznak, mert még nem használták nagy körben, így kicsi a valószínűsége. hogy kialakulhat ellene a betegség bizonyos törzsében valami rezisztencia. Emellett azonban számos mellékhatása is van, így sokan nem örültek azok közül sem, akik kaptak a tablettából; nem lehetett beadni többek között a két terhes óvónőnek sem. Mivel a betegség cseppfertőzéssel terjed, ugyanolyan tünetekkel jár, mint a hurutos betegségek, védekezni is ugyanúgy érdemes ellene. A kórokozó ugyanis sokak szervezetében bekerül, de csak a legyengült immunrendszert tudja megtámadni, így aztán a védőoltások megjelenéséig érdemes jobban odafigyelni a megfázásos tünetekre, s ha valakiben gyanú ébred, nyugodtan forduljon orvoshoz - tanácsolta dr. Kiss Katalin. A háziorvos eloszlatta azokat a rémhíreket is, hogy titokban újabb megbetegedéseket találtak, csak erről nem akarnak beszélni; a doktornő, szokásával ellentétben, az utóbbi napokban a biztonság kedvéért valóban több gyermeket utalt be a makói kórház gyermekosztályára, ám épp azért, hogy a gyanús eseteket jobban ki tudják vizsgálni. A beutaltak közül azonban egyik gyermeknél sem az agyhártyagyulladás állt a hurutos tünetek mögött. A gyógyszerosztás szisztémájának helyességét az is igazolta, hogy a péntektől számított lappangási idő alatt már ki kellett volna fejlődnie az újabb betegségnek. Dr. Kiss Katalin ismét elmondta, hogy a fertőző agyhártyagyulladás kórokozója a szabad levegőn hamar elpusztul, és bár a játékról nem kaphatják el a gyerekek a betegséget, az óvodában mégis megtörtént a fertőtlenítés. A háziorvos ugyanakkor a kérdésekre válaszolva azt is elmondta, tudomása szerint legközelebb pénteken lehet kapni a védőoltás egyik fajtáját a patikákban, ez azonban még nem biztos. Az viszont igaz, egyszerre négy gyógyszergyártó cég szállt versenybe, a védőoltások gyártása terén, és nemsokára megjelennek a készítmények. A doktornő szerint azt még nem lehet tudni, melyik milyen védettséget biztosít, s hogy a védettség mikor alakul ki, és meddig tart. Ez típusonként fog változni, mint ahogy várhatóan az ár is ötszáz és ezernyolcszáz forint között változhat. A drágábbak valószínűleg hamarabb kezdenek dolgozni a szervezetben, az orvosok azonban segíteni fognak a választásban. Dr. Kiss Katalin azt mondta, aki megteheti, írassa föl az oltást, és adassa be. Arra kérte azonban a szülőket, hogy egymás iránt is türelmesek legyenek, ha majd eljönnek a rendelőkbe, az injekció beadása ugyanis hosszabb időt vesz igénybe. Az értekezleten - ahol nem sokkal több, mint fél óra után elfogytak a szülői kérdések - az is elhangzott, az iskolában és a bölcsődében felülvizsgálták a riadóláncot, így ha mégis felüti fejét a betegség, a szülők kiértesítése órák alatt megtörténik, és az ÁNTSZ is rövid időn belül megérkezik a tablettákkal. B. A. Vizet prédikálnak F

olyik a vita a Tiszáról. Ellenzéki és kormánypárti politikusok tesznek megállapításokat, olykor helyesen, olykor helytelenül. Az, hogy helyesen, ritkaságszámba megy, tehát dicsérendő. Viszont a helytelen és rossz megállapításokkal nem csak e tárgyi felkészületlenségüket bizonyítják, hanem azt is, hogy felkészületlenség ellenére a magyar politikai életben lehet igen komoly gyakorlati kihatású kérdésekben lefetyelni, illetve azt, hogy képtelenek saját megállapításaik mélyére ásni, és végül is saját gondolkodásuk természetét kiismerni. Persze, ez inkább a Mi várható el egy politikustól? című témakörbe tartozik, inkább nézzük a megállapításokat. Egy agrárszakértő állítása szerint a ciánszennyezés által kialakult hisztéria nagyobb kárt okoz, mint amekkorát a cián közvetlenül okozott. Na, igen, hisztéria. Talán az volt, talán nem. De ha hisztéria volt, érzésem szerint megvolt rá az ok. Egyfelől azért, mert a szennyezés kapcsán bajba került embereket majd egy hétig semmiféle határozott állami fellépés és támogatás nem biztosította arról, hogy a bajban nincsenek egyedül. A magára hagyott ember ekkora katasztrófával szemben tehetetlen, persze, hogy elkeseredik, és persze, hogy olykor zokogó, olykor dühös tombolását könnyű hisztériának nevezni. Másfelől: furcsa dolog, hogy épp azok nevezik ezeket az embereket hisztisnek, akik miatt a hisztéria kialakulhatott. Ennél az ocsmány álláspontnál azért több várható el egy akármilyen politikustól. Aztán jön egy kormánybiztos, és azt mondja, hogy a hisztériával szemben ellenpropagandát kell folytatni, amely ellenpropaganda bebizonyítja, hogy a magyar folyók abszolút tiszták, hogy a magyar élelmiszerek abszolút fogyaszthatók, és, hogy a szennyezésben elpusztul állatokat megfelelően elkülönítve kezelik. Nos, ez az állítássor megint csak nem állja meg a helyét, folyamatosan tetten érhető benne a tájékozatlanság, s ha már az ellenpropagandánál tartunk, a demagógiai is. Először is, hogy a lótúróba képzeli az úr, hogy attól, hogy egy ellenpropagandában tisztává nyilvánítják a magyar folyókat, akkor azok meg is tisztulnak. Persze, a tisztaságról szóló propaganda sokkal olcsóbb, mint valóban megtisztítana a vizeket, mert hát aki ismeri a magyar folyók állapotát, nem mond ekkora marhaságot, miközben épp a katasztrófán felbuzdulva látnak napvilágot évekkel ezelőtti folyópusztítások, s hogy ennek okán egyes folyókból már most hiányoznak a biológiai lánc egyes részei. És nem tudom, hogy hallott-e a kormánybiztos úr arról, hogy nehézfémek is kerültek a folyókba, amelyek lassú gyilkosokként szedik áldozataikat, plusz: a folyókban elhullott állatok nagy része továbbra is a mederben van, plusz: az élve maradt példányokon is kimutatható a mérgezés. További vélekedések szerint a Tisza őszre újjáéledhet, s ebbe semmiféle telepítéssel nem szabad beavatkozni. Meglehet. Legyen így! Csakhogy akkor a remélt kártérítési összegeknek mi lesz a sorsa? Mivel fog már megint közös kasszába kerülni, és ezáltal nyomtalanul eltűnni? A

dolgok non plus ultrája, hogy ellenpropagandaként (vagy propagandaként) a ciánszennyezett térség múltját, jelenét és jövőjét bemutató kiadványt jelentetnek meg. Most? Jókor! És honnan veszik a jövőjét? Már megint ígéretek? Vagy ez a könyv is alkalmasint üzlet valakinek? Én inkább arról olvasnék egy kiadványt, hogy milyen gyakorlati lépéseket tesznek a környezetvédelemért, a folyókért, egyáltalán, az életterünk biztosításáért, vagy arról, hogy a levegőbe nyilatkozók egyszer is beismernék tájékozatlanságukat, s azt, hogy az ép eszű gondolkodás hiánya alkalmatlanná teszi őket felelősséggel vállalható állítások kimondására. És ne legyen ez a könyv bőrkötésben, elég nekem egy vacak fénymásolt papirköteg is. Podmanicxky Szilárd Történetek a Cégvesztéből (11.) „Kinézték" a ruhagyárat A baj mindig onnan érkezik, ahonnan végképp nem várják. 1996 október 31-én az addigi számlavezető és hitelező pénzintézet, a Budapest Bank Rt. bejelenti: automatikusan lejártnak tekinti azokat a rövid lejáratú hiteleket, amelyek a cég működését biztosítják. A rövid lejáratú hiteleknél az a szokás, minden évben meg kell őket újítani. Ez úgy történik, hogy a bank három hónappal a határidő előtt jelez, amennyiben mégsem, az azt jelenti, ugyanazokkal a feltételekkel hajlandó tovább folyósítani. Most egyszerűen megáll minden, nincs tovább. A háttérben a pletykák szerint az áll, hogy bizonyos fővárosi pénzügyi köröknek megtetszik a ruhagyári telek: értékes közművesített hely a Kossuth Lajos sugárút melletti, Belvároshoz közeli fekvésével, jó kis bevásárlóközpontot lehetne rá építeni. Ha a ruhagyár bebukik, gyakorlatilag az E-hitel ellenértékéért, alig valamivel többért, mint 100 millióért meg lehet szerezni - gondolják. Ezt a híresztelést kész ma is megerősíteni Póda Jenő: - Egy tőkecsoportosulás kinézte magának azt a területet, amelyen az épületek állnak. Az ingatlannak ugyanis remek helye van, a Budapestről bevezető út mellett fekszik, de azért már bent a Belvárosban. Ilyen szép nagy összefüggő telek ezenkívül már csak a rókusi „hegyen" található, de annak, mint egy zöld placcnak, egészen más az ára, mint amit a ruhagyárnál el lehetne érni. A cél az volt, hogy tönkre kell tenni a termelőüzemet, s mint süllyedőfélben lévő részvénytársaságot a részvényein keresztül kell olcsón megszerezni. Majd befejezésképpen lebontani az épületeket. Persze, ezt az összefüggést nem volt egyszerű felismerni. Főleg a menedzsment csodálkozott, hiszen ők nem voltak járatosak a politikai harc ilyen megnyilvánulásaiban. Amikor a mozaikokból kezdtük kirakni a képet, mindenki meglepődött, hogy ilyet a mai világban meg lehet csinálni... - Nekem mindig az első a bank volt, precízen fizettük a törlesztéseket, kamatokat mondja Orvos László. - Azt gondoltuk, fizetünk, élünk, az emberek maradtak, a vevőszerkezetet átalakítottuk, koncepciót nyújtottunk be. Mi lehet a baj? Aztán egyik pillanatról a másikra történt minden: telefonáltak Pestről, Laci, mindennek vége. El lehet képzelni, milyen helyzetben voltunk: egy 175 milliós E-hitellel, 69 milliós rövid lejáratú kölcsönnel, és az összes árbevétel kezdeményezettje a Budapest Bank. Öt hónapos játék kezdődik - versenyfutás az idővel. A köztartozásokra (191 millió) a cég moratóriumot kér. Több banknál nyit folyószámlát és az összes bevételt azokra irányítja át. Hogy az amúgy is jelzáloggal terhelt ingatlan értéke tovább csökkenjen, a háttérben dolgozó erők elérik: nem nyithat bejáratot a Kossuth Lajos sugárút felől. Ajánlatokat kapnak az MRP többségi tulajdon feladására. Drámai a helyzet: a vezetés kilincsel, új számlavezető bankot keres. - Munkabért kellett fizetnünk - folytatja a vezérigazgató. - A mi dolgozóinknak ugyanis egy hónapra elegendő tartalékuk sem volt. Ha nem kapnak fizetést, azonnal elmennek munkanélkülinek, hogy valami havi fixhez jussanak. Állandóan jöttek és kérdezték: igaz, hogy nem lesz fizetés...? Hát lett... A szó szoros értelmében táskában hozzák a pénzt. Ha a dolgozók egyszer nem kapnak fizetést, összeomlik az egész vállalat. A ruhagyár banki háttér nélkül tartja fönn magát csaknem fél esztendeig. Budapesten Póda Jenő építi föl az „ellenlobbit". - A politika nem volt tetten érhető - meséli tovább a jelenlegi kormány-főtanácsadó, aki 1996-ban ellenzéki képviselő a parlamentben. - Egy bizonyos kör próbált (vissza)élni a hatalmával a kapcsolati tőkéje segítségével. Semmi sem volt bizonyítható, csak a kapcsolatrendszeren keresztül lehetett kibogozni a szálakat és csak közgazdasági eszközökkel tudtunk harcolni ellenük. Igen, épüljön bevásárlóközpont, de annak ne essen áldozatul 500 munkahely! Föl kellett építeni egy ellenlobbit bankárokból, államigazgatási, adóhivatali döntési helyzetben lévő emberekből. Végül sikerült odáig eljutni, hogy kiegyenlítődtek a viszonyok, és lanyhulni kezdett a nyomás. Amikor közel egyenlő feltételek vannak, lehet belépni a politikával és lehet olyan fegyvert bevetni, hogy parlamenti üggyé fajulhat a dolog - itt is így történt. A nyilvánosságtól mindenki megijedt. Az elérhető nyereség és a kockázat már nem állt arányban egymással. Engedett a szorítás... Faketo Klára (Folytatjuk.) (A szerző Cégvesztő című műve 1999 végén jelent meg. Hat szegedi vállalat sorsán keresztül mutatja be az elmúlt tíz esztendő fordulópontjait, a sikeres és sikertelen privatizációk, a kiutak és a csődök sorozatát. A Cégvesztő kapható a Sajtóház portáján, a Móra Ferenc és a Sík Sándor Könyvesboltban, a Fókusz Könyváruházban, a Nagyáruházban és a Tescóban.)