Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-16 / 63. szám

8 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 2000. MÁRC. 16. Bitang mi lobogónkat. Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Képűnk akár egy süllyedőiéiben lévő, első világháborús csatahajón is készülhetett volna. A fedélze­ten már átcsapott a víz, az árbocokon golyószaggatta zászlók lobognak. A kapitány - ahogy illik ­perceken belül együtt hal hajójával; addig is feszes vigyázban, tisztelegve áll a parancsnoki hidon, te­kintetét a tépett zászlókra függeszti, míg el nem nyeli mindnyájukat a hullámsír. Csakhogy a fotográ­fus nem a világtengereken, hanem a szegedi Világ Utcájában rögzítette a nagyléptékű beruházás pilla­natnyi állapotát. A program meghirdetésének helyét fölveri a gyom, az óriásplakátok fényét emelő zászlók megrongyosodtak az idők viharaiban. A világutca - amint a programigazgató a napokban nyilatkozott - váratlanul előálló (természetesen „objektív") akadályok miatt nem tud épülni. A nehéz­ségek legyűréséig viszont új (esetleg: megfoltozott) vásznakat aggathatnának a rudakra - már csak azért is, mert a világprodzsekt arcára rossz fényt vetnek a lobogó cafatok. (Szöveg: Nyilas Péter, fotó: Schmidt Andrea) Kúszó díjak A tiszta beszéd védelmében A személyiadó-befizetés és az egyházaknak szánt 1 % odaítélése körül nem ártana tisztázni, mi is a most felka­pott BITANG szó jelentése. Teszem ezt annak okán, hogy a Csörög rovatukban egy htvő személyes sértés­nek vélte a dolgot. Nem va­gyok nyelvész, de a magyar nyelvet - híradástechnikus létemre - tisztelem, szere­tem. Bizonyára ismert az el­bitangol kifejezés, melyet a nyájtól elmaradó, vagy el­csavargó báránykákra hasz­náltak először a pásztorok. Feltehetőleg ők is papoktól, vagy értelmiségiektől hall­hatták először, mivel a bi­tang „bi" része a latin kettő szóra utal, a kettéválás kife­jezésére. Az emberek, hívók nyájából is előfordul, hogy elbitangol valaki, sőt lehet, hogy letér az egyenes útról, kisebb-nagyobb bűnöket kö­vet el. Ebben az értelemben a gazembereket is kezdték bitangnak nevezni. A bitangkasszának semmi köze a gazemberséghez, in­kább az előző különállóságra utal. Nem az a bitang, aki adja, a cél „bitang". Ha pél­dául a sértve érzett htvő idős kora miatt nem meri lakása három ablakát megtisztítani, és a jó szomszédját kéri meg csekély dfjazás ellenében, akkor ő is „bitangkasszás". Hívhatna takarító vállalko­zót is (ha az ilyen apró mun­kát elvállalna), sokszoros áron. A szomszédasszony az apró alkalmi munkából sem adót, sem tb-t, sem hasonlót nem köteles fizetni, a vállal­kozó igen. Az egyház is ha­sonló, „bocsánatos bűnöket" követ el. M.T. Kúszóverseny nincs. Ám, ha az ember a szolgáltatások díjait figyeli, ráébred, hogy mégis van valami: a dijak, mintha versengenének, úgy kúsznak felfelé. Szegeden pél­dául a hideg víz díja ma több mint ötvenszerese a 10 év előttinek. Akkor egy köbméter hideg víz 2 forint 60 volt, most 172 felett ácsorog. A gá­zért egy adag fagylalt árát kér­ték. Havonta. Az áramdíj sem volt sokkal több. A kábeltévé akkori díján most pakli gyufát ha adnak. Egy liter benzin árá­ért akkoriban (átkos!) egy hó­napig motoroztam. A szemét­pénzt szinte nem ismertük. Még. Most ismeijük: a társasházi közös fizetendők legnagyobb tételévé masírozott elő az évi szemétdíj, amely pontosan hu­szonháromszorosa a tíz év előttinek. (A nyugdijam ötszö­röse). Ezt nem emelte tisz­tességgel a kormány, tán gon­dolván: megszoktuk a keve­set. S bár erről már volt szó Szeged lapjában (is), annyit meg kell jegyezni, hogy az elöjáróság, a városatyákkal Felfokozott érdeklődéssel hívtam vajdasági barátaimat, jöjjenek át hozzám szombat este, mert vasárnap reggel a 6.50-es gyorssal megyünk Pestre, koronanézőbe. Miután ők, odaát sokkal nagyobb magyarok, mint mi itt, na­gyon örültek, és jöttek is, mind a négyen. Közöltem ve­lük, a „királyi" magyar tévé még december 30-án este le­adta, belföldről mindenki re­túr ingyen utazhat, még új év második napján is! Kritéri­um: a vonatjegy budapesti le­pecsételtetése! Összesen nyolc személy jelent meg reggel Szeged Nagyállomáson, 6 óra előtt kicsivel - én a jegyekért mentem. Ekkor, mint derült együtt, akkora butaságot ta­núsított, nevetségessé téve ön­magát, hogy muszáj újra emlí­teni. Itt van előttem az írásos megállapodás, amelyet házkö­zösségünk és a környezetgaz­da kötött majd tíz éve. Az áll benne - sokévi tapasztalat alapján hogy heti egyszeri ürítéssel 2200 liter hulladék elszállítási dfját kell fizetnünk. Különös módon ugyanezt rög­zíti a szegedi közgyűlés erre vonatkozó 44/1998 Kgy. ren­delete. Tehát: heti egyszeri ürítést. Logikus ez, hiszen a gyűjtőedény (kuka) szabvá­nyos: 1100 literes. S minthogy kettő van belőle, a két gyűj­tőedény heti egyszeri ürítése írd és mond: 2200 liter. E tények ellenére 3300 liter után fizettetnek, ami - bár­hogy is számolunk - egyhar­maddal több, mint amennyit ténylegesen szolgáltattak. Az egész város zúgott, dühöngött teljességgel hiába. Azaz hogy mégis: annyi következménye égből tetőfedő, közölték, hogy „egy tegnap esti távirat alapján január 1 -jén 22 órától már ingyenjegyet nem lehet kiadni". Nem hagytam annyiban, kerestem az ügyeletes, illeté­kes vezetőt, ő telefonon szólt valahová, beszélt valakivel, és némi módosítással meg­erősítette a jegypénztárnál közölteket. Csak úgy utazha­tunk „ingyen", ha meg­vesszük a teljes áru jegyeket Budapestre, és az állítólag jó lesz visszafelé, ha a jegy „le­pecsételést nyer"! Vendégeim szomorúan, lógó orral, én pe­dig még magam nagyon szé­mégis volt a morgásnak, hogy az illetékesek változtattak: ma nem heti egyszer ürítik a kuka tartalmát, pedig nagyon ele­gendő volt húsz évig ez a gya­korlat, hanem most hetente há­romszor áll meg a gyűjtőkocsi a ház előtt és mindháromszor ürítenek egy-egy kukát. Több­nyire félig üresét, mivel a tisz­telt elöljáróság minden erőlkö­dése ellenére sem gyűlik össze a heti 3300 liter. Pedig fgy ké­ne, hiszen a város úgy határo­zott, hogy minden lakás napi 15 liter hulladékért fizet. Hogy nincs ennyi? Hogy a lakás sze­metesvödre csak 10 literes, mint általában minden vödör az egész világon? Mit zavaija ez egy város magas elöljárósá­gát? Vagy itt a vízdtj. Az a díj is győzedelmes­kedne a felfelé kúszók olim­piáján, hiszen ötvenszerese a jó tíz évvel ezelőttinek. A fo­gyasztó - akit természetesen folyvást tisztelnek a szolgálta­tók - már-már képtelen eliga­gyellve hagytuk el az állomás területét. De előzőleg még ja­vasoltam, én kifizetek min­dent, ha már ennyire „felülte­tett" az állam és a MÁV, hogy nem ülhetünk ingyen vonatra koronanézni! Vendé­geim ezt nem fogadták el, tudva, anyagi helyzetem ne'm túl rózsás, hónapok óta mun­kanélküli vagyok! Több kérdésem van az il­letékesekhez, talán választ is fogok rájuk kapni: 1. Miért engedték, hogy még 30-án egy felelős főmuf­ti azt nyilatkozza ország-vi­lág előtt, hogy még új év 2-án is ingyen jeggyel meg lehet zodni. Még az almérónek ne­vezett vízmérő ügyében is, amit - ugyebár - hatévenként cserélni kötelező. Hitelesítés címén. Utánajártam ennek a hite­lességnek. Elvégre négy-ötez­resbe kerül a plombázással együtt, amit természetesen a vízmű végez. Cseréli a víz­mérőt, újat ad vagy felújítottat, a néhány ezresért. Cseréli, majd hivatalosan plombázza. Hatóságosdi! De így legalább az ember azt hiheti, hogy való­ban tökéletes az egész. Aztán következik a számlá­zás. A vízmű kimutatja, hogy az általa felszerelt, hiteles, la­kásokban működő, alméróként tisztelt vízmérők például egy harminclakásos társasban összesen mutatnak 350 köb­méter havi fogyasztást. A számla viszont 460 köbmé­terről szól. Hogyan? A jogos kérdésre a hivatalos válasz (vízmű­válasz!) a következő: igen, az almérők hitelesek; igen azokat nézni a koronát? Vagy miért nem vonták vissza nagyon gyorsan az előbbi hírt, ha az kacsának bizonyult? 2. Az államok államában egy külön állam (értsd: vasút) ennyire nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a két bal? 3. Nem gondoltak arra, hogy magyarok, akik a hírre megindulnak, nemcsak a ha­tárainkon belül élnek, mert látni akaiják - talán életük­ben egyszer - a Szent Koro­nát? És időt-pénzt áldoztak erre? Ezért ki lesz a felelős? Nem elég a vasút gondja-ba­ja, hanem még újabb szé­gyent vesz a nyakába? a vízmű szerelte fel, de min­denesetre a vízmű plombázta le, bizonyítván, hogy valóban hitelesek és pontosak. Azaz­hogy nagyon is pontatlanok. Hitelesek ugyan, de pontatla­nok. Hitelesen pontatlanok. Két hónap alatt - ennyi volt eddig az elszámolási időszak ­egy-egy társasházban 80 köb­méternyi eltérést regisztrált a vízmű a harminclakásos tár­sasméroinek adatai, valamint a vízmű tulajdonát képező fő­mérő adatai között. Miként le­hetséges ez? Hát kérem: a főmérő, amelyik természete­sen a vízmű tulajdonát képezi - a főmérő az pontos. Annak alapján kötelező fizetni a dfjat, mivel az a vízmű által bizo­nyíthatóan érzékenyebb, mint a lakások mérői. Aki nem hiszi - az se jáijon utána, mert még megütné a guta. A kúszó díjak miatt. így állunk nagyjából a szol­gáltatásokkal meg a díjakkal. Á szolgáltató hatóságosdit ját­szogat, az ügyfél pedig mit te­het: fizet. Különben... Kaczúr István 4. A Petőfi Rádió január 2-i híreiben még meg is erősítették a Szent Korona látogathatóságának hírét ­akkor most már hogy is van ez? 5. Köztudott, hogy a jugo­szláv állampolgár jelentős összeget köteles fizetni a ha­tárátlépésért - amiért ez eset­ben nem kapott semmit. Az ő kárukat ki fogja megtéríte­ni? Milyen véleménnyel lesznek az „anyaország" vas­úti moráljáról? Vendégeim keserű szájíz­zel elutaztak, megfogadva, jó darabig még a fejükben sem fordul meg, hogy Szegedre átjöjjenek! (Név és cím a szerkesztőségben) Néhány, nem magyar nyelvet is itt-ott megértőként tudom, hogy szinte minden nemzetnél hódít az „úgy gondolom"-ozás, meg az „úgy vélem"-ezés. Ám a ha­tározottabb „úgy hiszem"-e­zést csak azoktól hallani, akik valamit határozottan ál­lítanak, kijelentésüknek nin­csen alternatívája. Nos, ná­lunk ez nem tgy van. Nálunk a legbizonytalanabb dolog­ban is úgy hisznek, a beszé­dük hitelességére mit sem adók, mintha mondandójuk­nak semmi üzenete sem vol­na. Ezt tapasztalhatjuk - pél­dául a parlamenti szónokla­tok és a rádió- és tévéripor­tok, beszélgetések alkal­mával. Ebből következik, hogy az átlagemberek is megfertóződnek immár, és most már a piaci kofa, és a miséről kijövő falusi idős is így kezdi válaszát: „Én úgy gondolom, holnap mögkezd­hetjük a hagyma duggatá­sát." Egyik jó barátom olyan sűrűn „úgy gondolom"-ozik, hogy magamban elneveztem „Úgy gondolom komának." Persze hogy észrevette. Az­óta vigyázva úgy-ozik, las­san megszabadulva egy unalmas, az egyébként kivá­ló előadói stílusát sokáig kó­rosan fertőző szava járásától. Ő legalább gyógyulgat. Fi­A Hit Gyülekezete körül szárnyra kelt mindenféle hí­resztelés sok embert foglalkoz­tat. Sajnos, gyakran egyoldalú marad a tájékoztatás. A gyüle­kezetről a Parlamentben el­ítélően szóló Molnár Róbert országgyűlési képviselő figyel­mébe ajánlom, hogy akadnak másképpen gondolkodó embe­rek is. Molnár Róbert képviselő ténykedésére először a nyáron figyeltünk fel, amikor a nagy­szabású kübekházi operettestre és az utcabálra mozgósított. Másodszor a parlamenti inter­pellációival vonta magára az állampolgárok figyelmét, ami­kor fő témaköre a Hit Gyüle­kezete és vezetői pásztorának rágalmazása lett. Molnár képviselő azt mondta (idézet a DM-ből), hogy a „Hit Gyülekezete egyes megnyilvánulásaiban (ez utóbbi szó ködösttett és pontatlan kifejezés) nemzeti, faji, vallási csoportok elleni uszítások kapnak helyet". Tisztelt képviselőnk: ezen állí­tásait mire alapozza? Nem a Hit Gyülekezete te­het róla, hogy az országban egyre többen éheznek, főleg gyerekek. Folyamatosan nö­vekszik azoknak a munkanél­külieknek a száma, akik nem tudják számláikat kifizetni és hajléktalanokká válnak. Nem a Hit Gyülekezete tehet róla, hogy az országunkban nincs gyeljük csak meg azokat, akik nem képesek az ilyen­képpeni betegségből való ki­gyógyulásra: ha mondataik­ból kiradírozzuk az úgy gon­dolomozásokat, akkor is megmarad a mondat értel­me. Ez igazolja, hogy csu­pán tudálékoskodásról, nagyvonalúskodásról, máso­kat netán a szónoklatiasko­dással lehengerelni akaró különcködésről van szó, amikor - tehát teljesen fö­löslegesen! - ,;úgy gondo­lom"-ozunk, „úgy vélem"­ezünk, netán - abszolút bizonytalan témákban is - „úgy hiszem"-ezünk. Ugyanis, aki valamiről, vagy valamit hisz, az „bombabiz­tos" kell, hogy legyen! Kétségtelen, hogy vannak helyzetek, amikor „elmen­nek" ezek az egyébként semmire sem való szavak. Ám ha valaki egy-egy elő­adásában, nem egyszer egy­egy -mondatban (!) többször is használja, önkéntelenül is arra hegyeződik a fül, és a mondandó lényege elsikkad miközben - ne adj' Isten mi, a hallgatóság is rabjaivá le­szünk: Óvodástól öregembe­rig­Márpedig én úgy gondo­lom, hogy ... Nono, a fenébe is. Bocsánat. Ifj. Lele József közbiztonság, de a prostitúció, a gazdasági és egyéb bűncse­lekmények a virágkorukat élik. A választási kampánykor sok szép ígéret hangzott el, amelyek beváltatlanok marad­tak - a valóság és a gyakorlati élet ezt bizonyítja. Jó lenne, ha a képviselőink azzal foglalkoz­nának, amit ígértek, és amire megválasztották őket, mert ezért veszik föl havi dijukat. Molnár képviselő nagyon hamar elfelejtette, hogy hon­nan jött, elfelejtette a tejipart (pedig ez is a mezőgazdaság­hoz tartozik), a több száz dol­gozót, akik elkeseredve és sír­va vették át áz elbocsátó papír­jaikat. Többen öngyilkosok lettek. Lehetne sorolni még a sú­lyos és komoly problémákat (amiket ott fent, a Parlament­ben nem lehet látni, csak kint a periférián), amelyek elég fel­adatot adnak képviselőinknek. Ne ilyen piti szektásgyüleke­zet-üggyel töltsék a drága ide­jüket. Mivel Isten megítélése sze­rint ezen a földön senki nem vétlen (még a képviselők sem), két idézettel fejezem be levele­met: „...az vesse rá az első kö­vet, aki nem vétkezett"; „...vedd ki a szemedből a ge­rendát, mintsem a másik sze­mében a szálkát keresd..." (Név és cím a szerkesztőségben) Koronanézöben Gyűlöletkeltő gyülekezet?

Next

/
Thumbnails
Contents