Délmagyarország, 2000. március (90. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-13 / 61. szám

6 PRO URBE HÉTFŐ, 2000. Márc. 13. .Magamat is szemügyre veszem" Nóvák András festőművész 1936-ban született Rákoskeresztúron. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése (1962) után 7 évvel került Szegedre. Mintegy húsz évig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola művésztanára, illetve a szabadtéri játékok díszletfestője volt. A Szegedi Nyári Tárlat díjasa. Jelenleg Budapesten nyílik önálló kiállítása. Nóvák András olyan alkotó, akinek Szeged a létezéshez megfelelő várost jelenti, alkalmas életteret, figyelemreméltóan rendezett települést, szecessziós mesevilágot - vagyis ezer dolgot, ami az embert átutazóként is megragadhatja, de semmi esetre sem azt a szellemi kategóriát, amely a művészet szabadágát és a művészi minőséget helyettesíthetné. „Szegediségének" leginkább Szegeden megtérülő bizonygatása helyett annyit mond: harminc éve itt él, innen elmegy ugyan a világ másik végére is, ha hívják, de itt van otthon. Vallomása szerint, 1956ban, főiskolásként beleszeretett Szegedbe. Nem az ünnepi alkalom kedvéért mondja: amikor 1969-ben Szegedre költözött, annyira megragadta a város szerkezete, hogy térképeket rajzolt róla; a Lechner-féle városházát mesebeli házat idéző látványáért fogadta (épületként) a szívébe, majd végigfényképezte a várost, minden helyről van fotója, ami számára különleges volt. E felfedező festő munkáiba azután a város látványa formák, terek és színek alakjában vonult be, összekeveredve sok minden egyébbel, olyasmivel is, ami egyáltalán nem szerepel a szegediség kötelező kiskátéjában, hatvanéves meztelen önarcképével, a kuplerájok titkolt szorongásával, a női test iránti nem pusztán akadémikus vonzódásával, például. Más szóval Nóvák András Szegedbe szeretett bele és nem a kanonizált szegedi ségbe. „Jobbra is, balra is látok, sőt ha kell magam is szemügyre veszem" - vallja annak az embernek a békés önérzetével, akit a szép és az igaz iránt ugyanaz a vágy hajt. A szép és az igaz csak a teljes életben élhető meg együtt, gondolja Nóvák András, és eképp tér ki a lényeglátást akadályozó kispolgári és más rétegmeggyőződések elől. Szókratésszel gondolja, hogy a szépség az egyetlen forma, amelyet érzékeinkkel felfogni képesek vagyunk, és amit elviselünk. Ennek jegyében tűzte ki, hogy a képmutatással és hazugsággal átszőtt társasági, közösségi viszonyok mögé néz, s ha kell, a kuplerájban találja és mutatja meg azt, ami az elemi, természetes örömöt és szorongást egyszerre hordozza. Nóvák András rájött, hogy a szépet és az igazat a róluk alkotott kényelmes közmegegyezés éppúgy elfedi, mint a csúfság és a hazugság. A összeállítást Kalocsai Katalin, Keczer Gabriella, Kovács András, Nagy László és Panek Sándor készítette. A Szegedért Alapítvány 2000. évi kitüntetettjei A Szegedért Alapítvány elnöksége és kuratóriumai az idén is odaítélték díjaikat. Az immár hagyományos gálaest keretében szombaton a Szegedi Nemzeti Színházban adták át az elismeréseket. Az alapítvány elnöksége által adományozott fődíjat az idén Bihari Vilmos, a Pick Rt. vezérigazgatója vehette át. A társadalmi-állampolgári kuratórium díját dr. Kovács László szülész-nágyógyász professzor, a tudományos kuratóriumét dr. Mészáros Rezsó geográfus egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem rektora, a művészeti kuratóriumét pedig Nóvák András festőművész kapta. A fődíjas: Bihari Vilmas Dr. Kovács László Navák András Dr. Mészáras Rezső Fitt, szellemileg és fizikailag egyaránt, pedig 24 órája nem aludt, legfeljebb bóbiskolt a repülőn. Néhány órája érkezett meg Szegedre, amikor a szülészeti klinikán, csendes kis szobájában fogadott. Amerikai útját szakította meg, hogy itt lehessen a díjátadó gálán. Az USAban egyszersmind szakmai és családlátogatáson volt. Utóbbi indoka, hogy az egyik fiú, a „véletlenül" szülész-nőgyógyásszá lett Péter New Yorkban bővíti - ösztöndíjasként - szakmai ismereteit. Kovács László professzor ki nem hagyta volna a színházi dfjátadási ceremóniát, hiszen a megtisztelő elismeréstől nagyon boldog, mert összetettnek érzi, olyannak, „amit az ember élete komplex működéséért kap", amiben benne van a sok ezer gyerek, akiknek a világrajövetelét segítette, és benne van a sok-sok asszony, akit kezelt, meg egy magatartás, meg minden, amit beleadott négy évtizeden át. S ezt a mindent észrevették, értékelték a Pécsről ide származott, vagy inkább - Szontágh professzor által - Szegedre csábított szülészorvos esetében, aki nem tudja pontosan, hány élet indulásánál segédkezett. Úgy saccolja, ez a szám, tízezres nagyságrendű lehet. Az utcán, ha gyerekkocsit toló, vagy totyogó gyereket vezető aszszonyt lát, „lapoz" sebesen az agyában, vajon, a mama ismerős-e, nála szült-e, mert, ha igen, illenék őt megismerni. A tévedések elkerülésére, inkább ráköszön minden babakocsira. Rengeteg örömhöz assziszRengeteg örömhöz asszisztáltam" táltam - mondja, mintegy pályája összefoglalójaként, de érték kudarcok is, amiket szintén nem felejt az ember, az orvos, aki egyszersmind szülész és nőgyógyász, és, aki eme második „szerepében" találkozik nemcsak az életet adó, hanem a halállal birkózó nőkkel, a menthetetlen rákos betegekkel is. Ez az az orvos-beteg találkozás, amit négy évtized alatt sem lehet megszokni, szakmai rutinná egyszerűsíteni. S a születések és távozások végletes eseményei között, ott a tudomány, ami egy klinika orvosának kötelezően előírt gyakorlat. Kovács professzor végezte, végzi ezt is, s viszi tovább a klinika, mi több Szeged hírnevét a világban, az Egészségügyi Világszervezet egyik itt működő európai központjának vezetőjeként. Valódi orvosdinasztia az övék. A szülész-nőgyógyász édesapa mellett, nem is gondolt másra, minthogy ő is ezt a pályát válassza, s a fiait is megfertőzte az orvoslás hitével. A három fiú közül az egyik szülész-nőgyógyász, a másik belgyógyász, a legkisebb sebész szakvizsgájára készül. A srácok születésénél még csak statisztálni mert, ám négy unokájának születését már maga irányította, s reméli, hogy legkisebb fia gyermekeinek világrajövetelét is ő vezényelheti. S noha a felesége nem nézte jó szemmel, hogy „csak" fiaik születnek sorra, a professzor hatalma szakmai tudás ide vagy oda sem teijedt oly messzire, hogy egy lányt is „bejátsszon" a családi csapatba. A szegedi szülészeti klinika 10 évig igazgató professzora két hatost mond életkorának megfelelőjeként, ami hihetetlennek tűnik egy ugyan ősz hajú, de jó kiállású, energikus férfi esetében. S hogy ez a fiatalos küllem a rendszeres tenisznek vagy a géneknek köszönhető, nem kutatom, de mindegy is. A lényeg, hogy vélhetően még sok gyerek lát napvilágot a mi kis városunkban Kovács László professzor közreműködésével. „A városnak is ordskc az erös Pick" A Szegedéri Alapítvány In .L't.'.l Rtknri utkmte roaijar iáén ernan vnmos, a Pick Rt. tíz eve „hivatalbanlevá" vezer»gazgatO(a kapta. Az elismerés egyszerre szál a váras legnagyobb mecénasonok, mint társasagnalc, s a maganembernek, aki karitatív rnunka|aval segít a rászorultakon, de meg ennél is többet adhat Szegednek azzal, hogy a verseny szferaban legnagyobb fogI II i »* _ * i • * .. JíC laiKozraio, a jen-nios aaonzetá Pick egyre eiásebb. - A Pick a város sport- és szellemi életének legnagyobb mecénása, a vezérigazgató pedig tagja a Rotary Klubnak. - Az egyesületet jelképező fogaskeréknek megfelelően évente változik az elnök, én 1995-ben töltöttem be ezt a tisztet. Természetesen máig is aktfv tag vagyok, s örülök annak, hogy már csaknem ötvenen vagyunk, s a nagy cégek reprezentánsait szinte kivétel nélkül a sorainkban tudhatjuk. A klubban csütörtökönként előadásokat hallgatunk és beszélgetünk, de még ennél is fontosabb, hogy megpróbálunk segíteni a rászorultakon. A város minden általános iskolájában biztosítjuk egy gyermek étkezését, csereprogram keretében külföldi - argentin, brazil, ausztrál, amerikai, s persze európai - diákokat látunk vendégül, s magyar fiataloknak segítünk abban, hogy világot lássanak, nyelvet tanuljanak, képezzék magukat. Nem utolsó sorban pedig megismerjék más népek kultúráját, s toleranciát tanuljanak. Sokat gyűjtöttünk és dolgoztunk a délszláv háború idején, s külföldi Rotary Klubokkal együttműködve még szívműtétet is szerveztünk Amerikában. - Mennyit költ szponzorodéra egy évben a Pick? - Mindent összeadva, körülbelül százmillió forintot. A legnagyobb tétel persze a kézilabda, azt követi a kajak-kenu, ahol a válogatottal szerződtünk. Kulturális területen a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatására fordít legtöbbet a társaság, de ott vagyunk az oktatásban és az egészségügyben is. Vagyis, nagyobbrészt Szeged profitál a Pickből, de ami még ennél is fontosabb, cégvezetőként mindent megteszek azért, hogy a társaság sikeres legyen. Es ha ezt jól csinálom - talán nem hangzik túl magabiztosan az egyes szám -, akkor segítek a legtöbbet a városnak. Azzal, hogy létrehoztuk a Szalámi- és Paprikamúzeumot, nem csupán saját glóriánkat fényesítettük, hanem a város turisztikai kínálatát is színesítettük. - Szeged és a cég kapcsolata mégsem felhőtlen. Őszszel, a Pick-részvények eladásával felhozott egy aranytömböt a pincéből az önkormányzat, ráadásul rosszkor, több százmilliós veszteséggel adott túl rajta. Diplomatikusan viselték. - Az önkormányzat és a Pick gazdasági vezetése között a kommunikáció nem volt megfelelő, ezért történhetett akkor a kétszázalékos pakett eladása, amikor mindenki látta, a tőzsdeindex emelkedőben van. Úgy gondolom, ha jobb a kapcsolat. Szeged ebből többet profitálhatott volna. - Ez változatlanul diplomatikus, de találgattak vevőről, közgyűlésen meglepetést okozó tulajdoni hányadról.. - Találgatásokra nem reagálnék. de azt leszögezem, nekem ez az első munkahelyem - nagyon sok szegedinek a cég ad kenyeret -, s én kitartó ember vagyok. Elsődleges célom, hogy a Pick ne sérüljön. Abba persze nincs beleszólásunk, ki veszi meg a részvényeket, a Pick papfrjai tavaly például másfélszer fordultak meg a Budapesti Értéktőzsdén, s számos külföldi börzén'is jegyzik. A húsipari cégek közül Magyarországon egyébként is csak mi álljuk a tőzsdei megmérettetést, de ezen a piacon Európában sincs túl nagy tülekedés a börzén. Azt meg kell érteni, a pénz oda megy, ahol gyorsabb a megtérülés, nagyobb a profit. A húsiparnál pedig vannak szárnyalóbb ágazatok is. Nekünk azonban ebben kell boldogulnunk. És itt. Szegeden, még akkor is, ha Győrött és Budapesten is vannak komoly érdekeltségeink. Kevesen tudják, hogy a Herz exportügyeit például nálunk, a Szabadkai úton intézzük, azaz nem elvisszük, hanem hozzuk a munkát. Mi persze csak szűkös lehetőségeinkkel tudunk hozzájárulni a város fejlődéséhez, a helyi politikusoknak sokkal nagyobbak a mozgásteriik. - Mint cégvezető, talán sohasem lehet elégedett, de egy magánember, a civil szféra díjazottja, igen. - A családi háttér megnyugtató, fiaim huszonöt évesek, Szegeden végezték az Élelmiszeripari Főiskolát. Ezzel persze nincs vége életükben a tanulásnak: Miklós itt folytatja a közgazdasági karon, Vilmos pedig levelezőn tanul Budapesten, az Élelmiszeripari Egyetemen, miközben dolgozik egy marketingcégnél. A díjnak örülök és óriási megtiszteltetésnek veszem, hogy munkámat - ami persze igazi csapatmunka ezzel ismeri el a Szegedért Alapítvány. Egy olyan klub tagja lettem, ahova megtiszteltetés tartozni, hiszen kiváló emberek és szakemberek kapták meg előttem a díjat. Munkatársunktól Mostanában egyik ámulatból a másikba esem. Tavaly a Pro Urbe-dij, most a Szegedért Alapítvány tudományos kuratóriumának díjai Mi tagadás, a város társadalmi, gazdasági és tudás közössége elhalmoz elismerésével, megbecsülésével. Vannak kétségeim: megérdemlem én ezt? De, nem tagadhatom; igen jólesik. Kedvet, tenni akarást és hitet erősít - mondja Mészáros Rezsó geográfus, a Szegedi Tudományegyetem rektora. - Soha nem gondoltam, hogy az 1960-ban Makóról Szegedre költözött újdonsült egyetemistát nem csak befogadja a város, de elismeri, magasra értékeli erőfeszítéseit. Mindig is vállaltam, hogy makói vagyok, de azt is, hogy elkötelezett szegedivé váltam. Bizonyára jelentős segítséget adott ehhez a szakmám is, hiszen az elmúlt 30 évben rendelkötelezett szegedivé váltam" szeresen volt alkalmam elmondani elképzeléseimet a városról, a város fejlődéséről, kívánatos jövőjéről. Ily módon, ha áttételesen is, része lehettem, lehetek a város sorsáért felelősséggel tartozó, mindig is kiváló szakmai „csapatnak". Úgy érzem, hogy ez a mostani kiemelkedően magas kitüntetés arra kötelez, hogy továbbra is ezt tegyem. A tudomány eszközeivel és tekintélyével vegyek részt a jövőben is a város és térsége sorsának alakításában, és minden lehetőséget ragadjak meg, hogy meggyőzzem a kétkedőket és az „ellendrukkereket" arról, hogy ez a város és települési környezete nagy értékű, és dinamikus fejlődésre alkalmas területe Európának. Ez nem valamiféle kutatói ábránd. Figyelmet érdemlő tapasztalat halmozódott fel európai utazásaim során. Mindig van alkalom arra, hogy szakmai beszélgetéseket folytassak, és én mindig megkérdezem vendéglátóimat: miképpen vélekednek Szeged jövőjéről. Ilyenkor előkerül a térkép, szóba kerülnek a város funkciói. Egyértelmű az álláspont arról (legyen az német, angol, francia vagy éppen olasz kolléga), hogy kevés ilyen, nagy távlatokkal rendelkező térsége van Európának, mint a mienk. Mindenki megemlíti a logisztikai lehetőséget, a terület eurorégióvá szervezési lehetőségét (együttműködésben a temesvári, aradi, újvidéki és szabadkai szellemi, gazdasági, politikai szereplőkkel), az etnikai sokszínűségből adódó multikulturális koordináció lehetőségét, a fesztivál- és konferenciaközponti szerepkört, valamint az adottságot arra, hagy a város a régió határain belül és kívül élő magyarság szellemi központja legyen - hangsúlyozza a tudományos kuratórium idei kitüntetettje. És hozzáteszi: - Remélem, megérem, hogy mindez megvalósul.