Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-05 / 30. szám

SZOMBAT, 2000. FEBR. 5. HELYI TÜKÖR 5 Tőzsdei jelentés Pénteken alapvetően stagnáltak az árfolyamok a részvénytőzsdén. A BUX index 9609 ponton fejezte be a napot (-4 pont). A piac feszülten váija a cégek éves jelentéseit. A világ tőzsdéin a hangulatot az inflációs félelmek határozzák meg. Ehhez érdekes adalékot nyújtott a délután publikált amerikai munkaeröpiaei adat. A nem-agrár munkahelyek szama a vártnál jóval nagyobb mértékben növekedett januárban (387.000 lett a várt 255.000 helyett). A munkanélküliség 4° o-os szintre csökkent, ami 30 éves mélypontot jelent Az átlagórabérek is jobban növekedtek a várt szintnél. ígv a FED további megszorításokkal reagálhat a piaci folyamatokra. A kamatfélelmek természetesen nemcsak a tengerentúlon dominálnak, hanem a befektetők már most félve gondolnak az angol jegybank következő ülésére, ahol ismét kamatemelés várható. Rótxvóny n«v• Nyitóár Záróár Zwóár váhoiác változás (%) BORSODCHEM 10.695 10.690 -95 -0,89 EG1S 12.600 12.595 45 +0,36 GRABOPLAST 2.820 2.800 -5 -0,18 MATÁV 2.019 2.021 18 +0,90 MEZŐGÉP 2.050 2.015 -35 -1,71 MOL 5.300 5.190 -75 -1,42 OTP 16.250 16.000 -200 -1,23 PICK 11.725 11.575 -300 -2,61 RICHTER 18.500 18.530 125 +0,68 TVK 5.100 5.050 0 0,00 llJTflKUf IHVHT 6721 Szeged Tel (62)410000 Í..ÍJ........... „• .. Takaréktár u 1. E-rrail tiszarnvest@deltavhu [ITIIfAHHUÍSklDILII IT. wwtaonMg.hu Tarantula A világ legborzalma­sabb tarantuláit és skor­pióit kínálgatja több plakát is hetek óta Szeged városá­ban. Eme, nem éppen ház­táji gazdaságba ajánlott állatok csábító látványával szembesülhet mindaz, aki megtekinti a borzalmasak kiállítását egyik művelődé­si központunkban. (Borza­lom, művközpont, naná...) Én pedig azon töröm a fe­jem a feliratokat olvasván, vajon mitől is oly elbor­zasztóak ezek a szerencsét­len állatok? Talán vicso­rogva üvöltöznek iskolából hazatérő gyerekeikkel, mi­közben baltával hasogatják anyósuk fejét? Netán ele­venen égetik meg szom­szédjukat a flekkensütés után, vagy taknyos orral, piszkos cipőben szövik há­lójukat? Aligha. Én inkább arra gyanakszom, hogy ezek a szerencsétlen állatok csak élik a maguk megszokott életét a természettől kapott öltönyeikben, s megpróbál­nak fennmaradni a világ­mindenség örök körforgá­sában. Mint ahogy az a reklámmenedzser is, aki úgy véli, haszon manapság pedig már csak akkor lehet ezeknek a tarantuláknak és skorpióknak a bemutatásá­ból, ha borzalommal reklá­mozzák őket. Több pénz pö­röghet így a kasszában, megtelik a kiállító terem, a gyerek meg hadd utálja meg az állatokat, ha már az anyja befizette egy is borzongásra. Mégiscsak jobban jár, mintha kereske­delmi televízió adásából nézi ki, hány belet is vág­hat át a vonat, ha átszalad egy öngyilkoson, nem igaz?... Bátyi Zoltán Hétvégi program, nem csak fiataloknak Esküvői kiállítás a Marson Engedély nélkül Munkatársunktól Lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés gyanúja mi­att őrizetbe vettek két férfit csütörtökön a rendőrök. S. Zoltán forráskúti tanyáján egy 0.22-es kaliberű kispus­kát találtak a nyomozók, míg K. Ferenc Norbert bordányi lakos otthonában egy távcsö­ves kispuskán akadt meg a házkutatást végző rendőrök szeme. A fegyverekhez és a hozzájuk való lőszerekhez nem rendelkeztek enge­déllyel a gyanúsítottak. A rendőrség lakossági bejelen­tés nyomán indította meg az eljárást, s a későbbiek foly­tán a nyomozók megoldást remélnek arra a kérdésre, hogy a környékbeli erdők­ben kik lőttek ki illegálisan vadakat... Madárles és -csemege Munkatársunktól A madarak megfigyelésére lesz alkalma annak, aki feb­ruár 6-án (vasárnap) 10 órától ellátogat a Szegedi Vadas­parkba. Az ottani zooiskolá­ban különböző madárcseme­gék készítésébe is beavatják az érdeklődőket. A foglalko­zást Galiba Ferenc vezeti. Főszerepben ruhák és a menyasszonyok. (Fotó: Miskolczi Róbert) Tegnap nyitotta kapuit és vasárnapig várja az érdeklődőket a Mars té­ren a III. Kelengye es­küvői kiállítás. A koráb­bi éveknél gazdagabb, harminc kiállítót felvo­nultató reprezentatív be­mutató kellemes hétvégi program lehet a látoga­tóknak. Fogy a magyar - kezdte megnyitó beszédét Katona András, a Szegedi Nemzet­közi Vásár igazgatója. El­mondta, ebben a rohanó vi­lágban fel kellene, hogy érté­kelődjön valami, amit úgy hívnak, házasság. Hajdú Im­réné, a város anyakönyvi hi­vatalának vezetője erre rea­gálva felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben Sze­geden már négy helyen lehet esküvőt tartani. Az idén szűknek bizonyu­ló „U" pavilon mellett az „A" pavilonba is jutottak ki­állítók, összesen harmincan mutatják be újdonságaikat. A szervezők igyekeztek az es­küvőhöz kapcsolódó vala­mennyi szolgáltatást ösz­szegyűjteni és bemutatni. A legszebb és egyben legkitün­tetettebb ruhadarab termé­szetesen a hófehér meny­asszonyi ruha, így láthatunk klasszikus, gyöngyözött és lekapcsolható uszályút, hím­zettet, zsinórozottat, kecses A-vonalút vagy a modernebb ekrü színű egészen nyitott hímzésűt. A megfelelő stílu­sú ruhához lehet választani kiegészítőket, így a század­előt idéző médereket, csip­kés konyákig érő kesztyűket, fehér harisnyákat és a hozzá­tartozó kis harisnyapántot, ami a kereskedők szerint na­gyon fontos, hiszen szeren­csét hoz. Menyasszonyi tor­tákból a választék nagyságá­nak csak a cukrászmesterek és megrendelők fantáziája szab határt, így a klasszikus grillázs tortától a szökőkúttal felszerelt ötemeletes cukor­csodáig minden kapható hatezer forinttól egészen negyvenötezer forintig. Az újdonságok közé tarto­zik, hogy esküvői menüt kóstolhatnak a rendezvény látogatói, szavazhatnak a menyasszonyi virágcsokor verseny legszebb kompozíci­ójára. A 10 és 18 óra között nyitva tartó kiállítás be­lépőjegye tombolaként is szolgál, így a fődíj egy menyasszonyi ruha kölcsön­zésének a lehetősége. Lévay Gizella Lippai: Nem kívánom senkinek... Szeged krónikájá­ban is új fejezet kezdődött tiz esz­tendővel ezelőtt. A rendszerváltást követő elsó helyhatósági válasz­tás eredményeként a Fi­desz-SZDSZ jelöltje, dr. Lippai Pál lett a város pol­gármestere. Kitaposatlan ösvényen kellett járnia, ráadásul kisebbségi frak­cióval a háta mögött. Az ügyvédi hivatásához az­óta visszatért expolgár­mesterrel azonban nem csak a '90-'94 közötti korszakról beszélgettünk. - A rendszerváltást meg­előzően rengeteg új arc tűnt fel a helyi politikai életben, a szárnyaikat bon­togató pártokban, szimpa­tizánsaik sorában. Az ak­kor a negyvenes éveiben járó dr. Lippai Pál miként jutott odáig, hogy a Fi­desz, amely kimondottan a lázadó fiatalok tömörülé­sét jelentette, polgármes­terjelöltje legyen? - Egyetemista fiam révén kerültem kapcsolatba a Fi­desszel - válaszolta. - A fod­rász vállalattól béreltünk egy pincehelyiséget a Berzsenyi utcában. Középiskolásokkal, egyetemistákkal találkozgat­tunk, röplapokat készítettünk. Tiltakoztunk például Nagy­maros megépítése ellen. A fia­talok között rangidősnek szá­mítottam, hallgattak a sza­vamra. így, amikor közeledtek a helyhatósági választások, a csoport felkért: legyek a pol­gármesterjelöltjük. Ehhez a felkéréshez utóbb a szabad demokraták is csatlakoztak. - Ügyvédként lehettek köz­igazgatási ismeretei, ám egy teljesen kitaposatlan ösvényen kellett elindulnia polgármesterként. Kikkel konzultált, hogyan készült fel a feladatra? - Egyetemistaként, később pedig ügyvédként is figyelem­mel kísértem a városi dolgo­kat, a közügyeket. Az előző rendszerben persze kizárt lett volna, hogy bármiféle felada­tot is vállaljak. Ugyanakkor ez jó volt arra, hogy ne legyen számomra teljesen idegen ez a terület. Sok barátom óvott, ne vágjak bele, a politika hálát­lan, nincs benne köszönet. Alig-alig akadt biztatás, mondhatni, önfejűen vágtam bele. Amatőr képviselők a testületben - Nem csupán dr. Lippai Pálnak kellett belerázód­nia az új szerepbe, de a közgyűlésnek is. Jobbára olyanokból lettek képvi­selők, akik nem sokat kós­toltak előtte a közszerep­lésből, a városházát akkor látták belülről, ha es­küvőre mentek. Ez a fajta „amatőrizmus" segítette, vagy könnyítette a polgár­mester dolgát? - Ténykérdés: olyanok ke­rültek a testületbe - de Így volt ez az országgyűlésben is -, akiknek nem volt tapaszta­latuk. Elkezdődött egy tanulá­si folyamat, azonban volt egy óriási előnye az említett „amatőrizmusnak". Ezek az emberek - egy-két kivételtől eltekintve - ártatlanok voltak, jóakarattal és lelkesedéssel fogtak munkához. Az új rend­szer kínálta lehetőségeket akarták kihasználni, de nem a maguk, hanem a köz javára. Úgy látom, országos és helyi szinten is változás történt, má­ra már más célok, motivációk vezérlik a képviselőket. - Túl sok játéktere nem volt polgármesterként, mi­vel a testületben igencsak kiegyenlített volt a Fidesz­SZDSZ frakció és ellenzé­ke létszáma. Hogyan takti­kázott, hogy kicsikarjon egy-egy olyan döntést, amelyet egyébként a másik oldal nem támogatott? - Mi, liberálisok kezdettől fogva kisebbségben voltunk az MDF-KDNP-kisgazda konzervatív frakcióval szem­ben. A képviselő-testület ak­kori szervezeti és működési szabályzata szerint vala­mennyi fontos döntés kéthar­mados döntést igényelt és ez arra kényszerftett bennünket, hogy alaposan kidolgozott ja­vaslatok kerüljenek a képvi­selők elé, és állandóan egyez­tessünk. Az előzetes egyezte­tések ellenére, számos heves vita pattant ki még az önkor­mányzati üléseken is. Csak akkor születhetett döntés, ha közösen sikerült eljutnunk az optimálishoz közelítő megol­dáshoz. Hogy kisebbségben milyen kormányozni? Nem kívánom senkinek. Nem politikus, technokrata - Polgármestersége idején többször felvetették: túlsá­gosan kézben tartotta az apparátust. Némi túlzás­sal: nem történhetett olyan a hivatalban, amiről ne tu­dott volna... - Abból kellene kiindulni, hogy már tíz éve is hangsú­lyoztam: nem politikusnak, hanem technokratának tartom magam. Polgármesterségem idején úgy gondoltam, az a dolgom, vezessem a várost. Meg kellett találni, melyek a legfontosabb igények, ame­lyeket mindenképpen ki kel­lett elégíteni, hogyan lehet ar­ra pénzt teremteni, a testület­tel elfogadtatni. Ha mindenről tudtam, képben voltam. Úgy gondolom, ez a polgármester kötelessége, de tessék csak megkérdezni az apparátust, igénylik-e a törődést és a kontrollt. - Mennyire volt képben a CGE-vel kötött szerződés­kor? Ez az, amelyre már a második közgyűlés is visszamutogat, jelenleg pe­dig megpróbálja felbonta­ni a megállapodást a víz­közmű üzemeltetőjével, mivel az a város számára hátrányos. - Egyet ki merek jelenteni: az elmúlt tíz esztendőben a városban nem volt egyetlen ügy sem, amit ilyen alaposan megtárgyalt volna a közgyű­lés, mint ez. Azt láttuk, hogy a vízmű működése kritikán alu­li. A víz ára ugyan alacsonyan állt, ám nem volt kilátás fej­lesztésre, rekonstrukcióra, a 80-100 éves csatornahálózat halálra ítéltetett. Lépni kellett, szakmai bizottságot állítot­tunk fel. Pályázatokat írtunk ki, a végén a CGE maradt. De még mindig úgy éreztük, hogy a javaslatot óvatosan kell ke­zelnünk. A Világbankhoz for­dultunk, amely elküldte szak­embereit, azok véleményét fi­gyelembe véve vittük testület elé a témát. Menet közben de­rült ki, hogy a szerződésnek lehet olyan pontja, amely eset­leg hátrányos. Véleményem szerint ilyen esetben szer­ződés módosítás útján cél­szerű eljárni. - Mit jelentett Lippai Pál életében az a négy év, amelyet a rendszerváltást követően a polgármesteri székben tölthetett. Mi a hozadéka az 1990-94. kö­zötti időszaknak? - Ez összetett kérdés. Rendkívül nagy megtisztelte­tést jelentett számomra, hogy polgármester lehettem. Két­ségtelen, előtte is elég nagy ismertségem volt Szegeden, ez még kiterjedtebb lett. Ma is sokszor előfordul, hogy isme­retlenek állítanak meg az ut­cán, kérdezik, miként értéke­lem a dolgokat, kíváncsiak a véleményemre. Ez jólesik. Jólesik az is, amikor látom a városban azokat a dolgokat, amelyek megvalósítása, annak ötlete polgármesterségem ide­jére esett. Gondolok például a harmadik körútra, az átadott tornatermekre, a szabadtéri nézőtéri monstrumának eltün­tetésére. A pozitívumok közé sorolom, hogy olyan látás­módra tettem szert, amelyet csak a polgármesterséggel szerezhettem meg. A másik oldalon viszont el kell monda­nom, ez a négy év nem könnyítette meg családi élete­met. Az akkor egyéves fiam és a négyesztendős lányom bi­zony megsínylette ezt a kor­szakot, mivel sokat voltam tá­vol. Ha viszont jól akartam csinálni, felkészült lenni, ak­kor az rengeteg időt, energiát emésztett. Három személy, három stílus - Bizonyára figyelte az utódok ténykedését is. Mi­lyennek látta Szalay Ist­vánt, látja Bartha Lászlót a polgármesteri székben? - A napokban járt nálam a Tudományos Akadémia két munkatársa, felmérést készí­tettek, hasonló kérdést ők is megfogalmaztak. A három polgármester, három szemé­lyiség. Az nyilvánvaló, mind­egyik azt akarja, hogy a vá­rosnak minél jobb legyen. Én arra törekedtem, hogy olyan létesítményeket hozzunk létre, amelyeket az utódainkra hagyhatunk: utak, csatorna, tömbrekonstrukció, stb. Sza­lay polgármester úr viszont azt tartotta fontosnak, hogy a város szobrokkal gyarapodjék. Valóban jobb lesz a szegediek közérzete, ha a Széchenyi té­ren sétálva megcsodálhatják Szent István szobrát, vagy a színházzal szemben Erzsébe­tét. Bartha polgármester úr ar­ra fekteti a hangsúlyt, hogy Szeged konferenciák, politikai rendezvények helyszíne, köz­pontja legyen. Persze csupán egy-egy momentumot emel­tem ki mindhármunk tevé­kenységéből. - És milyennek ítéli a je­lenlegi fideszes városveze­tés, a testület munkáját? Kérték-e a tanácsát mint egykori fideszes polgár­mesternek? - Az új önkormányzat óriá­si lendülettel látott munkához. Jelentős módosításokat hajtott végre az intézményhálózat­ban, és személyi változások is történtek. Ahhoz azonban hosszabb időnek kell eltelnie, hogy megítélhessük, mindez mennyit ért. Ami a kérdés má­sodik részét illeti: nem voltak kíváncsiak a tapasztalataimra. Valószínűleg úgy ítélik meg, hogy azon a hozzáálláson, azon a stíluson, ahogy én dol­goztam, túllépett a kor. Ma más célok és motívumok ta­pasztalhatók a városvezetés­ben. Az első időszak lelkes, változtatni akaró testületet eredményezett, az egész or­szágban érezni lehetett a cso­davárást. Most, 8-10 évvel a rendszerváltás után, a válasz­tók nem igazán törődnek a po­litikával, ennek eredménye­ként többnyire nem azok ke­rülnek a politikába, akik kivá­ló képességűek és önzetlenül akarnának tenni a város javá­ra. Azt vallom, hogy a köz­ügyekért tenni megtisztelő, magasabb rendű dolog, ezért versengeni kell. Aki pedig nyert, annak úgy kell dolgoz­nia, hogy ne érhesse szó a ház elejét. - Azt már említette, hogy inkább technokratának tartotta magát a közéleti szerepben is, mint politi­kusnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy fog még akt­ívan politizálni? - Nem zárom ki ennek a le­hetőségét - válaszolta Lippai Pál. - De úgy gondolom, hogy csak abban az esetben szabad belevágni és dolgozni, ha biz­tosítva látom, hogy a külön­böző akaratok nem más-más irányba húznak és a számom­ra mindig oly fontos csapat együttesen, valódi közösségi célokért küzd. V. Fekete Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents