Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-25 / 47. szám
8 POLGÁRMESTEREK RANDEVÚJA PÉNTEK, 2000. FEBR. 25. Deszk Munkatársunktól Ma, pénteken délután 3 órakor ismét lesz kézműves foglalkozás a deszki faluházban. Ezen az érdeklődő felnőttek és gyerekek hátizsákot tanulhatnak meg szőni Sutyinszki Enikő tanárnő segítségével. Ugyancsak ma este 6 órakor a sportcsarnokba szfnelőadásra vátják a deszkieket. Ez az esemény akár „úttörőnek" is számíthat, hiszen a sportlétesítményben most tartanak először színház jellegű előadást. A nézők Dés László Nemes István szerzőpáros „Valahol Európában" című musicaljét láthatják. Az előadást az Aktor-Faktor színtársulat mutatja be Kucska László rendezésében. A színtársulat tagjai a szegedi Rókusi IIes számú Altalános Iskola diákjai és tanárai. D6c Munkatársunktól Ma, pénteken 13.30-tól képviselő-testületi ülést tartanak Dócon. Ezen Belovai Pál polgármester beszámol az idei költségvetési gazdálkodásról, a költségvetési rendelet megalkotásáról. A képviselőket pedig a falugazdász tájékoztatja a község mezőgazdasági helyzetéről és a különféle támogatási lehetőségekről. Zákányszék Munkatársunktál Ma és holnap rendezik meg a zákányszéki alapfokú művészeti iskolában a millenniumi dél-alföldi regionális hegedűversenyt. A kétnapos versenyen három megyéből, Bács-Kiskunból, Csongrádból és Békésből több mint hatvan gyermek vesz részt. A helyiek mellett többek között lesz szegedi, szeghalmi, szentesi csongrádi, hódmezővásárhelyi, gyulai, békéscsabai, kecskeméti, orosházi és bajai induló is. A múlt pénteki öttömösi Szomszédolón a zákányszéki alapfokú művészeti iskola három növendéke is fellépett. Börcsök Hajnalkával, Makra Ildikóval és Molnár Angélával a közönség ezen a hegedűversenyen ismét találkozhat. A szakmai zsűri, melynek három tagja, S. Dobos Márta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumának tanára, Ittzés Tamás, a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, valamint Nagyné Bodon Ilona, a békési Zeneiskola tanára mindkét napon 16.30-kor tart eredményhirdetést. Az ünnepélyes megnyitó ma, pénteken délelőtt 9 órakor kezdődik. Zsombó Munkatársunktól Cél a céltábla alsó széle közepe, irányzék hármas... nagyjából ennyit tud az átlagos katonaviselt ember a fegyverek használatáról. A közelmúltban határainkhoz egészen közel olyan borzalmas háború dúlt, amelynek rakétáit akár repülőgép-anyahajókról indították, mégis hajszálpontosan találtak célba. A zsombói Wesselényi Népfőiskola hallgatói természetesen nem törekszenek katonai babérokra, de szeretnének többet tudni a rakéták programozott célba találásáról. A mostani évad utolsó foglalkozásként hétfőn este dr. Gurka Zoltán erről beszélget velük. Árokparti suttyók, földvégi irtások ff Ebek harmincadján''? Fogyóban az átszelek, árokpartok dzsungele. Példa rá a balástyai Bitáék, az oldalunkon is bemutatott csengelei Sebókék munkája, akik a birtokvégen hatalmasodó, majdhogynem égig szemtelenkedő suttyókat rendre utasították. Fűrésszel, baltával tizedelték soraikat. így tisztítva meg a Pántlika utat az oda nem illő sövénytől. A majsai út telefonvezetéke, villanyoszlopai körül is dolgoztak a motorosfűrészes emberek, akárcsak Sándorfalván, a csikójárási részen. Az elektromos vezetékek alatt vágták ki a fákat. Máshol is hasonlóan cselekedtek az útfenntartók, a csatornatisztítók. Láthatóvá, megközelíthetővé tették a telefon, az áram, a víz útját. Rájuk is fért ez a „tisztogatás" mert az áramkimaradások, a vonalhibák, az épületek fölvizesedéseit jó részét ezek az útmenti dzsumbujok okozták. Most, hogy itt-ott beletaroltak a szebbet, jobbat akaró gazdák, fölvethető a kérdés: mi lesz a többivel? Kinek a kötelessége és leginkább is kinek a pénzén, hogy az útszéli fasorok, a mezei vízelvezetők a céljuknak megfelelően működjenek majd ezután is. Remélhetőleg a hipp-hopp munkának vége, következhet a megfontolt, célirányos helytállás. A földvégek okos rendbetétele, az utak mentének értő gondozása. Ide illő észrevétel, hogy a sándorfalvi lakóknak nem kellett az utcai vízelvezető munkálatokba beleavatkozniuk. Hozzáértőkre, szakemberekre bízta a sán„Húzd meg jobban, menjen a munka!"- szólhatna a régi Generál-nóta a: csatornapartok rendberakóinak. (Fotó: Gyenes Kálmán) dorfalvi önkormányzat a vizek útjainak rendezését, az utcák csatornázását. Az árokásásból származó homokbuckákat szétszórták, elegyengették. Azt mondták beszélgetőtársaink, hogy sokan föltöltötték már korábban a kertet, onnét a víz mos tmár kifolyhat, elég mélyek lettek az utcai árkok. Sokszor ilyen apróságokon múlhat a falu boldogsága. Zsombón hallottuk a képviselők minapi, nyilvános ülésen, hogy már korábban úgy döntöttek a falusi honatyák, mivel az árkokból kiemelt föld az államé, az önkormányzat a földutak javítására, föltöltésére használja azokat. Vita is támadt már elhordásukból, mert az élelmesebb vállalkozók pénzt kértek az ilyen fuvarokért. Attól is, aki elől hordták, s attól is, akinek vitték. Nem ítélhetünk elhamarkodottan egy kirívó példából, de látva a környékünkön uralkodó fejetlenséget, favágások, homokhordások ügyében lesz még itt hadd el hadd. Páran már útszéli cselekedetre is ragadtatták magukat, vitték a másét, s ha nem is útszéli hangon, de föl kellett hívni a figyelmüket, ha a mondás szerinti útszéli dolognak, amit legtöbbször épp a kutya tesz a nagy fűbe, soha sincs is gazdája, a fának, csatornának van. Az mind a magyar államé! Kár érne mindnyájunkat, ha az „ebek harmincadjára" jutva, úgy is maradnának. M. T. Merre vitték a vizet? Forgó Mihály, sándorfalvi nyugdíjas postás: - A belvíz nagyon sok kárt és bosszúságot okozott a falunkban. Eredeti szakmám kútfúró, ezért értek egy kicsit a csatornázáshoz is, tudom, mit és hogyan kell csinálni, hogy ne legyen nagyobb baj. Nálunk, a Sport utcában korábban mindig megállt a víz, néha egészen térdig ért. Az utcánk a focipálya felé lejt, ezért a föntről is ide folyt a víz. A kertünk magasabban van, mint a járda és az úttest, így nem kellett attól tartanunk, hogy tocsogunk a pocsolyákban, sárban. Az önkormányzat tavaly ősszel kezdte el az árok kiásását, de a téli fagy igen csak hátráltatta a munkát. Szerencsére most már rendesen lemegy a víz, nem áztatja el a házakat és a kerteket. A csatorna alját most betonozzák ki a munkások, így a belekerült csapadék nem fog azonnal felszívódni a laza homokba. Papdi Antal, dóci segédmunkás: - Nálunk nem volt akkora riadalom a belvíznél, mint a szomszédos településeken. A faluban alig volt érezhető valami a vizességből, csak a külterületen állt egy kis víz néhány udvarban. Az árkokban szépen elfolyt a víz, belterületen csak kisebb pocsolyák maradtak utána. Ez annak is köszönhető, hogy Dócon a csatornák rendben vannak tartva. Most épp az Alkotmány utcait tisztítom a kollegáimmal. A buszmegálló közelében kezdtük el, de egészen az utca másik végig megcsináljuk. Az a feladatunk, hogy az árokból kilapátoljuk a szemetet, törmeléket, lehullott leveleket. A kiszedett koszt egy Zsukra rakjuk, majd az elviszi a szeméttelepre. Öten-hatan vagyunk erre a munkára, így egy nap alatt körülbelül egy 25-30 méter hosszú árokkal végzünk, aztán másnap jöhet a következő. K. Kovács Sándorné, ópusztaszeri nyugdíjas: - A Szőlő és a Rákóczi utca sarkán lakom, ahol a napokban lett kész a kanális tisztítása, mélyítése. Ezt a nehéz munkát Balogh István csinálta a gépével egymaga. Volt olyan is, hogy este 7kor is még javában ásott. Tizennyolc éve költöztünk ide, akkor hatalmas vizesség volt itt. Az udvarban és a ház előtt is állt a víz, a sártól alig lehetett járni. Az uram akkor bedudázta a portánkat, egészen a kert végig, hogy lemenjen a nedvesség. A csöveken keresztül a víz a Csajtóba folyik, s ha jól tudom, onnan egy csatornán keresztül egészen a Tiszáig megy. A házunkkal szemközti fenyőerdő melletti árok eldugult átereszeit a tűzoltónk valami géppel kifújatta, hogy a víz rendesen tudjon lefolyni. Ez kell is, mert ez a kanális nemcsak a mi utcánkból, hanem még a fent lévő többiből is szállítja a vizet a tóba. Pinjung Emil, baksi falugazdász: - A belvíz Bakson is sok gondot okozott. Belterületen volt néhány ház, aminek kidőlt a fala, mert felázott. Még most is van mit csinálni a faluban. Jelenleg a csatornákat mélyítik, tisztítják. Nagyobb veszélyben csak a mélyebben fekvő részek voltak, így például a Kossuth utca és környéke, illetve a Május 1. utca. Az árokásást zömmel az önkormányzat munkásai végezték, de néhol besegítettek a lakók is. A helyi önkéntes tűzoltók szivattyúival próbáltuk meg a vizet az udvarokból a csatornákba juttatni, onnan pedig tovább a víztározóba. Szerencsére most már kezd normalizálódni a helyzet. Egy esetleges nagyobb csapadéknál már a kitisztított kanálisok nem fognak megtelni, kiönteni, így talán az embereket már nem éri nagyobb kár. K. T. Kedves Környékbéliek! A sándorfalviak dicséretére legyen mondva: csatornaügyben állják a sarat! Vagyis: küzdenek a vízzel! Törik neki az utat, rendületlenül Bárki szemügyre veheti ezeket a vízelvezető árkokat. A minap mi is láttuk, épp a Sport utcában, hogy a vízvezetés úttörői szép munkát hagytak maguk után. És ennek következtében azt is, hogy a kertek vize, lassú csordogálássaf megindulhatott a Tisza felé. Árkait gép ásta, széppé emberkéz formálta. Medrét betonlapokkal ágyazták, fenekét megkeményítették, tartást, formát adtak a falának. Beléjük megbízható átjárókat illesztettek, erőseket, masszívakat. Ellbirja tán még a tankot is. (Bár, gondolom, senki nem kíván kertjébe egy tankot, merthogy jól is néznénk ki, ha már azzal kéne harcba szállni a víz ellen.) Habár?! Mifelénk már semmi se biztos. Nem kevesebb, mint 35 ezer kilométer belvízelvezető árkot kell kiásni és rehabilitálni - hallhattuk Torgyán doktor minapi, ide illő megfogalmazását. A minisztérium, a vízügy és majd a polgármesteri hivatalok ásnak is annyi árkot, amennyit csak a nyomdafesték elbír. Lehet, hogy a mezei, az útmenti kanálisokat pedig ott eszi a fene? Betömődnek, az enyészet veszi azokat birtokba a víz vonultával? A sándorfalvi Sport utca errülső fele már üde kivétel Hála Istennek ilyeneket is írhatok, biztatva ezzel kedves mindnyájukat, ne hagyják, hogy árkaink elhanyagolódjanak: ftla-jérte* Muzsikus mazsorett A csengelei Viktória A 15 éves csengelei Erdélyi Viktória nemcsak a helyi mazsorettcsoport és a fúvószenekar tagja, hanem emellett furulyázik is. A fiatal hölggyel Asotthalmon találkoztunk, ahol a lapunk által három éve elindított Szomszédoló keretében mazsorettként lépett fel. Magyaros ruhába öltözött fiatal lányok várakoztak fellépésére az ásotthalmi művelődési ház előterében múlt vasárnap. A Csengeléről szomszédolni jött társaság egyike a 15 éves Erdélyi Viktória. A szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola kilencedikes diákja most „csak" mint mazsorett szerepelt, de emellett tagja a csengelei fúvószenekarnak. Furulyán is játszik. Viktória korábban hat évig társastáncolt, majd egy éve a csengelei mazsorettcsoportban szereplő barátnői szóltak neki, hogy megüresedett egy hely náluk. Mivel szeret táncolni, rögtön jelentkezett és fel is vették. Azóta hetente egyszer a helyi faluházba járnak próbálni a különféle lépéseket. Tanáruk, Czirokné Krizsán Zsuzsaima a lányoknak igyekszik mindent megtanítani. A csoport repertoárjában igen sok minden szerepel, a könnyű zenei számoktól kezdve egészen a magyar indulókig. Viktória mind a mazsorettbotos, mind a pomponos táncokban „otthon van". A tánc mellett azért jut idő a fúvósokra és a furulyázásra is. Elmondása szerint a többség a furulyával kezdi, majd idővel jön a trombita és a tuba is. Az Erdélyi családban nem Viktória az egyedüli zenekedvelő. A 12 éves húga, Otília tagja a fúvószenekarnak, 8 éves öccse, Miklós pedig néptáncos. A gyerekeknek a zene a hobbin és a szórakozáson kívül pihenést is jelent az iskola után. A mazsorettek együtt lépnek fel a csengelei fúvószenekarral. Szép sikereket értek el már Szegeden, Deszken, Gyulán és Csorváson. Az augusztusban megrendezendő csorvási nemzetközi fúvószenekar és mazsorett fesztiválra az idén is jelentkeztek. A távolabbi vendégszerepléseken kívül a falujukban, illetve a szomszédos településeken is igen sokszor bemutatkoztak már, többnyire bálokon, falunapokon. A múlt vasárnapi ásotthalmi szomszédoláson a „László király-indulót" mutatták be magyaros mazsorettruhában, a fináléban pedig a fúvósokkal közösen varázsoltak fesztiválhangulatot a művelődési házba. K. T. Amikor a csengelei Erdélyi Viktória az ásotthalmi Szomszédolóban táncosként fellépett. (Fotó: Miskolczi Róbert)
