Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-25 / 47. szám

8 POLGÁRMESTEREK RANDEVÚJA PÉNTEK, 2000. FEBR. 25. Deszk Munkatársunktól Ma, pénteken délután 3 órakor ismét lesz kézműves foglalkozás a deszki faluház­ban. Ezen az érdeklődő fel­nőttek és gyerekek hátizsákot tanulhatnak meg szőni Su­tyinszki Enikő tanárnő segít­ségével. Ugyancsak ma este 6 óra­kor a sportcsarnokba szfnelő­adásra vátják a deszkieket. Ez az esemény akár „úttörőnek" is számíthat, hiszen a sportlé­tesítményben most tartanak először színház jellegű elő­adást. A nézők Dés László ­Nemes István szerzőpáros „Valahol Európában" című musicaljét láthatják. Az elő­adást az Aktor-Faktor színtár­sulat mutatja be Kucska Lász­ló rendezésében. A színtársu­lat tagjai a szegedi Rókusi II­es számú Altalános Iskola di­ákjai és tanárai. D6c Munkatársunktól Ma, pénteken 13.30-tól képviselő-testületi ülést tarta­nak Dócon. Ezen Belovai Pál polgármester beszámol az idei költségvetési gazdálkodásról, a költségvetési rendelet meg­alkotásáról. A képviselőket pedig a falugazdász tájékoz­tatja a község mezőgazdasági helyzetéről és a különféle tá­mogatási lehetőségekről. Zákányszék Munkatársunktál Ma és holnap rendezik meg a zákányszéki alapfokú művészeti iskolában a millen­niumi dél-alföldi regionális hegedűversenyt. A kétnapos versenyen három megyéből, Bács-Kiskunból, Csongrádból és Békésből több mint hatvan gyermek vesz részt. A helyiek mellett többek között lesz szegedi, szeghalmi, szentesi csongrádi, hódmezővásárhe­lyi, gyulai, békéscsabai, kecs­keméti, orosházi és bajai in­duló is. A múlt pénteki öttö­mösi Szomszédolón a zákány­széki alapfokú művészeti is­kola három növendéke is fel­lépett. Börcsök Hajnalkával, Makra Ildikóval és Molnár Angélával a közönség ezen a hegedűversenyen ismét talál­kozhat. A szakmai zsűri, melynek három tagja, S. Do­bos Márta, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumának tanára, Ittzés Tamás, a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépis­kola tanára, valamint Nagyné Bodon Ilona, a békési Zeneis­kola tanára mindkét napon 16.30-kor tart eredményhirde­tést. Az ünnepélyes megnyitó ma, pénteken délelőtt 9 óra­kor kezdődik. Zsombó Munkatársunktól Cél a céltábla alsó széle közepe, irányzék hármas... ­nagyjából ennyit tud az átla­gos katonaviselt ember a fegyverek használatáról. A közelmúltban határainkhoz egészen közel olyan borzal­mas háború dúlt, amelynek rakétáit akár repülőgép-anya­hajókról indították, mégis hajszálpontosan találtak cél­ba. A zsombói Wesselényi Népfőiskola hallgatói termé­szetesen nem törekszenek ka­tonai babérokra, de szeretné­nek többet tudni a rakéták programozott célba találásá­ról. A mostani évad utolsó foglalkozásként hétfőn este dr. Gurka Zoltán erről beszél­get velük. Árokparti suttyók, földvégi irtások ff Ebek harmincadján''? Fogyóban az átszelek, árokpartok dzsungele. Példa rá a balástyai Bi­táék, az oldalunkon is bemutatott csengelei Se­bókék munkája, akik a birtokvégen hatalmaso­dó, majdhogynem égig szemtelenkedő suttyó­kat rendre utasították. Fűrésszel, baltával tize­delték soraikat. így tisztítva meg a Pántlika utat az oda nem illő sövénytől. A majsai út telefonvezetéke, villany­oszlopai körül is dolgoztak a motorosfűrészes emberek, akárcsak Sándorfalván, a csikójárási részen. Az elekt­romos vezetékek alatt vágták ki a fákat. Máshol is hason­lóan cselekedtek az útfenn­tartók, a csatornatisztítók. Láthatóvá, megközelíthetővé tették a telefon, az áram, a víz útját. Rájuk is fért ez a „tisztogatás" mert az áram­kimaradások, a vonalhibák, az épületek fölvizesedéseit jó részét ezek az útmenti dzsumbujok okozták. Most, hogy itt-ott beleta­roltak a szebbet, jobbat aka­ró gazdák, fölvethető a kér­dés: mi lesz a többivel? Ki­nek a kötelessége és legin­kább is kinek a pénzén, hogy az útszéli fasorok, a mezei vízelvezetők a céljuknak megfelelően működjenek majd ezután is. Remélhető­leg a hipp-hopp munkának vége, következhet a megfon­tolt, célirányos helytállás. A földvégek okos rendbetétele, az utak mentének értő gon­dozása. Ide illő észrevétel, hogy a sándorfalvi lakóknak nem kellett az utcai vízelve­zető munkálatokba beleavat­kozniuk. Hozzáértőkre, szakemberekre bízta a sán­„Húzd meg jobban, menjen a munka!"- szólhatna a régi Generál-nóta a: csatornapartok rendberakóinak. (Fotó: Gyenes Kálmán) dorfalvi önkormányzat a vi­zek útjainak rendezését, az utcák csatornázását. Az áro­kásásból származó homok­buckákat szétszórták, ele­gyengették. Azt mondták be­szélgetőtársaink, hogy sokan föltöltötték már korábban a kertet, onnét a víz mos tmár kifolyhat, elég mélyek lettek az utcai árkok. Sokszor ilyen apróságokon múlhat a falu boldogsága. Zsombón hal­lottuk a képviselők minapi, nyilvános ülésen, hogy már korábban úgy döntöttek a fa­lusi honatyák, mivel az ár­kokból kiemelt föld az álla­mé, az önkormányzat a föl­dutak javítására, föltöltésére használja azokat. Vita is tá­madt már elhordásukból, mert az élelmesebb vállalko­zók pénzt kértek az ilyen fu­varokért. Attól is, aki elől hordták, s attól is, akinek vitték. Nem ítélhetünk elhamar­kodottan egy kirívó példá­ból, de látva a környékünkön uralkodó fejetlenséget, favá­gások, homokhordások ügyében lesz még itt hadd el hadd. Páran már útszéli cse­lekedetre is ragadtatták ma­gukat, vitték a másét, s ha nem is útszéli hangon, de föl kellett hívni a figyelmüket, ha a mondás szerinti útszéli dolognak, amit legtöbbször épp a kutya tesz a nagy fűbe, soha sincs is gazdája, a fá­nak, csatornának van. Az mind a magyar államé! Kár érne mindnyájunkat, ha az „ebek harmincadjára" jutva, úgy is maradnának. M. T. Merre vitték a vizet? Forgó Mihály, sándor­falvi nyugdíjas postás: - A belvíz nagyon sok kárt és bosszúságot okozott a falunkban. Eredeti szak­mám kútfúró, ezért értek egy kicsit a csatornázáshoz is, tudom, mit és hogyan kell csinálni, hogy ne legyen nagyobb baj. Nálunk, a Sport utcában korábban mindig megállt a víz, néha egészen térdig ért. Az ut­cánk a focipálya felé lejt, ezért a föntről is ide folyt a víz. A kertünk magasabban van, mint a járda és az út­test, így nem kellett attól tartanunk, hogy tocsogunk a pocsolyákban, sárban. Az önkormányzat tavaly ősszel kezdte el az árok kiásását, de a téli fagy igen csak hát­ráltatta a munkát. Szeren­csére most már rendesen le­megy a víz, nem áztatja el a házakat és a kerteket. A csa­torna alját most betonozzák ki a munkások, így a beleke­rült csapadék nem fog azon­nal felszívódni a laza ho­mokba. Papdi Antal, dóci segéd­munkás: - Nálunk nem volt akko­ra riadalom a belvíznél, mint a szomszédos települé­seken. A faluban alig volt érezhető valami a vizesség­ből, csak a külterületen állt egy kis víz néhány udvar­ban. Az árkokban szépen el­folyt a víz, belterületen csak kisebb pocsolyák maradtak utána. Ez annak is köszön­hető, hogy Dócon a csator­nák rendben vannak tartva. Most épp az Alkotmány ut­cait tisztítom a kollegáim­mal. A buszmegálló közelé­ben kezdtük el, de egészen az utca másik végig megcsi­náljuk. Az a feladatunk, hogy az árokból kilapátol­juk a szemetet, törmeléket, lehullott leveleket. A kisze­dett koszt egy Zsukra rak­juk, majd az elviszi a sze­méttelepre. Öten-hatan va­gyunk erre a munkára, így egy nap alatt körülbelül egy 25-30 méter hosszú árokkal végzünk, aztán másnap jö­het a következő. K. Kovács Sándorné, ópusztaszeri nyugdíjas: - A Szőlő és a Rákóczi utca sarkán lakom, ahol a napokban lett kész a kanális tisztítása, mélyítése. Ezt a nehéz munkát Balogh István csinálta a gépével egymaga. Volt olyan is, hogy este 7­kor is még javában ásott. Ti­zennyolc éve költöztünk ide, akkor hatalmas vizesség volt itt. Az udvarban és a ház előtt is állt a víz, a sártól alig lehetett járni. Az uram akkor bedudázta a portánkat, egé­szen a kert végig, hogy le­menjen a nedvesség. A csö­veken keresztül a víz a Csaj­tóba folyik, s ha jól tudom, onnan egy csatornán keresz­tül egészen a Tiszáig megy. A házunkkal szemközti fe­nyőerdő melletti árok eldu­gult átereszeit a tűzoltónk valami géppel kifújatta, hogy a víz rendesen tudjon lefolyni. Ez kell is, mert ez a kanális nemcsak a mi ut­cánkból, hanem még a fent lévő többiből is szállítja a vi­zet a tóba. Pinjung Emil, baksi fa­lugazdász: - A belvíz Bakson is sok gondot okozott. Belterüle­ten volt néhány ház, ami­nek kidőlt a fala, mert felá­zott. Még most is van mit csinálni a faluban. Jelenleg a csatornákat mélyítik, tisz­títják. Nagyobb veszélyben csak a mélyebben fekvő ré­szek voltak, így például a Kossuth utca és környéke, illetve a Május 1. utca. Az árokásást zömmel az ön­kormányzat munkásai vé­gezték, de néhol besegítet­tek a lakók is. A helyi ön­kéntes tűzoltók szivattyúi­val próbáltuk meg a vizet az udvarokból a csatornák­ba juttatni, onnan pedig to­vább a víztározóba. Szeren­csére most már kezd nor­malizálódni a helyzet. Egy esetleges nagyobb csapa­déknál már a kitisztított ka­nálisok nem fognak megtel­ni, kiönteni, így talán az embereket már nem éri na­gyobb kár. K. T. Kedves Környékbéliek! A sándorfalviak dicséretére legyen mondva: csator­naügyben állják a sarat! Vagyis: küzdenek a víz­zel! Törik neki az utat, rendületlenül Bárki szemügy­re veheti ezeket a vízelvezető árkokat. A minap mi is láttuk, épp a Sport utcában, hogy a vízvezetés úttörői szép munkát hagytak maguk után. És ennek következ­tében azt is, hogy a kertek vize, lassú csordogálássaf megindulhatott a Tisza felé. Árkait gép ásta, széppé emberkéz formálta. Medrét betonlapokkal ágyazták, fenekét megkeményítették, tartást, formát adtak a fa­lának. Beléjük megbízható átjárókat illesztettek, erő­seket, masszívakat. Ellbirja tán még a tankot is. (Bár, gondolom, senki nem kíván kertjébe egy tankot, mert­hogy jól is néznénk ki, ha már azzal kéne harcba szállni a víz ellen.) Habár?! Mifelénk már semmi se biztos. Nem kevesebb, mint 35 ezer kilométer belvízelveze­tő árkot kell kiásni és rehabilitálni - hallhattuk Tor­gyán doktor minapi, ide illő megfogalmazását. A mi­nisztérium, a vízügy és majd a polgármesteri hivatalok ásnak is annyi árkot, amennyit csak a nyomdafesték elbír. Lehet, hogy a mezei, az útmenti kanálisokat pe­dig ott eszi a fene? Betömődnek, az enyészet veszi azo­kat birtokba a víz vonultával? A sándorfalvi Sport utca errülső fele már üde kivé­tel Hála Istennek ilyeneket is írhatok, biztatva ezzel kedves mindnyájukat, ne hagyják, hogy árkaink elha­nyagolódjanak: ftla-jérte* Muzsikus mazsorett A csengelei Viktória A 15 éves csengelei Er­délyi Viktória nemcsak a helyi mazsorettcsoport és a fúvószenekar tagja, ha­nem emellett furulyázik is. A fiatal hölggyel Asotthal­mon találkoztunk, ahol a lapunk által három éve elindított Szomszédoló ke­retében mazsorettként lé­pett fel. Magyaros ruhába öltözött fiatal lányok várakoztak fellé­pésére az ásotthalmi művelő­dési ház előterében múlt va­sárnap. A Csengeléről szom­szédolni jött társaság egyike a 15 éves Erdélyi Viktória. A szegedi Kőrösy József Köz­gazdasági Szakközépiskola ki­lencedikes diákja most „csak" mint mazsorett szerepelt, de emellett tagja a csengelei fú­vószenekarnak. Furulyán is játszik. Viktória korábban hat évig társastáncolt, majd egy éve a csengelei mazsorettcsoportban szereplő barátnői szóltak neki, hogy megüresedett egy hely náluk. Mivel szeret táncolni, rögtön jelentkezett és fel is vették. Azóta hetente egyszer a helyi faluházba járnak pró­bálni a különféle lépéseket. Tanáruk, Czirokné Krizsán Zsuzsaima a lányoknak igyek­szik mindent megtanítani. A csoport repertoárjában igen sok minden szerepel, a könnyű zenei számoktól kezdve egé­szen a magyar indulókig. Vik­tória mind a mazsorettbotos, mind a pomponos táncokban „otthon van". A tánc mellett azért jut idő a fúvósokra és a furulyázásra is. Elmondása szerint a többség a furulyával kezdi, majd idővel jön a trom­bita és a tuba is. Az Erdélyi családban nem Viktória az egyedüli zenekedvelő. A 12 éves húga, Otília tagja a fúvó­szenekarnak, 8 éves öccse, Miklós pedig néptáncos. A gyerekeknek a zene a hobbin és a szórakozáson kívül pihe­nést is jelent az iskola után. A mazsorettek együtt lép­nek fel a csengelei fúvószene­karral. Szép sikereket értek el már Szegeden, Deszken, Gyu­lán és Csorváson. Az augusz­tusban megrendezendő csorvá­si nemzetközi fúvószenekar és mazsorett fesztiválra az idén is jelentkeztek. A távolabbi ven­dégszerepléseken kívül a falu­jukban, illetve a szomszédos településeken is igen sokszor bemutatkoztak már, többnyire bálokon, falunapokon. A múlt vasárnapi ásotthal­mi szomszédoláson a „László király-indulót" mutatták be magyaros mazsorettruhában, a fináléban pedig a fúvósokkal közösen varázsoltak fesztivál­hangulatot a művelődési ház­ba. K. T. Amikor a csengelei Erdélyi Viktória az ásotthalmi Szomszédolóban táncosként fellépett. (Fotó: Miskolczi Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents