Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-24 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 2000. FEBR. 24. ZÖLD ZÓNA III. Téli madárvilág a Fehér-tavon A Felső-Tisza, a mellékvizek, és az áradás hatására Újratermelődik az élet a folyón r Nemsokára itt a tavasz, kezdődik a madárvonu­lás. Azonban ne higgyük, hogy a Fehér-tó teljesen néptelenül várja a tél el­múltát! Még énekes hattyút is láttak a madár­megfigyelők a tavon. A magas Északról egyéb vendégek is érkeztek te­lelni hozzánk, ugyanak­kor azon madarak közül, amelyeknek el kellett vol­na vonulniuk délre, a leg­alkalmazkodóképesebbek sikerrel vészelték át telet, a lékek biztosította táplál­kozási lehetőségek ki­használásával. Többféle parti madár máris megér­kezett téli nyaralásából a Fehér-tóra. - Ezen a télen a legnagyobb ritkaság két énekes hattyú megjelenése volt - mondja dr. Kókai Károly, a Magyar Ma­dártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Csoportjának titkárhelyettese. - A sarkkör mentén fészkel, fő telelőhelye a Brit-szigetek, a nyugat-európai tengerpart, il­letve a Duna-delta; Magyaror­szágon ritka téli vendég. Egy negyvenfős kis kárókatona­csoportot is észleltünk. Ma­gyarországon ritka fészkelő madárról van szó, ilyenkor, té­len viszonylag gyakrabban le­het kisebb, kóborló csoportjait, de ez az első eset, hogy ekkora csapatot láttak a tavon. Dolmányos sirályt szintén beazonosítottak a Fehér-tó ku­tatói a télen. A sárgalábú si­rálynál másfélszer nagyobb, szinte sasméretű madár tenger­parti fészkelő, s téli kóborlása során juthatott el ide. Két - al­katilag a ludak és a récék közt föllelhető - bütykös ásóludat ugyancsak észleltek a madár­megfigyelők, s örvös bukóból is feltűnt néhány példány. Még a jég beállta előtt tizenhárom­ezer tőkésréce volt jelen a ta­von, csörgőrécéből pedig mint­egy négyezer. A parti madarak közül néhány erdei cankót az év elején még meg lehetett fi­gyelni. - A januári, kemény fagyok idején nagyrészt elnéptelene­dett a Fehér-tó - folytatja a tit­kárhelyettes. - A kevés szabad vízterületen, a csatornák, befo­lyók, zsilipek környékén, azért Budapest (MTI) Környezetvédelmi laborató­riumok fejlesztésére 3 millió euró PHARE támogatást ha­gyott jóvá az Európai Közösség Európai Delegációja, amelyre már az idén pályázni lehet ­nyilatkozta Pozsgai András, a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) Környezetvédelmi Inté­zetének igazgató-helyettese. Hozzátette: az idei PHARE­pénzből a ország 12 környezet­védelmi felügyelősége és a KGI fejlesztheti analitikai laboratóri­umi műszereit. A Környezetvé­delmi Intézet 1998-ban készített fel-feltűnt néhány szürkegém, bölömbika, guvat. Jégmadarat úgyszintén megfigyelhettünk, amint lebukik a mélybe szita­kötőlárváért, beteg, sérült hali­vadékért, vagy surranó röpttel, zafírkéken végighúz a nádfal előtt. Az énekesmadarak közül a télen jellegzetesen itt tartózko­dók most is jelen vannak. Megfigyelhető a téli nádasok tipikus madárfaja, a nádi sár­mány, a barkós és a függőcine­ge, az erdei fajok közül pedig a kékcinege, a vörösbegy, az ökörszem - mondja dr. Kókai Károly. A ragadozó madarak­kal kapcsolatban, sajnos, el­mondható: a tavalyihoz képest csökkent a létszám (e megál­lapítást még a tiszai ciánka­tasztrófa előtt tették a kutatók). Hollót is meg lehetett figyelni a télen a tavon. Február elején öt - egyéb­ként Észak-Szibériában fész­kelő - vörösnyakú ludat láttak a madármegfigyelők a Fehér­tón. Barázdabillegetőket szin­tén észleltek, havasi és réti pi­tyerek társaságában. Nemsoká­ra kezdetét veszi a tömeges ré­cevonulás; a hónap vége táján gyakran tizenöt-húszféle, dél­ről érkező réce, lúd is megfi­gyelhető; a különféle, téli bu­kórécéken túlmenően megje­lennek az úszórécék közé tar­tozó kanalas- és nyílfarkú ré­cék is. A parti madarak közül már feltűnt a goda, a nagy pó­ling, a havasi partfutó, a bíbic, a pajzsos cankó. S a vonulás még csak el sem kezdődött igazán. - Milyen év lesz várhatóan a Fehér-tó életében ez az esz­tendő? Nagyon váijuk a batla fészkelését; először tavaly ész­leltük frissen kirepült fiókáit, ami föltételezhetővé teszi, hogy fészkel itt ez a madár ­mondja dr. Kókai Károly. Egyébként föltehetőleg ez az év is belvizes lesz; elképzelhe­tő, hogy a különféle, vízhez, vízparthoz kötődő madarak a Fehér-tavon kívül is találnak ideális táplálkozó- és fészkelő­helyet. Tehát lehet, hogy keve­sebbet lehet észlelni belőlük, mint amennyi ténylegesen van. A zavartalan, védett területen kívüli fészkelés azonban a ma­darak számára egyszersmind veszélyeket is jelenthet. F. Cs. előteijesztést a környezetvédel­mi felügyelőségek és a KGI la­boratóriumainak műszeres fej­lesztésére. Az előterjesztés ré­sze a EU 1990 óta tartó PHARE programjának, amely a magyar eszközállományt és mérési módszereket kívánja a nyugat­európai laborok fejlettségi szintjéhez felzárkóztatni. A tíz év során levegőtisztaság-védel­mi berendezésekre 3,75 millió eurót, talaj, szennyvíz és egyéb vizek vizsgálatára alkalmas mű­szerekre 2,9 millió euró vissza nem térítendő támogatást jutta­tott a PHARE. ^^ A cián­Bk mérgezés P^l levonulá­' sa után, úgy tűnt ' ^•ÉJ teljesen _ .ir^y^JJ élettelen­né vált a Tisza, nem sok­kal később azonban ki­derült: csak legnagyobb részben. Növényi és álla­ti planktonok egyaránt maradtak a folyóban, s állományuk nagysága mára elérte az ilyenkor, télen szokásos mértéket. Kérész-, azaz tiszavirág­álcák szintén előkerültek a mérgezést követően a szegedi Tiszából, ép­púgy, mint titokzatos kö­rülmények folytán meg­maradt halak. Ám erede­ti állapotával össze sem hasonlíthatóan szegény lett élö szervezetekben a folyó. Ennek kétségtelen jele: a velük táplálkozó vízimadarak jórészt el­vándoroltak. Minderre kutatók megala­pozott vizsgálati eredményei utalnak. Hosszútávú követ­keztetéseket azonban - épp a nagymérvű károsodást szen­vedett rendszer sérülékenysé­ge miatt - most még nem le­het levonni a Tisza regenerá­ciójának időpontjával kapcso­latban. Ezt a rendelkezésre álló adatok szűkössége sem teszi lehetővé; a helyzeten nagyban segíthetnek a Kör­nyezetvédelmi Minisztérium irányításával működő, nem­rég létrejött munkacsoportok további kutatásai. Újjáéledt planktonvilág Az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelő­ség megvizsgálta, hogy a cia­nid és a kísérő nehézfémek milyen hatást gyakoroltak a folyó planktonállományára. ­A faj- s az egyedszámot egyaránt kutattuk, mind a nö­vényi, mind az állati plankto­nok körében, illetve ökotoxi­kológiai méréseket is végez­tünk - mondja Nagy-László Zsolt hidrobiológus, az Ati­köfe munkatársa. - A négy mintavételi helyről származó vízminták alapján végzett ké­miai és biológiai vizsgálatok rávilágítottak: a méreganya­gok maximális koncentráció­jának környezetében a fitop­lankton-állomány pusztulása mintegy 80-90 százalékos le­hetett, a zooplankton-állo­mány csökkenése viszont el­érte a száz százalékot is. - Amint a mérgezés levo­nult, azonnal megfigyelhető volt a fito- s zooplankton­állomány újbóli megjelenése - tudtuk meg a kutatótól. A Tisza időközben áradni kez­dett, több helyütt kiment a hullámtérre, s a plankton­mennyiség, -minőség ennek következtében újra elérte a normális, téli ökológiai viszo­nyoknak megfelelő állapotot. A mérgezés időpontjában és közvetlenül utána végzett haltesztek száz százalékos pusztulást mutattak ki. - En­nek ellenére úgy gondolom, van esély bizonyos mennyi­ségű hal megmaradására ­mondja Nagy-László Zsolt. (Valóban lehet találni - na­gyon szórványosan - halakat a Tiszában; ezek túlélése, e sorok írója véleménye sze­rint, a „szerencsés véletlen" kategóriájába sorolandó. Mondjuk, az adott hal egy mozdulatlan vizű, kis parti öbölben vészelte át a ciándu­gót.) Planktonvizsgálatokat dr. Csizmazia György, a Szegedi Tudományegyetem Tanár­képző Főiskolai Kara docen­se is végzett, a mérgezés le­vonulta utáni napokban. A biológia szakos főiskolás hallgatókkal együtt folytatott vizsgálatok az oktatás, kuta­tás számára egyaránt értékes adatokat jelentenek. A Tisza szegedi szakaszán, liter víz­ből kiszűrt planktonállo­mányban, a baktériumállomá­nyon túlmenően, többek kö­zött papucsállatkákat, vese-, harang-, kürt- s ormányos ál­latkákat egyaránt be lehetett azonosítani. Mohaállatok téli szaporftósejtjeit, szivacsgem­mulákat szintén tartalmazták a vízminták; ez arra is utal­hat, hogy a Tisza a mintavé­telkor már kapcsolatba került a hullámtérrel. - A Boszor­kányszigetnél, baggerral, élő, aktív kérész-, azaz tiszavirá­gálcákat is találtunk - mondja dr. Csizmazia György. Dr. Bába Károly, a bioló­giai tudományok kandidátu­sa, több cián-munkabizottság tagja szakterületéhez többek között a csigák és kagylók tartoznak. - Egyelőre nem tudni, a Tisza puhatestű-állo­mánya milyen mértékben ká­rosodott - mondja a kutató, aki egy, a kagylók nehézfém­szennyeződésével kapcsolat­ban írott, sok éves munka alapján készült, a SZAB fo­lyóiratában megjelent publi­kációjában leszögezi: a kagylók jelentős nehézfém­tartalmat is el tudnak viselni. - Olyan töménységűt - teszi hozzá -, mint ami például a Marosra jellemző, azonban már nem; abban a folyóban már a hetvenes évek óta nincs kagyló. És a ciánszennyezés­sel automatikusan nehézfém­szennyezés is együtt jár. Kagylók és kérdőjelek S hogy a vízimadárvilág mennyire sínylette meg a mérgezést? Elpusztult mada­rakról, meglepő, ám annál örvendetesebb módon, kevés hír érkezett. Ugyanakkor - a Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Csoportja megfigyelései szerint - a vfz élőlény-, s így táplálékmen­tessé válása elvándorlásra késztette a madarak zömét. Dr. Kasza Ferenc, az MME megyei csoportjának alelnö­ke az új Tisza-hídtól a hatá­rig teijedő folyószakaszig, az újszegedi oldalon csupán hetven-nyolcvan récét látott a minap - míg a szennyezés előtt több, mint ezer récét számláltak össze az MME­tagok ezen a területen. A na­pokban észleltek közt egyéb­ként már - és ez a közelgő madárvonulás jele - megje­lentek csörgőrécék, akadt két fütyülőréce, s az első, idei ci­gányréce - fokozottan vé­dett, ritka récefaj képviselője - is feltűnt a csapatban. A kárókatonák, azaz kormorá­nok, amelyekből a mérgezés előtt háromszázat észleltek az említett szakaszon, telje­sen eltűntek; igaz, dr. Kasza Ferenc látott tizenöt kis ká­rókatonát - ám nem a fo­lyón. A jó négyszáz sirályból hetven maradt a környéken; mindenekelőtt dankasirá­lyokról van szó, de fölbuk­kant két-három viharsirály is. Szürkegémből hármat lá­tott minapi megfigyelőútja során az MME megyei cso­portjának alelnöke, szárcsát pedig egyetlenegyet. Nincsenek elhullott sasok - Ugyanilyen vízmagas­ságnál, ugyanilyen időjárási körülmények között az emlí­tetteknél sokkal több madár szokott tartózkodni a szege'di Tisza-szakaszon - folytatja a kutató. S vajon fogyasztják­e ragadozók az elpusztult, és talán ciánmaradványt is tar­talmazó halakat? Dr. Kasza Ferenc látott egy egerészöly­vet, amint épp egy harminc centis, elpusztult halat vitt föl a fára. Ugyancsak látott emlősállat-rágta halmarad­ványt is, mindez bizonyítja: mérgezésveszélyben forog­nak, forogtak a folyómenti, ragadozó madarak, emlősök. - Ennek elhárítására több fzben is nagy mennyiségű, a Szegedi Vadasparktól, a Jászberényi Állatkerttől, s a Pick Szeged Rt.-tői térítés­mentesen kapott húst, a Sze­gedfish Kft.-tői kedvezmé­nyes áron beszerzett halat helyeztünk ki erre alkalmas területekre - így a kutató. ­A Pick Szeged Rt. egyéb­ként ismételten segítségünk­re sietett segítségünkre to­vábbi hűsadományokkal, ter­mészeti ritkaságok életben­maradását előmozdítva. Ré­tisasokat, egerészölyveket, varjakat, szarkákat egyaránt láttunk táplálkozni a kirakott hússzállttmányoknál. Annak, hogy a ragadozók nem szo­rultak rá a partra vetődött, mérgezett halak fogyasztásá­ra, nagy szerepe volt abban, hogy Csongrád megyében nem történt ciánmérgezéses ragadozómadár-pusztulás. Az MME megyei csoport­jának alelnöke madármegfi­gyelő-útjain természetjáró­kat is rendszeresen megkér­dez tapasztalataikról. Mint megtudtuk tőle: Rózsa Jó­zsef, tiszaszigeti halász a mi­nap olyan harcsamozgást lá­tott a folyón, amely minden bizonnyal egészséges haltól eredt; a tiszaszigeti vadász­társaság tagjai pedig nem észleltek elpusztult vadakat a környéken. Vajon a növényekre mi­ként hatott a minden élő szervezetre egyaránt halálos méreg, a cián? Elképzelhető­e, hogy például a Tisza-víz­zel közvetlenül érintkező gyökérzetű fűzfák tavasszal egyszerűen nem hoznak le­velet? - Szerintem ettől nem kell tartani - mondja dr. Csizmazia György. - A nö­vények télen nyugalmi álla­potban vannak, vtzfölvételük nagyon lecsökken. Egyéb­ként is: tudott dolog, ha az ember leszúr a folyóparton egy fűzfagallyat, az gyökeret ereszt, s kihajt. Farkas Csaba Pepó-Glatz találkozó Budapest (MTI) A Környezetvédelmi Mi­nisztérium a természetvé­delem magyarországi megvizsgálására Tudomá­nyos Tanácsadó Testületet hoz létre - egyebek mel­lett ebben állapodott meg pénteki megbeszélésükön Glatz Ferenc, a Magyar Tudonányos Akadémia el­nöke és Pepó Pál környe­zetvédelmi miniszter. Az akadémia MTI-hez el­juttatott közleménye szerint a testület gyakorló, illetve elmé­leti környezet- és természetvé­delmi szakemberekből, vala­mint kutatókból áll majd. A miniszter mellett működő ta­nácsadó testület feladata, hogy térmészettudományos, biológiai, jogi, informatikai és műszaki területeken javaslato­kat, valamint akcióprogramot dolgozzon ki Magyarország természeti értékeinek védelme ügyében. A programot a Pepó Pál és Biacs Péter akadémiai doktor elnökletével vezetett Országos Környezetvédelmi Tanács keretében alakítják ki. Ez az elhatározás egyébként az akadémikusok Áder János­nak, az Országgyűlés elnöké­nek is jelzett igényén alapul. A találkozón megállapod­tak abban, hogy a Tisza-kuta­tást a Nemzeti Stratégiai Ku­tatási Programon belül a tárca és az Akadémia kiemelten ke­zeli. Az erről szóló tervet ­amelynek kidolgozására a mi­nisztérium külön keretet biz­tosít - március 15-ig elkészí­tik. A közlemény szerint aláír­ják az 1999-ben közösen ki­dolgozott környezet- és termé­szetvédelmi kutatási progra­mot a 2000-2002 közötti évekre. - A megállapodás sze­rint a tárca támogatja az aka­démia javaslatát egy közép­európai ökológiai monitorozá­si hálózat kiépítésére, amely az akadémiai kutatóintézetek fejlesztésére, valamint a ma­gyarországi kutatóhelyekre tá­maszkodik - tudatta az MTA. Környezet­védelem a honvédségnél Cegléd (MTI) A honvédség az idén az or­szágos környezeti kármentesí­tési program keretében a tava­lyinál háromszor magasabb összeget, 750 millió forintot fordít a kezelésében lévő terü­leteken keletkezett környezeti károk felszámolására - közöl­te hétfőn Cegléden Rácz Er­zsébet, a Honvédelmi Minisz­térium infrastrukturális főosz­tályának főtisztje, a témáról rendezett tanácskozás alkal­mából. Elmondta: egy 1996-os kormányhatározat alapján összesen 140 katonai telephe­lyen kezdtek hozzá a talaj és a felszín alatti vizek, olaj- és más típusú szennyeződésének a feltérképezéséhez és a tisztí­táshoz. A magasabb összegnek köszönhetően a munka fel­gyorsulhat. A fő feladat a ka­tonai repülőtereken, a nagyobb üzemanyag bázisoknál kelet­kezett károk gyors felszámolá­sa. A szakemberek hozzáláttak az alföldi, a dunántúli nagy ki-, képző helyek környezeti meg­terheléseinek mérsékléséhez, a talajok megtisztításához az olajtól. A kárelhárítás sorrend­jének meghatározásában el­sőbbséget kapnak a kiemelt felszíni vízbázisok, a lakott te­rületek, a műemlékek közelsé­ge, illetve a veszélybe került természetvédelmi területek. A felmérések szerint a vártnál jobb a környezet állapota. A Fehér-tó madárvilága télen-nyáron változatos. (Fotó: Miskolczi Róbert) Eurós laborok

Next

/
Thumbnails
Contents