Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-21 / 43. szám

4 KRÓNIKA HÉTFŐ, 2000. FEBR. 21. MA JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14 órától 16 óráig az MSZOSZ tagjai részére (a tagságot hitelt ér­demlően igazolni kell). Dr. Hajdú István ad felvilágosí­tást munkaviszonyban lévők, pályakezdők, vala­mint nyugdíjasok részére. A SZOCIALISTA PÁRT irodájában (Tisza L. krt. 2-4. 1/122.) dr. Bálint János ügyvéd ingyenes jogi tanácsadást tart 15-16 óra között. KATONA GYULA, a 13-as választókerület (Mó­raváros) képviselője foga­dóórát tart 17 és 18 óra kö­zött a Móravárosi Katolikus Közösségi Házban, a So­mogyi Könyvtár fiók­könyvtárában (Kálvária tér 20.). HOLNAP A FÜGGETLEN Kis­gazda Földmunkás és Pol­gári Párt szegedi irodájában (Teleki u. 3.) dr. Kopasz Rudolf ügyvéd 16 és 17 óra között ingyenes jogi ta­nácsadást tart. DR. PÉTER SZILVESZ­TER, a 22-es választókerü­let (Új-Rókus) képviselője lakossági fórumot tart 17 órától a Rókus II. Általános Iskolában (Csáky u.). Té­ma: Nyitra utca-Körtöltés által határolt terület park­rendezési tervének megvi­tatása. GILA FERENC, a 24-es választókerület (Petőfitelep, Baktó) képviselője fogadó­órát tart 17 órai kezdettel a Hunyadi János Általános Is­kolában (Lidicei tér). A szociális tárca pályázatai Budapest (MTI) A Szociális és Családügyi Minisztérium a társadalmi szervezetek szakmai támo­gatására 50 millió forintot fordít pályázatok útján, az erről szóló felhívás a Szociá­lis és Munkaügyi Közlöny különszámában jelent meg. Támogatás igényelhető egyebek között új progra­mok tárgyi feltételeinek megteremtéséhez, képzések, tanácsadó szolgálatok meg­szervezésével, fenntartásával kapcsolatos kiadásokhoz. Pályázni lehet konferenci­ák, egyéb rendezvények megvalósításának támoga­tásra, valamint nemzetközi szervezeti tagsághoz kapcso­lódó kiadások részleges fi­nanszírozására. Nem adnak támogatást in­gatlanvásárláshoz és -építés­hez, valamint gépkocsi meg­vételéhez. A pályázat keretében egy szervezet támogatása legfel­jebb 750 ezer forint lehet. Maximum kétmillió forintot kaphatnak azok az országos szervezetek, amelyek leg­alább három - jogi szemé­lyiséggel nem rendelkező ­tagszervezetük nevében kö­zös pályázatot nyújtanak be. A pályázatokat postai úton kell eljuttatni a Szociál­is és Családügyi Minisztéri­umhoz március 31-ig. A közlönyön kívül a pályázati kiírás és adatlap megtalálha­tó a www.meh.hu/szcsm in­ternetes címen is. Zákányszékiek Öttömösön, csengeleiek Ásotthalmon Vidám szomszédolások A csengelei ütósök igazi latin hangulatot varázsoltak Ásotthalomra. (Fotó: Miskolczi Róbert) Az el­múlt hét végén két helyszínen is „foly­tak" la­punk kul­turális ve­télkedósorozatának, a Szomszédolónak esemé­nyei. Péntek este az öt­tömös! művelődési ház­ban a zákányszékiek mutatták be műsorukat, vasárnap délután pedig az ásotthalmiak tapsol­hattak a csengeleiek produkcióinak. Pénteken este kicsinek bi­zonyult az öttömösi művelődési ház, mivel még a székek mögött, hátul a fal­nál is álltak nézők, olyan so­kan voltak kíváncsiak a zá­kányszékiek szereplésére. A vendégek repertoárjában szinte minden szerepelt a hegedűszólótól kezdve a skót táncon át egészen a népdalig. A nyolcadikos zákány­széki Lengyel Noémi két éve táncol. A standard és a latin táncok közül az utóbbit szereti jobban, mert egyrészt könnyebb megtanulni, más­részt pedig sokkal ritmuso­sabb, pörgősebb. A tánc mellett a másik nagy szen­vedélye a kézilabda. Öttö­mösön azért a táncnál ma­radt és a partnerével, Pap Lászlóval fergeteges csacsa­csa és jive bemutatót tartott a közönség legnagyobb örö­mére. Két fiatal fiú, Vass Károly és Ördög Zoltán négy éve szintetizátorozik. A Szomszédolón most má­sodszor lépnek fel. Tavaly Zsombón mutatkoztak be, most pedig az öttömösiek­nek játszották el Bach egyik művét. A Zákányszéki Pa­rasztkórus és a Nefelejcs Ci­terazenekar vezetője, Mono­ki Lajos egy kis „ajándékot" is hozott magával a megye­szélre. A nézők között he­lyet foglaló öttömösi írónak. Molnár Györgynek eléne­kelték kétszer is a kedvenc nótáját, a „Horgosi csárda kapujában"-t. A házigazdák videósa, Gárgyán István „hi­vatalból" is végignézte a vendégek műsorát. A tavalyi Szomszédoló Kató nénijé­nek leginkább Molnár An­géla hegedűjátéka tetszett, de a Zabosfa Néptáncegyüt­tes kalotaszegi és mezőföldi táncai is „gálaesélyesek". Kurucz Máriát leginkább a parasztkórus és a citerazene­kar műsora fogta meg. Az öttömösi tanárnő ugyan most először hallotta citerá­val előadni Liszt II. magyar rapszódiáját, de nagyon él­vezte. Vasárnap délután a csen­geleiek látogattak Ásottha­lomra. Elsőként az ütősök mutatkoztak be. Az együttes közel másfél éve alakult, de már a Magyar Televízióban is láthatták őket a nézők ­tudtuk meg Greksa Tibor zenekarvezetőtől. A fiúk most Ásotthalomra lendüle­tes, latinos ízt hoztak. A kö­zönség soraiban ülő gyere­kek legjobban a Mátyás ki­rály és a varga című népme­sének tapsoltak. A 9 éves Székesi István játszotta azt a vargát, aki felszólalt a palo­tában a falujában tapasztalt törvénytelenség miatt. A be­tanulandó szöveg sok volt, de Istinek már van gyakorla­ta az ilyesmiben. A kis „szí­nészpalánta" elmondta, hogy nem ez volt az első szerepe, hiszen már „rég­óta", másodikos kora óta tagja a szfnjátszócsoportnak, így tudja, hogyan kell szö­veget tanulni, a színpadon szerepelni. - Az óvodásokat és az alsósokat a leg­könnyebb megtanítani a néptánc alapjaira - mondta Rényi László, az Aranyeső néptánccsoport vezetője. A kis tanítványai vidám dalo­kat és gyermektáncokat mu­tattak be. Papp Istvánná nyugdíjas tanárnő negyedik éve dirigálja a csengelei népdalkört és citerazenekart. Elmondása szerint nagyon jó kis közösség kovácsoló­dott össze, hiszen a tagok nemcsak a próbák miatt jár­nak össze, hanem közösen ülik meg még a névnapokat is. A tarsolyukba kerülő nép- és katonadalokat ők maguk gyűjtik össze, ki a rádióban, ki pedig az orszá­got járva hall egy-egy újabb nótát és azt azonnal „elhoz­za". Az egyik idős nézőnek, Fődi Györgynének a mazso­rettek műsora és Gombai Éva szavalata tetszett legin­kább. A mazsorettek fellé­pésénél azonnal a két uno­kájára gondolt, hiszen mind a kettő táncol és tudja, hogy milyen sok gyakorlás előz meg egy-egy fellépést. A versmondónál is azonnal a kisebbik unokája jutott eszé­be, mivel ő ezzel a verssel, vagyis Az okos kossal nyert korábban egy szavalóver­senyt. Kormos Tamás 75 éve miről írt a DM? A csoda A magyar nemzetgyűlés is ünnepelte a százesztendős Jókait. Meglehetősen és meglepően üres padsorok meredtek az ünnepi szóno­kokra, pedig Jókai Mór nem csupán a nemzet egyik leg­nagyobb költője, nem csu­pán a magyar nagyság és dicsőség egyik legfőbb té­nyezője, de egyúttal maga is képviselő volt. Már csak ezért is illett volna, hogy legalább a kormánypárt, és a kormányt támogató pártok minden egyes tagja ott le­gyen a hódolatnál, amelyet a halandó és múlandó hiva­talosak adtak a halhatatlan választottnak. Mint valami csodálatos meleg golfáram­lat véres vizeken, úgy vonul át napjainkon a százéves Jó­kai emléke. (1925) 50 éve Világgazdasági jelentés Az ENSz 1949 évre szóló világgazdasági helyzetjelen­tés adatai szerint a kapitalis­ta országokban tovább foko­zódott a dolgozók elnyomo­rodása. Az év végére az or­szágok legnagyobb részét valutadevalvációs hullám ér­te el. A leértékelés súlyos te­herként nehezedett minde­nek előtt a dolgozók vállára. Az USA nemzeti jövedelme az előző évhez képest 2 mil­liárd dollárral csökkent. A jelentés kénytelen megál­lapítani, hogy a gazdasági helyzet csak a Szovjetunió­ban és a népi demokratikus országokban javul hónapról­hónapra. (1950) 25 éve A moszkvai olimpia Az olimpiák történetében 1980-ban első ízben rendez szocialista tábor vezető or­szága, illetve annak főváro­sa olimpiát. Megalakult a szervező bizottság, és len­dületesen dolgozik. Moszk­vában sok szálloda van, de ez sem elég az olimpia résztvevőinek elhelyezésére. A hiány megoldására érde­kes és jó tervek születtek, a kivitelezésben a szovjet kül­kereskedelmi minisztérium, valamint külföldi cégek is segítséget nyújtanak. A Szovjetunió a magyar iparra is számít az olimpiai előké­születekben, mégpedig in­formációs eredményjelző berendezések szállításáról tárgyalnak. (1975) Dobozol a Vízmű A Vízmű Kft. ügyfélszolgálati irodája hétfőtől a régi-új helyen, a Tisza Lajos körút 88. alatt várja a szegedieket. A cég munkatársai hétvégéjüket a költözéssel töltötték. Mint emlékezetes, az ügyfélszolgálat a felújítás miatt tet­te át székhelyét a múlt év októberében a Kálvária su­gárútra. A mostani birtokba vétellel minden visszaáll a régi kerékvágásba - nem változik a myitva tartás rend­je sem. (Fotó: Gyenes Kálmán) Történetek a Cégvesztöböl (5a) Kábelgyári vezércsere A szocialista ipartelepítés korszakában, 1959-ben jelölik ki a Szegedi Kábelgyár helyéi a volt Huszár utcai laktanyában. Ha nem zárják be, idén, 1999-ben lenne 40 éves... Szeged a hazai kábelipar történetében a legnagyobb és a legnyereségesebb gyár lesz a négy közül. És mégis: egy kábelgyárat zárnak be az országban 1998­ban, és az nem más, mini a sze­gedi. Az ÁVÜ igazgatótanácsa 1993. december 17-én a követ­kező sajtóközleményt adja ki: a Magyar Kábelművek Rt.-re ki­irt pályázatot a legnagyobb es­élyesből, az Österreiche Kabel­werke GmbH-ból (ÖKW), amelynek többségi tulajdonosa a Siemens, valamint a Credi­tanstalt Értékpapír Rt.-ből álló konzorcium nyeri meg. Megvá­sárolja a 40 százalék tulajdon­hányadot képviselő részvény­pakettet. valamint végrehajtja a szerződésben meghatározott 1,1 milliárdnyi alaptőke-eme­lést. így a konzorcium tulajdo­nosi részesedése azonnal 50,3 százalékra emelkedik. Az ÁVÜ-nek egy 9-10 mil­liárd forintos árbevételű, sze­rény nyereségű, de vagyon­vesztés nélküli céget sikerül privatizálni - Antall József mi­niszterelnök temetésének más­napján. És jön a Siemens. A váltásra a dolgozók úgy emlékeznek vissza, hogy egyik nap a régi szegedi vezetői gár­da tagjai még igazgatóként mennek föl Pestre, de már nyugdíjasként térnek vissza. - Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog - em­lékszik vissza azokra a napokra Zádori János nyugdíjas igazga­tó, úgy. mintha csak tegnap tör­tént volna. - Öt nappal a priva­tizációs döntés után, 1993 kará­csonya előtt óévbúcsúztatót tar­tottunk, mivel a két ünnep kö­zött leállt a gyár. A régi szoká­sokkal ellentétben már csak a második ember jött le a köz­pontból és egészen más stílus­ban kívánt boldog új évet, mint korábban. Éreztette, hogy ő a parancsnok. - Az új igazgatóság január első napjaiban ült össze, majd jött a telefon, hogy január 12-én fél tízkor vár a vezérigazgató úr Budapesten. Egyedül mentem föl kocsival. Útközben gondol­kodtam rajta, miről lehet szó, miért hívtak, s mert készültem, vittem magammal anyagot az év zárásáról. Mivel az előző hó­napokban kicsit megbicsaklott a piac, azt hittem, ezt beszéljük meg. Odaértem, már várt Lacz­kó Mihály, a helyettese, aki ka­rácsony előtt nálunk volt, vala­mint a vállalat jogásza, Németh Károly (szintén régi szegedi). Először az időjárásról, a téli út­viszonyokról beszéltünk, de pár perc alatt rátértek a lényegre: elmondták, az új igazgatótanács úgy döntött, az idősebb korosz­tály munkájára, az 58 éven fe­lüliekre már nem tartanak igényt. Én akkor januárban töl­töttem volna be az ötvennyol­cat, nem volt nehéz rájönni, miről van szó. - Noha mindez benne volt a levegőben a tulajdonosváltás­sal, de azért meglepődtem. Gondoltam, a fene egye meg, nem ezt vártam. Az utolsó fél­évet leszámítva az eltelt öt éve­met sikeresnek ítéltem. A sze­gedi cég rendesen növelte a vállalat eredményét. Aznap reggel még otthon igazgatói körlevelet Írtam alá a harmadik műszak megszüntetéséről, fgy költségeket lehetett volna meg­takarítani, és nem gondoltam volna, hogy délután már nem vagyok igazgató. Megkérdez­tem, milyen alternatíva van. Azt mondták, mivel határozat­lan időre szól a munka­szerződésem, s ha én nagyon ragaszkodom hozzá, valame­lyik szobában kaphatok egy íróasztalt és ott elüldögélhetek, de azért jobb megoldásnak tar­tanák, ha mennék. Én is ugy voltam vele, ha nem muszáj, az ember ne legyen senkinek se nyűg a hátán. Jó, mondtam, el­fogadom. Láttam, ők is leg­alább annyira megkönnyebbül­tek, mint én. Majd megkérdez­tem: dehát mit mondjak az ott­hon maradt igazgatótársaim­nak? Semmit, már úton vannak Pestre ők is... Zádori valószínűleg már Kisteleken járhatott, amikor a többieket - Bede György keres­kedelmi, Tombácz József ter­melési és Harmati István gaz­dasági igazgatót is értesítették: irány a főváros. A cél az, ne egyszerre érkezzenek a szege­diek. - De visszafelé már együtt jöttünk, a két autó egymás mö­gött haladt - folytatja Zádori János. - A kecskeméti csárdá­ban kicsit többet ittunk a kelle­ténél örömünkben és bánatunk­ban. Bede nyugdíjba megy, Tombácz megmakacsolja ma­gát, marad, de fölmentik a munkavégzés alól. Harmatinak fölajánlják Kisteleket (nem fo­gadja el), és a védőburok, a felügyelő-bizottsági tagsága miatt még egy darabig meg­tartják a gazdasági igazgatói székben. Fokot* Klára (Folytatjuk.) (A szerző Cégvesztő című műve 1999 végén jelent meg. Hat szegedi vállalat sorsán keresztül mutatja be az elmúlt tíz esztendő fordu­lópontjait, a sikeres és siker­telen privatizációk, a kiutak és a csődök sorozatát. A Cégvesztő kapható a Sajtó­ház portáján, a Móra Fe­renc és a Sík Sándor Köny­vesboltban, a Fókusz Könyváruházban, a Nagy­áruházban és a Tescóban.)

Next

/
Thumbnails
Contents