Délmagyarország, 2000. február (90. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-11 / 35. szám

8 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. FEBR. 11. ^Wni Sárdagasztás Táthék udvarán ^^ Csengelei kalcasmentés Deszk Munkatársunktól Ma. pénteken rendezik meg a Maros menti fesztivál újabb fordulóját. A deszki faluházban délután 2 órai kezdettel a színjátszás kategóriájában mérhetik össze tudásukat a versenyzők. A közönség a helyiek mellett kübekházi, ásotthalmi, tiszaszigeti, kiszombori, rúzsai, domaszéki és balástyai általános iskolai színjátszó csoportok produkcióit nézheti meg. A műsorszámokat szakmai zsűri bírálja el. Domaszék Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó legfrissebb száma. Ebben olvashatnak arról, hogyan segíti a Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet a domaszéki szennyvízcsatorna építésének, korszerűsítésének folytatását. A jegyző ír a legutóbbi testületi ülésről, melyen három fontos témát beszéltek meg a képviselők. Az egyik település rendezési tervének az elkészítése, illetve arról is szó esett, hogy a községben hol és mit lehet építeni, valamint a magyar-román határ menti együttműködésről is vitáztak a képviselők. A lap ezenkívül közli még a testület 2000. évi munkatervét, az önkormányzat által szervezett rendezvények listáját, illetve a belvízhelyzettel kapcsolatos közegészségügyi leendőket. Röszke Munkatársunktól Február 14-én, hétfőn közmeghallgatást tartanak Röszkén. A helyi művelődési ház nagytermében délután 5 órakor kezdődő fórum főbb témái a következők: a résztvevők tájékoztatót hallhatnak az önkormányzat tavalyi tevékenységéről, ismertetik az idei költségvetést, illetve beszámolnak a közműdíjak 2000. évi alakulásáról. Ekkora víznél, sajnos, nincs mit tenni - tárja szét a karját Tóth Ferenc. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tizenegy éve lakik Tóth Ferenc élettársával a csengelei tanyán, de ekkora belvizet még nem láttak itt. Két hónapja dagasztják a sarat az udvaron, a disznókat és tyúkokat már többször is ki kellett költöztetniük, ugyanis az áljukba betört a víz. A helyi önkormányzatnak alig van pénze a védekezésre, ezért a tanyákon élők kénytelenek maguk szembe szállni a néhol balatonnyi belvízzel. A Pántlika út, Csengele és Balástya „főutcája" mellett áll Tóthék tanyája. A házigazda, Ferenc és élettársa. Kormányos Imréné szomszédi segítséggel krumplit válogatott éppen, mikor a minap felkerestük portájukat. A ládák között dolgozókhoz igen nehéz volt eljutni, ugyanis az udvaron csizmaszárig érő sár és víz „várta" a vendéget. A gazda és élettársa körbevezettek minket a tanyájukon, megmutatva, hol és mekkora kárt okozott a hónapok óta tartó vizesség. A közel negyvenéves lakóépületet egy éve újították fel Tóthék, de a konyha sarkában már is megjelent egy csúnya repedés. A falakat két méterre megközelítette a víz, s a ház, mini valamilyen kis sziget, áll a „tó" közepén. Csaknem 70 disznót nevelnek a portájukon, az anyaállatokat pedig malacostul a napokban öntötte ki a víz a helyükről. Mikor épp láttuk: a sertések nagy része ólban vészeli át a vizet, de néhányukon az udvaron dagonyázik. Tóthék a disznótartásból befolyó kevéske bevételt fóliázással próbálják pótolni. Az idén azonban ez nem bizonyult jó ötletnek. A sátrakban a paprika- és salátapalánta helyett csak térdig érő sár „nevelkedik". A ház melletti hereföldön vízben rohad az öt boglyányi lucerna és a háromszáz mázsa etetésre szánt répaszelet. A földekre is vinni kéne már a disznótrágyát, de az udvarra a kapun keresztül képtelenség traktorral bejutni. Ottjártunkkor épp a több ezer forintból megépített kerítést bontotta egy markoló, hogy a „kiskapun" valahogy ki lehessen hordani a trágyát. A háziasszony elújságolta, hogy egy kicsit elkéstünk a látogatással, ugyanis, ha néhány órával korábban érkezünk, tanúi lehettünk volna egy kakasmentésnek. A gépek által dagonyává változtatott udvaron a derék tarajos még reggel beragadt a sárba. A kétségbeesetten csapkodó, kukorékoló baromfit dél körül a szomszédasszony vette észre és szólt a háziaknak. - Azonnal odarohantam és megpróbáltam kihúzni szorult helyzetéből a kakasunkat - mesélte Kormányos Imréné. Nem mertem a szárnyánál fogva rángatni Csapkodott. Féltem, nehogy letépjem a szárnyát, ezért a csüdjénél fogtam meg és úgy húztam ki. A Dávid-naptár januárra jelentős csapadékot írt, de szerencsére nem jött be a jóslata, „csak kisebb" esők áztatták Csengelét és környékét. Tóthék több százezres kárán nem sokat tud enyhíteni az önkormányzat, ezért a szomszédokkal összefogva közös erővel védekeznek. Árkot ásnak, dűlőutat építenek, homokkal töltik fel a mélyedéseket. Fizetnek érte, így küzdenek a csengeleiek a víz ellen. Kormos Tamás Balástya: megpiszkálták a vízi utakat! A neheze eztán jön: elhitetni a hivatallal, a pénzadó gazdával, hogy minden úgy történt, ahogy a vízvezetés tűzoltómunkája közben történt. A víz nem ismer se Istent, se embert. Érkezett istentelenül. Amint már korábban is hírül adtuk: valósággal rátört a köröttünk lévő falvakra. A gond: ki hiszi ezt el? A belvízi hős figurája még nem rajzolódott ki igazán a magyar médiában. Akiket látunk a tévében, hallunk a rádióban, olvasunk az újságban, az mind csak ássa az árkát, ereszti a vizet, vele magából a rosszallást is: miért nem csinál már valaki valamit? Ahol viszont mozgásba lendül a hősgyártó hivatali gépezet, ott kő kövön nem marad. Törnek, zúznak. Röpködnek a levegőbe - a kikívánkozó milliók. A balástyai Becseiék, hasonlóan másokhoz, muszájból cselekedtek. Úszott a birtok, vízben álltak a fóliák. Veszőben volt a kertészet. Markolót fogadtak, utat vágtak a hirtelen jött égi áldás földi maradékáMagad, uram... Régen azt mondtuk volna: úttörómunka! Ma, azt, hogy a csengelei Kucsora Mihályék géppel törik a víz útját. (Fotó: Gyenes Kálmán) nak. A maguk szakállára vezették a vizet. Újvári László polgármester azt mondta a vízelvezetésben jeleskedő Becseiéknek, hogy ha nem kérnek pénzt az önkormányzattól, a vízelvezetés további teendőit már magára vállalja a falu. Erre tekintettel rendbe hozzák, formásra alakítják majd a hirtelen kapart árkokat. Az előírásnak megfelelő tervet készítenek. Átjárókat, átereszeket tesznek. A kényszerű indulás árát négy millió forintra taksálják. A hallottak szerint a kiskunmajsai csatornások társulata se jelenti föl a nem hivatalos vízvezetőket, mert olyan munkába kezdtek, amihez nincs jogosítványuk. Az évek óta fokozatosan támadó vizességre eddig nekik nem adott pénzt az állam. (A gazdák összecsöpögtetett vízpénze semmi az áradások mederbe terelésére). Sőt, Ígérték: a nagy csatornákba érkező kis csatornák vizéhez megkeresik a szakszerű megoldásokat. Erre igazán föllélegezhetnek a balástyaiak, mert ahogy beszélik, a karácsonyi nagy esőzésekkor épp a majsai főcsatorna öntötte el igazán a falut. Amikor megpróbálták belé ereszteni a vizet, az elpiszkosodott vízvivó megmakacsolta magát, nem fogadta a „rakományt", mi több: „megpúpozottan" küldte vissza! Kérdezték is sokan, hogy miért tehette? Az egyszerű gazdai észrevétel folyamatos hanyagságot, évtizedes nemtörődömséget hozott válaszul, de ez biztos, hogy nem így igaz. A vízzel gazdálkodó cégek nem a maguk szakállára cselekszenek. Nekik a törvény parancsol s nem az időjárás. (Ha majd egyszer valakik, úgy istenigazából végiggondolják a magyar vizek útját, nyilván rájönnek, hogy az a baj: az időjárást nem lehet asztal mellől ugráltatni.) Mégis. A vizesek becsületére legyen mondva, mikor már nagynak mutatkozott a baj, a cég emberei legények voltak a gáton. Megpiszkálták az elszőrösödött vízi utakat. S amint tapasztalhatjuk, ezzel a belvízvezetés tűzoltómunkája befejeződött. Megindult minden a maga útján. Az, hogy a neheze még ezután következik, kinek adjanak, és mennyit, hogy mindez megtörténhetett? Az már más káposzta... És mennyi járna, és kinek, hogy ez még egyszer ne történjék meg? Az aztán végképp... M. T. Kedves Környékbéliek! mjocsak?! Lehet, hogy defektet kapott a népi bölcse1 y let? Hiába sütött ezerágra a nap Gyertyaszentelőkor, eddig még nem jött vissza a fagy virágos, zimankós tél. (Hála Istennek). A medve a saját árnyékára vetődött. (Hogy a sportnyelvi megfogalmazást használjam a tél öngóljára, a tavasz pontszerzésére.) A másfélhetes ,jóidőadománnyal" mindenképp kijjebb kerültünk a télből. Igaz, inkább a bálozásnak, disznótorozásnak volna itt még az ideje, nem a trágyaterítésnek, ásózásnak. Merthogy a vízvezetés mindennapi kényszerű tennivalóihoz most már a kerti, a fóliamunkák is odasorolódnak. Gondolom, sokan vagyunk, akiknek jobb volna még a csempekályha melletti szunyókálás, a kukorica laza morzsolgatása vagy épp a zsírpartik, hatvanhatderbik kártyán való végigküzdése. Azok az „éppenmunkák", amelyekkel a hideg napokat a meleg kiskonyhában könnyedén vészeljük. De az idő könyörtelen... Ha nem, hát nem... Jöjjön a krumpliválogatás, mint Tóthéknál, Csengelén. Vagy az árokjavitás, mint Kucsoráéknál, Sebőkéknél. Fanyesés, gallyégetés, mint sokaknál másutt a környéken. Ha már ajándékként érkeztek a dolgos hétköznapok, adjuk meg a fogadásuk illő módját, hiszen rohanó világunk azzal riogat: ha nem dolgozunk, eltunyulunk. És, aki tunya lemarad, elvész. Tférdezhetnék joggal a kedves környékbéliek: mire m\. jó ez a nagy igyekezet? Miért akarunk mi mindenáron versenyt futni a világgal? Miért nem jó nekünk, ha másként ítéljük meg dolgainkat? És ebben a ragyogó tavaszi munkaidőben is addig henyélünk, ameddig a kedvünk tartja? Biztos átgondolták már ezt álmatlan éjszakáik egyikén, s arra jutottak: mindnyájunkba beleivódott, hogy az ember, ameddig él, mindig a többet akarja. Azt reméli, ha hagyja magát irányítani a többiek által, nem marad le. Ha látja, hogy a másik küzd, robotol, maga sem adja alább. Egyikünk megy a másika után. így marad kerek a világ. Az ősök nyomát nem tévesztve köszönti kedves mindnyájukat és az oldal olvasásához azért illő pihenőidőt kíván: Örül-e a melegnek? Ördögh Józsefné, balástyai nyugdíjas: - Nem igazán. A korán beköszöntött jó idő kihozza a rügyeket, amiket a márciusi fagy úgyis elvisz. Fiatal koromban már sajnos sokszor volt ilyen, aztán az elfagyott rügyek miatt a piacon „megszaladt" a gyümölcs ára, nyugdijamból pedig nem tudom megvenni az almát, körtét, egyebeket. Van egy kicsike kertem, meg földem is, de a fagy miatt még nem sok mindent lehet bennük csinálni. Emellett a korai tavasz miatt olvadni is fog, a talaj kiereszt, s a belvíz még jobban elönt mindent, mint most. Harmath Gábor, kisteleki eladó: - Nem szeretem a telet, ezért nagyon örülök a korai melegnek. Alig várom már, hogy igazi tavasz legyen. Végre nem kell állig begombolt kabátban mászkálni, mert néha még 15-16 fokra is felszalad a hőmérő. Ilyenkor sokkal szívesebben vagyok kint, mint bent. A szüleimnek van egy kis kertje, ahol már lehet egy kicsit dolgozgatni. Lassan megmetsszük az alma- és őszibarackfákat, fölássuk a talajt alattuk. Az ősszel elvetett búza már szépen zöldell, a krumpli is egyhamar a földbe kerül. Zsombó: Indul a Szomszédoló Munkatársunktól Ismét „kétpapos mise" lesz hétfőn este a zsombói Wesselényi Népfőiskolán. Dr. Galbács Zoltán az alternatív üzemanyagokról, dr. Kiss A. Sándor pedig a magnéziumnak az élelmezésünkben játszott szerepéről beszélget hallgatóival. Lapunk az idén is megrendezi a „Szomszédolót". A kulturális vetélkedősorozat első állomása Zsombó. Holnap, szombaton délután 3 órakor a helyi művelődési házban a mórahalmiak lépnek fel. A vendégek műsorát a Vastag István vezette fúvós zenekar nyitja meg, majd a Szó-Mi-Szó énekegyüttes „Spanish Eyes" című dalt adja elő, utánuk a VBK Singers lép színpadra. A mazsorettek Brahms „V. magyar táncát" adják elő, a Pavlovszky fivérek pedig saját számukat. A közönség ezenkívül láthat még néptáncot, bécsi keringőt, vidám jelenet, részletet a Dzsungel könyvéből, illetve hallhat verseket, népdalokat és fuvolaszólót is.