Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-10 / 7. szám

6 INFORMÁCIÓ HÉTFŐ, 2000. JAN. 10. Te jogarod alatt vétessen jegyzékbe Pannónia koronás temploma, a körülötte lévő székvárossal, hogy a pannon uralkodók királyi koronája a Te hatalmasságodnak legyen függvénye". Ez már az az időszak, amikor Európában először a német-római koro­na, de hamarosan a magyar korona esetében is elkezdő­dött a korona szentté válása. Mivel I. Istvánt 1083-ban, I. Lászlót pedig 1192-ben szent­té avatták, a korona korán re­likviává vált. - Mikor került a görög ko­ronára a felső latin rész? - E vonatkozásban ahány kutató, annyi vélemény. A felsó, pántokból összeálló ré­szen latin betűk, és a latin egyházban tisztelt szentek ké­pei láthatók. Nincs egyetértés abban, hogy a felső rész ere­detileg is korona volt-e vagy más céllal, könyvborítónak, esetleg ereklyetartónak ké­szült. Nem tudjuk pontosan azt sem, hogy a két részt mi­kor illesztették össze. A kora­beli képi ábrázolások sajnos nem segítenek. Ahogy a kö­zépkorban a személyeket nem ábrázolták egyéniesített mó­don, úgy sajnos a koronáról sem adtak hiteles rajzot. Hiá­ba a Képes Krónika és a szá­mos figurális ábrázolás, nem szabad azt keresnünk, hogy hol bukkan fel az általunk is­mert korona képe. A legko­rábbi vélemény szerint az összeillesztés Szent László korában történt, sokan Kál­mán időszakára és még töb­ben III. Béla uralkodásának idejére teszik a korona egye­sítését. A legszélsőségesebb álláspont szerint a koronát csak a 13. század végén kap­csolták össze. - Visszavezethetők-e a kö­zépkorra annak az elgon­dolásnak a gyökerei, hogy a Szent Korona önmagá­ban is jelképezi a magyar államiságot? - Magyarországon a koro­na szentségének első említése 1256-ból származik. E tekin­tetben szép forrásszövegek állnak rendelkezésünkre; 1309-ben a magyar főpapok azt írják a koronáról, hogy „a magyarok oly nagy tekintélyt tulajdonítanak neki, mintha benne összpontosulna a kirá­lyi hatalom". A király és az egyetlen korona immár elvá­laszthatatlan egymástól. A koronázással kapcsolatban lassan kialakult az a három feltétel, mely szerint egy ki­rály csak akkor uralkodhat jo­gérvényesen, ha a Szent Ko­ronával koronázták meg, ha Székesfehérvárott történt a koronázás, valamint, ha az esztergomi érsek végezte. Ká­roly Róbertet például háromszor koronázták meg, mert első két alkalommal nem felelt meg ezeknek az elvek­nek, főként mert nem a Szent Korona került a fejére. 1401­ben, amikor a főurak egy cso­portja fogságba vetette Zsig­mond királyt, a Szent Koroná­nak már akkora ereje volt, hogy a siklósi fogságban lévő Zsigmond helyett egy főrendi csoport a Szent Korona nevé­ben gyakorolta a hatalmat. El is készítettek egy pecsétet, amelyen ez állt: „Magyaror­szág szent koronájának pe­csétje". Ekkor a Szent Koro­nára már mint önálló jogi sze­mélyre tekintettek. Ez volt az elsó lépés a koronatan kiala­kulása felé, amely szerint a Szent Korona Magyarország állami egységének szimbólu­ma lett. Panelc Sándor Bár az első magyar ko­ronát II. Szilveszter pápa és III. Ottó német-római császár közös akaratából kapta I. Szent István, a ma ismert magyar Szent Korona bizánci eredetű. Az alábbi interjúban dr. Kristó Gyula történész, egyetemi tanár azt tekinti át, hogy a középkor fo­lyamán miként vált szent­té és az önálló magyar államiság jelképévé a magyar korona. - Voltak-e hatalmi szimbó­lumai a keresztény állam­alapítás előtti magyarság­nak? - Okkal hihetjük, hogy a pogányság időszakában is lé­teztek hatalmi jelvények, bár ezeket nem ismeijük ponto­san. A profán szimbólumok közül ilyen lehetett a kürt, amelynek az információhiá­nyos korban valószínűleg hír­továbbító ereje volt jelentős. A totemisztikus jelképek sorá­ban e szimbólumok szerepét tölthette be az az állat, amely­től egy-egy pogány nemzetség származtatta magát; például a farkas vagy az Arpád-nemzet­ség esetén a turul. E pogány jelképeket a kereszténység minden eszközzel igyekezett kiszorítani, ami olyan tökéle­tesen sikerült, hogy csak fosz­lányok maradtak ránk emléke­zetükből. Kézai Simon je­gyezte fel 1285 táján, hogy az Árpádok nemzetsége a Turul­nemzetségből származott, de ekkor, majdnem 300 évvel Szent István után, az olvasók nagy része már nem is biztos, hogy tudta, mi az a turul, s ha tudta is, totemisztikus gondo­lati tartalom már nem járt ve­le. A kereszténység saját ha­talmi szimbólumaival új esz­merendszert akart kifejezni. A korona és a többi magyar ko­ronázási jelvény keresztény eredetű, és nincs előképük a magyar előtörténetben. - A keresztény eredetű magyar hatalmi jelképek közül melyik a legkorábbi? - Nagy valószínűséggel a lándzsa, noha ez ma nem sze­repel a koronázási jelvények között. A lándzsa a német bi­rodalmi jelvények közé tarto­zott; (rott forrás szól arról, hogy III. Ottó császár adta Géza nagyfejedelemnek, Szent István apjának. A mo­dem kutatás ezt hajlamos úgy értelmezni, hogy a lándzsát István kapta, még Géza életé­ben, Gizellával való házas­ságkötése alkalmával. A lán­dzsa előfordul István pénzein is. Ez viszonylag új kutatási eredmény: 1968-ban a bara­nyai Nagyharsányban találtak egy negyven darabos kincsle­letet, amely addig ismeretlen István-pénzekből állt. A pén­Dr. Kristó Gyula történész a középkori hatalmi jelvényekről Hogyan vált szentté a korona? zek egyik oldalán a lancea re­gis (a király lándzsája) felirat található, ami arra utal, hogy a lándzsát a király is hatalmi jelvénynek tekintette. A pén­zek valószínűleg István ural­kodásának elején készültek, s talán éppen koronázására, 100l-re verték őket. A lán­dzsa látható a máig fennma­radt koronázási palást István­ábrázolásán is. A palást 1031-ből származik, Gizella és udvarhölgyei hímezték. Eszerint Gizella környezeté­ben a lándzsát 1031-ben még odaszámították István hatalmi jelvényei közé, noha a király a lancea regis pénz veretése után már nem használta azt. Az Intelmek még csak le sem (íja a lándzsa szót; mindvégig a koronáról beszél, mint az egyetlen uralmi jelvényről. Az ellentmondás azzal ma­gyarázható, hogy a lándzsa a német hatalmi törekvések nyílt kifejezésére szolgált, s ezt István maga is tudhatta. Ugyanez a játszódott le Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem­mel, akinek szintén III. Ottó adott lándzsát, s később ez volt az egyik hivatkozási alap arra, hogy Lengyelország a német-római császárság alá­vetettje. István tehát rendkí­vül diplomatikusan járt el: használta a lándzsát, amfg a Gizellával való házasság, il­letve a korona elnyeréséhez német segítségre volt szüksé­ge, de azután már nem tekin­tette uralmi jelvénynek. Való­színűleg a koronakérés is erre vezethető vissza: István nem akart megelégedni a német függőséget szimbolizáló lán­dzsával. - Hartvik püspök száz év­vel a koronaküldés után azt írta, hogy II Szilvesz­ter pápa már csináltatott is egy koronát a lengyelek számára, amikor álmában az angyal arra intette, hogy a másnap megérkező ismeretlen nép követeinek adja. Hogyan zajlott le a valóságban a koronaké­rés? - Az átadást nagy valószí­nűséggel kemény diplomáciai tárgyalások előzhették meg. A Hartvik-legenda inkább azt jelzi, hogy a középkorban az utódok képzelete hajlamos volt képiesen megőrizni a fontos eseményeket. Gondol­junk arra, amikor az 1059-es várkonyi jelenetben Bélának választania kellett a korona és a kard között. A népi képzelet ezt úgy adta elő, hogy I. And­rás egy vörös posztón öccse elé tette a királyságot jelképe­ző koronát és a hercegséget szimbolizáló kardot, s ha Bé­la a koronát választotta volna, ben hűbéresévé tette Pétert. A mai Szent Korona alsó része egyértelműen I. Géza korából való. 1074-1075-ben ugyanis egy újabb koronaküldési ese­mény következett be, s nem azért, mert I. Gézának nem lett volna koronája, amivel királlyá koronázzák. A kö­zépkorban, és főleg annak korai szakaszában több koro­na is volt az országban. A krónikakutatás fontos új ered­ménye, hogy a korona nem szakralizálódott mindjárt megjelenése után: a 12. szá­zadnál korábban egyetlen ko­rona sem vált szentté Európá­ban. Okkal feltételezhetjük, hogy a 11. században minden uralkodónknak volt külön ko­ronája, sót, még azt sem lehet kizárni, hogy egy király több koronát is tartott. 1270-ben, amikor IV. Béla meghalt, és V. István került trónra, utóbbi nővére, Anna hercegnő elmenekftette a magyar kincstárat Prágába. A soha vissza nem került kincsek között két aranyko­rona is volt, pedig ekkor már lezajlott a magyar korona szentté válása. III. Béla sírjá­ból pedig - ó az egyetlen Ar­pád-házi uralkodó, akinek azonosítható teteme ránk maradt - szintén előkerült egy úgynevezett halotti koro­na. Sőt, ismerjük az ünnepi koronázás szokását is: min­den nagyobb ünnepen a ki­rály fejére tettek egy koro­nát; de nem „a" szent koro­nát. - Miért volt szüksége I. Gézának arra, hogy kül­földről kapjon koronát? - Nagy a valószínűsége, hogy a Szent István-i koroná­hoz hasonlóan I. Gézáé is po­litikai egyezmény keretében jutott Magyarországra. I. Gé­zának, miután ellentétbe ke­rült a német uralkodóval és Salamon trónfosztását köve­tően nem javult kapcsolata a pápasággal sem, szüksége volt egy európai főhatalomra, amely kiállt mellette. Ez volt Bizánc, amely a koronakül­déssel „szemérmes" kísérle­tet tett arra, hogy nyomatéko­sftsa uralmi igényeit Magyar­országgal szemben. Más kér­dés, hogy I. Géza erről mit gondolt. A kapott korona a Szent Korona alsó része, az úgynevezett corona graeca volt. A vele kapcsolatos leg­korábbi írott információ egy görög forrásban szerepel. An­chialosi Michael konstantiná­polyi pátriárchának az 1160­as évek második feléből szár­mazó tudósítása így szól „a A magyar Szent Korona egy bizánci eredetű alsó és egy latin felső részből áll. (Fotó: Nemzeti Múzeum) akkor kivégezték volna. E történet mögött is politikai események húzódnak meg. A koronakérésre visszatérve, e vonatkozásban kénytelenek vagyunk találgatni. István fel­tehetőleg úgy okoskodott, hogy a fenyegető, de néhány évig szükséges német von­zásból csak akkor tud szaba­dulni, ha a másik európai ha­talommal, a pápával létesít kapcsolatot, és a lándzsát a koronára cse­réli. Az már az ő balszeren­cséje, hogy 1000 második fe­lében nem sikerült a császárt kijátszani, mert a Rómába küldött magyar követség III. Ottót is ott találta. Tény, hogy az István által elnyert korona a pápa és a császár közös adománya volt. Az egyetlen ide vonatkozó hite­les - kortárs német - szöve­günk szerint „a császár ke­gyéből és bíztatására kapott koronát Vajk, Henrik bajor herceg sógora, mivel orszá­gában püspöki székhelyeket állított fel". A püspökségek felállítása a pápa támogatását biztosította, a bajor kapcsolat pedig jó ajánlólevél volt a császárhoz, mivel IV. Hen­Dr. Kristó Gyula történész: A koronaküldést diplomáciai tárgyalások előzték meg. (Fotó: Nagy László) rik, aki rövidesen II. Henrik néven német-római császár lett, közeli rokonságban ál­lott III. Ottóval. A koronát a pápa küldte, de a császár egyetértése nélkül ez nem következett volna be. - Mi lett a sorsa ennek a koronának? Miként lehet­séges, hogy az idők során egy másik korona vált szentté? - A Szent István-i korona - amely az 103l-es koronázá­si paláston látható - az idők folyamán eltűnt. Valószínű­leg ül. Henrik császár küldte vissza Rómába, miután 1045­A Pantocrator zománcképe a corona graeca-n, (Fotó: Nemzeti Múzeum) I. Géza magyar király képe a corona graeca-n, (Fotó: Nemzeti Múzeum) A Pantocrator zománcképe a corona latina-n. (Fotó: Nemzeti Múzeum)

Next

/
Thumbnails
Contents