Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-07 / 5. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. JAN. 7. Balástyáról megindult a víz! Csatornászok - vészhelyzetben A számítógéprendsze­rek hibáit vártuk, a csa­tornákét kaptuk örökül a kilencszázas évek bú­csúzójakor. A földvégek alkalmi árkai még hi­bátlanul működtek, vit­ték a vizet, ahova vihet­ték, de a társasági kis­kanálisok már akadoz­tak. Az állami főcsator­nák pedig lelassultak, itt-ott meg is álltak. Je­gükről térül a talaj vize. Ezt hozta a századváltás a földek népének. Csányi Péter mindennap mérte a vaspálcával a kerítés­saroki víz szintjét. Főút köze­li földje két oldali vízi tá­madásnak volt kitéve. A kiste­leki és a halástyai határ vizé­vel melléjük forduló csator­nából kifelé sodródott az ára­dat. A mások vize terült alá­juk, meri a közeli szeméttele­pi dzsumbuj útját állta annak. Ha meg lenne kicsit piszkál­va - adtuk már többször to­vább a balástyai Baloghok, Bitók, Csányik, Bárkányik, Fráterek summázott vélemé­nyét - dolgozna az, mint a kisangyal. Vinné a vizet. Tán még a lába se érné a földet. Miféle társaság ez? A földiek kérése meghall­gatásra talált. - Hatvan, hetven centit esett a víz - mondja a két Balogh Dezső közül az idősebbik, mikor ezt az örömhírt személyesen is konstatálni igyekszünk a tett helyén, a dóci átkötő útnál. - Ennyit számít, ha jó a csatorna? - Colostokkal mérjük mindennap, de a nádon is lát­szik, hogy hol volt befagyva a teteje - állítja elénk a leg­megbízhatóbb mezei mércét a fiatalabbik Balogh. Apa is, fia is föllélegezhetett, mert pár napja nem esett se eső, se hó, fagyott szépen, amitől az­tán iszkol elfelé tőlük a sem­lyékük vize. Rántja magával a földekét is. A kotrógéppel nem találkoztak, de dolgozik, mert a parton végig terítve a náddal, csatakkal kevert vé­konyka földsánc. Kérdés fogalmazódott, hogy mindig az Isten áldásá­ban kéne e meglelnünk a vi­zek elvezetésének szakszerű módját? Csányiéknak, Balo­géknak is jött a papír nem is Ha megkotorják a járt útját, máris kotródhat a semlyékek vize. (Fotó: Gyenes Kálmán) egyszer, hogy fizessék a csa­tornadíjat, mert ha nem, „adómódjára" behajthatják tőlük. Nem nagy pénz, de mégis igazságtalan, hogy a semmi munkáért kérik. A vízműtársaság nem a gazdák akaratával alakult. Ilyen „pá­papisilője kompániát" (paj­zán értelmezésben: fölösle­ges) nem tartanának, megmu­tatkozott korábban: nemcsak a víz fogott ki ezeken a társa­ságokon. A szárazság is. A téeszek idejéből három komoly földi vízelvezető is­mert. A gazdaságok árkaira milliókat költöttek. Becsö­vezték a föld alját, vigye, hozza a vizet. A vfzmútársa­ságok csatornái mára kiis­merhetetlenül elgazdátlanod­tak. A vízügyi igazgatósá­gok kezelésére bízott „ativi­ziges árkokból" van a leg­több. Csaknem 700 kilomé­ternyi ebből az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság területén. Mint tapasztalhat­tuk: a szegedi cég él. Sőt, ereje teljében küzd a vízzel. A folyókéval, a talajéval. Amint már korábban mi is közzétettük, a Kisteleki főcsatorna főőreit is ők állít­ják. A minap munkáján ér­hettük Berente Zoltán sán­dorfalvi csatornabiztost. Ő irányítja a balástyai szemét­telepnél a csatornatisztító munkálatokat. Autóval, rá­diótelefonnal fölszerelkezve járja a vízvezető helyet és környékét. Még várunk ér­kezésére, a keményre fa­gyott gajgonyai földút és az eldzsungelesedett csatorna kereszteződésénél, egyik csatornász ember pánikszerű munkának nevezi a mosta­nit. Később azért kiigazítjuk magunkat, hogy hála Isten­nek, a harmadfokú belvízvé­delem azért más mint az ugyanígy nevezett árvízi ké­szenlét. A sorsára hagyott csatorna mégse szeszélyes folyó. - Most látszik igazán ­mondja érkezte után Berente Zoltán -, hogy mit ér a víz­ügy munkája. December 28­án elrendelték a harmadfokú belvízkészültséget. Azóta négy gépünk kotor. Jobban mondva csak három, mert egy már elromlott. A romeltakarító hadművelet - Sokak már régóta sze­retnék meglesni, hogy mit tudnak ezek a masi­nák? - Lent a Fehér-tónál, az­tán följebb, a volt szatygiazi Finn-Magyar Barátság Tsz sándorfalvi területén talál­hatók. A harmadik mindjárt itt lesz, a dóci átkötőtől jön errefelé. Mi most ennek tisztítjuk a terepet. A harmadfokú belvízvé­delem gajgonyai munkálata­it mi is szemügyre vehetjük. Pásztor Sándor és Bartos Péter a csatornameder ré­zsűjébe gyökeresedett nyú­lánk akácokat döntögeti. Kovács Ferenc húzgálja on­nét azokat az osztályzáshoz. A vastagát meleghez mére­tesre, a gallyait kévének szortírozzák. Vinczéékkel megpúpozzák a kézijár­gányt, a mindenre befogha­tó háztáji kocsit. Vincze Fe­renc gazda és Marika asszony, mint fősegéd, majd a sparheltet eteti a föibaltá­zott gallyakkal. A vastagja épületfának megy vagy a kazánba. Vinczéék romelta­karító hadművelete kettős melegedéssel jár. Egyiket a munka adja, most, a másikat meg majd este a „Tarján tűzhely." - Biztosítjuk a kotrópá­lyát - tudjuk meg a munka szakszerű megnevezését Berente Zoltántól. Ha már Kedves Környékbéliek! Yjáát... vigyük tovább onnét a dolgainkat, ahol ab­11 bahagytuk! Voltam olyan szerencsés, hogy közölhettem a ked­ves környékbéliekkel, még az ezerkilencszázas évek utolsó karácsonya előtt, hogy szusszanásnyi szünetre megállunk a bajok szemrevételezésével. Bebújunk a magunk ünnepi csigaházába. Megvárjuk, hogy való­ban itt-e a világvége, vagy csak megint a hites etetés az Antikrisztus érkezését illetően. (Aki, ugye, majd be­lezargat bennünket a sárga megsemmisülésbe.) Hála Istennek, a világ megtartotta magát. Elnéztem a tévében, csaptak is miatta hatalmas dáridót az embe­rek. Szilveszter éjjelén, mióta új világot számolunk, a szép fölvételek gyönyörű árjában úszott a Föld. A Nagy Lavór (a parabolaantenna) házhoz hozta, amint körbe voltak világítva szigetei, szentjánosbogárként csillogtak városai Láthattuk, mikor egészen közel ér­tünk a világló dajdajhoz: önfeledten ünnepelt, mula­tott a nép. Mondjuk meg őszintén: így volt ez helyénvaló! A két munka közti vigadalom, szusszanás ráfért mind­nyájunkra. Mert, gondolom tapasztalták Önök is: a kiadós eszem-iszom után ismét „sztantyeszrabota"!, hogy tört katonai oroszsággal fejezzem ki magam, vagyis: fölállni és dolgozni! No de, aki nem szereti az ilyen ugráltató munkakezdést, mert vagyunk jó páran, azok se csüggedhetnek. Lényegében, maradt minden a régiben... Egészen a magunk tájékára visszaterelve az űrbe kalandozó gondolatot: itthon, visz a víz mindent! Vagy, mégse?! Épp a csatornászok állják útját!? Olvassák oldalunkat a kétezres évek beköszöntével is, hiszen a bizalom töretlen és a jobb élet reményének tüze se lohadt lejjebb. Erre tekintettel köszönt újra minden kedves környékbélit: 'Ö •m tiérrr Vinczéélc bevetésen. A gajgonyai út mentén mentik, a menthetőt itt tartunk, megkérjük a fia­talembert, avasson be ben­nünket a jól hangzó csator­nabiztosi munkák rejtelmei­be. Eszerint: nyáron a műtár­gyak karbantartása, a terület bejárása, és a vízkormány­zás. - Igen?! És, ha nincs mit, mint ahogy volt jó pár éve? - Az öntözővizek kijutta­tása, a halastavak föltöltése, a zsilipek kezelése a száraz időkben is szükséges, de mondom tovább őszi te­endőként a csatornaszakasz beutazását, az átereszek tisz­títását. Láttukr amit láttunk - Ha már itt tartunk, pár éve látja, amit látni kel­lett. Nagy a vizesség... - Láttuk, de nem volt rá pénz. - Száraz időben tán még a kasza is segíthetett vol­na. - Ebben nem vagyok ille­tékes... A mi munkánk, hogy vészhelyzetkor ember le­gyen a gáton. Szilveszterkor, ünnep alatt. Már az úszónád­vágók is kint vannak a véd­vonalon. - Úristen! Ez már totális a támadás a belvíz ellen? - Amikor elrendelik, me­gyünk vetésen, gyümölcsö­sön. Mert, sajnos, itt is látni - mutatja a vázolt part menti munkálatok helyét a csator­nabiztos - a földtulajdono­sok egészen a mederszélig beviszik a mezsgyét. Közbeszúrom, hogy sze­rintem inkább a mérőembe­rek porciózása ez, mind­azért, hogy annak is jusson, akinek már csak fgy juthatott föld. Nem itt, máshol, aki­nek belemérték a földjébe a főcsatornát - betúrta azt. - Tényleg, meddig csa­torna a csatorna? - A meder felső szélétől, a koronaéltől négy-hat méte­res sávban szabadon kellene hagyni a terepet az iszapoló kanállal dolgozó kotrógép­nek. Hát, akkor: kotrás! Mond­hatnánk ezt azoknak, akik hagyták, hogy így legyen? Maioros Tibar sorokban Domaszék Munkatársunktól A domaszéki képviselők a december 2-i ülésükön többek között megállapították a 2000. január 1 -jétől érvényes ivóvíz, szennyvízelvezető és tisztító­rendszer csatornadíjat, illetve a kéményseprőipari szolgálta­tás árait. A lakossági ivóvíz alapdíja havonta 125 forint plusz áfa, a mérőn mért mennyiség után pedig 77 fo­rintot plusz áfát kell fizetni köbméterenként. A közületek­nek is ugyan annyiba kerül az ivóvíz, mint a lakosságnak. A szennyvízelvezető és tisztító­rendszer csatornadíja is 125 forint plusz áfa havonta. A mérőn mért mennyiség után pedig 80 forint plusz áfa író­dik köbméterenként a számlá­ra. A kéményseprőipari szol­gáltatás árai a tavalyihoz ké­pest átlagosan hét százalékkal nőnek. A családi házaknál 205 forint plusz áfát kell fizet­ni évente, a társa házak lakói­nak pedig 96-ot. A kémények tisztítása, karbantartása a tí­pustól, nagyságtól, illetve a fűtőberendezés fajtájától függően 120-tól 360 forintig terjed. A díjak meghatározása mellett a testület más ügyek­ben is döntött. Válságstábot állítottak fel, mely a belvíz­helyzet megoldásában segít. A Bojárhalmi utcában elké­szült az az árok, mely elvezeti a belvizet. Dr. Medzibrodszky Endrét nevezték ki al­jegyzőnek, a sportcsarnokot ezúttal az iskola helyett a pol­gármesteri hivatal irányítja. Családsegítő központot fenn­tartó önkormányzati tárulást hozott létre Domaszék és Röszke közösen. Tiszasziget Munkatársunktól Másodfokú belvízvédelmi készültséget rendelt el Tisza­szigeten december 27-én Bo­dó Imre polgármester. Erre azért került sor, mert a telepü­lést övező területeken a csa­tornák megteltek vízzel, s ki­öntöttek. Emellett attól tarta­nak a faluban, hogy az esetle­ges nagyobb csapadék esetén a belterület árkai nem tudják levezetni a felgyülemlett vi­zet. Két szivattyútelep műkö­dik Tiszaszigeten. Az Alsó­Tisza Vidéki Vízügyi Igazga­tóság munkatársaival közösen éjjel-nappal ügyeletet tartanak a térvári telepen. Egy szi­vattyú körülbelül 25 köbméter vizet emel át percenként. A külterületen közel száz hektárt borít víz, aminek jó része szö­vetkezeti használatba adott vagy magángazdák által hasz­nált szántó, vetés. A falu köz­pontjában az emésztőaknák tisztítása, szivattyúzása min­dennapos esemény, ebben a lakosság is aktívan részt vesz. EBIÜL awimui&fiu- mummuyj\ awsflfflűBsgBtSoosBmaím mm^&imim KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: EUks, FC út 88. Tel.: 62/269-397. Balastya. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Öpusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság túr l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. I. Tel.. 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. I. Tel.: 62/287-156. Pusztamérges, Tolbuhln u. IO/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, FC u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva. Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó. Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504.

Next

/
Thumbnails
Contents