Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-28 / 23. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. JAN. 28. Kedves Környékbéliek! Wfogjuk rá: ha már jég - legyen kövér! Mint mondásm ban a lúd. Játsszunk vele: hízzon, vastagodjon. Gyereköröm lesz, nemcsak gazdabánat. Mert, mondjuk meg magunk között, a fagyot nem szeretjük igazán. Zabálja a fűtenivalót. Vályúba köti a jószágok innivalóját, melegíthetjük hozzá reggel másikat. Beleront csövekbe, szivattyúkba, ha nem mozgósítjuk ellene éjszakára is a vizet. Az éji mínusz tíz-tizenöt fokok érkeztekor már nappali maradéka is törhet-zúzhat. A fagyos világ - kegyetlen világ! Az általa tárulkozó mezei jégbirodalom viszont játékra csábít. Nevezhetnénk fenéken ülő játéknak, szoba kínálta észjáratásnak. Kinti jegünkön kiválóan farol a vastagtalpú bicikli, pörög, csúszkál, komoly virtust feltételez. Nyergelője kipirosodva kacag. Élvezi a szokatlan ceremóniát. Esik, kel. Hallottuk: nem is gyerek, aki nem tapasztalja meg a jégen való fékezés féktelen örömét. (Motorral, autóval már macerásabb, de szavahihető autóversenyző mondotta, hogy 6 kötelezővé tenné minden autóvezetőnek, hogy pár órát járjon jégen, tapasztalja meg, a kocsi viselkedését, ha nincs alatta aszfalt, ha nem a megszokott módon tapadnak a kerék gumijai.) Ülve a fölfütött szobában, visszarévedve a gyermekkori telek homályába, mi is csúszkálhatunk kicsit az emlékek mezején... Jutott már eszükbe a gusztony? A szöges végű bot, amellyel a kezdő jégjáró magát megtartotta, majd kellő gyakorlattal a kívánt irányba terelte. Hajtott véle szánkót, fakorcsolyát. Egyszerűsége, szakszerűsége a parasztgyerek talpraesettségét idézi. Kitalálta a módját, abból csinált játékot, örömöt magának, ami éppen kéznél volt. Bot meg szög mindig akadt. De nehogy azt higgyék, csak mifelénk volt ez így. Ausztriai síparadicsomban láttuk, hogy akinek nem jutott szánkó vagy éppen csicsás bob a havas lejtőn való gyermeki közlekedéshez, ráült a bolti müanyagszatyorra és azzal kormányozta magái. Öröm volt nézni az örömöt... merthogy mozgásban (volt) az öröm. A minap bejárt, majdhogynem üres pusztai jégmezők mintha azt sejtetnék: ennek htján vagyunk mostanában. Nincs rajtuk zsivaj, lárma, kacagás. Köröttünk a hatalmas jég és a gyerekek meg mind bent ülnek. Lehet, hogy épp a számítógépes játék prüttyög marasztalóéin a fülükbe? Yjáát?! A gyermeki dolgok végiggondolását e héten KM. is a tisztelt környékbéliekre hagyja, hasznos időtöltéssel járó jó játékot kíván azoknak is, akik nem szeretik az élet játékos oldalát: fltAjem bléitrr Rámegy-e a jégre? Muhel István, pusztaszeri gazdálkodó: - Engem már nehezen lehetne jégre vinni. Nem csak a korom, de tán még a súlyom miatt is. Ha nem muszáj, nem is megyek rá, már csak azért sem, nehogy az legyen a látszata, hogy „a jégre vittek!" Ha a mostani állapotokat nézzük, van oka ilyesmitől félni minden gazdának. Nincs ára a portékának, sokba kerül, nagyon drága minden, amit venni kell. A mondás is úgy tartja, hogy akit jégre vittek, annak a lába alól kicsúszott a talaj. Elvesztette, belebukott a munkájába. Hát ezért kerülöm én a jeget és remélem, hogy mások se visznek rá. Elég tapasztalt vagyok már... Gyerekkoromban, mikor a feketehalmi iskolába jártunk, volt nagy iringálás, csúszkálás meg játék. Nekem kulcsos vaskorcsolyám is volt. Az hamar levette a cipő talpát, és ennek, aztán, a szülők nem nagyon örültek, hiába siklottam, koszorúztam én előre is hátra is, mint a tévében jégkorongos... Szilágyiné Krisztin Hajnalka, bordányi tüzépes: - Nem, pedig most lehetne igazán csúszkálni. Van jég bőven. Amikor gyerekek voltunk, a suli mögött, a nagy semlyék, amit azóta kiosztottak portáknak, ha annak befagyott a vize, azon sokat játszottunk. Ott laktunk a Bem utca végén, volt egy lyuk a drótkerítésen, még kerülni se kellett... Nem volt jégre való korcsolyám, de görkorcsolyám az volt. Az a régi, négykerekes. A gyerekek megtalálták a padláson és ők is azzal kezdték, ők is a betonon, és a görkorizást tanulták meg. Tamás, Nikolett, Dorottya még nem szokott rá igazán a jégre, mert Szegedre nem járunk, itt, nálunk a faluban meg csak egy két éve van jelen. Most aztán még a focipályán is áll, ott lehet korcsolyázni. Egészen az aljáig be van fagyva a víz. Nem szakad be, mint a tó vagy a folyó, bárki rámehet. Járnak ki páran Szegedről, meg a doktor úrékat is láttam, hogy ott játszottak a gyerekekkel. Töprengés a pusztaszeri játszótéren Szabadon választott csúszkálás? AnMÍM líMÜL •m.ÚMiilZí. 'tfjv&tfimJN nmvifjilgit/ mumiiA'j'jM >1 í/UIXüiWttsa&fowiSlMUaai] m&l£>JkmM<I KISTELEK ÍS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Bwks, FA út 88. Tel.: 62/269-397. B*Usty*. FelsubúiIuUs u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felsutuidulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztuier. Komócsin l. u. 24. Tel.: 62/275-188. PúMUszer, KBzMr&uAg tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Úllés, Fogvasi u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: BortUny. FelszabadulAs u. I 5/A TeL: 62/288-231. FotrAskút, U| u. I. TeL: 62/287-156. Pusztamérges. Tolbuhln y. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa. FO u. 2. Tel.: 62/285-1 54. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva. Alkotmány körút 21 /A. TeL: 62/251-254 V Zsombó, Felszabadulás u 104. Tel : 62/255-504. J A tornaórát jégtánc követte. (Fotó: Gyenes Kálmán) csúszkálás bagázsnak. Másikuk a kerékpárért menne, mert szerinte a jégcajgázás egészen más. A játszásra fogott negyedikesek egyáltalán nem vallottak szégyent. Amint birtokba vették a jeges játszóteret, ahogy illik, előtte a táskákat, tornaszatyrokat annak szélére dobták. Siklottak, forogtak, egymásba kapaszkodva estek-keltek. Azt cselekedték a jégen, ami a csúszkálok nagykönyvében meg van írva: nekiszabadulva játszottak! Föl-fölharsant a „tantónéni szabad ezt?", „ezt nézze tantónéni!" kiáltás. Az óra utáni ellazulás ment, mint a karikacsapás. (A magunkfajta éltes korúak csak pislognak nagy bőszen a fiatal lány nénizésére, de az iskolában, ez már fgy dukál. A tanftók a gyereknek mindig „nénik, bácsik" maradnak. A korosabb idegen már alig leli köztük a különbözőséget). A pedagógus Varga Zsuzsanna mondja, hogy a falu szélén igazi jégpálya fagyott mostanra. Oda kisétálnak és jókat játszanak, nemcsak a negyedikesek, az iskola többi diákja is. Nincs tornatermük, a testnevelő órákat a szabadban és a már .említett művelődési házban tartják. Most új elem vegyülhet a tanrendbe, a jégre járás: - Nem mély a víz, teljesen átfagyott. Ugrálhatunk, játszhatunk rajta bátran halljuk a tanári észrevételt. A gyerekek imádják. - Aki falubéli, az tudja, hogy melyik jégre, mikor szabad rámenni... - Én Szegedről járok ki, a falu környékét még nem ismerem. Ahová az iskolásokkal megyünk, gondolom, azt mások is ismerik. - Régen, Szegeden, az iskolaudvarokon volt jég. Este föllocsolták, reggelre megfagyott... - A Dugonicsba, ahová én jártam, nem engedték, hogy csúszkáljunk. - Nyilván, mert féltették a gyerekeket. Aki mozog, aki rohan, aki játszik, azzal hamar baj történhet... Zsuzsanna „tanító néni" nem szól semmit a mezeinek mondható észrevételre. Mi is csak azért tesszük, mert a mostani fagyos világban nem nagyon látunk gyereket iskolaudvaron csúszkálni, szüneti győzelemért fogcsikorgatva meccset játszani. Okát nem tudjuk, csak azt látjuk csak, hogy az emberpalánták nagy kerek szemekkel bámulnak ki a betonudvar rácsán, vagy épp azt, hogy ebédelő alakzatba verődve vonulnak a vendéglő megterített asztalaihoz. - Jól van ez így? - tesszük föl a kérdést, de választ már nem kaphatunk, mert a kérdés biztos, hogy nem a pusztaszeri iskolának szól. Ők még játszhattak kicsit a jéggel. A falusi gyerek szabadabb világával. Most, épp a kedvünkért ugyan, hogy legyen meg a mi munkánk öröme is, de tagadhatatlanul fölszabadultan, vidáman tették. A gyermek, mindig is gyermek, ha játszani engedik, játszik. Elképzelem, hogy az utcavégeken, iskola közeli szabad pályán most is hamar kupacba rakódnak a táskák, repül mellé a sál, a nagykabát. És az ilyen komoly kimelegedéssel járó csúszkálópartin azt se tartom kizártnak, (vénember létemre), hogy ilyenkor a „kicsi rakás nagyot kíván" és a „birkózás közbeni kalamajka" már besegíthet a későbbi diákszerelem kiteljesedésébe. No de nem is mondom tovább. Veszélyes jegekre semmiképp se merészkednék... Ha siettetjük, ha nem: jön az majd magától. A történelmi teleink eddig is bizonyították: a jégen szövődött, csúszkálással indult szerelem igazán az elsők, az emlékezetesek közül való. Még akkor is, ha játék képére szövődött. Majoros Tibor Amikor a felnőttek... ... se állhatják meg, hogy ne hódoljanak a játék szenvedélyének. Ha nem is a mező tükörsima jege, de annak kistestvére, a tornatermi parkett adja ehhez a terepet, mint a minap a Deák gimnáziumban történt, a játék lehet különleges. A már negyedszázada zajló Fakupa torna érdekessége volt, hogy az elsőségre oly nagyon aspiráns Ady téri Béká (Baráti Kör) most sem nyerte el azt. (Az újszegedi öregfiúké lett a 25. győzelem). Annak ellenére történt ez, hogy a hetvenedik életévét taposó főszervezőnek, Haraszti Györgynek (sportnevén: Tatának) kevés játéklehetőséget adtak. A kőkemény hátvéd így elmondhatja: mosom kezeimet! Velem húszvalahány évig bajnokok voltatoki A képünk az öregfiúk kispályás focijátékának legnyugodtabb pillanatát örökítette meg, amikor a kisteleki illetőségű Pigniczky dr.. Varga, Haraszti, Kozsuch sporttársak belegondoltak: jégre vittek bennünket? (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktál Folyamatosan romlik a lakosság egészségi állapota Dócon. Dr. Tóth István, a község háziorvosa elmondta, hogy egyre több daganatos, köszvényes és ízületi betegségben szenvedő pácienst kezelnek. Ennek okaként elsősorban a csökkenő életszínvonal említhető, a betegeknek ugyanis egyre kevesebb pénzük van gyógyszerekre, így sokszor a legjobb helyett csak a legolcsóbb készítményekhez jutnak hozzá, ez pedig jelentősen növeli a gyógyulási időt. Emellett Dóc lakossága elöregedőben van. nő az idős, járni nem tudó betegek száma, akik állandó gyógyszeres kezelésre szorulnak. A település háziorvosi rendelőjének felszerelése - anyagi okok miatt - két éve nem gyarapodott, de az alapkövetelményeknek megfelel, tehát alkalmas a közel ezer, többségében dóci biztosított ellátására. Egyebek mellett ez lesz a témája a ma, pénteken délután fél kettőkor kezdődő dóci képviselő-testületi ülésnek. Domaszék Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó januári száma. Ebben Börcsök Lajos polgármester ismerteti a „Milyen lesz a jövőnk?" című programsorozatot, melynek egyes előadásait március elejéig hallgathatják meg az érdeklődők a megye számos településén. Lakossági fórumot tartottak a napokban a községben, melynek témája a domaszéki szennyvízcsatorna-rendszer kiépítése volt. A tudósításból kiderül, mennyibe kerül a beruházás és mikor kezdik. Ezenkívül a lapban szó lesz még a telepengedélyek beadásáról, szerepéről, a földhasználati nyilvántartásról és a egy új geofizikai mérési módszerről. Zákányszék Munkatársunktól A zákányszéki Kis Újság legfrissebb számában Kovács József polgármester ír a község közoktatási intézmények átszervezéséről. Beszámol még az újság a két utolsó képviselő-testületi ülésen elhangzottakról. A tavaly decemberi megbeszélésen a testület munkatervéről, a költségvetés módosításáról, illetve különféle megállapodások megkötéséről volt szó. A januárin pedig a vízdíjakról, támogatási lehetőségekről tárgyaltak a képviselők. Ezenkívül a lap beszámol a arról a megállapodásról, mely Zákányszék és erdélyi testvértelepülése, Borszék között született. Zsombó Munkatársunktól A misztikus dolgok sok embert kergetnek tévutakra. A számolásban is vannak ilyenek, meglehetősen régtől fogva. A zsombói Wesselényi Népfőiskola hétfői estjén dr. Csákány Béla a számmisztikáról beszélget hallgatóival. Ezerágra süt a nap a pusztaszeri piac terére. Csak az mozdul, az is kabátjába, sáljába húzódva, akinek nagyon muszáj. A bolt, a kocsma ilyenkor is a járt helyekhez tartozik. Néhány embert kicsal ide, megnézik, kinek a halálát jelzi a hirdetőtábla. Déltájban, Pusztaszeren, máskor főleg a piac napján - jóval nagyobb a jövőmenők tábora. A faluközpont csendjében fölerősödik a sarki ház lármája. Tornaórájukat tartják az iskolások. Varga Zsuzsanna épp sorba állítja a negyedikeseket, mikor megkérjük játszanak még egy csöppet. Mivel épp az utolsó órát tartották aznap a művelődési otthonban, és onnét csak fél utca járásra az iskola, a gyerekek szívesen vállalják a ráadást. Bemutatnak egy igazi, megmásíthatatlan pusztaszeri csúszkálást. Egyikük inkább a focitudományával kérkedne, magára maradt edzőcipőt rugdos a kézilabdapálya bitumenjén. Kis időnek teltével aztán ő is közé veti magát a