Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-24 / 19. szám

HÉTFŐ, 2000. JAN. 24. SZEGED 5 Csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problé­máikat, észrevételeiket, tapasztalataikat Szabó C. Szilárd újságíró munkatár­sunkkal oszthatják meg, aki munkana­pokon reggel 8 és 10 óra között, vasár­nap 14 és 15 óra között hívható a 06-20­9432-663-as rádiótelefon-számon. Elve­szett tárgyaikat kereső, illetve talált tár­gyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirde­tésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Busz. A 22.25-kor a gu­migyártól induló 11 Y-os já­rat korábban betért a Corá­hoz, s az utasok nem érték el Mars téri csatlakozásai­kat. A Tisza Volán azóta intézkedett: megszüntette a kitérőt, a busz időben a Mars téren van, így - olvas­ható Draskóczy István üz­letág-igazgató válaszában ­nem érti, mi telefonálónk panasza. Kutyák. Veszelinov Éva (489-692) megkérdőjelezi a sintértelep létét. Miért nem lehet ugyanabból a pénzből kutyamenhelyet fönntarta­ni? Hogy nézheti ezt el a város? - kérdezi. - Tatján­ban pitbullok veszélyeztetik az emberek és a kutyák tes­ti épségét. Szombaton este dr. Galgóczi Lászlóné (470-571) kutyáját sebest­tette meg életveszélyesen egy szabadon engedett har­ci kutya. Az állatorvosnak köszönhetően az eb túlélte a sérülést. Köszönetek. Az oroshá­zi Szívvel lélekkel a szívbe­teg gyermekekért alapít­ványnak mond köszönetet Zombori Mihályné, akinek benzinköltségéhez járulnak hozzá. Varga Miklós nyug­díjas Domaszékről a csator­názáson dolgozóknak hálás odaadó munkájukért. PANNON QSM »« ilnxl. Francia fagottmuzsika Nemrégiben jelent meg Vizsolyi Líviának, a Szege­di Szimfonikus Zenekar első fagottosának CD-je, amelyen barátai, kollégái közreműködésével francia muzsikusok műveit játsz­sza. A várostól kapott al­kotói díj, a Szegedi Fagot­tos Kultúráért Alapítvány és a Pannon GSM támo­gatása kellett ahhoz, hogy a lemez a Vektor Ki­adó gondozásában meg­születhessen. Vizsolyi Lívia, a Szegedi Szimfonikus Zenekar első fa­gottosa imádja az operamuzsi­kát, ez is közrejátszott abban, hogy a '80-as évek végén Győrből a Tisza partjára költö­zött. Mint a legtöbb gyerek, annak idején ő is zongorán kezdett játszani, de az egri ze­neiskolában egyszer megmu­tattak neki egy fagottot, s azt mondták, három hónap múlva kap egy új hangszert, ha ezt választja. Belevágott, s egy év múlva már a miskolci ze­neművészeti szakközépiskolá­ban tanult, ahonnan egyenesen vezetett az útja a zeneakadé­mia fagott szakára. Rudas Imre és Janota Gábor növendéke­ként szerzett diplomát. Vizso­lyi Lfvia az I. István Gimnázi­um szimfonikus zenekarában kezdte muzsikusi pályáját, mellette a XIV. kerületi zeneis­kolában tanított. Egy év múlva már a győri zeneművészeti szakközépiskola és főiskola ta­náraként dolgozott, majd 1982­től a helyi filharmonikus zene­kar első fagottosa lett. 1990 óta a Szegedi Szimfonikus Zene­kar első fagottosa. Szegeden szólistaként talán nincs annyira elkényeztetve, mint korábban, nincs túl sok feladata, de azt mondja, ha adnak neki le­hetőséget, akkor megköszöni, ha nem, akkor megteremti ma­gának. így szinte minden év­ben adott legalább egy szólóes­tet. Nemcsak játszik, hanem ta­nít is a szegedi konzervatóri­umban. Úgy véli, a szólózás és a zenekari munka roppant hasznos a tanításban, mert saját példájával tudja leginkább ins­pirálni a növendékeket. Hogy miért szereti ennyire a hang­szerét? Nagy és sok rajta az ezüst billentyű - mondja ne­vetve, majd komolyra fordítva a szót hozzáteszi: gyönyörű hangja van, óriási a hangterje­delme, ha valaki megfelelően tud rajta játszani, akkor a hang­színe vetekszik a csellóéval. A reneszánsztól kezdve fantasztikusan gazdag fagott irodalomból most francia szerzők művei kerültek Vizso­lyi Lívia első lemezére: Joseph Bodin Boismortier két szoná­tája, Francois Devienne gyö­nyörű kvartettje, Camille Sa­int-Salns szonátája és két átira­ta. A CD-n barátai, kollégái működnek közre: Zoltán Zsig­mond (zongora). Dienes Gá­bor (oboa), Natasa Gorbunova (hárfa), Bárányi Anikó (he­gedű), Körösi Györgyi (cselló) és Csaba Kálmán (brácsa). H. Zs. „Hadi" megrendelésre is pályázik a Heavytex Kikopott a kender a Kenderből? Vizsolyi Lívia a lemez borítólapján. (DM-fotó) Értékmentés a megyében Csongrád megye 240 műemlékének megóvását 2,5 millió forinttal támo­gathatja a szegedi műem­lékvédelmi hivatal. Tavalyi eredményeik mutatják, hogy figyelemmel, gon­doskodással és szakérte­lemmel szűkös keretek közt is eredményes mun­ka végezhető. A Dél-Alföld, s benne Csongrád megye nem bővelke­dik műemlékekben (különösen Nyugat-Magyarországhoz ké­pest számítunk e téren sze­génynek). Megyénkben össze­sen 240 műemlék, valamint 10 „műemléki környezet" találha­tó. A védett épületek fele sze­gedi: a megyeszékhelyen 122 műemléket csodálhatunk meg. Mátyus Zoltánná, az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgató­sága Szegedi Ügyfélszolgálati Irodájának építés-felügyeleti előadója lapunk érdeklődésére összefoglalta a hivatal 1999­ben végzett munkáját. Megtud­tuk, hogy épített értékeink megóvását 2,5 millió forinttal támogathatja a hivatal. Jelentős anyagi segítséget jelentett a nemzeti épített örök­ségünk megmentésére kiírt pá­lyázat, amelyet védett épületek megóvására használhattak föl. Az OMvH szegedi központja bírálta el a pályázaton nyert pénzből tervezett fölújítások építési engedélyeit. Például Szeged önkormányzata 19 mil­lió forinthoz jutott pályázatai­val: többek között ebből a pénzből újították föl a Radnóti gimnáziumot, valamint a Klau­zál tér 5-ös számú épületet (a Kárász-palotát). Ugyancsak pályázati támogatással készült el a kiszombori Rónay-kastély tetőszerkezetének helyreállítá­sa. A tavaly végzett munkák hiánytalan fölsorolására itt nincs helyünk. Ha betűrendben nézzük Csongrád megye tele­püléseit, akkor kitetszik, hogy a derekegyházi Kastélyotthon korszerűsítése jól halad, az áta­lakított épületszárnyakat már használatba is vették. Meg­mentik a fábiánsebestyéni templomromot is: a terveket a szegedi Tér és Forma Kft. ké­szítette el. Hódmezővásárhe­lyen folyik a Fekete Sas Szálló fölújítása: decemberben átad­ták a földszinti éttermet. Hely­reállították a református ótemplomi magtár kicsiny, de igen szép épületét (kivitelező az Alföldi Műemlékhelyreállí­tó Kft.). A makói önkormányzat föl­újította a Széchenyi tér 6. szá­mú épület, a volt városháza homlokzatát. A szakemberek értékelése szerint Nagymágo­cson példaszerűen sikerült a Nagykastély tetőszerkezetének rekonstrukciója. Lapunk tájé­koztatta olvasóinkat az ófölde­áki gótikus erődtemplom hely­reállításáról - befejezéshez kö­zeledik az erődfalak és a sán­cárok rekonstrukciója is. Szegeden is folyik az érték­mentés: a Dóm téri Dömötör­torony régészeti kutatása befe­jeződött, s tervek készülnek az Aba-Novák freskók megmen­tésére. Az OMvH engedélyt adott többek között a Hajnóczy utca 1/B. (a volt Balassa-ház) műemléki helyreállítására is. A szegedi belvárosban a Klauzál tér 3. számú épület (a Kiss Dá­vid-palota) fölállványozásából látszik, hogy már meg is kezdődött a homlokzat fölújítá­sa. A Stefánián a várból meg­maradt Mária Terézia-kapu vé­delmére magastetőt építenek. Szőregen elkészült a közép­kori plébánia-templom falma­radványának konzerválása, s rendezték az egykori templom környezetét is. Tervek készül­tek a tápéi római katolikus templom szentélyének tetőföl­újítására, valamint a szentesi volt megyeháza épületének re­konstrukciójára.. Mindez természetesen csu­pán ízelítő a műemlékvédelmi hivatal szegedi központjának munkájából. A jelentősebb föl­újításokról, az értékmentés tit­kairól a későbbiekben részlete­sebben is beszámolunk. Nyilas Péter Szegedi CD-röl ír a Gramophone A világ legtekintélyesebb angol nyelvű, komolyzenei ki­adványokat recenzáló folyóira­ta, a Gramophone legfrissebb száma röviden foglalkozik Do­nizetti Marino Faliero cfmű operájának új CD-felvételével is. A koncertszerű előadást ­amelyről lapunk is beszámolt ­Pál Tamás dirigálásával Szege­den rögzítették 1999 májusá­ban a Deák Ferenc Gimnázium előcsarnokában. A főszerepe­ket Altorjay Tamás, Albert Ta­más, Farkasréti Mária, Réti At­tila és Vajda Júlia énekelték, közreműködött a Szegedi Nemzeti Színház ének- és ze­nekara. Az angol zenekritiku­sok doyenje, John Steane ugyan nem tud osztatlanul ör­vendezni a produkciót hallgat­va („úgy tűnik, hogy az inspi­ráció csak futólagos, ám je­lentős mennyiségű jó kivitele­zéssel találkozunk"), de meg­hallgatásra ajánlja a lemezt. A felvételt az Agora lemezcég adta ki. és pillanatnyilag ez a Donizetti-mű egyetlen elérhető rögzítése. A klasszikus lemez­piac közismert gondjai köz­epette Szeged operaéletének nagy bravúrja ez a CD, csak bizakodhatunk a folytatásban... H. L. Alberto Sengergi Zsír, olaj, és jóformán energia nélkül, egészségesen ­hirdeti a méregdrága edénykészlethez mellékelt színes­szagos szakácskönyv. Meg a sok vitamin, ami például megmarad a paprikában, amely nem fő szét az űrtechnikával lapogatott fazékban. írja is a művelt szerző, milyen fontos a C-vitamin, amelyet először nagyobb mennyiségben a paprikából sikerült előcsalogatnia egy neves tudósnak, ki még a Svéd Királyi Akadémiára is hivatalos volt ezért, egy Nobel-díj átvétele erejéig. Úgy hívták őtet, hogy „dr. Alberto Sengergi". A szakácskönyv amúgy jó. Nem téveszt karaj meg felsál között, s vélhetőleg Szegeden, az Alberto Sengergi Orvostudományi Egyetemen is kimutatnák a csoda­fazekakban párolt illatos pacal-light üdítő hatását. Kéri Barnabás Tavaly eljutottunk oda, hogy a saját lábunkra álljunk - mondja Széli János vezérigazgató. (Fotó: Karnok Csaba) konzorcium vásárolta meg, ám hamar kiderült, a tőkehiány szinte lehetetlenné tette a ter­melést. Ekkor jött egy sajátos „tőkeemelés": az MFB beszállt többségi tulajdonosnak. - Két kemény év követke­zett ezután, ám tavaly eljutot­tunk oda, hogy a saját lábunkra álljunk. Ma már látjuk, jól dön­töttünk. Sok idő és energia sza­badult fel, mert nem kell folya­matosan kiszolgálnunk egy külső tulajdonost. Évek óta először tavaly tu­dott a társaság jelentős beruhá­zásba fogni. Egy nagy értékű, számítógép-vezérelt fel­vetőgép mellett még a cég in­gatlanjainak csinosítására is futotta. Míg a kilencvenes évek elején komoly leépítések voltak a cégnél, most munka­erőt vennének fel, ám ez nem mindig sikerül. - Tavaly közel negyven új állást kínáltunk, s a látszattal ellentétben nem könnyű em­bert kapni. Az idén ismét újabb félszáz munkahelyet te­remtünk. Hogyan lett mára sikeres az egykor összeomlás szélén álló textilcég? - Tíz évvel ezelőtt száz fo­rintért tudtunk értékesíteni egy négyzetméter szövetet, ma ezerkétszázért. Rá kellett jön­nünk, hogy nekünk a különle­gességre kell törekedni: láng­mentesítjük, vízhatlanná tesszük, UV-sugár ellen véd­jük a textíliáinkat. így tudtunk csak tíz év alatt tizenkétszer értékesebbé tenni termékein­ket. Egy normális európai cég ugyanis nem áll verekedni kommersz áruban a távol-kele­tiekkel. Úgyis csak veszíthet... A Heavytex életét továbbra is a gumiipari megrendelések határozzák meg. A szegedi Ta­urusszal való hagyományos jó kapcsolataikra az idén még rá is erősítenek: többek között er­re alapozzák, hogy átléphetik a termelésben kétmilliárdos bűvös határt. - Nagy lehetőségeket lá­tunk abban, hogy hamarosan meghirdetik a hadsereg NA­TO-szabvány szerinti felruhá­zásának tenderét. Mi éppen az ilyen speciális szövetek előál­lítására szakosodtunk, a Sze­gedi Ruhagyárban pedig nagy hagyományai vannak a katonai ruhák gyártásának. Együtt sze­retnénk pályázni... Bár az itt készülő termékek többsége továbbra is a hazai piacon talál gazdára, tavaly már Svájcba, Szlovákiába és Németországba is jelentős té­telt exportált a Heavytex. - Máig megtartottuk a több mint százéves profilunkat, a ponyvagyártást. Igaz, ez a ponyva, már nem az a ponyva. Szinte mindenféle anyaggal kezeljük, hogy a legmosto­hább körülmények között is megfelelő legyen. A termelés mellett a cég évek óta azon töri a fejét, ho­gyan lehetne gazdaságosabban hasznosítani ingatlanjait. A tu­lajdonában lévő 11 hektáros terület helyett ugyanis 3 is elég lenne egy korszerű szövőgyár­nak. Számítások szerint 35-40 milliós többletköltséget jelent a cégnek, hogy szétszórtan he­lyezkednek el épületei a hatal­mas területen. Az eladástól azonban két dolog is vissza­tartja egyelőre őket: nem sze­retnék elkótyavetyélni az egy­re értékesebbé váló területet, s ráadásul a költözés is több száz milliójukba kerülne. Marad tehát a három műszakos termelés, a több mint egymilliárdot érő ingat­lanvagyon értékesítésének le­hetőségét jó ideig még csak ta­nulmányozzák. Rafai Gábor Egyelőre teljesen le­vették a palettáról az egykori Újszegedi Kender­gyárban a kendertermé­kek gyártását. A Heavy­tex Szövőipari Rt. néhány éve a magas műszaki színvonalat képviselő ne­héz műszaki textíliákra állt át. A hagyományos alapanyag ugyanis drá­ga, s ezért egyelőre elad­hatatlan a világpiacon. Nem így a termékpalettát évek óta uraló műszaki szövet, amelyből az idén már kétmilliárd forint ér­tékben gyártanak Újsze­geden. A társaság tulajdo­nosi szerkezetében éppen egy esztendeje állt be ko­moly változás: kétéves „kényszerházasság" után a cég két tucat vezetője visszavásárolta a Heavy­tex többségi részvényeit. Úgy tűnik, azóta zöld utat kaptak... - Eredetileg három évre ter­veztük a Magyar Fejlesztési Bankkal kötött házasságunkat, ám két év után válás lett belőle, mert úgy láttuk, a kény­szerből bevont partner nem volt jó tulajdonos - mondja Széli János vezérigazgató. A kilencvenes évek egyéb­ként is megviselték a textil­ipart. A szovjet piacok össze­omlottak, a hagyományos ter­mékek eladhatatlanná váltak, ráadásul nálunk is megjelentek a távol-keleti kommersz, ám rendkívül olcsó textíliák. A Heavytexnek akkor nemcsak tulajdonformát, de termékszer­kezetet is kellett váltania: az addig csak „mellékesen" gyár­tott műszaki szövetek jelentet­ték a szalmaszálat. A szakmai sikerek ellenére azonban éveken át gondot je­lentett a cég finanszírozása. A részvénytársaságot ugyan­is a cég menedzsmentjéből álló

Next

/
Thumbnails
Contents