Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-15 / 12. szám

SZOMBAT, 2000. JAN. 15. A HELYZET 7 Mi van a társadalom közepén? Öntörvényűség helyett szolgalelkűség Utasi Ágnes: „A középosztályok számára az egyik minta: az ügyvédek hivatásrendje." (Fotó: Karnok Csaba) ' A közép jflBCt központi gPlHí kategóriáK ^ ti vá lett. A M rendszerHr|P változás utáni politika szereplői szinte az unásig ismételgetik a középosztály jelentőségéről szóló téziseiket. De valójában mi van a társadalom közepén? Azt itt található társadalmi rétegek milyen gyökerekből táplálkoznak? A kérdésekre Utasi Ágnessel, a Szegedi Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docensével, a középosztályok kutatójával kerestük a választ. - Manapság a napi politikában is annyit emlegetik, mégsem egyértelmű, mit jelent: középosztály. - Egységes középosztály nincs, legfeljebb csak középosztályok. A magyar szociológiatörténet is mindig többes számban, azaz középosztályokról beszél, ami kifejezi, hogy a társadalom közepén található osztály nem egységes, több rétegből áll. A nemzetközi szakirodalom, Giddens teóriájára támaszkodva, a középosztályokhoz tartozókat úgy jellemzi, hogy a népesség átlagánál magasabb a javadalmazásuk; az átlagosnál magasabb gazdasági-fogyasztási autonómiával rendelkeznek; hivatásukhoz magasszintű műveltség, iskolázottság szükséges; munka-autonómiájuk magas színvonalú; a társadalmi munkaerőpiacon piacképesek. - A tervgazdaságból a piacgazdaságba átlépő társadalmunk középosztályai hogyan keletkeztek és honnan táplálkoznak? - Az ipari társadalmakat megelőzően az arisztokrácia és a kiszolgáló személyzet közötti közbülső, szűk réteg volt az úgynevezett középosztály. Ám ez az osztály megbomlott, mert az ipar fejlettségével egyre több alkalmazottra lett szükség. Egyik csoportja, a tradicionális, rendi középosztály; a másik vagyona mozgatása révén érte el gazdasági és társadalmi rangját; a harmadik, az új középosztály a diplomája, a státuszának mobilitása révén. A közép-európai társadalmakban a II. világháború utáni polgárellenes hangulatban többnyire az országon kívüli és belüli migrációval mentette át magát a középosztály történelmi és értelmiségi része. Magyarországon a második gazdaság kialakulásával létrejött a vállalkozói középosztály, miközben izmosodott a szocializmus első generációs értelmisége mint „szocialista új középosztály". - Hogyan hatott a rendszerváltozás tíz esztendeje a középosztályokra ? - A kellő kulturális és kapcsolati tőkével rendelkezők bekerültek az új hatalmi elitbe. Miközben a korábbi, a szocializmusbeli elit visszahullott a középosztály valamelyik csoportjába. Az alsó középosztályhoz tartozók, akik sem tőkével, sem piacképes szaktudással nem rendelkeztek, lecsúsztak a korábbi szakmunkások életnívójára. Ugyanakkor a jól mobilizálható szaktudással rendelkező munkások felemelkedtek az új vállalkozói középosztályba. Tehát egyszerre több folyamat - polarizálódás, fluktuáció, lecsúszás - zajlik a társadalom közepén. De azt is kimutatták kutatásaink, hogy e változások közepette a történelmi középosztály tagjai többnyire nem veszítettek, inkább emelkedtek. - Az ország jövője szempontjából a politikusok szerint is sok függ attól, hogy a középosztályok társadalmon belüli aránya nő vagy csökken. - Ha az iskolázottság alakulását vizsgáljuk, megállapítható, hogy az érettségizettek és a főiskolát végzettek száma nó, de az egyetemi diplomát szerzetteké stagnál. A szellemi munkát végzők aránya is nő, miközben az összes foglalkoztatott száma csökken, ezzel együtt az e csoporthoz tartozók elveszítik a középosztályinak mondható, azaz az átlagtól jobb gazdasági státusukat. Ez is arra utal, hogy dinamikus a társadalmon belüli átrendeződés. Ugyanakkor a közügyek intézésébe, ami a középosztályhoz tartozás egyik mutatója, a társadalom felső harmada kapcsolódik be. Ezen arány, illetve az átlagtól eltérő anyagi, műveltségbeli jellemzők és a piacképesség mint mutató alapján a társadalom 30-35 százaléka tekinthető középosztályinak, de hozzáteszem, ennek fele szellemi rutin munkát végez, azaz az alsó középosztályba tartozik. - Az autonómia, ami a középosztályiság egyik jellemzője, lényeges mozgatórugója lehetne az átalakulásnak. - Ám az új középosztály kevésbé autonóm, mint történelmi elődei. Ennek oka egyrészt a két világháború közötti időszakot is jellemző nepotizmus és szervilizmus. A másik a szocializmus időszakának hatása, mikor tiltott volt például a civil egyesületi élet, az ideológiák és a gondolatok szabad áramlását lehetővé tevő találkozók, s a tervgazdálkodás miatt sem a munkavégzésben, sem a jövedelemszerzésben nem érvényesülhetett az egyéni kvalitás. Az így kialakult túlzott lojalitást, szervilizmust a bizonytalanabbá vált életfeltételek is felerősítenek. - Kit, mit tekinthetnek mintának a változó, folyamatosan megújuló középosztályok? - Életvitelbeli mintának a jelenlegi kedvező helyzetű középosztályi rétegeket, például az ügyvédeket tekintik a középosztályok új tagjai. Már csak azért is, mert a középosztályi csoportok között az egyik legmagasabb presztízzsel rendelkező hivatásrend az ügyvédeké. - Erről a csoportról tanítványaival együtt írt egy tanulmánykötetet, melyet nemrégiben jelentetett meg az Új Mandátum Kiadó. Milyen jellemzőkkel írható le ez a középosztályi réteg? - Max Weber terminológiája nyomán föltártuk az ügyvédek származási kulturális összetételét, jövedelemszerzésük jellemzőit, fogyasztási preferenciáik stílusait, rendi szolidaritását, illetve a közéletiség hivatásrendi jellemzőit. Kiderült, hogy az ügyvédek háromnegyede a középosztály valamelyik rétegébe, kétharmada városban született. E hivatásrendi réteg rendkívül magas arányban nem (csak) magyar etnikai-nemzetségi eredettel rendelkezik. Üdülni, nyaralni, különböző baráti összejövetelekre a válaszadók háromnegyede járt. Összességében megállapítható, hogy a középosztályi fogyasztásra, az intellektuális és társasági szabadidős tevékenységek fokozott igénye, a művelődési aktivitások, a művészetek ,fogyasztásának" fokozottabb szükséglete és a test kondicionálásával összefüggő aktivitás jellemző. - A középosztály és a polgárság egymás szinonimája? - Nem. A most divatos „polgár" kifejezést az állampolgár szó rövidülésének tekintem. Polgári középosztályon a középosztály nem alkalmazotti, tradicionális rétegét tekintik. A középosztály társadalmi, a polgárság történelmi kategória. Újszászi Ilona Menhely híján: kutyák a kutyahidegben Állatok sorsáról emberek döntenek Ennek a kiskutyának még meg lehetne menteni az életét. Tizenegy napja van hátra... (Fotó: Gyenes Kálmán) Magyar millennium, Lengyelországban Varsó (MTI) A magyar államalapítás millenniumának évében Lengyelországban templom épül, amely a két nép barátságát hivatott jelképezni a harmadik évezredben. A Nowy Targ-i Szent Hedvig templomot Makovecz Imre és Siklósi József tervezte. Építését nagy odaadással irányítja Henryk Pasko atya, helybeli plébános. Mellette ifjúsági kulturális központ épül, mely a találkozás helye lesz a két nép képviselői számára. Egyebek között magyar nyelvet is tanulhatnak majd ott a lengyel fiatalok. A Szent Hedvig-templom építéséhez szükséges pénzösszeg teljes egészében még nem áll rendelkezésre, a kezdeményezők váiják a további nagylelkű adományokat. 11. János Pál pápa már megtette a magáét: értesülvén a templomépítési tervről, tízezer dollárt ajánlott fel saját pénzéből. A jubileumi esztendő másik szép vállalkozása egy tervezett lengyel-magyar koprodukciós film Szent Hedvig királynőről a világhírű lengyel filmes, Krzysztof Zanussi rendezésében. Tavasszal a Budapesti Tavasz mintájára Varsóban utcai fesztivált rendeznek vásárral, nyílt színi mulatságokkal egybekötve. Ősszel a varsói Néprajzi Múzeumban kiállítás nyílik az északkeletmagyarországi régió építészeti, kulturális, néprajzi, zenei és gasztronómiai nevezetességeiről. A 2000. évi zenei rendezvények közül kiemelkedik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának varsói koncertje Vásáry Tamás vezényletével. Szegeden szolid számítások szerint évente ezer kutya és háromszáz macska pusztul el hivatalosan, a gyeptelepen - emberi beavatkozással. Azt csak becsülni lehet, hány kóbor állat hal éhen az utcákon, tereken, a kiskertek környékén. Erről pedig nem az állatok tehetnek. Az 6 sorsuk ugyanis az emberek kezében van. Görögországban városképi jelentőséggel bírnak a kóbor kutyák és macskák. Az utcán, az apartmanházak, szállodák közvetlen közelében alszanak, szezonban a turisták etetik őket, s nincs olyan vendéglő, amelyikből kitessékelnék őket. Bizonyára telente is élelemhez, simogatáshoz juthatnak, máskülönben - a következő májusban - nem fogadná az idegeneket a négylábúak jóllakott és elégedett, de szemlátomást gazdátlan hada. Nálunk ellenben nincs csúnyább és szánalmasabb élőlény a kóbor kutyánál. Szegény állat mocskos, bűzlik, ráadásul vicsorog, ugat. Senki sem nézné ki belőle, hogy valaha a család kedvence volt, ápolták a bundáját és finom vacsorát kapott a tányérjába. Aztán megunták. Betették egy autóba és a város peremén kipottyantották. Vagy a kiskertes sors jutott számára osztályrészül: tavasszal beállították a nyaraló mellé, hogy őrizze az értékeket, ősszel pedig - amikor a „gazdi" visszahúzódott színes televízióstul a városi lakásába - kirakták a szűrét. Sajnos, nem kell sok idő ahhoz, hogy az utcán alvó, romlott ételeket magának kikaparó állat ilyen visszataszító állapotba kerüljön. Ha Szegeden állatmenhely lenne, talán ott „emberibb" körülmények között élné le hátralévő életét. Dehát Szegeden nincs állatmenhely. Miért is lenne? Amikor nem épül elegendő öregek otthona és hajléktalan-szállás sem. A kutyáknak ráadásul nincs társadalombiztosításuk, nincs nyugdíjuk, amiből bevételhez jutna a menhely fönntartója. A kutyák, macskák tartása pedig pénzbe kerül. Egy nagytestű kutya napi táplálása alaphangon is belekerül 200 forintba. Ha védőoltásokat kap, avagy gyógykezelik, havi 1020 ezerre rúghat a tartása. A menhelyre kerülő kutyákat általában ivartalanítják, az is 10 ezer forint. Ki tudna ennyi pénzt összekaparni - pályázatokból, adományokból? Nyilván senki, mert ha igen, az állatbarátok közül valaki már biztosan belevágott volna a menhely alapításába. Seres Zoltánnal, az Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Egyesület vezetőjével beszélgetek. Szegedi központú országos szervezetet hozott létre a mindössze 22 éves fiatalember, aki korábban a szintén szegedi Kobak Állatvédő és Állatbarát Egyesületnek is alapítója volt. A Kobak állatmenhely létrehozását tűzte célul mindeddig sikertelenül. Az Orpheusnak eddig 100 támogatója van, ám az összegek csak jelképesek. A tagdíj 380 forint évente. A szervezetben munkálkodók szerelemből dolgoznak, nincs anyagi ellenszolgáltatás. S amíg ilyen szerények a lehetőségek, csak egy „minimálprogram" foglalkoztatja őket: küzdelem az állatok túlszaporítása ellen. Seres Zoltán szerint az ivartalanítás igenis „humánus" megoldás lenne: sokkal kevesebb feleslegessé vált kutya, macska kóborolna az utcákon és rohanna a pusztulásba. Sajnos, a befogott kóbor állatokra a gyeptelepen is a biztos halál vár. Gyeptelep - csúnya nevén sintértelep - Algyőn található, városi tulajdon, a Környezetgazdálkodási Kht. a kezelője. Vállalkozásban Farkas László és társai gyűjtik össze - lakossági bejelentés alapján - a kóbor állatokat, tartják őket 14 napig, hátha jelentkeznek értük a gazdák, s ha nem, álomba segítik óket. A gyeptelep Farkas László munkahelye. Ő 1970 óta gyepmester, 1996 óta pedig vállalkozóként ugyanaz. Számára megszokott a látvány, a befogó hurokkal való bánás. Látszik a tekintetén, nem érti, miért leszek kis híján rosszul, amikor megnézem a kutyák ketreceit. Bár ne néztem volna meg! A fűtetlen, sötét pajtaszerűségben rozsdás ketrecek állnak egymás mellett. Orrfacsaró a bűz. Nyüszítő, ugató állatok reménykednek néhány másodpercig, hátha értük jöttek. Farkas László szűkös pénzügyi keretből gazdálkodja ki az állatok tartását, befogadását, a benzin árát. Mit megtudom, a kutyák tányéijába nem jut esténként Pedigree Pal. A gyeptelepre legszívesebben tanulmányi kirándulásokat szerveznék. Azoknak a kutya- és macskatartóknak, akik azon törik a fejüket, hogy utcára teszik megunt kedvenceket. Hogy álmatlan éjszakáikon a szemük előtt ezek a képek jelenjenek meg. Seres Zoltán egyesülete a szemléletformálásért küzd azokból a szerény összegekből, amelyeket pályázatokon nyer. Talán a nyáron egynapos országos konferenciát is szervezhet Szegeden a jelenleg polgári szolgálatos katonáságát a CSEMETÉ-nél töltő állatvédő. Neki magának is két kutyája van - az egyiket az utcáról fogadta be. Ha menhely nincs is Szegeden, kutyapanzió már van. Szűcs Imre tartja fönn a Gerle utcában. A kutyakiképzéssel foglalkozó Szűcs Imre számára ez a melléktevékenység. Egyszerre úgy 20 kutya fér el nála. Aki igényli, bútorokkal berendezett szobában panzióztathatja kedvencét, amikor elutazik. Még képek is vannak a falon. A kint tartott kutyák természetesen az udvaron, ketrecekben éjszakáznak. A kedvencek teljes ellátást kapnak, foglalkoznak, játszanak velük általában napi 900 forintért. Szűcs úr azt mondja, ha mással nem, munkával ő is támogatná egy menhely létrehozását Szegeden. Az eredményt illetően szkeptikus: „amíg az emberek gyógykezelésére, a csecsemők lélegeztető gépeire - és itt a gyermekklinikai új berendezés árának összekalapozására gondol - nem jut pénz, addig nem várhatjuk el, hogy az állatok kapjanak". Szűcs Imrének igazsága van. Fekete Klára