Délmagyarország, 2000. január (90. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-14 / 11. szám

10 KITEKINTŐ PÉNTEK, 2000. JAN. 14. Balástya Munkatársunktól Balástyán továbbra is folyik a belvíz elleni védekezés. Az önkormányzat ideiglenes csatornák épít település szerte, hogy elvezessék a felgyülemlett vizet. Belterületen jelenleg a Gerle, az Akácfa, a Hámán Kató és a Fecske utcában dolgoznak az emberek és a gépek azon, hogy minél hamarabb elkészüljenek az ideiglenes árkok. Az önkormányzat közel egymillió' forintot költött arra, hogy belvízmentesítse a községet. Öröm az ürömben, hogy a lakosság is szépen hozzájárult a kiadásokhoz. A balástyaiak több százezer forinttal segítették az eredményes munkát. A belvíz - a környék más településeihez hasonlóan - Balástyán is igen sok kárt okozott. A községben most is tart a károk felmérése, s a képviselők abban reménykednek, hogy ezek enyhítésére kapnak némi állami támogatást is, hiszen az önkormányzat kasszája igen csak üres. A külterületek közül legnagyobb veszélyben az úgynevezett Alsó-Gajgonya van. Itt olyan magas a talajvíz, hogy a házakat az összedőlés fenyegeti. Némely épületet szinte csak a fagy tartja össze, ezért a lakók nagyon félnek a tavaszi olvadástól. Sándorfalva Munkatársunktól Képviselő-testületi ülést tartanak január 18-án, kedden Sándorfalván. A délután 3 órakor kezdődő megbeszélésen elsőként Darázs Sándor polgármester beszámol a korábbi ülés óta kiadott döntésekről, utasításokról, fontosabb tárgyalásokról, illetve a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezután Katona Zsolt, az Agroterv Bt. ügyvezetője tájékoztatja a képviselőket a településen a közeljövőben tervezendő szennyvízhálózatról és tisztítóról. Muhiné dr. Boruzs Ilona jegyző pedig a testület ez évi munkatervéről számol be. Ezenkívül a település vezetői megbeszélik Sándorfalva .jövőképét". Zsombó Munkatársunktól „Ezer évről az ezredvégen" címmel hálaadó lelki napot és jótékonysági hangversenyt rendeznek a zsombói templomban és közösségi teremben január 16-án, vasárnap. A délelőtt kilenc órakor kezdődő szentmisét Karthal József piarista atya celebrálja, közreműködik a kiskundorozsmai Hozsanna kórus. Tíz órától szentségimádás a templomban a helyi ifjúsági énekkar részvételével, majd ének és játéktanulás a közösségi teremben. „Őseink nyomában" címmel történelmi játszóházat és vetélkedőt szerveznek gyerekeknek 11 órától egészen fél ötig. Ezen az Árpád-házi uralkodókról, főleg Szent István királyról kérdezik játékos formában az iskolásokat. A játszóház és a vetélkedő között ima, illetve gyónási lehetőség a tertiplomban. Jótékonysági hangversenyre várják az érdeklődőket délután 5 órától. Az esten a helyi művészeti iskola növendékei mellett fellépnek Kalmár Magda és Bordás György operaénekesek. A befolyt adományokat a templombelső festésére fordítják. Az egész napos programot az este 7 órakor kezdődő táncház és szeretetvendégség zárja. Borotválják a tavat - Őszeszéken Kistelekiek a jég hátán... Roham a téli nád ellen. Somogyiék nem arathatnak igazán. (Fotó: Gyenes Kálmán) Aratás-e manapság a nádaratás? Ha gépeit, embereit, munkájának folyamatát nézzük: aratás ez a javából! A téli nádast ugyanúgy megkaszálják, a szálait kévékbe nyalábozzák, bekötik, halhéba hordják, mint a nyári gabona föld termését. Keresztbe nem rakják, asztagba nem hordják, a jég széléről a teherautóra kerül, onnét a helyére. A távoli földolgozóba vagy épp a közeli tanya tetejére. Az aratás - esetünkben: téli kombájnolás. A nádvágó kaszát helyettesítő kiskombájn inkább óriás hajnyírónak illene, mint a gabonaföldek tárolójának. Két keréken gurul s mint a kézi hajnyfrógépek annakidején, szálanként vágja el a nádat. - Több éves tapasztalat alakította ilyenné - tudjuk meg Szekeres Zsolt mestermunkájának lényegét. Fűkaszából és gabonakombájn kaszájából lett alakítva. Miután, jó harminc éve magam is szerettem működésében ismerni a gépeket, furdalt a kíváncsiság, vajon mi járatja egymáson a kaszapengéket, hiszen a motor tengelye forog, a nádvágó kések meg vízszintesen mozognak. A kettőnek az összekombinálásához valami bravúr kell. Aggályomat ki is mondtam, s a gépirányító fiatalember azonmód meg is adta a választ. Lényege, hogy nem nagy kunszt az egész. Annak, aki érti és ismeri a csapok, áttételek, forgások, himbák, excenterek, kulisszák, nyomatékok, erőátadási kapcsolódások világát, szinte semmiség. Annak, mint én igencsak bonyolult, mert látni csak azt lehet az egész masinériából, hogyha Szekeres Zsolt bepöccinti, a kis kóbura mozdul, majd igencsak nagy méltósággal kaszálja a nádat. Miután tágas kis kosárkája megtelt az egyensúlyúkat vesztett nádszálkisasszonyokkal, Somogyi István átnyalábolja a learatott nádkompániát, ráz rajtuk egyetkettőt s kiteszi azokat Gizi sógorasszonyának, aki kemény kötéssel kévét formál a laza halomból. Tőle tudjuk: - Amikor jó a nád, nem ilyen hitvány, mint ez, amelyiket összetört a hó, nyolcszáz kévére valót is levág ez a gép egy nap - mondja. Hogy ez sok-e vagy kevés, azt az igazi nádaratók értékítéletére bízom, de ha nekem kéne a gyalázkával, a direkt a nádvágásra eszkábált kis kézikaszával levágnom, biztos, hogy világgá rohannék. A Somogyi csapat ezt a világ semennyi kincséért se tehetné, mert már harmadik éve ezzel a téli munkával toldják meg a nyárit. Tanyájukon, Kistelek és Ópusztaszer között a kertészet nem mindig adja meg a kívánt bevételt. A fóliázás nekik se aranybánya már. Sok a portéka a piacon, kevés a pénzes vevő. Ahogy emlegetni szokás: igencsak elvékonyodott már a népek pénztárcája. Akinek meg még futja a komolyabb vásárlásokra, annak nagy a választék. Somogyiék nádaratása nem igazán aratása a pénznek, mert a nád hitvány, vele a munka sok, érte a kereset kevés. Mégse válogathatnak, nekik minden nád, nád. A közmondás igazával élve, addig kell ütni a vasat - esetünkben: birkózni faggyal, jéggel, hideggel míg meleg. Most, aztán különösen lesz helye a pénznek, (ha megkapják azt az aratásért a nádgazda Izsákiaktól), hiszen lakodalomra készülnek. Éppen a csapat gépmestere, a nádvágót kezelő Zsolt a vőjelölt - tudtuk meg a kévekúpot formába igazító József apától. Somogyi gazda otthoni aratáskor maga is vezet kombájnt, elmondta, hogy még eddig mindig volt olyan jég, amelyik tartotta magát, vagyis elbírta a nádaratókat. Erre a munkára szó szerint használhatjuk az egyszeri ember húzódozására ismert mondást, akit, ha munkára kértek, mindig azt mondta: megyek, majd ha fagy! A nád aratása igazán csak a faggyal ér, amit ér. Miután a Somogyi csapat (József, Giza, István, Zsolt) jószerivel már szép simára borotválta az őszeszéki tavat, semmiképp sem tagadhatnánk le az ezer őszintének mondott kisteleki igazságot: Csumiék (futballista korból maradt e név) a jég hátán is megélnek. M. T. Ég és föld - víz és jég • íqBpyl . , -a Pályamustra a kisteleki főcsatorna mentén. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktól Télvíznek idején, befagyott semlyékeken, búzaföldek árterein alkalmi csapatokba verbuválódott fiatalok gyakorta mérik össze korongkergető korcsolyatudásukat. Persze, ég és föld a különbség a színvonalat illetően, akár a szegedi vagy netán a cseh, orosz és kanadai csapatok játékához képest, de nincs szégyenkeznivaló a győzelemet illetően. A két kabát közé juttatott korong éppúgy örömöt adó pillanata a nagy mezei játéknak, mint az ottawai sasoknak a bajnokságot jelentő találat. Épp a minap megörökített pillanat igazolja, hogy a nagy különbség csupán pálya és pálya között mutatkozik. A szegedi egyetemisták csapatának már csak pár örömteli pillanatot hozhat a lencsevégre kapott perczeli gyep jege, hiszen szélénél a víz arról árulkodik, hogy etájon, ellentétben Ottawával, hamarosan vége a hokiparadicsomnak. .. Kedves Környékbéliek! O- * nők is tapasztalhatták, amerre megyünk, ameddig a szem ellát, a környék szinte egyadta koripálya. A jégmezők lovagjai lettünk. Föl a vastagtalpú bakancsot, mögénk a kisszánkót, irány a góré, a tűzrevalós, a szénáskert! így hozzuk a kukoricát a morzsolóba, kiskályha tüzére az ágácfát, tehén jászlába a szénát. Az élet a körénk tiikrösödő jég miatt - nem állhat meg. A minap jegyezte meg - e feléjük sem ismeretlen semlyéki látványra - a forráskúti postát váró asszony: nemcsak a talaj vize, feléjük a szegénység is tetőzik. Egyre nagyobb körben kerít be bennünket a valóság alattomban lappangó vize. Csúszós lett a talaj a gazdálkodó ember lába alatt. A kérdés már évtizedek óta: hol az ígért változás? Az árak alattomos emelkedésére már köpni-nyelni se tud az ember. Tehetetlen a hatalmi prés szorításában. Mert, ugye, az idei esztendő se úgy indult, ahogy kellett volna. Jobban mondva: ahogy ígérve nem lett! Mert már - ígéret sincs! Sajnos. A hízó árát, merthogy vége a zengzetes torgyáni beavatkozásnak, gyorsan lecsapták. A benzin árát fölemelték. Megszaporodtak a kötelező fizetnivalók. főinek a hibájából? - kérdezhetnénk. A kormányéJ\. ból? Egy frászt - halljuk pökhendien. A cégek mutatnak távolra a választottaink - azok csavarnak mindig a nyomatón. Mindazért, persze, hogy kiadjuk magunkból, ami még kiadható. De! Hol a határ? Meddig bírjuk? Merész ívvel: tán csak nem a csillagos ég? Ami éjszakánként oly szépen tükröződik a holdfényelte udvari jegünkön. Odáig csak nem érhet a kiszolgáltatottságunk? Hát, persze, hogy nem... Az említett jégmező küzdőjeként köszönti Önöket: Unja-e már a hideget? Fogas Imre, szatymazi postás: - Hozzá vagyunk szokva. A postásnak is, mint minden szabad ég alatt dolgozó embernek a nyár meleg, a tél hideg. Ha esik, ha fúj vinnünk kell a levelet, az újságot meg a nyugdíjat. Szatymazon négyen vagyunk, ketten a faluban, ketten külterületen. A falusi társam: Farkas Dezső, a tanyákra Kónya Imre és Tóth István jár. Viszünk majdnem minden újságot, csak a Délmagyart nem. Arra külön embereket szerveztek, ők most már nem tartoznak a Postához. Általában fél hétre megyünk be a hivatalba és nyolc óra tájban indulunk a körzetbe. Ha fizetés, nyugdíj van, akkor lassabban haladunk, máskor gyorsabban. A belvíz akadályoz bennünket, de nem annyira, hogy ne tudjuk kivinni, amit a postásnak vinnie kell. A munka végeztével otthon is akad tennivaló. Lehet, hogy azért nem unom a hideget, mert bejárok Szegedre, szaunára. Egyszer egy héten a Forrásba. Ott, helyben az uszoda. Váltogatja egymást a hideg meg a meleg. Meg lehet szokni. Néhány órát szinte észrevétlenül eltölthetek és teljesen fölfrissülök. Szatymazon is van szauna, de az nyilván nem lehet, olyan, mint a szállodai. És az is igaz, hogy aki építette, elsősorban magának építtette. Visszatérve a kérdésre, aki biciklivel járja az utcákat, mint a postások általában, az sohasem unhatja meg se a telet, se a nyarat, mert sok szépet is lát azokból reggeltől estig. Más, mintha szobából nézné az ember. De, gondolom, így van ezzel más is. Gémes József, őszeszéki gazda: - Nem, mert tudunk mit csinálni. Disznókkal foglalkozunk, fát hasígatunk, takarmányért járunk. Most is indulok éppen, csak a boltosautót vártuk, míg kihozza a kenyeret. Krumplit kéne leadni, de itt vannak a disznók is, kihaladtak a súlyból, mert nem volt átvétel. Egyet megpróbálok leadni, egyet visz a gyerek, egyet meg levágunk mi magunknak. Nehéz túladni most a hízón, voltunk Csólyosba velük kétszer is, és nem ment. Azt hallottuk, hogy 205 forintot adnak kilójáért, ha adnak, de ha nem, megy az lejjebb. A gazdaember nem unja meg se a telet, se a nyarat, mert a tanya és a hozzá való föld nem hagyja unatkozni. Nyáron locsolunk, kapálunk, irtjuk a gazt. Most a vizet visszük innét, vagy fűrészeljük a fát, mint a következő munka lesz, ha már hoztam takarmányt a jószágoknak. A tűzre valóból sohasem elég, szoktunk hozni a telepről, jócskán drága, 1100 forint mázsája a száraz akácfának. Amit a tanya környéke kiad, az a legjobb. Azt láncfűrésszel aprítom össze. A gallyat baltával, a tuskót fejszével. A jó szerszám nagy segítség. Főleg a motoros láncfűrész, az éri a pénzét igazán. Nem kell órákig keresztvágózni, karral húzogatni a nagyfűrészt, mint régen. Megbrummogtatja, visít a fűrész és szeli a fát. Behordani, a tűzrevalót, elpakolni - idő. Úgyhogy, nem hiába mondják: a parasztember. nem ér rá unatkozni akármilyen hosszú a tél. Van rengeteg olyan munkája, amit kimondottan erre tartogat.